Pápai Hírlap – XV. évfolyam – 1918.

1918-08-24 / 34. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Laptulajdonos főszerkesztő: Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetési árak: Egész évre 16, félévre 8, negyedévre 4 K. Egyes szám ára 32 fillér. DR. KÖRÖS ENDRE. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar úr könyv- és papirkereskedésében. A lakásrendeletről. Tudvalevőleg a belügyi kormány rendeletben mondotta ki, hogy a háború tartama alatt — ritka, kivételes esetektől eltekintve — a bérlakásokat felmondani, illetőleg a lakbéreket emelni nem szabad. Ezt a rendeletet elsősorban a hadbavonultak családjai érdekében adták ki. Abban a felfogásban volt ugyanis a kormány, hogy nagy méltánytalanság volna, ha a hazáért életüket és vérüket áldozók hozzátartozói itthon a hajléktalanság, a lakbér- uzsora veszedelmének volnának kitéve, — ezért felállította a tiltó rendelkezéseket. A rendelet kiadásának motívumai kétségtelenül a legnagyobb tiszteletre érdemesek. Minden elfogulatlan embernek meg kell előttük hajolnia. Mert harctéren küzdő véreinket igazán csak akkor becsüljük meg, ha védelmünkbe vesszük kis családjaikat, ha legalább arról gondoskodunk, hogy hozzátartozóik, az ő legdrágább kincseik lakásgondokkal — ami talán mindeneknél a legkellemetlenebb — ne küzdjenek. S ha ezt a rendeletet ki nem adták volna, a hadbavonultak családjai legnagyobb részének éleíe örökös vándorlás volna egyik lakásból a másikba, a lakbérek pedig az általános drágasággal lépést tartva ma már valahol a Csimborasszó tetején járnának. Ám, amikor mindezeket készséggel elismerjük s a rendelet kiadásának feltétlen szükségességét hangoztatjuk, nem zárkózhatunk el annak kimondása elől, hogy a rendelet sok tekintetben-igazságtalan a háztulajdonosokra. Elsőben is megfosztja őket önrendelkezési joguktól. A rendelet kedvezményeivel bármiként visszaélő lakóval szemben nem áll semmiféle megtorlás a kezükben. A lakó elhanyagolhatja a lakást, kellemetlenkedhetik házigazdájának, „megfeledkezhetik" a lakbérfizetésről — mindezt a tulajdonosnak tűrnie kell, lakóját mással fel nem cserélheti. S ha mégis, a felmondási jogot megállapítanák részére, erről a háztulajdonos a legtöbbször lemondani volna kénytelen, mert hisz a lakásrendelet előírja, hogy ez esetben a háztulajdonosnak kell elbocsátott lakója részére megfelelő lakást keresnie, a hurcolkodás költségeit s a régi és új lakás közötti esetleges bérdifferenciát viselnie. Nos hát, alig akadna háztulajdonos, aki az ilyen feltételekhez kötött felmondás jogával élni kívánna. Épp ilyen igazságtalan az a rendelkezés, hogy a lakbéreket emelni nem szabad, s meg kell hagyni azokat a békeidőbeli színvonalon. Az egyenes és pótadókat a kormány és községek kíméletlenül emelték; emelték a tüzbiztosítási díjakat; emelkedtek a ház tatarozásának költségei, s mindebből a háztulajdonosok a lakókra semmi terhet -át nem háríthatnak. Pedig a hadbavonultak családjai lakbérüket az e célra kapott államsegélyből fedezik, s ha lakbérük emelkednék, e cimen annyival magasabb államsegélyt kapnának. Külön megterhelés tulajdonképen nem érné őket, ám a lakbért emelni még sem szabad. Mindezeknek az igazságtalanságoknak megszüntetésére pótrendeletiel meg kellene adni a módot, hogy a háztulajdonosok fegyelmi szempontból a humánus lakásrendelettel visszaélő lakóiknak a lakásbizottságok utján minden kikötés nélkül felmondhassanak, s hogy ne csak az 1000 koronán felüli, de az olcsóbb lakások bére is a lakásbizottságok hozzájárulásával a viszonyoknak némi'eg megfelelőleg felemelhető legyen. Mert hisz ha a bérházak 1 %-ot sem jövödelmeznek, aminthogy most nem jövödelmeznek, akkor új bérlakásokat aligha fognak építtetni, ami a lakásügyet illetőleg igen nagy baj volna. Amikor röviden reámutattunk a lakásrendelet hibáira, helyesnek tartanók, ha a helybeli lakáshivatal mint illetékes fórum is foglalkoznék e kérdéssel s esetleg a saját tapasztalatai hozzáadásával felterjesztést intézne a kormányhoz a jogos kifogások orvoslása végett. N. P. '

VIZSGÁKRA 8BBaHBaHBaBBBHBB

B a polgári-és középiskola minden osztályából,érettségire, felvételi vizsgákra stb. gyorsan, osztályösszevonással, felelősség mellett készít elő a Budapo^

o

0 32^ A pápa—csornai vasút. A győri kerületi kereskedelmi és iparkamara — mely a pápa—csornai vasút menetrendjének megváltoztatása tárgyában a pápai Lloyd-társulat nevében tett és Pápa város képviselőtestülete által egyhangúlag elfogadott indítványomat legmelegebben támogatta — a kereskedelmi m. kir. miniszter úr következő határozatát közölte velem : A t. Kereskedelmi és Iparkamarának, Győr. Folyó évi április hó 25-én 2154. szám alatt kelt felterjesztésére a t. Kamarát a következőkről értesítem : A pápa—csornai vonalon jelenleg csak egy vonatpár (5112—5163. sz.) közlekedik. Ezt a vonatpárt a kért 5114—5115. sz. vonatokkal felcserélni nem lehet, mert akkor a vonal sopronmegyei községei elvesztenék jelenlegi kedvező vonatösszeköttetésüket' a megye székhelyével, Sopronnal, mely körülmény indokolt felszólamlásokra szolgáltatna okot. A vonatcsere ezenkivül azzal a következménnyel is járna, hogy az 5114. számú vonat személyzete részére (5 ember), minthogy a laktanyában hely nincsen, Csornán egy alkalmas helyiséget kellene bérelni, ami évente mintegy 1000 korona költséget okozna, ha ugyan ma sikerülne ilyet szerezni. A vonatok felcserélését ennélfogva engedélyezhetőnek nem találtam. Az 5114. és 5115. számú vonatokat tehát csakis szaporításként lehetne forgalomba helyezni. Ez mozdony-, kocsi-, szerelvény- és személyzet-többletet igényelne, mely fölött a m. kir. államvasutak ezidőszerint nem rendelkeznek. Ezért, valamint a fölötte nagymérvű szénhiány miatt, a vonatszaporítás iránti kérést sem találtam teljesíthetőnek. Utasítottam azonban a m. kir. államvasutak igazgatóságát, hogy a pápa—csornai vonal személyforgalmának megfelelő javításáról az arra alkalmas időpontban gondoskodjék. Budapesten, 1918 augusztus 7. Igazán sajnálom, hogy a kereskedelmi érdekek iránt nagy érzékkel biró, jó emlékezőtehetséggel megáldott, korábban az iparfejlesztési osztályt vezetett kereskedelmi miniszter úr Pápán létekor csak a Perutz-gyárt nézte meg és nem -a várost is, mivel ez esetben tapasztalta volna, hogy e 22000 lakost meghaladó városban a kereskedelem és ipar jelentékeny, melyet nemcsak fenntartani, hanem fejleszteni is országos érdek. Látta volna, hogy e városban van ref. főiskola és theológia, ref. tanítónőképző-intézet internátussal, szentbenedekrendi gimnázium (most már főgimnázium), róm. ,kath. tanítónőképző-intézet internátussal, állami tanítóképző, polgári fiu- és leányiskola és meggyőződött volna arról, hogy e város, mely maga is, pénzintézete is nagy áldozathozatallal tették lehetővé a pápa—csornai vasút megépítését, nem szolgált rá arra, hogy nemcsak a dús termő Rábavidék forgalmát, terményeit veszítse el, hanem még Pápa közvetlen szomszédságában lévő Ihászi, Acsád, Görzsöny, Marczaltő községek lakossága is Csornára tereltesQ

TERNBERG HARMONIKA hangja nagyszerű! BUDAPEST, VII., RAKOCZI-UT 60, saját palota. Kitűnő hangú, háromváltós acélsarku K 50"— Még finomabb, orgonahangú K 80-— 2-soros,21 billentyűs,finom K120'— Rendelésnél a pénz elörebeküldend