Pápai Hírlap – XIV. évfolyam – 1917.

1917-06-16 / 24. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: DKŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Gigler Béla urak üzletében is. Közegészségügyi reformtervezet. A közegészségtan budapesti professzora, Liebermann Leó dr. felhívást intézett az ország köztisztviselő orvosaihoz. E felhívás három lényeges pontra terjed ki: mikép függetleníthető a köztisztviselő orvos a közönségtől, minő munkakört képesek betölteni a mai helyzetben, megtud-e felelni a köztisztviselő orvos — lelki­ismeretesen — hivatásának? Mindezekre a kérdésekre maga az élet megadta a feleletet. Negyven éves köztisztviselő orvosi működés eredményeire vagy eredmény­telenségére támaszkodhatunk a feltett kérdések megbirálásánál. Ennyi idő telt el közegész­ségi alaptörvényünk megalkotása óta. Ezzel az 1876: XIV. t.-cikkel körülbelül úgy lehetett az ország lakossága, mint az egyszeri polgártárs volt a tisztelendő úr prédikációjával : nagyon szépnek találta, de érteni nem igen értett belőle. Járvány-, kórház-, elmebeteg-, lakás- stb. ügyünk egész preciz ki van dolgozva. A törvény alap­ján egy olyan közegészségüggyel rendelkező közállapotról nyerünk klasszikus képet, melynek fejlesztése már igazán feleslegesnek látszik. A valóságban, az életben azonban másként áiíanak a dolgok. A járványos betegségek ellen nincs más eszköze a hatósági orvosnak, mint a piros cé­dula. Ezt azután kiragasztják még ott is, ahol semmi értelme, ahol p. o. a levegő szupponált, kiterjedt mikróbás fertőzése a betegség forrása. Betegeknek, elmebajosoknak kórházban való elhelyezése egész külön stratégiai művelet végrehajtását igényli. A 7 éven alúli gyermekek kötelező gyógyí­tása összezsugorodott az orvos által irt recept bemutatására. Mit szóljunk a fertőtlenítések végrehajtásá­ról a nagytömegnél falukon, pusztákon, hol e célra se eszköz, se végrehajtó szakértő nem áll rendelkezésre ? A tömeg, a nép, a munkásság lakásügye jobbára szintén csak papiroson van elintézve. Nem a jómóduakról, az élvező osztályról beszélek, hanem a dolgozó alsóbb rétegről, melynek műveltsége, anyagi tehetsége kevés ahhoz, hogy a lakás befolyásait az egészség fenntartására, a betegségek keletkezésére megértse. A hatóság­nak kötelessége az építési szabályrendeletet úgy megalkotni, hogy ezek is megtalálják legalább a minimális higiénés tényezőket szerény hajlé­kukban. Ma igen sok helyen még nélkülözi ezeket a tényezőket. P. o. megszabják a szoba­nagyságot, de már a lakók számára nincs nu­merus clausus. A talajtól való izolálás elhanya­golása okozza a lakás nedvességét, amely lénye­gesen elősegíti a gümőbacillusok tenyésztését, s így a gümökóros megbetegedések szaporodá­sát stb. íme néhány kiragadod példa az életből annak a demonstrálására, hogy a jó törvény csak akkor ér valamit, ha azt jó 1 hajtják végre. Ez okból vallom és hirdetem, hogy közegészség­ügyünk reformálását legelsősorban is a — végre­hajtó közegnél kell kezdenünk. Az orvosi feladatok arányai magasra ki­nőttek a mai közigazgatás kereteiből, nívójából. A jóakarat nem elég kvalifikáció oly munka végzéséhez, mint amilyen egy ország lakosságá­nak egészségügyi irányítása. A speciális szak­emberek, a köztisztviselői orvosok vállveregetési korszaka lejárt. A szakembereknek maguknak kell az ügyek intézését kezükbe venni — ter­mészetes felelősséggel és szakértői ellenőrzéssel. És ha majd a végrehajtói hatalmat a köztisztviselő orvosok kezébe helyezik, nem csekély eredménnyel fog járni az, hogy a ma fennálló törvényes intézkedések szakszerű végre­hajtásban részesülnek. Az orvos ma például nem mondhat — bírói tárgyaláson — védő­beszédet a vádlott mellett, holott sok esetben a jogászvedő összes argumentumai a szakértő orvos véleményén épülnek fel; a betegségek járványos jellegét az alispán mondja ki, pedig hát — egyet se látott közülök. Az ilyen fonák­ságok nem járhatnak helyes eredményekkel. A reform célja: jó közegészség megterem­tése. Ezt két részre oszthatjuk: egyik része a betegek gyógykezelését, a másik része a be­tegségek keletkezésének, terjedésének megaka­dályozását célozza. A gyógykezelő orvost nem függetleníthet­jük teljesen a közönségtől; mert hogy hivatását kellő eredménnyel végezhesse, kell, hogy inti­mebb összeköttetésben álljon vele. Bizalmát birja. Ne titkoljon előtte semmit. Titkait — nyugodt lélekkel, azzal a hittel tárhassa fel előtte, hogy visszaélni nem fog vele. Szó kell, hogy essék bizonyos anyagi függetlenségről. Ennek minimális feltétele, hogy legalább oly fixfizetéssel birjon, mint a hozzá hasonló végzettségűek. Ez esetben azután mél­tányosabbak lehetnek az ad hoc működési díjak, bár ezek eddig se voltak — magasba törők. A gyógyító orvos hivatását vállalná a megyékben a közorvos, községi orvos. A szoro­sabb értelemben vett közegészségi szolgálatot a járási, megyei főorvosok, illetve a városi t. főorvosok látnák el. Addig valamire való köz­egészségi funkcióról nem is lehet beszélni, mig nem lesznek tisztán ezt a célt szolgáló hatósági orvosaink. Azáltal, hogy ezek a hatósági orvosok csak konziliáris praxist folytathatnának, nagyobb ellenőrzés, magasabb elbírálás alá eshetnék a gyógykezelő orvosok ténykedése, amely köz­tekintetben — a közönségre is, az orvosra is — megnyugtató lenne. A tisztán közegészségi szolgálatot végző hatósági orvosi kar működési tere szélesebb, mélyebb lenne. Közelebb kell ezt hozni a betegségek forrásához, hogy alapo­sabban foglalkozhasson vele. Legsúlyosabb fegy­verei a jól felszerelt laboratóriumban lesznek feltalálhatók. Ne papiroson teremtsen jó köz­egészségügyet, hanem az életben azáltal, hogy kikutatva a fertőző betegségek természetét, terje­dését, fészkeit, a nagy csecsemő-, gyermekhalá­lozás okait — szakszerű intézkedésével csök­kentse ezek hatását, ártatlan áldozataik számát. Ma a hatósági orvosok valósággal meg­alkuvást kénytelenek folytatni a törvényes köte­lességek s az élet közetelményeivel. De ennek nem ők az okai, hanem az a szavaló generáció, amely engedte a közállapotokat a mai fokig fejlődni, amely hatalmi kérdést csinált még a betegügyből is, megkonstruált közegészségi ideál­jainkért hiába dolgoztunk eddig; olyan volt csak sorsa, mint azé az apáé, ki nem lehet befolyással gyermekének szellemi, morális fejlő­désére. Abban a hatalmas erőforrásban, melyet közigazgatásnak neveznek s amely oly szerves összefüggésben van a lakosság mindennapi elemi szükségletét alkotó érdekeivel: egy nagyon jelentékeny mennyiséget képviseltek a hatósági orvosok; sajnos azonban ennek az erőtényező­nek érvényesülési feltételeit még csak részben sikerült megszereznünk. Most, hogy a világ­háborút kisérő járványos betegségek offenzivá­jától fényesen sikerült az ország lakosságát megvédeni az orvosi tudománynak, reményünk van, hogy minden vonalon sikerül a"z érvényesü­lési feltételeket — az ország lakosságának ja­vára — megteremtenünk. Dr. Kovácsics Sándor járási tiszti orvos. A török Vörös Félhold képes­levelezölapjait 20 fillérért árusítja az Országos Bizottság (Budapest, Kép­viselőház). . ajánlja kitűnő 1 ..." ZONGORÁIT. Kívánatra jutányos áron kölcsönöz, javít és hangol zongorát, pianinót. Pápa, Főtér. A „MODIANO-OLUBSPECIALITE" SODORNI VALÓ SZ IVA R KA PAPI RNA K ÁRA = 1 KÖNYVECSKÉBEN 60 LAP VAN. ma 20 fillér. Minden könyvecskén rajta van a védjegy és a gyáros aláírása

Next

/
Thumbnails
Contents