Pápai Hírlap – XV. évfolyam – 1918.

1918-09-21 / 38. szám

— A szappanhiány miatt. Olvasó­közönségünk köréből panaszos levelet kaptunk a szappanhiány miatt. A levelet erősebb ki­fakadásokat tartalmazó részei elhagyásával itt közöljük: . . . „Nagy a mi panaszunk! Amúgy is nyomorult helyzetünkben nem jutunk a tiszta­ságnál legszükségesebbhez: a mosószappanhoz. Hogyan mossunk, hogyan tisztálkodjunk, mikor három hónaponként kapunk személyenként fél darab szappant. Ilyen formán miért van Pá­pán élelmezési iroda, ha mindent oly nehezen lehet kapni? Miért fogják itt a faggyút a vágóhidnál, ha szappant nem csinálnak belőle! Hát kik kapják meg a szappankészletet?" stb. A panaszkodóknak igazuk van ; csakugyan lehetetlen állapot, hogy oly ritkán osztanak ki szappant. És ha valaki magán-úton, horri­bilis áron nem jut szappanhoz, vagy ilyet — szintén nagy költséggel — rnaga nem főz, hát bizony tisztaság tekintetében egy szinvonalon áll a civilizálatlan vad népekkel. A vad népek azonban el lehetnek szappan nélkül, de a mi népünknél ez a cikk olyan fontos, a rendes tisztálkodás olyan szükséges, mint a min­dennapi kenyér. Abban azonban tévednek a panaszkodók, hogy talán az ittfogott faggyúból szappant főznek, s azt a közönség kijátszásá­val valamely protekciós egyének kapják meg. A faggyút tényleg a vágóhídon fogják, de azt a legnagyobb pontossággal be kell szolgáltatni a zsiradékközpontnak, ahol különböző háborús célokra — valószínűleg zsirkészítésre' is 1 — használják fel. Szappant aligha főznek belőle; legfeljebb a hulladékából. A városi szappan­főzésről érdemlegesen majd csak a sertésölési idényben lehet beszélni, amikor a város nagyobb számban fog közfogyasztásra sertéseket öletni. Akkor majd rajta kell lennünk, hogy a szappan­termelés minél nagyobb legyen s az igazsá­gosan elosztva jusson a közönség kezébe. Addig pedig a közélelmezési irodának mindent el kell követnie, hogy városunk gyakrabban és nagyobb mennyiségben kapjon a központ­ból szappant, mint ahogy eddig kapni szokott. — Az alsóvárosi legeltető-társulat meg­alakulásának régóta húzódó ügyében mult héten járt városunkban Vidovics László földmivelés­ügyi minisztériumi tisztviselő, hogy az ügyet közvetlen érintkezéssel végre-valahára dűlőre juttatni segítse. Előzőleg Pórszalókon volt, ahol a közös jobbágytelek felosztása tárgyában be­szélt az érdekeltekkel s ezt az ügyet is elin­tézni segítette. Kiküldetését Tóth Elemér minisz­teri tanácsos, városunk szülöttének köszönhetjük, ki ezúttal is, mint általában minden alkalommal, élénk érdeklődést mutatott városunk és vidéke érdekei iránt. — Elmennek a kadikórházak. Már két hónapnak előtte irtunk róla, de akkor elhalasz­tódott, most azonban rövidesen valóra vál, hogy a pápai, még eddig fel nem szabadult iskolák­ban (bencés főgimnázium, állami polgári leány­iskola, városi ipariskola és ovoda) elhelyezett katonai kórházakat innen Ostffyasszonyfára he­lyezik el s ekként az iskolaépületeket ismét visszaadják eredeti rendeltetésüknek. A vár­megye legutóbbi közigazgatási bizottsági ülésén ezt az alispán hivatalos értesítés alakján be­jelentette s ugyanekkor elhatározták, hogy a veszprémi iskolák felszabadítása érdekében is megteszik a szükséges lépéseket. — A spanyol nátha. Ez az alattomos betegség mindinkább terjed városunkban. Fő­kép a fiatalabb generáció körében lépett fel, de sokan esnek bele idősebbek is. Az iskolák egy-egy osztályából átlag 10—15 növendék hiányzik a tanórákról. A városi egészségügyi bizottság ma Összeül s a szükségesnek mutat­kozó intézkedésekről tanácskozni fog. — A tojás árát a hatóság darabonként 80 fillérben állapította meg. — A közönség figyelmébe! A polgár­mester felhívja a nem-termelő közönséget, hogy esetleges vetőmag-szükségletét, továbbá azon nem-termelőket, kik a hízósertések kivételével bárminemű állatjaik részére abrak-takarmányt beszerezni nem tudtak, hogy ebbeli szükség­leteiket az állatuk járlatleveleinek felmutatása mellett a Korein-féle házban levő irodában f. hó 25-ik napjáig annál is inkább jelentsék be, mert az elkésett jelentkezések figyelembe vehe­tők nem lesznek. — Ideiglenes rendőrfogalmazó. Az al­ispán dr. Scheiber Jenő, vármegyei t. ügyészt, a városnál a fogalmazói teendők ideiglenes el­látásával bizta meg és a rendőri büntető bírás­kodás jogkörével felruházta. — Huszáraink jótékonycélu ünnepélye. Háziezredünk pótszázadának tisztikara — mint értesülünk — a 7-es honvéd huszárok elesett legénységének özvegyei és árvái alapja javára folyó évi október hó 13-án (vasárnap) jótékony­célu ünnepélyt rendez, mely az előkészületek után ítélve, igen nagyszabású lesz. A részletes programmot, melyen a rendező-bizottság már javában dolgozik, lapunk legközelebbi számá­ban fogjuk közölni. — Halálozás. Részvéttel vettük a szo­morú jelentést, hogy kiváló földink, Varjas (Wolmuth) Endre, a szatmárnémeti kir. kath. főgimnázium hittanára, e hó 9-én életének 42. évében Kolozsváron hosszas betegeskedés után elhunyt. Holttestét hozzátartozói Pápára szállít­tatták s e hó 16-án nagy részvét mellett itt helyezték örök pihenőre a kálváriái temetőben. A boldogult nagyértékü munkásságot fejtett ki irodalmi téren s magával ragadó kitűnő szónok volt. Vakációzásai alkalmából többször tartott szentbeszédet itthon is, s mindenkor ünnepnek tartották a hivek, ha remek szónoklatait a szószékről hallhatták. Gyönyörű jövő szakadt ketté korai halálával. Wolmuth Dezső városi tisztviselő és Lajos bátyjukat siratják az el­hunytban. — Nagy lopás a tartalék-kórháznál. A helybeli szükségleti tartalék-kórháznál már régen tapasztalták, hogy különböző katonai ruhadarabok, alsó- és felső-ruhák és ágyi fel­szerelések tűntek el. Kutattak a saját hatás­körükben a tolvaj után, de a legéberebb meg­figyelés után sem tudták kinyomozni. Végül is e hó 14-én jelentést tettek a csendőrkirendeltsé­gen, amely rögtön a legszélesebb körű nyomo­zást indította meg. A nyomozásnál nagy buzgó­ságot mutatva „segédkezett" Tóth Károly szakaszvezető, osztályaltiszt is, aki 1915. év óta teljesített a kollégiumban levő tartalék­kórháznál, majd annak feloszlatásával a bencés hadikórháznál szolgálatot. Ő indítványozta a többek közt, hogy házkutatást kell tartani az ápolónőknél, s a szegény ápolónőknek keresz­tül kellett esniök a házkutatás kellemetlenségein, — dicséretükre mondva: minden eredmény nélkül. Ekkor a csendőrkirendeltség fifikus parancsnoka nagy titokban egy járőrt küldött ki Zalaszentivánra, a szakaszvezető lakóhelyére, s elrendelte, hogy lakásán szigorú házkutatást tartsanak. A járőr e hó 16—17-én járt Zala­szentivánon s meglepő eredménnyel tért haza. Tóth Károly lakásán rengeteg mennyiségű holmit találtak az eltűnt ruhanemüekből. A készített leltár 32 folyó szám alatt sorolja fel a sok-sok katonaruhát, köpenyt, blúzt, nadrágot, fehérnemüeket, lepedőket, kamáslikat, lábszár­védőket, lábbelieket, stb., miket Tóth Károly évek során át a. kórházból szarka módjára összelopkodott. A lopott tárgyak értéke kincs­tári értékelés szerint is több ezer koronára rúg, de a mai napiár szerint tán 20—30.000 koronát is kitesz. A lopott holmikat szabad­ságra menései alkalmával részben a szakasz­vezető önmaga, részben pedig édes apjához „látogatóba" járó 21 éves Karolina leánya szállította el. A tolvaj katonát, aki hosszú idő­kön keresztül méltatlanul élvezte feljebbvalói bizalmát, no meg a frontmentességet, átadták a katonai hatóságnak. — A városi tisztviselők sérelme ügyé­ben a f. hó 14-én tartott tanácsülés hozzájárult a Szilágysomló városa által e kérdésben kifej­tett állásponthoz, az ezen üggyel foglalkozó átiratukat elfogadta és elhatározta, hogy a város országgyűlési képviselője, dr. Antal Géza, utján hasonló szellemű feliratot terjeszt fel a kor­mányhoz. — Csökken a községi pótadó bevétel. Erről panaszkodik a f. hó 14-én, a tanácsülés elé terjesztett főszámvevői jelentés, amely sze­rint noha a költségvetési előirányzat az idénre a tavalyinál 30 ezer koronával többet irt elő, a községi pótadó bevételénél e cimnél a tény­leges bevétel a jelen ideig 10 ezer koronával kevesebb, mint amennyi befolyt a mult évben ugyanezen ideig. Szerintünk ennek a főoka az élelmezési és a ruházkodási cikkek árainak óriási emelkedése. Elsősorban ezekre kell a pénz. — Betörés. Vasárnapról hétfőre virradó éjjel betörők jártak Spitz Márknak, a Hadi­termény bizományosának tisztviselőtelepi iro­dájában. A vakmerő betörők a külső ajtó­nak álkulccsal történt felnyitása után az irodá­ban felfeszítették a Wertheimszekrényt, s annak tartalmát, 650 koronát elrabolták. A betörők alapos „szakemberek" lehettek, mert bámulato­san „tiszta" munkát végeztek. Nem maradt utánuk semmi korpusz delikti, amely a csendőr­ségnek nagy buzgalommal megindított nyomo­zását eredményre vezethetné. — Tejszerződéseink. A v. főügyész a legközelebb mult tanácsülésen előterjesztette a város közhasználatára vonatkozó tejszerződése­ket. A tapasztaltak után attól félünk, hogy tej­szerződésünk lesz elég, de tej annál kevesebb. — Négy métermázsa kukorica. Nagy dolog ez mostanában, pláne ha csörgősre száradt tavalyi kukoricáról van szó. Gondolhatjuk, mennyire megörült Hoffmann Hermán helybeli lakos is, amikor négy métermázsát tudott be­szerezni belőle. Ám öröme hamarosan bánattá változott, mert amikor beszállították a drága jószágot Fő-téri lakására, a csendőrség a nyolc zsák kukoricát tőle elkobozta és további intéz-, kedés végett a rendőrségre szállíttatta. Tanulság : Tartsd tiszteletben a háborús rendeleteket.! — Furfangos leánykák. T. T. 15 éves leányzó hosszabb ideig állott szolgálatban Dobosi Rezsőnénéi, a helybeli Közgazdasági Bank ka­tonai szolgálatot teljesítő hivatalszolgája felesé­génél. A leány a mult hetekben megvált szol­gálatadónőjétől, s ekkor arra biztatta fel B. G. hasonló korú barátnőjét, hogy irjon kölcsönt kérő leveleket volt szolgálatadónője nevében, annak ismerőseihez. így sikerült egy helyről 20 K-t kicsalniok, de mikor máshol is kísér­leteztek, bűnös manipulációjuk kitudódott, mert a pénzt nem az ő kezeikbe adták, hanem el­küldötték ahhoz, akinek a nevében kérték. így a nagyreményű leányzók turpissága kitudódott s átadták őket a gyermekbiróságnak. Mivel azonban több hasonló eset jött tudomásunkra, jó lesz vigyáznunk a pénzkölcsönzéssel. — Visszaélés idegen név használatá­val. Selinko Zsigmond helybeli lakos jelentést tett a csendőrségen, hogy nevére Székesfehér­várról vasgyalupad érkezett, noha ő nem rendelt semmit a vasúton. A csendőrség azonban mire érdeklődött a vasúton a szállítmány iránt, ott azt az értesítést kapta, hogy az árut már onnan elvitte valaki. A nyomozás során aztán kitu­dódott, hogy Pfeifer Vilmos székesfehérvári hadimunkás küldöz rendszeresen árukat felesé­gének ide Pápára, s hogy a gyakori szállít­mány feltűnést ne keltsen, azt mindig mások neve alatt küldötte. Idegen név jogtalan hasz­nálatáért megindították az eljárást ellene. A. kir. anyakönyvi kivonat. S§*UUek; Szept. 13. Ács János földmives és neje Illés Mária, fia: Jenő, rk. Szepf. 18. Csapó Antal cipész és neje Qech Mária, fia: Ferenc, rk. Szept. 19. Kobzi Gyula fazekas és neje Izsa Terézia, leánya: Terézia, rk. — Mayer Ábrahám keres­kedő és neje Unger Katalin, fia: Fülöp, izr. — Fejes Ferenc földmives és neje Molnár Katalin, fia: halva­született. Meqhaltak: Szept. 13. Kocsi Jánosné Ugi Brigitta, gyári mun­kás neje, rk., 39 éves, tüdővész. — Kozina András napszámos, ev., 21 éves, agyhártyagyulladás. Szept. 14. özv. Magyar Istvánné Nagy Etelka magánzónő, rk., 74 éves, gutaütés. Szept. 15. Miletics Rozália, rk., 38 éves, hus­daganat. Szept. 16. Hosszú Istvánné Horváth Juliánná, nép­zenész neje, rk., 45 éves, tüdővész. — Bándoli Anna cseléd, rk., 18 éves, tüdőlob. Szept. 17. Kántor Jolán képezdésznövendék, ref., 17 éves, tüdőlob. — Téringer Pálné Himódi Erzsébet, gépész neje, ev., 36 éves, tüdővész. — Mesejkova Péter, rk., 4 éves, tüdőgyulladás. Szept. 18. özv. Németh Jánosné Kecz Magdolna, rk., 76 éves, végelgyengülés. Szept. 19. Zeichner Alajos, rk., 12 éves, vérhas. — Biáth János nyug. pénzügyőri szemlész, rk., 64 éves, tüdővész. Házassáqot kötöttek : Szept. 19. Szabó József földmives, rk. és Feschler Katalin cseléd, rk. A szerkesztésért felelős: Qyőri Qyula. A kiadóhivatal vezetője: Nánik Pál. Pápa, 1918. Főiskolai könyvnyomda.

Next

/
Thumbnails
Contents