Pápai Hírlap – XV. évfolyam – 1918.
1918-07-06 / 27. szám
MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 16, félévre 8, negyedévre 4 K. Egyes szám ára 32 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar úr könyv- és papirkereskedésében. Lakásínség Pápán. Négy év óta folyik a háború; ezen idő alatt a nélkülözések és folyton újmeg új megszorító és megsanyargató rendeletek özöne zúdult reánk, hogy a kisebb bajokat alig vettük észre. Egy ilyen baj a lakáshiány, mely valódi lakásínséggé fejlődött. Megvan ezen baj nemcsak a nagy garnizonnal biró, de az összes kisebb és kicsiny városokban is, valamint azon falvakban, hol elég tágas épület volt, mely hadikórházra alkalmas. A háború első hónapjaiban mindenütt az összes lakosság tiz százaléka bevonult a katonasághoz; ennek folytán a nagy garnizonnal biró városok lakossága nagyon felszaporodott, míg a többieké lényegesen fogyott. Mivel pedig a fiatalabb családfők és a kenyérkereső fiatalság vonult be, az egyes családok jövedelme nagyon megkevesedett; ezért takarékossági szempontból sok lakást feladtak és két család, sőt többizben három család is egy lakásba költözött. Ezért sok lakás üres volt. 1914 nov. hónapjában a sebesültek száma már anynyira felszaporodott, hogy a hadvezetőség minden városba egy-egy törzsorvost vezényelt, hogy ott rendezzen be hadikórházakat sebesültek befogadására. Ez megtörtént Pápán is, hol az iskolák legnagyobb részét lefoglalták és berendezték hadikórháznak 1200 sebesült számára. Ezen kórházak adminisztrációjára nagyobb mennyiségű tiszt és altiszt szükséges, kiket ide áthelyeztek. Mivel pedig ilynemű állásokra főképp idősebb és családos tiszteket és altiszteket szoktak kinevezni, és tekintettel arra, hogy az ilynemű áthelyezések meglehetős állandók szoktak lenni, az idehelyezettek családjai is idejöttek lakni és majdnem minden üres lakást elfoglaltak. 1915-ben Pápára és környékére lókórházat helyeztek; ennek vezetésére szinte kellett néhány tiszt és számos altiszt. Ezek többnyire ugyancsak családosak voltak s családjaik is idejöttek lakni; de már ekkor oly kevés volt az üres lakás, hogy nagy részüknek meg kellett elégednie oly lakással, vagy bútorozott szobával, mely a közegészség követelményeinek sehogyan sem felelt meg. így származott a lakásínség Pápán. Több család, mely Pápára akart jönni lakd, sehogyan sem kapott lakást és kénytelenek voltak innen elmenni. Az a kérdés, hogyan lehetne ezen általános lakásínségen segíteni? A nagy és gyárvárosokban már évtizedek óta van lakáshiány. Nem kerülte el ezen baj az egyes országok kormányainak figyelmét és mindenütt iparkodtak ezen hiányon segíteni. Németország minisztériuma főkép munkáslakások építésére megszavazott 500 millió márkát;'az osztrák kormány 200 millió koronát, de ezzel a bajon nem fognak segíteni. Ezelőtt két nappal a magyar kereskedelemügyi miniszter levelet intézett Budapest főpolgármesteréhez, melyben tudatja, hogy a minisztertanács Budapesten építendő kislakások számára 120,000.000 koronát engedélyezett és a kormány fogja ezen lakásokat megépítetni. Ily formán lehet a lakásínségen segíteni; de ha a megszavazott nagy összegek csak segélykép adatnak a vállalkozóknak, ez nem fog használni semmit. Egy híres építész, ki erről a témáról egy újságban irt, azt állítja, hogy tekintettel arra, hogy úgy minden építési anyag, mint a munkabér hétszerte nagyobb, mint a háború előtt, ez lehetetlenné teszi munkáslaká^ sok, vagy akár egyéb bérházak építését, mert nem lehetséges kétszeres lakbért kérni, máskülönben a befektetett tőke nemcsak, hogy nem kamatozik, hanem nagy veszteséget állna be. Még az sem használna, ha a kormány elfogadná többek indítványát, és az új házak adómentességét a nagy- és gyárvárosokban 30 évről 40 évre terjesztené ki. Mások úgy akarnak a lakásínségen segíteni, hogy az üres házakat rekvirálja az állam és adja olyanoknak, kik lakást nem kapnak; ez is oly kevéssé használna, mintha a több mint ötszobából álló nagy lakást erőszakkal adnák másnak. Mert mit csináljon az eddigi lakó szobabútoraival, ha oda más lakó jő az ő kétes tisztaságú bútoraival. Pápán alig van nyolc oly lakás, melyben több volna öt szobánál. Olyan terv is merült fel, hogy ideiglenes házakat kell építeni, melyek csak 30 évig állnának fenn és ennek elérése végett a szigorú építési szabályzatot kell módosítani. Bécsben most tesznek próbát svéd faházakkal. Svédországban ugyanis a házak legnagyobb része fából van építve és oly csinosan vannak külsőleg is berendezve, hogy nagyon kényelmes lakás van bennük. Bécs városa hozatott már két egylakásos, két kétlakásos és két emeletes svéd házat; ha ezek beválnak, akkor nagyobb számú svéd házat fog vásárolni. Ugy hiszem, hogy mindezen tervek nem fogják a lakásínséget megszüntetni. Pápán, véleményem szerint semminemű ily intézkedésre nem lesz szükség, mert a jelenlegi lakásínség a leszerelés után meg fog szűnni. 1912-ben 123 házat építettek Pápán. Azóta városunk lakosságának száma bizonyosan nagyon megfogyott. Egyrészről sokan elestek a háborúban, pontos számukat még nem ismerjük. Másrészről sokan rokkantak lettek, ismét mások — és ezeknek száma talán a legnagyobb — elvesztették azelőtti keresőképességüket és teljesen újból kell kezdeniök a létért való küzdelmet. A háború alatt a születések száma egyharmadára csökkent, míg a halálozás sokkal nagyobb lett, legalább 25 minden ezer után, holott a mult század vége felé és e század elején csak 19 einber halt el évenként ezer lélek után. Ez városunk lakosságának számát nagyon érzékenyen megkevesítette. Bizonyos, hogy a több, mint kétezer ház nagyon elégséges lesz a lakosság befogadására. Szükséges volna a ki- és bevándorlást ismernünk, de ez teljesen ismeretlen, mert nincs bejelentő hivatal. Már több, mint tiz év előtt a városi közgyűlés elfogadta indítványomat egy bejelentő hivatal létesítésére, de csaknem hihetetlen, hogy a bürokratikus kormány ezt megtiltotta, mert a város előzőleg nem kérte ki a kormány engedélyét egy ily hivatal felállítására. Ha ez nem ósdi copf, akkor hát micsoda? Dr. Lövy László. Városi közgyűlés. — 1918 julius 1. — v A hétfői városi közgyűlés a várbsi tisztviselők fizetésrendezési ügyében azt a határozatot hozta, ami várható volt. Az összes tisztviselőket, egy-némelyiket két fokozattal, előléptette, a polgármesternek nagyobb összegű működési pótlékot szavazott meg és minden alkalmazott számára rendszeresítette a háború tartamára a szénsegélyt, vagy szén hiányában a megfelelő összegű kárpótlást. Ezenkívül a polgármester nyugdíját, egy fizetési fokozatnak megfelelőleg, 8000 K-ra felemelte. Képviselőtestületünk méltányló belátásának dicséretére jegyezzük fel, hogy ezt a határozatát — a sürgősség is kimondatván — névszerinti szavazással, egyhangúlag hozta meg. Hisszük, hogy az így megnyilvánult elismerés a tisztikart s az összes ~ k y * UF^ WkM MT* B 5^ Kitűnő hangú, szép munka K 30'— • fife. I r K |\| f" rCll ntUtüU Hangverseny-hegedű, mesés ^^ • l-llllUL-lI\J jóhangu K 60^^•HHHBnnBBBnBH hangja paratlan! Vonó k 8- k 12- k 15 - I BUDAPEST, VII., RÁKÓCZI-UT 60, saját palota. Rendelésnél a pénz előre beküldendő.
