Pápai Hírlap – XV. évfolyam – 1918.

1918-10-19 / 42. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 16, félévre 8, negyedévre 4 K. Egyes szám ára 32 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar úr könyv- és papirkereskedésében. Sorsdöntő órákban. Áimok ragyogó világában jártunk s most itt a keserű ébredés? Megnyitották számunkra a menyországot, hogy aztán a pokolba taszítsanak alá? Álmodni könnyen lehet. Nem kell hozzá a test hallatlan erőfeszítése, nem kell érte héroszi küzdelem. A mennybe bejutásnak feltétele a halál. Halni igen, meghaltak elegen, de akik megérték a szörnyűségek végét, akik kitartottak hiven és rendületlenül, azok is hihették, hogy meglessz a jutalma annak, amiért társaik megdicsőültek, maguk megszenvedtek. Nem álmodtunk és nem voltunk a mennyben. Jártuk a kötelesség tövises, véres útját inmár több, mint négy esztendő óta, „elhulltanak legjobbjaink a hosszú harc alatt", megvédtük saját határainkat, csak úgy, mint a másokét, a Kárpátok bércei, a Száva, a Drina s az Etsch partja egyaránt magyar vértől piroslanak, győzelemről-győzelemre haladtunk és győzelemtől meg sem ittasodva soha a másét meg nem kívántuk. Egy volt csupán mindnyájunk szive óhaja, hogy az ezeréves édes anyaföld miénk és magyar maradjon. Egész világ összeállt ellenünk s mi álltuk az iszonytató rohamot, álljuk még ma is és mégis im egyszerre — összeroppanunk. Inogni kezd a föld lábunk alatt és mi szédelegve, tántorogva nemhogy egymásnak nyujtanók segítő karunkat, fenekedünk egymás ellen, tusára készülünk menni, hogy ki zuhanjon alá előbb az előttünk megnyílt örvénybe. Szörnyűséges kép, de nem új. A történelem, ez a nagy és csalhatatlan tanító mester, nem egy mását tárhatná fel döbbenettől merevedő szemünknek. S a történelem, a szigorú, kérlelhetetlen biró, ki is mondja mindjárt Ítéletét róla. „Elpusztul, aki egyet nem ért" — ezt dörgi felénk, ezt kellene meghallanunk, ezt kellene megértenünk. Meghalljuk-e vájjon mégis ? Meg tudjuk-e érteni vájjon e sorsdöntő órákban, mikor a mai Európa legrégibb egységes államának, az Árpád szerzette Magyarországnak létéről vagy nemlétéről van szó, fel tudjuk-e fogni a történelem iszonyatos intelmét? 400 esztendővel ezelőtt — csak egy példája a történelemnek — erősebb volt „a visszavonás és durva irigység" a hazafiasság érzésénél és ennek következményekép 1 Va századon át három darabra szakadva az ország idegen igában sinylett, szolgaságba görnyedt. Egységben az erő, viszály hozza a pusztulást. Ne arról beszéljünk, hogy ki hibázott és mikor, mert ha ezt a kérdést feszegetnők, akkor rájönnénk arra, hogy ami történt, azért felelős minden alkotmányos tényező, hisz eredendőleg mindenki és mindig helyeselte mindazt, amiből e mostani helyzet egy világnak ellenünk összeesküvése folytán kialakult. A gáncsolok, a tiltakozók, a gyászpróféták csak akkor jelentkeztek, mikor már a lavina feltartóztathatlanul omlott a szörnyűséges lejtőn lefelé. Ami történt, azért nem f egyesek, de a nemzet egésze felelős. És úgy kell lenni a jelenben is, mint volt az a múltban. Ha egységesek leszünk, ha a hatalmi vágy és a boszú, a düh nem lesz erősebb a hazafias kötelesség érzeténél, akkor ismét az egész nemzet fog felelni a maga sorsáért s akkor ez a sors olyan lessz, aminőt múltjával és jelenével a Nyugat és Kelet határán ezután is mindig ráváró hivatásával a magyar nemzet kiérdemelt és a jövőben is ki fog érdemelni. Dr, K. E. A Huszárnap. — 1918 okt. 12—13. — Amikor e sorokat írjuk, már a Huszárnap rendezősége az ünnepély számadásának egybeállításán fáradozik (nem kis dolog ez, mert különböző, kisebb-nagyobb tételekben majd 100.000 koronás forgalomról kell számot adni); de még mindig vissza-visszaverődik lelkünkben a Huszárnap kedves emléke, amely sokáig megrögzítve marad mindazoknál (bátran mondhat- í juk : fél Pápa városánál), akik résztvettek benne. Újságírói nagyítás nélkül állíthatjuk, hogy ilyen nagyszabású s ilyen nagyszerűen sikerült ünnepélye tán még soha nem volt városunknak. Ezrek és ezrek vettek részt benne, ott volt városunk apraja-nagyja — vidékről is sokan! — társadalmi különbség nélkül. S mi mozgatta meg az emberek ezreit? Szerintünk nem csupán a pompás programm, amelyben egyformán szórakozást, kellemes élvezetet talált a városnak különböző műveltségi fokon álló lakossága, hanem főként az, hogy valamiképen lerójjuk a hála adóját derék huszárezredünkkel szemben, amely a magyar névnek annyi fényes dicsőséget szerzett a haza védelmében. A lelkiismeret, a kötelesség szava szólalt meg ezúttal azokkal szemben, akik a titáni küzdelemben elvesztették a legdrágábbat, a semmivel nem pótolhatót: a családfenntartó férjet, a szerető édes apát. Büszkék voltunk huszárainkra s büszkék vagyunk közönségünkre, amely a hála lerovásában méltónak bizonyult a harcterek rettenthetetlen hőseihez: 7-es huszárainkhoz. * Az ünnepélyről a következőkben számolunk be. Művész-est a színházban. A Huszárnapot szombaton művész-est vezette be. A rendezőség igazán szerencsés kézzel állította egybe a közreműködő művészek gárdáját. A főváros színházi- és kabaré-életének csupa elsőrangú tagjait hozta el közénk, hogy tiszta művészetükkel gyönyörködtessék lelkünket. A művészek a szombaton délutáni vonattal érkeztek meg a részükre rezervált külön kocsiban. A figyelmes rendezőség igen előzékeny fogadtatásban részesítette őket. Az est nyolc órakor kezdődött a fenyőfalombokkal szépen dekorált színházban. Felgördülvén a függöny, megszólalt a pozsonyi m. kir. honvéd zenekar nyitánya, a katonai zenekarokat jellemző pontossággal játszván el egy ritmikus indulót. Azután Tomor Árkád bencés tanár lépett a lebocsátott függöny elé s szívhez szóló, meleg orgánumán elszavalta ez alkalomra irt gyönyörű prológusát, melyben az Úr megvigasztalja az előtte aggódva megjelent hősi halált halt huszárok csapatát, hogy özvegyeik és árváik sorsát felkarolja a hála. (A nagyhatású költeményt lapunk más helyén közöljük.) Kürti József, a Nemzeti szinház tagja, előbb egy érzelmes költeményt szavalt a szemekbe könnyeket varázsló bensőséges, mély érzéssel, azután — mintegy a komor hangulat eloszlatásául — tréfás dolgokat mondott el rendkívül közvetlenül. Nagy Izabella, egy szépmegjelenésü fiatal énekesnő műdaiokat énekelt melegtónusu, üdén-csengő szopránján. Tanay Frigyes, a Vígszínház tagja, aki mint huszárhadnagy szintén részt vett az oroszok elleni küzdelemben, saját szerzeményű rímes apróságait mutatta be, melyekben a magyar huszár lelkét, gondolkodását tárta fel igen jellemzően a hallgatóság előtt. Tarnay Alajos zongoraművész a maga kedves közvetlenségével, amelyet minél többször hallunk, annál jobban megszeretünk, saját zongorakisérete mellett saját nótáit énekelte. Külön zongoraszámmal is szerepelt ismert virtuozitásával. Kallós Erzsébet operaénekesnő kiforrott énekművészeiével brillírozott. K. Kovács András, aki a konferanszié tisztét is betöltötte, humoros számokat adott elő zajos derültséget keltve. Különösen a madárházasság énekes előadásával ért el nagy sikert. Feledi Boriska, a népszerű szubrett-primadonna, cigányzene-kísérettel előadott tüzes mulatónótáival gyönyörködtette a közönséget. Néhány műdalt i§ énekelt terjedelmes, szép hangján. Virágh Ferenc kabaré-művészben kitűnő operettbuffót ismertünk meg. Tőrülmetszett humora, pompás mimikája van. — A konferanszié minden egyes szám után kedves együgyűséggel azt kérdezte a közönségtől, hogy: „Jó vót?" -gTERNBERG BUDAPEST, VII. HEGEDŰ hangja páratlan-! RAKOCZI-UT 60, saját palota. Kitűnő hangú, szép munka K 30"— Hangverseny-hegedű, mesés jóhangu K 60'— Vonó K 8K 12—, K 15 — Rendelésnél a pénz előre beküldendő.