Pápai Hírlap – XV. évfolyam – 1918.

1918-07-27 / 30. szám

A csornai vasút lekéseti az utasokat. A csornai vasútról csak nemrég cikkeztünk, menetrendjének ama sérelmes megváltoztatása kapcsán, hogy egyetlen vegyesvonata Pápáról kora hajnalban indul s Pápára késő este érkezik, minek következtében a Rábaköz személyforgalma tőlünk egészen Csornára terelődik. Közgyüléseztünk, deputációztunk a sérelmes menetrend megváltoztatása érdekében, de biz' orvoslást nem nyertünk, a csornai vonat a Rábaköz népét és földjének termékét — a természetes gravitáció ellenére — tovább is hordja Csornára, növelvén annak ipari és kereskedelmi forgalmát s piacának élelmiszerkészletét, amelyekre pedig nekünk is olyan nagy szükségünk volna. Meg kell állapítani, hogy a vicinális vasutakkal meglehetős pechünk van. Tervezéseikkor nagy nekibuzdulással megszavazzuk érdekükben a nehéz ezreseket — mint a dicső csornaira is: 100.000 koronát —, azután kénytelenek vagyunk tűrni, hogy ezek a vasutak nemcsak hogy nem váltották valóra hozzájuk fűzött reményeinket, hanem határozottan ellenünk fordulnak. Ellenünk fordul főként a csornai vasút, amely velünk szemben a legkisebb előzékenységet sem tanúsítja. Nemcsak hogy hátrányos a menetrendje, de még ezt sem tartja be. Utóbbi időbe n egész rendszert csinál abból, hogy utasait a soproni vonat csatlakozásáról lekéseti. Eleinte csak ritkán történt meg ez a kellemetlen dolog, most már azonban az a kivétel, ha a soproni vonat reggel Csornán találja, pedig menetrend szerint majd fél órával előbb ott kellene lennie, s habár nem ritkán 15—20 percet is vár reá a soproni vonat, majd mindennap nélküle, illetve Sopron felé tovább utazni szándékozó utasai nélkül kell folytatnia útját. Aki mostanában reggelenként széttekint a csornai állomáson, az utasok sokaságát találja ott, akik nem a leghizelgőbb jelzőkkel illetik a kedves „csornait", amiért őket a soproni csatlakozásról lekésette, sok boszankodást, kellemetlenséget, no meg felesleges költséget okozván nekik. Vájjon miért történik ez? Talán ily módon is Csorna idegenforgalmát akarják növelni ? Ha igen, a taktika elég jó, mert a hoppon maradt közönség a fél napi várakozás alatt, mig Sopron felé menő vonatot kap, kénytelen idejét Csornán tölteni — szaporítván a' vendéglősök jövőd elmét, akik ingyen-menhelyet nem szoktak adni. Hát nem boszantó az, hogy ha Sopronba, vagy arra felé utazni s oda még délelőtt eljutni akarunk, akkor kénytelenek vagyunk éjfél után átutazni Győrbe s ott várakozni három óra hosszat a soproni vonat indulására, — holott indulhatnánk Csorna felé kényelmesen és jóval olcsóbban reggel fél 6-kor — ha le nem késne a kedélyes „csornai" a csatlakozásról. Ezen a visszás állapoton okvetlen segíteni kell. Indítsák 5 óra 25 perc helyett csornai vonatunkat 5 órakor, vagy indítsák a soproni vonatot egy fél órával később Győrből, akkor biztosan megtörténhetik a csatlakozás Csornán, s nem kell az utasoknak mindennap szívszorongva feladni a talányt, hogy „vájjon nem késünk-e le a csatlakozásról". A multak tapasztalatain okulva, őszintén szólva, nem merjük remélleni eme szerény és könnyen teljesíthető óhajnak a megvalósulását. Velünk szemben a vasúti direkció nem szokott előzékeny lenni. Egy dolog azonban mégis némi reményt nyújt a soproni csatlakozás biztosítására. A Sopron vármegye cimü laptársunk munkatársa a hét elején meginterjúvolta a soproni tejcsarnok igazgatóját, hogy mi az oka annak, hogy most Sopronban kevés a tej. Mire az igazgató a többek közt azt a magyarázatot adta, hogy a csornai vonat rendszerint lekésik a reggeli soproni csatlakozásról, minek folytán naponként 2000 liter tej a nagy melegben megsavanyodva érkezik délután Sopronba s ezt a nagymennyiségű tejet — ahelyett, hogy tejül mérnék ki — kénytelenek sajttá feldolgozni. Feltétlenül biztosítani kell tehát a reggeli soproni csatlakozást — úgymond az igazgató —, hogy a 2000 liter tej a délelőttökön friss állapotban érkezhessék a Rábaközből Sopronba. Ha tehát a soproni megsavanyodott tej is segítségünkre jő, mégis lesz talán valami a soproni csatlakozásunkból. Mi, szegény pápaik, magunkban ezt alig érhetnők el. De talán a soproni megsavanyodott tejjel igen. Nekünk így is jó lesz. N. P. HETI ÚJDONSÁGOK. — Rendkívüli várfnegyei közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága hétfőn délelőtt az alispán elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott, amelyen erélyesen állást foglaltak azok ellen a gaz rágalmak ellen, amelyeket ellenséges államok ügynökei terjesztettek az országban a felséges királyi családdal szemben, s elhatározták, hogy a hőn szeretett királyi párt hódoló feliratban üdvözlik. A feliratot — az országos küldöttséghez csatlakozva — Bécsben küldöttség fogja átnyújtani. A hódoló küldöttség elnökéül báró Fiáth Pált, tagjaiul dr. Rédey Gyulát, dr. Szász Károlyt, Vécsey Tamást és Nagy Ádám Mihályt kérték fel. — Mozgalom a harmadosztályú kereseti adó kivetése ellen. A közszemlére kitett harmadosztályú kereseti adójavaslat az összes adózók több, mint felénél oly óriási emelkedést mutatott, hogy az érdekeltek szükségesnek látták maga ellen a javaslat ellen is a leghatározottabban állást foglalni. Mult vasárnap délután 2 órára értekezletet hivtak össze a Lloyd nagytermébe, melyen megjelenésre városunk országgyűlési képviselőjét, dr. Antal Gézát is fölkérték. Az értekezleten dr. Hoffner Sándor üdvözölve a megjelent dr. Antal Géza országgyűlési képviselőt, vázolta az adókivetési javaslat által érzékenyen érintett adózók méltatlankodását s ajánlotta, hogy a pénzügyi titkár helyett, ki a jövedelmi adó- s a hadinyereségadókivetést is vezette s ki így minden olyan adatnak birtokában van, ami pedig az 1914: XXXVI. t.-c. 6. §-a szerint a harmadosztályú kereseti adó kivetésénél tekintetbe nem vehető, más előadónak kiküldését kérelmezzék. Dr. Antal Géza országgyűlési képviselő behatóan ismertette az 1916: XXXIII. t.-c.-et s az országgyűlés intencióit, rámutatva arra, hogy e törvénycikk szerint csak az 1916 ra jogerősen megállapított adó három évi meghosszabbításáról van szó, mely alól kivételt csak az adózók üzletköre terjedelmének változása s a háború folytán közvetlenül előállott jövedelememelkedés vagy csökkenés képeznek. Szerinte a fősúly az adókivető-bizottságon van, mely ha a helyzet magaslatán áll, megakadályozhatja, hogy a méltánytalanul magas javaslatok az egyes adózók terhére kivettessenek. Kijelenti, hogy mivel itt meggyőződése szerint a törvény helytelen értelmezéséről van szó, szíves készségei jár közre akár a pénzügyigazgatóságnál, akár a pénzügyminszternél, hogy az adókivetés a törvény intencióinak megfelelően eszközöltessék. Az élénk helyesléssel fogadott beszéd után felszólaltak: dr. Hirsch Vilmos, dr. Scheiber Jenő, Pátkay Lajos, Böhm Samu, Goldschmid Ödön s többen, majd újra dr. Hoffner Sándor, kinek beszéde után az értekezlet egyhangúan abban állapodott meg, hogy a sérelmes javaslat ügyében sürgős fölterjesztést intéz a pénzügyigazgatóság utján a pénzügyminiszterhez, egyúttal küldöttségileg is tájékoztatja a pénzügyminisztert az ügy állásáról. A küldöttség tagjaiul dr. Antal Géza vezetése alatt dr. Tenczlinger József polgármester, Billitz Béla, Horváth István, Goldschmid Ödön tagokat kérte fel az értekezlet. A küldöttség szerdán délelőtt tisztelgett dr. Popovics Sándor pénzügyminiszternél, ki dr. Antal Géza országgyűlési képviselő előadása után megígérte, hogy az ügyet sürgősen megvizsgáltatja s e célból egyik központi tisztviselőt ki fogja küldeni. A miniszter a küldöttség tagjaival hosszabb ideig rendkívül szivéiyesen elbeszélgetett s ezek azzal a meggyőződéssel tértek vissza, hogy jogos kérésük a miniszternél teljes mértékben meghallgatásra talált. Ha az előadó személyében a személyzet rendkívüli megcsökkenése folytán talán nem történik is változás, meg vagyunk győződve, hogy a törvény intencióiról a javaslat készítője kellően felvilágosít;atik s az adókivető-bizottság a törvény eredeti céljainak a tárgyalások alkalmával keüő módon érvényt fog szerezhetni. — Halálozás. Főiskolánk kiváló nyug. tanárát, dr. Horváth Józsefet, akit családi életében már annyi fájó csapás ért, mély gyász érte. Felesége, szül. Csomasz Eleonóra úrnő e hó 22-én, élete delén, amikor már felnőtt, részben célhoz ért gyermekeiben gyönyörködhetett volna, Budapesien, hova évek óta kinzó betegségének műtét utján való gyógyíttatása végett szállították, meghalt. Temetése f. hó 23-án ment végbe Budapesten a farkasréti temető halottasházából. A mélyen sújtott család iránt a szomorú eset alkalmából városunk közönsége körében őszinte részvét nyilvánult meg. Adjon Isten elég lelki erőt a nagyértékü, áldásos munkásság után nyugalomra vágyó kiváló professzornak a pótolhatatlan veszteség elviseléséhez. — Lelkészmeghivás. A lajoskomáromi tekintélyes evangélikus egyház Schlitt Gyula pápai segédlelkészt, akit rövid ittléte alatt is tisztelni és becsülni tanultak a hivek, megüresedett lelkészi állására lelkészévé hivta meg. Lajoskomáromban még kisbirót is heves pártoskodással szoktak választani. Annál megtisztelőbb tehát, hogy az evangélikusok új lelkészüket választás mellőzésével, egyetértő bizalommal hívták meg. — Utódja Pápán Fadgyas Aladár segédlelkész lett. — A Károly-gyermekek nyaralása Veszprémmegyében. Vadnay Tibor dr. kormánybiztos értesítette a vármegye alispánját, hogy Veszprémvármegyébe julius hó vége felé összesen 1583 osztrák gyermek érkezik nyaralás céljából. A gyermekek az egész vármegyébe szét lesznek osztva és pedig akként, hogy Veszprémbe 147, Pápára 400, Enyingre 139, Siófokra 14 érkezik, a többi pedig különféle községekben lesz elhelyezve. Az érkezés pontos idejét a kormánybiztos tudatni fogja az alispánnal. — A járás cukor-ellátása. Járásunk községei junius és julius hónapokban az esedékes cukorjárandóságukat még mindig nem kapták meg. Járási főszolgabiránk f. hó 11-én a közélelmezési minisztériumhoz tett panaszt, cukor azonban még ma sincs.