Pápai Hírlap – XV. évfolyam – 1918.

1918-09-14 / 37. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 16, félévre 8, negyedévre 4 K. Egyes szám ára 32 fillér.. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar úr könyv- és papirkereskedésében. Á magyar nyugati vasút keletkezése. — irta: Dr. Lővy László. — Alig van még két vagy három ember Pápán, ki az épp ezeiőit 50 esztendővel tervezett magyar nyugati vasút megépítésének módozatait ismeri. Minden pápai iakos, kiben van némi lokálpatriotizmus, csak keserűséggel, fájdalommar és megbotránkozással gondol ezen 50 éves jubileumra. Városunk történetében a két török ostrom, a rimái tüzet és az 1831. évi kolerajárványt kivéve, nem volt oly fontos mozzanat, mint a magyar nyugati vasút építése. Számtalan vasúti cikket irtam a helybeli lapokba és többször rámutattam az akkori, városunkat intéző körök élhetetlenségére, néha ezt megtették mások is, de ezen vasút rtóéfríjéről még soha senki nem irt. Alig41B em, most már csak egymagam vagyok, ki ennek történetét leghitelesebb forrásból ismerem és kötelességemnek 'tartom, hogy ennek adatai el ne vessenek, azt megírni. Az 1867-iki kiegyezés idejében még nagyon kevés vasút volt hazánkban. Az első magyar minisztérium kötelességének tartoüa vasuíi hálózatunkat kiépíteni. A kormány vállalkozók által akarta ezt teljesíteni kamat-garancia mellett. A többek között hazánk délnyugati részén is terveztek vasutat. Volt Bécsben egy vasutakat építő és ezeket financirozó bankár, Weikersheim. Ez a minisztériumnál jelentkezett, hogy megépíti a magyar nyugati vasutat. W. mérnökeivel beutaztatta az egész vidéket és ezen mérnökök a következő tervet dolgozták ki: Az új vasút Győrből indul ki, Pápán keresztül a Somlyó északi oldalán megy Tüskevárra; innen Molnáriba, ahol a déli vasút sopronnagykanizsai vonalát metszi, azután a Rába völgyében halad Stájerországba Grácig. Egy másik vonal Székesfehérvárról indul ki, Veszprémen és Devecseren át megy Tüskevárig és itt lesz ezen vasút csomópontja. Ha ezen eredeti terv szerint épül meg a vasút, akkor sem Kisczell, sem Szombathely nem lett volna állomás. Kisczellben lakott egy igen okos, élelmes, tetőtől talpig moderri kereskedő, Rosenberger Henrik és veje Fuchs Henrik, ki még ezen jó sajátságokban felülmulta apósát. Ezek szerették volna, ha a vasút városukat érinti és nem akartak belenyugodni, hogy az ő legközelebbi állomásuk Tüskevár legyen. Ezért a következő tervet eszelték ki. Tudva azt, hogy Kisczell a kormánynak semmi, Vasvármegye pedig nagy tekintéllyel bir, elutaztak Szombathelyre, ott beszéltek a polgármesterrel és még néhány tekintélyes emberrel, előadták, hogy Szombathely szerencsétlen lesz és nem fog fejlődni, ha Molnáriba teszik az új vasút csomópontját, mig ha sikerül ezen vasutat Szombathelyen át vezetni, a Város fel fog virágozni, mert ez lesz elsőrangú állomás. Szombathelyen a legtekintélyesebb polgárok és a vidéki nagybirtokosok értekezletet tartottak, itt elhatározták, hogy nagy deputációt küldenek Budapestre Szombathely országgyűlési képviselőjéhez, Horváth Boldizsárhoz, ki a gróf Andrássy-miniszteriumban igazságügyminiszter volt. Előadták ott, hogy egész Vasmegye óhajtása és kívánsága, hogy az építendő magyar nyugati vasút Szombathelyen és ne Molnáriban vágja át a déli vasutat, amire az igazságügyminiszter ráállott, mert ő Szombathelynek nemcsak képviselője, de szülötte is volt.. Utasította őket, menjenek a közlekedési miniszterhez, báró Keményhez, helyesebben annak államtitkárjához Hollán Ernő altábornagyhoz, ki igen ügyes mérnök volt, mert a miniszter maga, mint erdélyi, nem igen ismerte a Dunántúl kereskedelmi földrajzát. Esetlegesen volt Hollán altábornagy úrnak Békás mellett egy nagyobb földbirtoka, valószínű, hogy ez is megkönnyítette a nyugati vasút irányának megváltozását Szombathely felé. Rosenberger és Fuchs többször utaztak Bécsbe Weikersheimhez és megértették vele, hogy sokkal helyesebb a vasutat Kisczell és Szombathely felé vinni, mint molnári irányában. A bankár azt mondta, hogy neki mindegy, akármerre viszik a vasutat, ő a minisztérium akarata szerint megépíti Szombathelyen át is, habár ezáltal a vasút valamivel hosszabb lesz, mert ő kilométerszám kap kamatgaranciát. Sikerült tehát a két élelmes czelli lakosnak a vasutat Czellbe vinni, mert most már bizonyos volt, hogy a gócpont nem Tüskevár, hanem Kisczell lett. De volt egy nagy aggodalmuk és nehéz gondjuk. Attól féltek, hogy Pápa mozogni fog és kérvényezi a minisztériumnál, hogy a fehérvári vonal Devecserből Pápára irányoztassék, mit ezen urak szerint nagyon könnyen lehetett volna keresztül vinni. Dehát Pápa mit csinált, taián aludt? Dehogy aludt, hanem a tanácsban és a közgyűlésen hangosan tiltakoztak a vasút idehozása ellen, azt kiabálták : „Drágább lesz a napszám, drágább lesz a városban a megélhetés, mert az élelmiszereket elviszi a vasút máshova". Nem akadt egy ember sem a tanácsban, vagy a képviselőtestületben, ki felismerte volna a vasút fontosságát. Volt öröm Kisczellben, igaz, hogy Rosenberger úr volt ott a városbíró és tudjuk, hova fejlődött Czell a vasút által. De követett el Pápa városa folytatólagosan még nagyobb esztelenséget is. Ha valamely magánember követ el nagy hibát, vagy mulasztást, akkor lakol érte ő és családja, ha pedig egy városi közhatóság követ el nagy hibát és szörnyű mulasztást, akkor szenved érte az egész város számtalan generáción keresztül, évezredekig és talán örökkön-örökké. Mikor a magyar nyugati vasút építése megkezdődött, a győr—kisczelli szakasz főmérnöke — egy szászországi német — Pápán lakott. Nevét már elfelejtettem. Néhány heti itt tartózkodása után gyomorbélhurutot kapott tóvizünk ivása folytán. A főmérnök oly családnál lakott, melynek én voltam háziorvosa, ezért engem hívtak a beteghez. Egy hét múlva meggyógyult és mivel a vasútépítés iránt nagyon érdeklődtem, el kezdtem vele beszélni a vasútról, különösen pedig az állomás helyéről. A főmérnök nekem a következőket mondta: „Már hét vasutat építettem, ez a nyolcadik, de nem tapasztaltam még olyan közönyt, mint Pápán. A várostól még egy lélek se volt nálam, mintha Khinában építenék. Alig akadt még ember, ki a vasút iránt érdeklődik, pedig nekem teljhatalmam van, arra traszirozom a vasutat, amerre nekem tetszik. Ha úgy akarom, akkor Győrből a Rába mentén viszem Marczaltőtől kisczellig és Marczaltőtől csinálok egy zsákvasutat Pápára. De nem akarom a várost ennyire megkárosítani, hanem majd megteszem azt, hogy Vaszarról ahelyett, hogy délnek vigyem, nyugotnak viszem és a pápai állomást oda teszem, ahol a soproni országút kezdődik". Én kértem őty hogy ezt ne tegye, ne büntesse a várost annyira teljes közönye miatt. Egy más alkalommal azt mondotta: „Ha a várostól némi rekompenzációt kapnék, boldoggá tenném, mert akkor a Sör-utca (jelenleg Török Bálint utca) egész északi TERNB Q HARMONIKA ^^ hangja nagyszerű! BUDAPEST, VII., RÁKÓCZI-UT 60, saját paBota. Kitűnő hangú, háromváltós acélsarku K 50'— Még finomabb, orgonahangú K 80' — 2-soros,21 billentyűs,finom K120'— Rendelésnél a pénz előre beküldendő.