Pápai Hírlap – XIV. évfolyam – 1917.

1917-04-21 / 16. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: KÓROS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Ko)<n Mór fiai, Gigler Béla urak üzletében is. 1 társadalmi demokratizmus. Nálunk e szó „demokratizmus" még mindig idegen és igazságtalan felfogásban és fogadtatásban részesül. Különösen két évtized óta éri ez a sors e nagyrahivatott és a történelmi fejlődéssel megokolt elvet. Mert a mult század 40-es éveitől a 90-es évekig mindenütt, de kivált a társadalmi életben ez a nagy elv érvényesült külsőleg is. Hisz az a nagy átalakulás, amely hazánkat a modern országok képére átalkotta, s amelynek /ajudásai, vérzivatarai és egyéb szenvedései csaknem négy évtizedet töltöttek be, az ideális társadalmi demokratizmus eleven erejével, összetartó melegségével s alkotó energiájával ment végbe. Az elválasztó társadalmi keretek határvonalait nem láttuk sehol, csak éreztük, hogy mindnyájan egy hazának fiai vagyunk s kell, hogy mindannyiunknak egy közös nagy célja is legyen: ennek a sokat megpróbált nemzetnek boldogságát teljes erőnkből íolgálni. Nagyjaink: Kossuth Lajos, Deák erenc, Fáy András, Jókai Mór, Eötvös 3zsef báró stb., nem dicsekedtek születési lőnevökkel, hanem a közös munkában, nég társadalmi érintkezésükben is egybe orrtak a nemesítő demokrácia elvén a Közzel. De hol állunk most e tekintetben? Bárhová tekintsünk, a társadalmi széthúzás nagymesterének, a társadalmi arisztokratizmusnak, kezemunkáját látjuk mindenütt. vagyon, a születés, a rang versenyt viv egymással, hogy megkülönböztesse magát a többi osztályoktól. Szinte beteges hiúság rabjai lettünk, hogy csak egy példát is említsünk, a címezések és a megszólításokban. Ma már legalább nagyságos :imet kiván mindenki. A „tekintetes" titulus, amely még nem régen is a honorációrnak az alispántól kezdve lefelé a többi hivatalos állásokban és rangokban a legszebb címezése volt, száműzve van a megszólítások szótárából. Ugyanezt látjuk a hivatalos személyek titulázásánál is. Csak pár évtized előtt is még főnököket, minden hivatalnokot hivatali állása nevével szólítottak meg, pl. tábornok úr, tanácsos úr, igazgató úr stb., ma a kegyelmes, a méltóságos, a nagyságos stb. címezés a divatos. Pedig mégis csak szebb és nemzetünk nemes, férfias jelleméhez való az az előbbi megszólítás. Mert ebből tiszteletteljes elismerés csendül ki, a másodikból pedig holmi szolgai megalázkodás párája gőzölög. A megszólítások rendesen ismertető jelei a többi törekvéseknek, nyavalyáknak és tüneteknek, amelyek a társadalmi élet egyes rétegeit befolyásolják világfelfogásukban. Országunkban talán sohasem uralkodott annyira a rangkórság, mint most. Mindenki rangra, mindenki előnevekre pályázik csak azért, hogy megkülönböztesse magát a többitől. Holott hazájának boldogsága nem azon épül föl, hogy a széttagolódás útirányába sodortassunk, hanem azon, hogy mindannyian kéz-kezetfogva, tekintet nélkül a rangra, a születésre, a titulusokra, a közös jón erőnkhöz mérten, mint édes testvérek, munkálkodjunk. Ezt az egyedüli főcélunkhoz vezető képességet csakis a társadalmi demokratizmus adja meg nekünk. Mert ez a nagy elv nemcsak összeforraszt eggyé különböző rétegeket, hanem minden munkaerőt oda állít, ahová való, ahol kötelességét legjobban tudja megoldani. S ha igaz az, amint igaz is - hogy egy orczág annál boldogabb, minél több kötelességteljesítő tagja van, — annál igazabb az, hogy ez a boldogság csak akkor állhat elő és nyerhet szilárd alapot, ha minden fiát oda, arra a pontra állítjuk, ahová őt tehetsége, ereje és jelleme leginkább képesítik. Az új idők szelleme mindjobban belátja ennek igazságát s meghajol a társadalmi demokratizmus, mint a világtörténelmi fejlődés kényszere előtt. A nagy elveket haladásukban feltartóztatni nem lehet, de nem is szabad. Gy. Gv. BARANYAI ZSIGMOND 1849—1917. A kegyetlen kaszás, a sötét halál nemcsak a harctéren pusztítja tömegesen az életerős férfiakat, hanem idehaza is sokkal sűrűbben szedi áldozatait, mint bármikor ezelőtt. E héten csütörtökön egyszerre két váratlan iialálhir döbbentette meg a jó barátok és jó ismerősök százait s hangolta őszinte részvétre városunk közönségének legnagyobb részét. Déltájban hirtelen elhunyt főiskolánk széles körben ismert és nagyrabecsült tanára, dr. Thury Etele, a délutáni órákban hirtelen az a hir lepett meg mindenkit, hogy Baranyai Zsigmond, városunk közéletének egyik legismertebb alakja is váratlanul meghalt. Ebéd után szokása szerint még megjelent a kaszinóban, ott jókedvűen elbeszélgetett. Amint a kaszinóból lement, az utcán értesült megdöbbenve dr. Thury Etele haláláról s magához térve azt a megjegyzést tette, hogy bármily szomorú is az eset, mindazáltal Isten rendelésében meg kell nyugodnunk. Azután haza ment s félóra múlva ő is halott volt. Vele városunk közéletének egyik igen jellegzetes és munkás alakja tünt el körünkből. Bár nem Pápán született, mégis tősgyökeres pápainak volt tekinthető, mert már fiatal korában került ide s azóta itt'élt és dolgozott szorgalmasan családja és a közjó érdekében. Mint a pápai jogakadémia tanára lett városszerte ismeretessé. A jogakadémia megszűnte után mint igen keresett ügyvéd s a városi közéletnek egyik igen munkás tagja működött tovább. Már évtizedek óta tagja, majd jegyzője volt a főiskolai gazdasági tanácsnak és sokat fáradozott a főiskola vagyoni ügyének föllendítésén. Régóta presbitere és hosszú időn át pénztárnoka volt a pápai református egyháznak. A kaszinónak, társadalmi életünk központjának, már hosszú idő óta választmányi tagja és pénztárnoka. Városunk egyik nagy pénzintézetének, a Pápa városi és vidéki Takarékpénztárnak évek óta igazgatója. Szókimondó, egyenes, a himezést-hámozást nem kedvelő férfiú volt mindig s ha talán néha-néha ezze! magára haragított is valakit,, jóvá tette ezt azzal, hogy jóindulatu, jóra törekvő^ talpig becsületes ember volt mindenkor. Őszinte részvéttel mondunk tehát neki Istenhozzádot s osztozunk családja mély fájdalmában, hogy munkás és hasznos élete ily hirtelen ért véget, mikor ereje és munkakedve még sok évre nyújtott reményt. Haláláról bánatos családja a következő gyászjelentést adta ki: „Baranyai Zsigmondné szül. Eőri Szabó Erzsébet a maga és az alulirt rokonság nevében szomorodott szivvel tudatja, hogy szeretett férje Baranyai Zsigmond ügyvéd, a Pápa és vidéki Takarékpénztár vezérigazgatója, életének 68-ik, házasságának 40-ik évében f. hó 19-én délután 3/

4 4 órakor hirtelen elhunyt. A megboldogultnak hült tetemét folyó hó 22-én délután 4 órakor kisérjük az alsóvárosi sírkertbe örök nyugalomra. Pápa, 1917. évi április hó 19-én. Nyugodj békében ! Dr. Baranyai Ferenc, Baranyai, Erzsébet férj. Csomasz Dezsőné, Baranyai Zsiga — gyermekei. Csomasz Dezső, Lányi Árpád — vejei. Dr. Eőri Szabó Jenő, Eőri Szabó Dénes — sógorai. Lányi Jenő, Lányi Miklós, Lányi Csilla, Csomasz Erzsike — unokái." Gyászjelentést adtak ki továbbá a Pápa városi és vidéki Takarékpénztár, a ref. főiskola és az ügyvédi kar. Dr. THURY ETELE 1861-1917. Súlyos csapás érte a helybeli református főiskolát a theol. akad. nagytudásu egyháztörténelem tanárának, a magyar prot. egyháztörténet országos hirü művelőjének, dr. Thury Etelének váratlanul és hirtelen történt elhunytával. A világ legdrágább, de egyszersmind legjob

b szivarkahüvelye: "MODIANO-CLUBSPECIALITÉ" védjegy. Vigyázat: ©BÉT Utánzatok vannak forgalomban

! ~IMS Sodorni való papir ára SO fillér.