Pápai Hírlap – XV. évfolyam – 1918.

1918-08-10 / 32. szám

jobb volna, ha délig árusíthatnának, mint az­előtt volt; de azt mondják, hogy szociális szempontból ez szükséges. Nézetem szerint fontosabb volna épp szociális szempontból az piacon az árusítást legalább délelőtti 10 óráig megengedni, hogy nem kellene a vevőknek 9 óra előtt kapkodni az árukat, mint ez most történik. Hisz a vasárnapi piac nincs a temp­lom közelében; ezért megbotránkozást nem okozhat, a túljámborok lelkében; de az sem áll, mint szokták mondani, hogy ezáltal kény­szeríteni akarják úgy az eladókat, mint a vevő­ket a templomba menésre; mert mig ezek hazamennek és átöltözködnek, akkorra a mi­sének már régen vége van. Alapos javulás csak akkor lesz piacunkon, ha a város árucsarnokot létesít. Ezt két egy­mással szemközt lévő utcában kell építeni. Le­gyen rajta két szemközti kapu közepén kocsi­uttal, úgy hogy egy megterhelt kocsi az egyik kapunál be-, a szemközti kimehet. Ettől a kocsi­uttól jobbra és balra vannak kis utcák kisebb­nagyobb bódékkal a különféle áruk számára. Kell lenni az árucsarnokban vízvezetéknek, vil­lamos világításnak és kellő mennyiségű hűtő­kamráknak az el nem adott élelmiszerek szá­mára. Kellene Pápán három-négy kis utca gyümölcsnek, ugyanennyi zöldségnek és főze­léknek, kettő a különféle húsféléknek, márvány­állványokkal és márványmedencékkel. A másik fele főkép baromfiaknak volna fenntartva, csi­nos és könnyű ketrecekkel, melyekben a ba­romfiak szabadon járhatnának. Ha még maradna üres bódé, ez más szükségleti cikkek elárusí­tására volna felhasználható. Hol lehetne ezen árucsarnokot felépíteni ? Pápán a mi keskeny és túlságosan hosszú ház­tömbjeinknél ez igen nehéz feladat, mert az árucsarnoknak könnyen érthető okokból nem szabad messze menni a Fő-tértől. Igen alkalmas volna a Fő- és Kossuth-utca között; de ezen célra a városnak 5, vagy 6 házat kellene meg­venni, mely annyira megdrágítaná az építést, hogy erre még gondolni sem lehet. Lehetne ezt még megépíteni a Fő- és Csáky-utca között közel a Fő-térhez. Egy másik hely volna az úri és polgári kaszinó kertje, de ez még sem alkal­mas, mert nagyon keskeny és nincs kocsi-ut a Tapolcán túl. Legolcsóbb volna még a vásárcsarnokot a villamos telep mellett balra a tókertben megépíteni, az első dűlő végéig, keleti részén a kocsiutat jóval meg kellene szélesíteni. Ennek talaja posványos ugyan, de a jelenlegi műépítők tudnak ezen segíteni, mert bárhol legyen is az árucsarnok, annak egész padlózatát és pincéjét betonirozni kell. Addig, mig ily árucsarnokot városunk nem épít, nem is lesz sem kellő rend, sem kellő tisztaság piacunkon. De ha már lesz meg­felelő árucsarnokunk, ez városunk kulturáját egy nagy lépéssel viszi előre. Nyomtatványait rendelje / a főiskolai nyomdában. HETI ÚJDONSÁGOK. — Szabadságon. Bélák Lajos, a pápai járás főszolgabirája folyó hó 8-án kezdette meg négy hétre szóló szabadságát, mely idő alatt hivatala teendőit dr. Jerffy József tb. főszolga­bíró látja el. — Dr. Rácz Dezső megbízatása. Dr. Rácz Dezső kitűnő földinket, dr. Rechnitz Ede helybeli orvos fiát, a külügyminisztérium sajtó­főnökként Svájcz fővárosába, Bernbe küldötte ki. Dr. Rácznak külpolitikai jellegű nagyértékü publicisztikai munkásságáról e helyen már több ízben megemlékeztünk. Rendkivüli képességeit felismerték a legilletékesebb helyen is és azokat jelenlegi megbízatással óhajtják a monarchia javára hasznosítani. Aki tisztában van a háború árjában Európa közepén semleges szigetként álló Svájcnak diplomáciai jelentőségével, az fel tudja fogni dr. Rácz Dezső megbízatásának ki­váló fontosságát. — Polgármesterünk utazása. Dr. Tencz­linger József polgármester e hetet jó részt utazá­sokkal töltötte el, amelyeket mind a közérdek szolgálatában végzett. Fent járt Pozsonyban és Bécsben, a katonai hatóságoknál, hogy a bencés főgimnáziumnak és valamennyi iskolánknak, ahol hadikórházakat helyeztek el, eredeti ren­deltetésüknek való sürgős visszaadását kérel­mezze. Vele volt ez ügyben szószólóul dr. Bibó Károly alispán és dr. Kocsis Lénárd bencés főgimn. igazgató is. Bécsből visszajövet — ér­tesülésünk szerint — a polgármester közélel­mezési dolgokban eljárt Budapesten és Vesz­prémben. — Áthelyezés. A m. kir. vallás- és köz­oktatásügyi miniszter Alszeghy Erzsébet pápai áll. polgári leányiskolái tanítónőt a magyar­óvári áll. polgári leányiskolához helyezte át. — Gróf Esterházy Jenő díszoklevele. Megírtuk annak idején, hogy városunk bőkezű mecénását, gróf Esterházy Jenőt, a Polgári Kör, a Kör ügyeinek áldozatkész támogatásáért disz­elnökévé választotta. A díszoklevelet derék festő­művészünk, Régner Pál már elkészítette, s az pár napon át Kis Tivadar kirakatában látható volt. A reneszánsz stílben rajzolt gyönyörű dísz­oklevél Régner Pál nagyszerűen fejlődő izmos tehetségének újabb bizonysága. Úgy tervezése, mint kivitele — rajza és színezése — elsőrendű művészi munka, méltó ahhoz az előkelő alka­lomhoz, amelyre készült. A közönség, amely megtekintette, a legnagyobb elismeréssel szólott róla. A stílszerű könyvkötészeti munka Kis Tivadar könyvkötészetét dicséri. — A dísz­oklevelet, amelyet ifj. Kunszt Henrik elnök és Szente János titkár irtak alá, a gróf legköze­lebbi Pápára jövetele alkalmával küldöttségileg fogják átnyújtani. — A hadikórházak áthelyezése. Mind valószínűbbé válik, hogy rövid idő alatt a vá­rosunkban levő hadikórházakat mind áthelyezik valamelyik fogolytáborba. E rendelkezésnek oka az, hogy a kórházakul lefoglalt helyiségek mind iskolák és ez épületeket a hadügyminiszter is hajlandó felszabadítani a katonai szolgálat alól. A helyi ipari és kereskedelmi forgalom majd megérzi e kórházaknak innen eltávozását. Éven­ként 3 millió korona budgettel dolgoztak, 80 női alkalmazottnak biztosítottak megélhetést és a kórházban ápoltak révén hány és hány százezer korona vándorolt városunkba. Nem lehetett volna-e az iskolák jogos érdekeiknek teljesítése mellett valamiképpen falaink között megtar­tani a kórházakat is? — Gyűjtés a hadiárvák javára. Járá­sunk főszolgabirája a veszprémi hadiárvaház ja­vára az elmúlt évben gyűjtést rendezett, melynek eredményeképpen 36.184 K 48 fillért juttatott a bizottság kezeihez. E nagy összeg igazolja járásunk áldozatkészségét a nemzet árvái iránt. — Esküvő. Balogh Dezső székesfővárosi tanitó, aki dicsőén kivetté részét a haza védel­méből, szerdán délután vezette oltárhoz a plé­bánia-templomban aráját, Frauendienst Mariska úrhölgyet, bold. Frauendienst Viktor volt tekin­télyes fodrász-iparos árváját. Az esküvőn szép közönség volt jelen, s elhalmozták szerencse­kivánataikkal a boldog ifjú párt. •— A „húszasok" rokkantalapja. A m. kir. nagykanizsai 20. honvéd pótzászlóalj, mely­hez az összes pápai és pápát járásbeli illetőségű honvédek és népfölkelők tartoznak, amelyet tehát hozzánk a legszorosabb kapcsok fűznek, meg­kereste a városi tanácsot, hogy rokkant alapját, mellyel a hős húszas ezred rokkantjait, az el­esett vitézek özvegyeit és árváit fogja támogatni, mely már eddig a Zalavármegye területén tör­tént gyűjtésekből másfélszázezer koronával ren­delkezik, a maga részéről is gyarapítsa. A lel kes hangú felhívás a tanácsnál élénk visszhangot keltett, a város, mint erkölcsi testület tekinté­lyes összeggel fog hozzájárulni az alaphoz és társadalmi gyűjtést is indít e célra. A magunk részéről ennél jobb ügyet igazán nem tudnánk tehetősebb polgártársaink figyelmébe ajánlani. A tanács akcióját részünkről, a legmelegebben fogjuk támogatni. — A cukor-elosztás revízióját kérjük! A cukor-elosztás ellen nagy a panasz közön­ségünk körében. Különösen a befőzési cukor kvótája ellen hallatszottak zúgolódások, mert hisz fejenként 20 dekagramm cukor oly kevés, hogy abból télire gyümölcsöt befőzni vajmi keveset lehet. Magunk is abban a véleményben vagyunk, hogy a cukor-elosztás jóval kedvezőbb lehetne, ha az elosztást pártatlan revízió alá vennék, mert bizony most történnek az igaz­ságtól igen messze elkalandozó cukor-kiutalások, így pl. tudomást szereztünk róla, hogy egy testület, amelynek 12—15 tagja szokott lenni, állandóan 50 személy után kapja a cukrot, ezen kivül egy igen kisforgalmú kávéháznak, amely a kapott mennyiségnek felét sem használja el, havonként 20 kg. cukrot utalványoznak ki. Azt hisszük, nem állítunk valótlant, ha azt mondjuk, hogy az említett két esethez hasonló több is lehet. Ezért kérjük a cukor-elosztás sürgős revízióját, mert az igazsággal, az egyenlő el­bánás elvével semmikép össze nem egyeztet­hető, hogy egyesek előnyöket élvezzenek a köz kárára. S ha aztán a szigorúan keresztül vitt revízióval cukor-megtakarítás volna elérhető, akkor kérjük a cukor-kvóta általános felemelé­sét, vagy legalább is időközönként pótcukor kiadását. Mi a magunk részéről — mint mult számunkban is hangoztattuk — leghelyesebb­nek tartanók, ha a cukor-elosztást — miként az a dohány-elosztásnál is történik — külön-, közbizalomnak örvendő egyénekből alakult bi­zottság végezné. Ily módon a közélelmezési hivatal is mentesíthetné magát mindenféle gya­núsítások alól, a felelősségben osztozván vele az elosztást teljesítő bizottság. — A ref. nőnevelő-intézet Értesítője. E kiváló tanintézetünk most lefolyt iskolai évé­nek működéséről 83 lapra terjedő tartalmas füzet számol be. Az Értesítő kezdődik azzal az emlékbeszéddel, amelyet az igazgató az intézet Tompa-ünnepélyén mondott el. Az utánna követ­kező rész a nőnevelő-intézet mult évi történetével ismerteti meg, ahol felemlítésre méltónak tartjuk azt az eseményt, amely szerint három év után ismét az igazgató, dr. Kőrös Endre vette át az intézet vezetését. Lux Lajos tanár még mindig katonai szolgálatot teljesített, Bedő Béláné Zadák Etelka polg. isk. tanítónő egy évre szabadságoltatott. Új tanerőül alkalmazták Bajcsy Kató zongora­tanítónőt. 4800 koronát tesz ki a mult évi ala­pítványok összege. Kis Tivadar és neje Kósa Karolin 2000, Nagy Józsefné Major Zsófia tapolczafői lakos 1200, László Zsigmond nagy­sápi lelkész 500, a negyedi ref. egyház 1100 koronás alapítványt tettek. Az egész intézet működése a háborús idők nehézségeinek elle­CIGARETTAPAPÍR ÉS Hir FELÜLMÚLHATATLAN 1 mm ÍGYÁZZUNK A VÉDJEGYRE ? l/l&jüdl&t,

Next

/
Thumbnails
Contents