Pápai Hírlap – XV. évfolyam – 1918.

1918-11-23 / 47. szám

Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 16, félévre 8, negyedévre 4 K. Egyes szám ára 32 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar úr könyv- és papirkereskedésében. MEGJELENIK SZOMBATON. Egyetértés. Még a békesség arany napjaiban is arra fordította ereje nagy részét a társadalom. és az állam, hogy a különböző néposztályok és az ellentétes felfogású csoportok között az érintkezési módban és a közrend s köznyugalom tekintetében az egyetértés összekötő kapcsai meg ne szakadjanak. Ha ez a törekvés a háború előtti békés napokban jogosult volt, mennyivel nagyobb szükségünk van rá most, a rettenetes vérzivatart követő szörnyen válságos napokban. Minden téren, bárhová tekintsünk, az érdekek zűrzavaros küzdelme löveli itt is, ott is ott harci tüzeit. Puskaporos a levegő. Kirobbanással fenyegető vulkánokon zsibong egész társadalmunk, államunk hajóját ellenséges hullámhegyek táncoltatják s nem egy oldalról végzetes oldaltámadással fenyegetik. Új eszmeáramlatok, nálunk eddig kellő megbecsülésben nem részesült politikai és társadalmi elvek követelnek jogos érvényesülést a köz- és magánfelfogásokban, sürforr lent és fönt a világnézetek harca és e nagy kavarodásban hazánk nehéz, de oly rég óhajtott elhatározással, a teljes függetlenség, a legteljesebb önállóság útjára lépett: a szabad népköztársaság demokratikus államformájára kezd berendezkedni. Ily viszonyok között minden hazafiúnak első és legszentebb kötelessége egész igyekezetével az egyetértésre törekedni. Ezt követeli tőlünk, ezt parancsolja ránk országunk kritikus helyzete. Aki most is annyira rabja önző érdekeinek, aki most is oly gyenge egyéni eszméi és érzelmeivel szemben, hogy a köz javáért tőlük megválni nem bir, az egyenesen a legnagyobb bűnt követi el hazája ellen, de saját maga ellen is. Az az ember, aki még most sem riad vissza az árdrágítás rabló eljárásától, méltó az állam legsujtóbb megtorlására. Az, aki a jelenlegi zavaros és parázsokkal tele szórt állapotokban az izgatás csóváját hordja közöttünk bárkik és bármik ellen, a közgyujtogatók sorsára méltó. A közgyujíogatókról pedig a történelemből tudjuk, hogy eldobott tüzes csóvájok ott is lángot vetettek, ahol nem akarták. A magyar nép fiaiban mi bizunk, hogy megértik a mai vajúdó idők kritikus viszonyait és az ezer esztendőn át bebizonyított önfegyelmező bölcsességével és mindig éber hazaszeretetével elűzi magától mindazokat, akik a céltalan és országunkra végromlást zúdító áramlatokba akarják belesodorni. Mindannyian tudjuk, hogy a kimúlt ötödféléves háborúban legtöbben, de kivált katonáink és azok családjai nagyon sokat szenvedtek. Ezen vértanus napok alatt sok-sok jogos keserűség és panasz gyűlt össze a szivekben a háború hiénái ellen. De ezekért a közmegvetést érdemlő egyénekért, akik mégis csak kevesen vannak, az oly sok ártatlant is önkényes eljárással felelősségre vonni és megbüntetni, nem lehet, nem szabad. Nem szabad kiváltképpen most, amikor valamennyiünk tekintetének államunk hajójára kell irányulnia, amelyet elnyelnek a hullámok, ha csak közös szent akarattal és teljes erővel s egyetértéssel nem segítjük munkájokban azokat a férfiakat, akik kezökben tartják a kormány rúdját. Egyetértés és közös munka legyen hát a jelszavunk. Gy. Gy. Népgyűlés. — 1918 november 17. — Vasárnap délelőtt a Fő-térnek a Polgári Kör előtt elterülő részén népgyűlés volt a Veszprém vármegyei Nemzeti Tanácsba Pápa városa részéről küldöttek megválasztása céljából. Méreteiben még ilyen impozáns népgyűlés kevés volt Pápán. Vagy 3000 ember gyülekezett össze a csatakos hideg időben, hogy ezúttal először érvényesítse vótumát a város képviseltetését illetőleg. Hogy ez a megnyilatkozás nem volt egyhangú s a kandidáltak nevei felolvasásánál egyes jelöltek ellen hol gyengébben, hol erőteljesebben állást foglaltak, azon éppen nem csodálkozunk, mert ez szinte velejárója a népakarat megnyilatkozásának. A nép szava Isten szava, képviselje tehát a népet az, akibe teljes bizalmát helyezi. Azonban a népakarat megnyilatkozásának fenségesnek kell lennie s. nem szabad botrányokba, egymás elleni ingerkedésekbe fajulnia, amint az vasárnap is megtörtént, — szerencsére, nem veszedelmes formában. Akik a nép vezetésére hivatottak, teljes tudatában kell lenniök, hogy a népakarat megnyilatkozásának formája az ő kezükbe van letéve. A néplélek olyan, mint a húr; aki játszik rajta,, olyan hangokat csalhat ki belőle, amilyent akar. Ezt jegyezzék meg jól — különösen a mai, kilobbanásokra alkalmas vészterhes időkben — a nép vezérei, mert a felelősség azért, ami történik, őket illeti. Ez általános megjegyzés után a népgyűlés lefolyásáról a következőkben számolunk be: A gyűlés kezdete 11 órára volt hirdetve, de már fél órával előbb nagy tömegekben gyülekezett a téren a közönség, csoportonként vitatva a helyi és országos eseményeket. Tizenegy óra felé vonult végig a Fő-utcán a gyűlés színhelyére a szociálisták hatalmas menete. A menet előtt megkoszorúzott vörös lobogót vittek. A kalapokban, gomblyukakban ott piroslottak a jelvények: „Éljen a köztársaság!" Közben felhangzottak a Marseillaise vérpezsdítő akkordjai, mit különböző munkásdalokkal váltogattak. „Nem is?rerünk henye rangot, Ágasbogas koronát" — zúgta száz meg száz torok. Éltették a népköztársaságot, a független Magyarországot, megabcugolták a hadimilliomosokat stb. A járdákon kíváncsi nép állott sorfalat s mintegy visszhangként vele éljenzett vagy abcugolt a felvonulókkal. A -gyűlés helyére érkezve, a szociálisták a vörös lobogó alatt a Polgári Kör erkélyével szemben ütöttek tábort. A népgyűlést 11 óra után dr. Tenzlinger József messze-csengő hangon nyitotta meg a Polgári Kör ablakából. Üdvözölte a népet, azután előadta, hogy a legutóbbi vármegyei közgyűlés határozatából megalakul a Veszprémvármegyei Nemzeti Tanács, amelybe Pápa városa 25 tagot delegálni jogosult. Hogy a népgyűlés választási munkáját megkönnyítse, a helybeli Nemzeti Tanács kész jelölő lisztával jött a népgyűlés elé. Ajánlotta, hogy e lisztét tegye magáévá a népgyűlés. Azután a választás ellenőrzésére bizalmi férfiakul felkérte Keresztes Gyulát, Kunszt Henriket, Torma Lajost és Zsilavy Sándort, majd felolvasta a jelöltek névsorát. A névsor olvasásánál egyes neveknél nagy vihar támadt. Az egyik fél lelkesen éljenezte, a másik fél viharosan abcugolta az illető jelöltet. Ilyen vitás esetekben kézfeltartással szavazott a tömeg. Egy izben komoly összetűzésektől kellett tartani, de az elnöklő polgármester tapintatossága s a bizalmi férfiak igazságos megállapítása elhárította a nagyobb bait. Szóbeli és tettleges inzultusok azonban — sajnos — így is történtek. Egyébként a megválasztottak névsora — a Nemzeti Tanács javaslatától némileg eltérően — a következőleg alakult: Dr. Balla Róbert, Bodai István Becsey Ferenc, Győri Gyula, Eisenbeck Pál, Giczy Gábor, Gráczer János, Hajnóczky Béla, Halász Mihály, Keresztes Gyula, dr. Kőrös Endre, Kunszt Henrik, dr. Lakos Béla, Muli József, Nóvák István, Pelek Mihály, Renner Ármin, Szakács Dániel, Sarudy György, Tamás József, Tánczos Antal, Tihanyi Márk, Torma Lajos, Víz Ferenc, Zsilavy Sándor. A választás eredményével sokan nem voltak megelégedve s még mindig zúgtak, miért Budai József ácsmester szólott a néphez, kérvén, hogy csillapodjék le, s tegye lehetővé a gyűlés békés lefolyását. A csend helyreállván, dr. Kőrös Endré, a Nemzeti Tanács elnöke lépett az erkélyre, s osztatlan figyelemmel hallgatott, többször zajos éljenzésektől kisért beszédben ismertette a köztársasági államforma alapelveit s előnyeit a monarchikus államformával szemben. A nép szabad ura lett önmagának, ezután saját maga fog határozni saját sorsa felett, a cimek és rangok utáni törtetés megszűnik, egy egyszerű névaláírással nem hurcolhatnak milliókat a veszedelembe, a háborúk borzalmas vágóhídjára. A dologtalanság felett a munka lett úrrá, amely ezután elfoglalja méltó helyét a társadalomban. Kérte a város lakosságát, hogy a mai vészes napokban, mikor a végeken magyar testvéreink a legnagyobb veszedelemben forognak, itthon ne gyűlölködjünk, de testvérként fogjunk össze, hogy a vértelen forradalom nagyszerű vívmányait mielőbb békében élvezhessük. Csapó Gyula arra kérte a polgármestert, hogy azokat a városi tisztviselőket, akik a háború ideje alatt igazságtalanul és durván bántak a néppel,büntesse meg azzal, hogy fossza meg őket állásuktól. Polgármester kijelentette, hogy a panaszokat szigorú vizsgálat tárgyává teszi, s amenynyiben megállapítást nyerne, hogy az illetők tényleg visszaéltek hivatalos hatalmukkal, gon-