Pápai Hírlap – XV. évfolyam – 1918.

1918-09-28 / 39. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 16, félévre 8, negyedévre 4 K. Egyes szám ára 32 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar úr könyv- és papirkereskedésében. Az árdrágítók ellen. Négy évi háborús uzsoráskodás után végre a kormány igen erélyesen akar föllépni az árdrágítók és ezzel kapcsolatosan a lánckereskedelem ellen. Úgy értesülünk a napilapokból, hogy az effajta bűnöket nem kihágásnak minősítik ezután, hanem vétségnek és bűntettnek, amelyekért súlyosabb esetekben fegyház és politikai jogok felfüggesztése járhat ki büntetésképpen. Továbbá az ide tartozó ügyek a közigazgatás köréből átkerülnek az állami bíróságok hatáskörébe és — ami fő dolog benne — a gyors eljárást mondaná ki rájok a törvény. Nagyon, de nagyon okos, igazságos és szükséges intézkedések lennének ezek, amelyeket minden jó hazafi és minden becsületes honpolgár örömmel üdvözölne, annál is inkább, mert már negyedfél esztendeje szinte kiáltva sürgették az árdrágítók, e frontmögötti harctéri fosztogatók és vakmerő rablók megfékezését. De kiáltásuk hatástalan maradt. Azok a szelíd fenyítékek, amelyeket a kormány jónak látott alkalmazni velők szemben, nemhogy visszarettentették volna e haramiákat a bűnös úttól, hanem még bátrabban űzték tovább embertelen és hazaárulással egyenlő üzleteiket és pár év alatt teljesen kifosztották uzsoráikkal és lánckereskedésökkeí az ország legértékesebb elemeit mindenökből; a népek millióit és a szellemi munkások, a hivatalnokok százezreit a nyomorba, a kétségbeesés örvénye szélére kergették, mert a kimondhatatlan drágaság miatt az élelmicikkek nagy részétől is el volt és van még most is zárva, a ruházati cikkek drágasága következtében pedig remegve kell tekinteniök a hideg tél elé. Ök százezresek, sőt a legtöbben millionérosok lettek becstelen úton, az ország népének legnagyobb része pedig miattuk anyagi válságba jutott. Üzleti munkájok gyászos eredménye jórészben az is, hogy pénzünk értéke annyira lehanyatlott. De mit törődtek e pokol kalmárai az országgal, a háborús helyzettel, a napról-napra szaporodó elszegényesedéssekkel és rájok szórt átkokkal, és mit törődtek az ország valutájának leromlásával, ők meggazdagodni akartak bármi módon, soha ily jó alkalmat rá nem találtak, mint most — féírerugva becsületet, hazafiságot, törvényt, miniszteri rendeletet, stb. nemes akadályt, két mohó marokkal kapkodtak az uzsora és lánckereskedelem meglepően busás jövedelmei után. Ha igazak a hirek, talán rövidesen letűnik a napjuk e szárazföldi kalózoknak. Beh sokan sóhajtják velünk együtt: Bár igaz lenne a hir! Nemcsak anyagi helyzetünk jövője adja ajkainkra e sóhajtást, hanem az a régtől fogva bennünk égő erkölcsi érzés is, mely szerint fájt nekünk látni eddig szabadon élni és csaknem büntetlenül uralkodni a békében is a becstelenség, a háborúban pedig a hazaárulás lovagjait. Fájt tudnunk, hogy míg mások véröket áldozzák a honért a különböző frontokon, ezek megmenekülve a hadiszolgálattól, bátran szipolyozzák, nyúzzák a hon maradt lakosságot és gyorsan meggazdagodnak. Oly jól esik hinnünk és remélnünk a megígért nemezisbei, amely hivatva j lesz végzetesen rájok sújtani. Eme hitünk és reményünk enyhíti ama szemrehányásokat, amely szerint már negyedfél éve kellett volna kormányunknak statáriális rendszabályokat alkalmazni ez országos gonosztévők ellen. Ha ez megtörtént volna, valószínűleg egyes néposztályaink nem mentek volna tönkre és talán a valutánk is kedvezőbb képet mutatna. No, de ne rekrimináljunk. Inkább siettessük áz e kérdésben megígért törvényjavaslatokat. Hadd tisztuljon meg mielébb a kereskedelmi és társadalmi és a közélet e gyász-alakoktól! És mielébb csakis a becsületesen szerzett vagyonnak a fénye érvényesüljön az emberek szemében, a hadi uzsorával és a lánckereskedelemmel összerabolt aranynak és ezüstnek halmaza pedig csak orgazda illatot párologjon, amely undort kelt a közelállóban és amelynek gazdájától minél messzebb távolodik a kiuzsorázott tisztes kezű és lelkű ember. ' r. 1. a D, Egyházkerületi közgyűlés. A dunántúli református egyházkerület e hó 22—24. napjain városunkban tartotta évi rendes közgyűlését. A közgyűlést vasárnap reggel a főiskola dísztermében Németh István püspök bensőséges imává! nyitotta meg. A püspök mellett a társelnöki tisztet, minthogy Tisza István gróf főgondnok ezúttal nem jelenhetett meg, az első két napon Chernel Antal, az őrségi, a harmadik napon pedig Szabó György, a tatai egyházmegye gondnoka vitte. A közgyűlésen az esperesi kar és az egyházi képviselők teljes számban jelen voltak, a világi notabilitások sorában jelen voltak: Beöthy Zsolt, Balogh Jenő, dr. Hegedűs Lóránt, Kenessey Miklós, Huszár Aladár, Jákói Géza, Konkoly Thege Sándor, Sárközy György és még számosan. A közgyűlés megnyitása után a református templomba vonultak át a tagok, ahol lelkészszentelés volt. Ez alkalommal a felszentelendők közül Györy Elemér püspöki titkár, volt szénior tartott igen szép prédikációt. Magát a felszentelési aktust a papi hivatást gyönyörűen jellemző, magas szárnyalású beszéd kíséretében Németh István püspök végezte. Felszentelésben részesültek a következő, legnagyobb részt már rendes állást betöltő lelkészek: Agyagásy Sándor, Ambrus György, Bábás József, Boldizsár György, Fejérváry Kálmán, Gombos Lajos, Győry Elemér, Halász Sándor, Kiss János, Komjáthy János, Kövy Árpád, László Dávid, Mózes Ernő, Nehézy Károly, Németh Károly. Ezen nap délutánján lelkészértekezlet volt, melyet megelőzőleg a ref. templomban dr. Vto Vince theol. tanár tartott gyönyörű prédikációt. Az értekezlet maga a főiskola dísztermében folyt le, hol megnyitó-beszédet Németh István püspök mondott. Előadásokat tartottak Balogh Jenő v. b. 1.1., dr. Antal Géza orsz. képviselő, Miklós Géza székesfehérvári és Csukás Endre nagyrákosi lelkész. Az előadásokat vita követte. A közgyűlés érdemleges tárgyalásai másnap hétfőn kezdődtek. Ezt megelőzőleg Ő felségének hódoló táviratot küldtek és üdvözölték a harctéren levő fogondnokot, Tisza István grófot. A püspöki jelentést dr. Segesdy Ferenc v. aljegyző referálta. Ennek során részvéttel emlékeztek meg dr. Kenessey Béla püspök, Kovács Sebestyén Gyula, dr. Véghely Kálmán, báró Láng Lajos, Galamb József, Borsos István és dr. Vida Károly haláláról. A közgyűlés együttérzését fejezte ki a püspöki jelentésnek a felekezetközi viszonyokat tárgyaló ama pontja fölött, melyben a vallás- és hazaellenes áramlatok ellen való erélyes szembeszállást hirdette. „Nekünk hazánk és vallásunk egyformán szent kincsünk. Ezekért nem tud kárpótolni a kozmopolitizmus semmiféle áldása sem." A főiskolai és a vagyoni Ügyeket dr. Antal Géza e. főjegyző referálta. Ezek során a főgimnáziumi latin-görög tanszékre megválasztották Papp Zoltán sárospataki rendes tanárt, magyar-német tanszékre h. tanárnak Horváth Endrét. MindI . t