Pápai Hírlap – XV. évfolyam – 1918.

1918-06-15 / 24. szám

— Haza orosz hadifogságból. Dr. Gottlieb Sándor népf. főhadnagy, ügyvédi karunk rokonszenves tagja, ki a háború elején vonult be harctéri szolgálatra és vagy 2 év előtt az oroszok lucki áttörésénél hadifogságba kerüit, a hét foiyamán a fogságból visszaérkezett. A fogság szenvedései megviselték, lesoványkodott, de egyébként egészséges. Képzelhetjük családja örömét a rég epedett viszontlátás felett. Hihető, hogy most már rövidesen sok más család is részese lessz hasonló örömnek. — Nagy tüz az Alsóvárosban. Beleléptünk a nyárba, megkezdődött a tüzek krónikája. Mult szombaton déli 12 óra után Tálos István gazdálkodó Szladik János utcai házánál tüz ütött ki, amely a szalmás tetőn pár perc alatt végigrohant, elpusztítva mindent, ami útjába akadt. A veres kakas az égő házról átszállott Heszler János és Horváth Károly gazdálkodók szomszédos házaira is, amelyek szintén csakhamar a vészes elem martalékaivá lettek. A kivonult tűzoltók Viz Ferenc parancsnok vezetése mellett derekasan hozzáláttak ahhoz, hogy a szűk utca legnagyobb részt szalmatetős házai között a veszedelem tovább ne terjedjen. A tömlők vastag sugarakban ontották a vizet a veszélyeztetett házakra, s délután 2 óra felé már megkönyebbülten sóhajthatott fel a környék szorongatott lakossága, a fenyegető veszedelem elmúlt feje felől. Jó szerencse, hogy szélcsendes idő volt, máskülönben óriási bajok származhattak volna, a legodaadóbb védekezés mellett is. A három háznál szenvedett kár igen nagy. Tálos Istvánnak leégett nemcsak egész háza, összes melléképülete, hanem gazdasági gépein kivül a tűzben elpusztult olajütő berendezése is, amely mostanság egymagában nagy értéket képviselt. Ezeken kivül sok szárnyas állat, két bárány és egy sertés is oda égett. A nagy családu Heszler Jánost és Horváth Károlyt is hasonlóan nagy kár érte. Növeli a bajt, hogy az elégett házak a régi alapon voltak biztosítva, így tulajdonosaik aránytalan kis részét fogják a biztosító társaságoktól kapni az újrafelépülés horribilis költségeinek. — A tüzet állítólag kis gyermekek játéka idézte elő. — A karácsonyfa ára. Süle Péter pápai hegyőr a Kishegyben mult év december végén két darab fenyőfáról levágott egy-egy ágat, állítása szerint azért, hogy azokat kis unokájának hazavigye karácsonyfának. A fenyőfák tulajdonosának följelentésére megindult az eljárás Süle Péter ellen, s mult héten a veszprémi kir. törvényszék büntető tanácsa a 73 éves büntetlen hegyőrt cselekményeért I napi fogházra itélte. — Szegény öreg hegyőr is elmondhatja: Mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa. Mert csakugyan nagy vétket követett el. Van-e, aki kétségbe vonná? — A villamos telep fejügyelő bizottsága f. hó 11-én ülést tartott, melyen Major Gyula üzemvezető bemutatta az 1917. év zárószámadásait. A számadás 4858 K maradvánnyal zárul, ebből 1780 K-t személyzet jutalmazására fordítanak, a többit tartalék-alaphoz csatolják. — Ezután Freund Ferenc főszámvevő bemutatta a telep alkalmazottainak fizetésrendezési táblázatát. A mai viszonyokkal számotvető és a v. alkalmazottakéval nagyjából egyező fizetéseket a bizottság egyhangúlag megszavazta. — Ipari cikkek a gazdáknak. A hadseregnek a hátralevő időre az új termésig még mintegy félmillió métermázsa gabonára van szüksége, amit azonban a legutóbbi rekvirálás dacára sem sikerült előteremteni. Most a közélelmezési miniszter úgy akarja e hiányt megszerezni, hogy az önként felajánlandó gabonáért vagy lisztért különféle ipari cikkeket fog a gazdáknak maximális áron átadni. A gazdák a beszolgáltatott gabonáért a következő cikkeket kapják : új lószerszám bőrből drb.-ként 110 kor., űj lószerszám kötélből darabonként 62 korona, telies lószerszám bőrből, régi szerszámokból előállítva 71 K, blankbőr lószerszámok részére kg.-ként 16 K, szekerek 850 K, cipő 75 K, I. minőségű csukaszürke szövet méterenként 45 K, Il.-rendü szövet 25 K, IÍI.-rendü szövet 22 K, lencérna (1000 méteres orsó) 8 K, pamutcérna (915 méteres orsó) 8 K, talpbőr kg.-ként 14 K, cipőfelsőrész kg.-ként 16 K, gyufa dobozonként 10 fillér, dohány, cukor, petróleum, gyertya, szesz rendes maximális áron. A fenti cikkekért a gabonát a következő mennyiségben kell beszolgáltatni: 1 kg. gyertyáért, 1 kg. petróleumért, 1 orsó lencérnáért, 1 kg. cukorért, 1 csomag gyufáért és 1 liter szeszért 20—20 kg. gabona, 1 csomag dohányért 5 kg. gabona, 1 orsó pamutcérnáért 10 kg. gabona, 1 kg. lószerszámhoz való bőrért és 1 kg. cipőfelsőbőrért 30—30 kg. gabona, 1 kg. talpbőrért 50 kg. gabona, 1 pár cipőért vagy 1 méter posztóért 50—50 kg. gabona, 1 drb. lószerszámért 200 kg. gabona, 1 drb. szekérért 500 kg. gabona jár. A gabona helyett megfelelő mennyiségű liszt is beszolgáltatható. Ezen ipari cikkek a helybeli földmives-iskola gazdaságában lesznek elraktározva és a gazdáknak kiadva. A dohány és gyertya már megérkezett, a lószerszám is megérkezik a napokban, de rövid idő alatt a többi cikk is itt lesz. A csereforgalom lebonyolítása úgy történik, hogy a gazda a gabonát vagy lisztet beadja a Haditermény helybeli raktárába, ott a megszabott határárat készpénzben megkapja és egy átvételi jegyet is kap, melynek alapján a fenti kulcs szerint a földmives-iskolában megvásárolhatja az egyes ipari cikkeket. Nagyon helyes a közélelmezési miniszternek ez az intézkedése, csak az a kár, hogy már korábban nem eszközölte, mikor még jobban rendelkezett a gazda gabona fölött Azt hisszük, hogy a sok rekvirálás után a gazdáknak már csak a legszükségesebb gabonájuk van. Hogy azonban a hadsereg ellátása biztosítva legyen, kívánatos volna, hogy a gazdák, erejük megfeszítésével is, minden nélkülözhető gabonájukat vagy lisztjüket az előnyös csere ellenében beszolgáltassák. — Rendcsinálás a piacon. A piacon űzött élelmiszer uzsorának helyettes rendőrkapitányunk dicséretes buzgalommal igyekezik véget vetni. Nem kiméivé fáradságot, reggel korán személyesen megjelenik a piacon az árusok között, s kényszeríti őket, hogy a gyümölcsöt, főzelékféléket, tejnemüeket stb. a megállapított hatósági áron adják el. Aki renitenskedik s nem elégszik meg a békeidőbeli árnak körülbelül tízszeresét kitevő maximális árral, azt egyszerűen átadja a kéznél levő rendőrnek és megindítják ellene a hatósági eljárást, amely immár az áruuzsorásokkal szemben nem ismer tréfát. Helyettes rendőrkapitányunknak ezt az erélyes eljárását mi csak helyeselni tudjuk, aminthogy helyeslik mártiriumot járó háziaszszonyaink is, akik rettegve gondoltak mostanában arra, hogy a piacra kell menniök. Kegyes adomány. Méltóságos Ihász Lajosné úrnő drága emlékű nagynénje, Peti Józsefné úrnő halála évfordulóján 50, azaz ötven K-t adományozott a ref. nőegyletnek, mint mondá, egy szál virágként a boldogult sirjára. Kegyes adományáért fogadja a nőegylet hálás köszönetét. Kis Józsefné, elnök. — Aki éhen akart meghalni. Szokatlan módon akart megválni az élettől Qyenge Zsófia, acsádi származású 23 éves cselédleány, aki a Közép-utcában Mayer Mórnénál állott szolgálatban, hűségének, megbízhatóságának sokszor adván tanújelét. Az elkeseredett leányzó régen kapván hirt harctéren levő vőlegényétől, abban a képzelgésben élt, hogy talán vőlegénye hűtlenné lett hozzá. Búskomorrá vállott, s minduntalan az öngyilkosságot emlegette. Mult szerdán délután azután eltűnt, magával vivén a padlás-ajtó kulcsát is. Megijedt asszonya a rendőrségre sietett, honnan két rendőr ment vele, akik átkutatták az egész lakást, de a leányt nem találták sehol, noha a padlás-kulcsot megtalálták a padláson egy székre helyezve. Már-már lemondtak a reményről, hogy reá akadjanak, amikor hétfőn délután, tehát hat nap múlva, elhaló hangon segélykérést hallottak a padlásról. Ismét rendőröket hivtak, akik azután szorgos kutatás után végre megtalálták a szerencsétlen leányt a padláson a szoba-menyezet és a padlás-padozat közé rejtőzve. Itt akart éhen meghalni. Botor terve sikerült is volna, de egy véletlen körülmény megmentette. Kinzó szomjuságában ugyanis ivott egy a padláson talált üvegből, amelyben úgynevezett „viz-üveg" volt. Ez a folyadék mérsékelten mérget is tartalmazván, mardosta belsejét, mire fájdalmában önkéntelenül segítségért kiáltozott. így találtak reá. A hat napi éhségtől teljesen legyengült, csonttá soványodott leányt beszállították a női kórházba. Állapota súlyos, de remélhetőleg visszaadhatják az életnek, amelyet annyira meggyülölt. — Színházi hét. Színészeink szombaton a szépmuzsikáju, mulatságos szövegű „Elvált asszony"-*' újították fel meglehetősen kedvetlenül. Ami nem is csoda. Jókedvet erőltetni, amikor az embernek inkább búsulnia kellene, az élet gondjait tréfával elűzni, kiszórakoztatni mások fejéből, mikor maga is nyomorral küzködik — nehéz feladat. Nehéz, a legjobb színésznek is! — Vasárnap a „Cigányprímás"-t ismételték meg. Ezúttal Sári szerepét Kállay Jolán kreálta nagy gyönyörűségére mindazoknak, akiknek az igazi operettművészetben kedvük telik. — Hétfőn a Biedermayer-hangulatu, bájos „Három a kislány" került szinre a tavalyi szereposztásban. A graciózus Juhász Margit és a derék Molnár János, akit majd minden este a színpadon látunk, nagyszerűen interpretálták idén is Schubert örökszép dalait. — Kedden a szellemességével ma is ható „Az ördög" vonzott telt házat. A címszerepet Ungváry Miklós játszotta. Látszott rajta, hogy gondosan elkészült, de játékába néhol kissé több démoniasságot vihetett volna bele. — Szerdán üres ház előtt ismét az „Elvált asszony" állott birái elé. — Csütörtökön az „Arany fácán" bemutatója volt. Ez a fácán azonban éppenséggel nem „arany", hanem csak közönséges pakfon. Az operettirodalom lehető legsilányabb terméke. Sajnáljuk a jobb sorsra érdemes színészeket, akiket a szerzőkonzorcium elcsépelt trükkökkel Összevissza ugráltat, táncoltat, hahotáztat, kiabáltat s az eredmény? — az intelligensebb közönség boszankodása. Pénteken ugyanezt kellett végigszenvedni. — A jövő hét műsora: Ma, szombaton : Sztambul rózsája (operett, Érczkövy László felléptével), — Vasárnap: Opsitos (operett, Kállay Jolán felléptével), hétfőn: A svihákok (operett), kedden: Féltékenység (dráma, itt először), szerdán: Ugyanez, csütörtökön: Limonádé ezredes (operett), pénteken: Kék egér (bohózat, itt először), szombaton: „Oh Teréz" .(operett, itt először). — A bérlőket ez úton értesíti az igazgatóság, hogy a bérletjegyek 29-ig érvényesek. A pótidényre, mely junius 29-től julius 7-ig tart, semmiféle bérlet, sőt az idénybérletek sem érvényesek. — Széthasadt a feje. Renkó György, Fa Mihály építőmester kocsisa, folyó hó 11-én egy szekér szénát szállított be a mezőről gazdája lakására. Amint a szövőgyár mellett elhaladt, kocsija felborult s ő fejjel lefelé a földre zuhant. A rettenetes ütődéstől feje kettéhasadt. Haldokolva szállították be hordágyon az irgalmasok kórházába. — A közalkalmazottak beszerzési csoportja tagjai között f. hó 20-áig a következő élelmi- és háztartási cikkeket árusítja maximális áron: Lekvár, hadikávé, konzervborsó, zöldbab, rizs, gyufa, szárított tészta. — Felhívja a csoport elnöksége a tagokat, hogy a reájuk jutó részt a kitűzött határidőn belül annyival is inkább átvegyék, mivel e határidő után ahhoz többé igényt nem tarthatnak. — Mikor a házigazda kilakoltatja — önmagát. Tragikomikus história történt városunkban. Özv. B. K.-né, akinek a férje a harctéren szerzett betegségében 1916-ban elhunyt, három év óta lakott az acsádi úton B. E. házában. B. E, mint sok más háziúr, ellenszenvvel viseltetett lakója iránt, annak ellenére, hogy az pontosan teljesítette vele szemben kötelezettségét, s mindenféle ürügyet keresett, hogy özv. B.-nét távozásra birja, de az a felmondást — a háborús lakásrendeletre hivatkozva — soha nem fogadta el. A háziúr tehát furfangos módhoz folyamodott. Körülbelül március elején jelentést tett a rendőrségen, hogy özv. B.-né lakása lakhatatlan, s kérte lakója kilakoltatását. A szemlebizottság tagjai kiszálltak a helysziríére ; a lakót nem találtak otthon, tehát egyszerűen betekintettek az ablakon és — ez is jellemző! — ezt a „szemlét" elégségesnek tartották arra, hogy a lakást szakvéleményükben emberi lakásul alkalmatlannak minősítsék. Erre a rendőrség meghozta a Végzést, hogy özv. B.-né nyolc nap alatt köteles a lakásból kiköltözködni, mert különben stb. Az asszony sirt-rítt, nem tudta, hogy télvíz idején, fertály közepén három apró gyerekével s magával tehetetlen öreg anyósával hova menjen, de a háziúr nem könyörült meg és követelte, hogy a rendőri Végzés értelmében a lakásból kotródjanak ki. Végső kétségbeesésében aztán az özvegy elpanaszolta baját szerkesztőségünkben, s * közbenjárásunkra