Pápai Hírlap – XIV. évfolyam – 1917.

1917-05-19 / 20. szám

malomról, amely ügyet a bevezető részben bővebben ismertettünk. Az új tulajdonos hajlandó a malmot a városnak visszaadni bizonyos befektetések megtérítése mellett s a malom visszavásárlása esetén Szűcs Lajos molnár bérleti ajánlatot nyújt be. Az állandó választmány, továbbá Győri Gyula, Sulyok József, Hercz Dávid a malom visszavásárlása és Szűcs Lajosnak bérbeadása mellett szólalnak fel. Révész Arnold szintén helyesli az ingatlan visszavételét, de megfontolandónak véli azt a sok költséget, amit a malom esetleges fenntartása követelhet. Böhrn Samu, dr. Lakos Béla, Hajnóczky Béla a visszavásárlást pártolják, de véleményük szerint előbb az ügyet a jogügyi bizottságnak kell kiadni avégből, hogy állapítsa meg: vájjon szerződésszegést képez-e a bérbeadó cég azon eljárása, amely szerint a közgyűlés megkérdezése nélkül az ingatlanra kebeleztette a Szűcs Lajossal kötött bérszerződést. A gyűlés többsége ezt fogadja el. A szemétkihordási szabályrendelet végső megállapítása előtt felkérik Révész Arnold v. főmérnököt, az idevonatkozó jövedelmek előrelátható kiszámítására. A hatodik hadikölcsönre százezer koronát jegyeztek. A gyűlés utolsó tárgyát illetőségi ügyek képezték, amelyeket a referens javaslatai szerint fogadtak el. Mihály huszár főhadnagy bravúrja. Ö felsége a király pár nappal ezelőtt Mihály István huszár főhadnagy nagydémi nagybirtokosnak az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért és kiváló szolgálataiért a kardok egyidejű adományozása mellett a legfelső dicsérő elismeréssel járó katonai érdemérmet a katonai érdemkereszt szalagján adományozta. Mihály huszár főhadnagy, ki már az ötveneseket tapossa, s mint segédszolgálatos vonult be a háborúba, pár hóval a világháború kezdete után nemes Sch. szappőr őrnagyhoz osztatott be szolgálatra s itt, mint sok más vörösördög, a huszárpallós helyett technikai dolgokkal, erődítések építésével foglalkozott. Kezdetben Szerbia ellen, később az oláh betörés elhárítására épített erődítéseknél dolgozott, e mellett, mint határvidéki őrkűlönítmény parancsnoka is kiváló szolgálatokat teljesített. Az oláh betörés előtt a határhegyek egyik kies fürdőhelye közelében volt az „öreg huszár" tanyája, ahol e sorok írója is párszor megfordult nála s csodálattal látta mily ügyességet tanúsított a technikai alapképzettséggel nem biró hun lovas a gáztámadások, gránát és shrapnell-lövegek és más ily kedves ellenséges ajándékok ellen készített technikai müveknél. Azonkívül nap-nap után beszállított egy-két „Domnule Nuscsut", kik élelmiszer kiviteli és egyéb hazaárulási dolgokban járkáltak a határon ide-oda. Egyszer egy szép augusztus végi estén tanyája előtt éppen hosszú szárú pipáját szítta, mikor topp, ép eléje levágott egy blindgánger. Az öreg azt hitte, a tüzes istennyila vágott belé, felugrott s csizmahuzóját az álmából felriadt Jóskájához vágta, ezt mondván: „Eridj Józsi, nizd meg mit csinálnak azok a koszos oláhok". — Józsi aztán felfutott a hegyre s körülbelül egy óra múlva visszatérve jelenté: „Nagyságos főhadnagy úrnak alázatosan jelentem, baj van, az oláh megbolondult, éles lövéssel lő". Azután a következő napon megtudták, hogy az oláh megizente a háborút. S most jön a java 1 Mihálynak felsőbb parancsra be kellett volna rukkolni hadtápszolgálatra, ő azonban kijelentette, hogy ott, ahol édes hazánk határát ásóval és tollal védte, most már karddal a kezében is védni akarja. Kérelmének eleget tettek és beosztották az oda került hires Sz. huszárezredes csoportjához, egy magyarországi oláh munkásokból álló technikai csoport parancsnokává. Az ilyen csoportok közvetlen az első vonal közelében dolgoznak s a bakáknak szánt ágyúgolyó rendszerint köztük csap le. Már jó egy hónapja dolgozott itt a mi derék főhadnagyunk, mikor egyszer csak különös megbízatásra vállalkozott. Az oláhok, t. i. az ellenségesek, egy éjjel benyomultak árkaink elejébe, s hogy ismét kiverethessenek, egyik ágyuütegünket közelebb kellett vinni. Igen ám, de nem volt hid a novemberi esőzés által megduzzadt hegyi patakon át. Pionéroknak meg se híre, se hamva. Hát mi történjék ? Ki építse meg a hidat? S ekkor előáll Mihály s vállalkozik a hid megépítésére. Az éj beálltával neki láttak a munkások Mihály főhadnagy vezetése alatt s a szakadó eső dacára ott-vágott fatörzsekből megépítették a hidat. Már csak a padlatot kellett volna elhelyezni, de közben megvirradt s az oláh gépfegyverek tüz alá vették a kritikus parton lévő hidat. Ágyúval nem árthattak neki, mert közvetlen az ellenséges hegy alatt volt. A gránátok a munkás-osztag mögé estek, de a gépfegyverek tüze ép közéjük talált. A munkások mint a hangyák futottak szét. Ha nem épül meg a hid estig, baj van, mert a nehezebb ágyukat nem lehet átvontatni. Ekkor az öreg huszár azt mondta: „Isten neki, hát itt pusztulunk" — s ő egyedül rakta le zuhogó gépfegyvertüzben a padlatot/ a hidra. S a magyarok Istene, az, akinek őseink fehér lovat áldoztak, megsegítette őt, s vele minket. Az est beálltával áthúzták a hídon az üteget, s másnap már a vonal képe előnyünkre változott meg. A reggeli harcvonal jelentéssel együtt ment Mihály főhadnagy kitüntetési javaslata a főhadiszállásra. Nyirványi. HETI ÚJDONSÁGOK. — Személyi hir. Juraszek János, a veszprémi kir. törvényszék elnöke, Sándorfi Dezső törvényszéki jegyző kíséretében a kir. járásbíróság ügyvitelének megvizsgálása végett f. hó 16-tól városunkban tartózkodik. — Főszerkesztőnk kitüntetése. Dr. Körös Endre, lapunk főszerkesztője, a m. kir. 111/20. népfelkelő zászlóalj főhadnagya, szép kitüntetésben részesült. A király az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartása elismeréséül a III. osztályú katonai érdemkeresztet a hadidiszítménnyel és a kardokkal adományozta neki. Főszerkesztőnknek ez a harmadik harctéri kitüntetése. — Katonai iritüntetések. Dr. Molnár Imre helybeli ügyvéd, főhadnagyot, aki jelenleg az olasz harctéren teljesít szolgálatot, az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért az ezüst signum laudis-£zal tüntették ki a kardokkal a vitézségi évem szalagján. — A király dr. Haas Jenő a cs. és kir. 19-ik gyalogezred tartalékos főhadnagyát az ellenség előtt tanúsított bátor és kitűnő szolgálati elismeréséül a signum laudisszal és a kardok egyidejű adományozásával tüntette ki. — Ellenőrzési szemle. A 46—50 évesek újabbi pótszemléje kedden volt városunkban. A bizottság tagjai voltak Wuest Ferenc elnök, Pittoni ezredes, dr. Lipschitz segédorvos, Dér hadnagy, dr. Steiner József és Kemény Béla. — A járásiak szemléje, melyen az elnöki tisztet Mikovinyi Ödön töltötte be, szerdán és csütörtökön volt. — Uj közélelmezési biztos. Holitscher Károly, országgy. képviselő, vármegyénk közélelmezési miniszteri biztosa hasonló megbízást kapott Székesfehérvár s Fejér vármegye területére is. — Áthelyezés. A Haditermény r. t. igazgatósága Tolnay Lászlót, a Haditermény r. t. veszprémi kirendeltségének titkárát s a vármegye lisztellátásának szervezőjét Budapestre helyezte át. — Egyházi közgyűlés. A pápai ev. egyház Bélák Lajos felügyelő és Mesterházy László léikész elnöklete alatt vasárnap délelőtt számadó közgyűlést tartott, amelyen Kiss István pénzügyi bizottsági elnök referálása alapján egyhangúlag elfogadták az 1916. évi zárószámadásokat, amelyek a gyülekezet rendezett anyagi viszonyairól, biztos alapokon fejlődéséről tettek beszédes tanúbizonyságot. Kirchmayer Győző pénztárosnak hűséges sáfárkodásáért, Kiss István takarékpénztári főkönyvelő, pénzügyi bizottsági elnöknek a gyülekezet pénzügyeinek szakavatott vezetéséért és elrendezéséért jegyzőkönyvi köszönetet szavaztak. Hálás köszönettel vették tudomásul, hogy Zakots István presbiter elhunyt egyetlen leánykája emlékére a gyülekezet diakonissza-alapjára 1000 koronás, s hogy néhai Barcza Bálint gyülekezetfenntartási célra 200 koronás alapítványt tett. Barcza Bálint helyére, gyülekezeti gyámintézeti elnökké Somogyi Pál presbitert választották meg, aki, valamint Bakó József újonnan választott presbiter a gyűlés szine előtt letették az esküt. A hatodik magyar hadikölcsönre ismét 2000 koronát, a felállítani szándékolt evangélikus egyházkerületi részvénynyomdára öt részvény aláírásával 250 koronát jegyeztek. Ez utóbbi célra a gyűlés több tagja részéről is történtek jegyzések. Az elnökség felhívására hadiárvák gondozására vállalkoztak: Gyurátz Ferenc, Mesterházy László, Zakots István, Szabó Károly és Nánik Pál. Ezeken kivül több gyülekezeti belügyet intéztek el. — A pápai nagy harang. Miután a kultuszminisztérium az egyházmegyei hatóság utján a művészi s nevezetesebb harangokról felterjesztést kért, amennyiben ezeket hadi használatra leendő újabb igénybevétel alól mentesítené, Kriszt Jenő esperes-plebános a plébániai főtemplom nagy harangját művészi becsünek tüntette fel. Megvizsgáltatta ugyanis szakértővel, aki az 1759-ben Pozsonyban öntött harangon igazán művészi öntvénymunkát talált, amenynyiben egyik oldalán van a Szentháromság, a másik oldalán sz. István vértanú, amint két alak megkövezi s angyalok sokasága pálmát és virágokat hint feléje. — Nehogy azonban a megtett lépések után is valahogy ezen nagy harang hadi szolgálatba állíttassék, amenynyiben a honvédelmi minisztérium ragaszkodnék ahhoz, hogy csak az 1700-ik év előttieket ismerné el müemlék-jellegüeknek, az esperes hivatalos átiratban felkérte a városi tanácsot, tegyen meg szintén mindent városunk egyik fő ékessége, a szépségesen mély búgásu harang érdekében, még pedig a következő érvekkel, amelyek a mentesítésre döntőleg hatnának : Egyetlen ütőóránk hogy megmaradjon, ez közérdek, nemcsak a magánélet sok vonatkozásában, nemcsak az ipari munka, kereskedelmi foglalkozások terén, de a törvénykezésben és a közigazgatásban is. így pld. az idézések, amelyeknél a pontos megjelenés súlyos jogkövetkezményekhez van kötve, a déli 12 órakor bekövetkező váltóóvások stb. Éppúgy a közigazgatásban a pályázatlejáratok, a zárórák. A városi hatóság bizonyára támogatni fogja az esperes agitációját ebben a város minden lakosát vallás-, rang- és osztálykülönbség nélkül, tehát a közérdeket szolgáló s érintő dologban. — A lisztadagok leszállítása. A mai nehéz napok ismét próbára teszik a lakosság hazafias magatartását és kifogyhatatlan türelmét. Mint halljuk, az Orsz. Közélelmezési Hivatal a hatósági lisztmennyiséget f. hó 15-től junius 15-ig terjedő időre leszállította havonként és fejenként 4'50 kgra s ennek is fele kukoricaliszt lesz. A főhatóságot erre a határozatra az országos kényszerhelyzet vitte rá. S tekintve, hogy most, tavasszal már van az elmaradt liszt helyett más élelmiszerünk és főleg tekintve a nagy országos érdeket, a hazáért küzdő katonák kifogástalan ellátásának szent érdekét, reméljük, hogy lakosságunk igazi honfiúhoz illő nyugalommal veszi az új intézkedést. A főhatóság egyúttal elrendelte a termelőknél az új rekvirálást. is. — Kitüntetés. Sonnenfeld Rezső 20. gyalogezredbeli honvédet az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásáért a bronz vitézségi éremmel tüntették ki. — A hadifoglyok napszámbére. A hadifoglyok részére fizetendő napszámbérek további rendelkezésig felfüggesztetnek; egyelőre marad a régi állapot érvényben. — Nyilvános nyugtázás. A szatmárnémeti ág. h. ev. egyház T. felügyelőjének kérelmére közöljük, hogy templomépítési költségeiknek fedezésére egyik gyüjtőiven a következő kegyes adományok folytak be kezeihez Kemenesaljáról és Pápa vidékéről: Balogh Gyula 10 K, Zakots István 5 K, Kummer János 1 K, Koncz Sándor 1 K, Bodó Géza 1 K, Dinkgreve Nándor 10 K, Kuchlhausen Frigyes 1 K, Guóth István 1 K, Nemesmagasi önsegélyző szövetkezet 5 K, Magassy Sándor 1 K, Gyurátz Ferenc 10 korona, mely kegyes adományokért az egyházfelügyelő a szatmárnémeti ág. h. ev. egyház hálás köszönetét nyilvánítja.