Pápai Hírlap – XIV. évfolyam – 1917.

1917-05-26 / 21. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Gigler Béla urak üzletében is. Képtelen határozat. A mult hét szombatján tartott képviselőtestületi közgyűlés a Lőwensteincégnek 1913-ban eladott városmalom dolgában oly határozatot hozott, amelyet a közérdek szempontjából sem szabad szó nélkül hagyni. Mindenekelőtt röviden ismertessük az ügyet. Köztudomású ugyanis, hogy a nevezett malmot a város 1913-ban csakis gyári, illetve cipőgyári célokra adta el az említett cégnek s kötelezte őt a birtokbavétel után egy évre a cipőgyár felépítésére s ha e kikötésnek nem tenne eleget, köteles a vételár visszafizetése után a malmot a városnak visszaadni. Ezt a kikötést az ez ügyre vonatkozó adás-vételi szerződés telekkönyvi bekeblezéssel biztosította. Sajnos, a gyár, a vismajor, a háború kitörése miatt nem épülhetett fel mindmáig s tulajdonosa malomnak adta bérbe ez ideig. Most pedig legutóbb azt cselekedte, hogy egy helybeli molnárral 15 évre, azaz 1932-ig ismét malomnak kibéreltette és az erről szóló bérleti jogot az ingatlanra bekebleztette és miután már ez megtörtént, a városhoz fordult azzal a kérelemmel, hogy engedje meg a gyár fölépítését a békekötés után való két évre és egyszersmind vegye tudomásul a helybeli molnárral kötött szerződést. Itt rögtön meg kell jegyeznünk, hogy a város szerződésében kikötött visszavásárlási jog a szerződés világos parancsa ellenére a jelen év márciusáig nem volt betáblázva s csak ennek tudható be, hogy a 15 évi bérletre vonatkozó szerződés bekebelezését a telekkönyvi hivatal teljesítette. Hogy a bekebelezés elmulasztása kit terhel, azzal most nem foglalkozunk. Talán más üggyel kapcsolatban majd később bővebben szellőztetjük ezt is. Azonban azt megállapíthatjuk, hogy e mulasztás segítette elő a város 1913. évi szerződésének kijátszását és okozta a legutóbbi közgyűlés lehetetlen határozatát. A képviselőtestület ugyanis több vélemény elhangzása után teljesítette a Lőwenstein-, illetve a Berger-cég kérését, azaz megengedte neki, hogy a gyárat a békekötés után két évre építse fel s egyszersmind tudomásul vette a 15 évre szóló malombérleti szerződését is, sőt, nehogy valaki esetleg megfellebbezze és ezzel zavart idézzen elő, a határozatára kimondotta a birtokon kívüli fellebbezést is. Először is óvást emelünk a birtokon kivüli fellebbezés kimondása ellen. Mert ennek csak akkor lett volna némi értelme, ha a birtokon belőli fellebbezés kárt okozhatott volna a városnak. Ámde nyilvánvaló, hogy a helybéli molnárral kötött szerződés bekeblezése szerződésszegés, mert ellenkezik a Lőwenstein-cégnek a várossal kötött szerződésével s az egész ügylet: a 15 éves szerződés és bekeblezése a város előzetes tudta és beleegyezése nélkül történt. Tehát itt esetleg elvesztett pertől félni nem lehetett s a birtokon kivüli fellebbezés kimondása egyedül a szerződést be nem tartó cégnek kedvez, de a városnak árt. Azonban ennél még inkább rovást érdemel a határozat azért, mert mig egyrészről teljesítette a cég abbeli kérését, hogy a gyárat a békekötés utáni két évre építhesse fel, másrészt tudomásul vette a cégnek 15 éves malombérletét is. Hisz ez valóságos komédia. Vájjon mit tesz a város abban a lehető esetben, ha már egy év múlva kész lesz a világmegváltó s várva-várt béke s a cégnek kérelme értelmében legkésőbb 1920ban a gyárat fel kellene állítania. Talán kötelezhető volna erre? Óh, dehogy! Hiszen a város a maga tudomásul vételével 1932-ig, a 15 éves bérlet lejártáig tolta ki a gyár felállításának határidejét. Egy határozatban ennyire szembeszökő ellenmondás már mégis csak sok. Egyik mondat állítása agyoncsapja a másikat és szinte egymás mellett állanak mint Kain és Ábel a gondolatok. És nem vették észre és határozának. Még pár ilyen határozat s igazuk lesz azoknak, akik azt erősítgetik, hogy még mindig várni kell a r. t. városok önállósításával, még mindig rájok fér a megyei gyámkodás. Figyelő. URAM! Te hozzád száll a lelkem, én Uram! Kérdéseimre oh felelj meg kérlek: Tudod-e Te azt, itt lenn mi folyik? hömpölygő óceánja tenger vérnek. S akartad-e Te, hogy ez így legyen? hogy itt e földön, vérbe' fagyjon minden? hogy emberekből állat legyen újra s úgy éljenek, mint kiknek lelkök nincsen ? Emberpondrókkal telt földedre látsz-e ? s látod-e, hogy pondróid mit csinálnak — felhallod-e a haldoklók hörgését s látod-e vakon, bénán hányan járnak? S belátsz-e lelkébe gazembereknek, kik uzsoráznak, szipolyoznak minket? kik a vérünkbe gázolva, keresnek garmada kincseikhöz újabb kincset. Látod-e Uram a véres mezőkön Százezreit temetlen tetemeknek ? S kedved telik-e benne Néked is, hogy a keselyük rajtok, hogy delelnek ? Uram — látod-e, mi történik itt ? Vagy mint mikor a hangyák veszekednek, Úgy nincs, számunkra, egy tekintete, Világok felett őrködő szemednek ? Vértesy Gyula. Gyöngyös. Borzalommal olvastuk azokat a jelentéseket, melyek arról a megrendítő katasztrófáról számolnak be, mely egy fejlődő város tönkrejutását eredményezte. Még ma is, mikor edzve kell lennünk a legnagyobb szerencsétlenségekhez is, amikor tudjuk, hogy ezerszámra, naponta pusztul fajunk legjobbja, mintha közelebb fért volna szivünkhöz ez a nagy szerencsétlenség, mintha átérthetőbb volna az a nagy fájdalom, mely a lakatlanul maradt ezreket érte. Az apa távol a családi tűzhelytől, az anya otthon gonddal, fáradsággal neveli gyermekeit s talán a békében nehezen elnélkülözött néhány korona megtakarításából szerzett ház, az egyetlen öröm. Nem kell házbért fizetni, lesz valami biztos hely, melyre háború után támaszkodhatik a férj, ha valamihez fogni akar. S jön a pusztító tűzvész, segítségére siet a rettenetes orkán, s vége az örömnek. Borzasztó rá is gondolni, hogy egy országra mily szerencsétlenség az ilyen katasztrófális vesztesége egy városnak. Elképzelhetjük, mennyire fokozódik ez a jelen pillanatban, amikor az állam pénzügyi erejét teljesen igénybevevő háborút folytat, s amikor a rendelkezésre álló összeget kizárólag arra a célra kell szentelni, hogy a mi nagy ügyünket mielőbb teljes győzelemre vihessük. A társadalom kötelessége tehát segíteni a hajlék-, élelem-, pénz nélkül maradt, embereken, az ő feladata lehetővé tenni, hogy e pusztulás helyén újra pezsgő élet legyen, az ő dolga lesz, hogy az apró gyermekek ne érezzék neveltetésükön e szerencsétlenség átkát, hanem mód kínálkozzék, hogy belőlük szorgos polgára legyen az országnak. S vonjuk le végül, mi vidéki városok is, e már másodszor szerencsétlenül járt város tragédiájából a tanulságot. Szervezzék meg a A „MODIANO-CLUBSPECIALITÉ" SODORNI VALÓ SZIVARKAPAPIRNAK ÁRA 1 KÖNYVECSKÉBEN 60 LAP VAN. = ma 20 fillér. Minden könyvecskén rajta van a védjegy