Pápai Hírlap – XIV. évfolyam – 1917.

1917-04-07 / 14. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. SzerkesEtőség : Liget-utca 6. Laptulajdonos főszerkesztő: Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. I » i Egyes szám ára 24 fillér. ' Dr

> KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petöfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Gigler Béla urak üzletében is. Két ügy. Két, egymással ugyan szorosan össze nem tartozó, de a közérdek szempontjából egyaránt fontos kérdésről óhajtunk szólni: a pápai tisztviselők konyhakertészetéről és az árdrágításra vonatkozó új intézkedésről. Az első ügy tisztán helyi jellegű tehát, a második azonban általános érdekű. Ami tisztviselőink konyhakertészetét illeti, arra nézve már eleve kimondhatjuk, hogy városunkban tulajdonképpen nincs is, hanem csak akart lenni. Úgy történt ugyanis a dolog, hogy hatóságunk jóval a tavasz előtt az országos mozgalom, de még inkább a főhatóságok ez irányú sürgetésének hatása alatt, úgy szólván valamennyi tisztviselői kart hivatalosan felszólított arra, hogy amely tagjai konyhakertet akarnak bérelni, jelentkezzenek a városnál, amely számukra biztosítani fogja vagy egészben vagy részben, még erre a tavaszra, a kivánt földterületet. A hatóságilag körözött felhívási iveken sokan jelentkeztek, ki nagyobb, ki kisebb területet kérve és várták boldogan az időt, amikor meg tudják, hogy hol ? és mennyi föld jut nekik konyhakertül. Vártak, vártak, de hiába vártak s egyszer csak értesítette őket a hatóság, hogy nincs föld s az idén a konyhakertészetről le kell mondaniok. Eddig tart a dolog históriája, amelyhez pár szót hozzáfűzni jónak látunk. Helyén valónak véli-e hatóságunk a tisztviselői karoknak ily falnak állítását? Nem gondolja-e, hogy akárhány tisztviselőt kellemetlen helyzetbe hozhatott, mert ha nincs hivatalos felszólítás, még idejében vehettek volna másutt bérletet, de most már elkéstek, szóval: akaratukon kivül hoppon maradtak. Lám, a veszprémiek ügyesebben jártak el. Nem Ígértek sokat, hanem a közóhajnak eleget téve a hatóság a város melletti püspöki földekből 60 holdat kibérelt s ezt 120 hivatalnok közt, egyenlő parcellákban konyhakertnek felosztotta évi bér fejében. Nem lehetett volna ezt nálunk is megcselekedni ? Vagy talán városunk tőszomszédságában nincsenek nagy uradalmi fundusok? Reméljük, a jövő évre legalább is lekopirozza hatóságunk a veszprémi mintát a mi részünkre is és inkább ad, mint igér, a helybeli tisztviselőknek. Ennyit erről a kérdésről. A második ügyben, amely az árdrágítással foglalkozik, a mi álláspontunkat akarjuk csupán röviden körvonalozni. Az Orsz. Közellátási Hivatal ugyanis, mint a lapokból olvassuk, az árdrágításra vonatkozó hatósági tárgyalásoknál árvizsgáló-bizottságok alkalmazását tervezi. Ezek tagjainak az lenne feladatuk, hogy szakértői véleményökkel az e nemű perekben a biróság Ítéletét irányítsák. E szervezet felállításához nincs, nem is lehet szavunk. A birói Ítéletek igazságos megállapítását célzó minden intézkedés csak üdvös lehet a közérdek nézőpontjából is. Azonban e bizottság tagjainak megválasztásánál nagyon is kell vigyázni. Mert könnyen megeshetik, hogy olyak kerülnek e fontos bizottságba, akik maguk is nagy mértékben űzték az árdrágítást, de szerencsésen titokban maradhattak s így a hatóság üldözését, mert nem volt feljelentő, elkerülték. Ebre hájat bízni fonákság. Egyébként az árdrágítás horribilis voltát most látom igazán. A kormány ugyanis a Pápán lakó X. és XI. o. közalkalmazottaknak lábbelihez adott talpat és bőrt. Ezek árához hozzászámítva jutányosán az elkészítés díját és a méltányos polgári hasznot is, egy pár új férfi cipő 44—46 K-nál többe nem kerül. És ily cipőt 80—90, sőt 100 K-ért árulnak akárhány üzletben! Micsoda rettenetesen nagy árkülönbözet van itt! S ha az árdrágító eladót kérdezzük e miatt, az a nagyszállítóra fogja az áremelés bűnét, a nagy- ( szállító pedig a kisebb eladót okolja érte. Bárki legyen is a bűnös, az tény, hogy ez az állapot nem csupán a bőrnemüeknél, de egyetlen közellátási árucikknél sem tűrhető tovább. S ha az a bizonyos árvizsgáló-bizottság megtalálja és rámutat bátran az árdrágítás igazi okára, akkor nagy szolgálatot tesz vele nemcsak a birói ítéletnek, hanem a drágításokkal agyonsanyargatott köznek is. Bárcsak így lenne ! Gy. Gy. Hirdessen a „Pápai Hírlapiban. Rovás a közönség ellen. Furcsán hangzik tőlünk, hogy mi, akik állandóan a közönség érdekében hadakoztunk, most a közönség ellen szólalunk fel. Azonban lapunk mindenkor az igazság, a közérdek szószólója volt, s ha a sokszor védelmezett közönség maga vét saját érdekei ellen, akkor annak is őszintén szemébe mondjuk az igazságot. Számtalan cikket irtunk az árdrágítás ellen, számtalanszor reá mutattunk, hogy egyedül a hatósági árak megállapításával és szigorú betartatásával védekezhetünk az élelmicikkek uzsorája ellen, tett is a hatóság e tekintetben üdvös intézkedéseket, de a rend tartására vonatkozó minden jóakarat kárba vész, ha a közönség maga kijátsza a hatósági rendelkezéseket. Már pedig most, hogy a tavasz eleién egy kissé szűkében vagyunk az élelmiszereknek, sok olyan példát látunk, melyekkel a közönség egy része — merő kapzsiságból — a termelők szándéka nélkül okozójává 'esz annak, hogy egyes élelmicikkek túlontúl megdráguljanak. Szóljunk pl. az egyik legfontosabb élelmi szerről, a tejről. Aki a gazdálkodáshoz csak egy kicsit is ért, az tudja, hogy tavasz felé, természetszerűen, tejszükség áll elő, ami nem javul addig, mig a tehenek tejbősége a zöld takarmányozással nem fokozódik. A tejkeresletet növelik a zsidó és keresztény húsvéti ünnepek is, amikor a háztartások — a hagyományos szokásokkal a mai háborús világban sem tudván szakítani — rendszerint több tejet használnak fel. Megindul tehát a hajsza a tej után. Kimennek a tejesek elé a vámokhoz, vagy azon túl is, s egymásra licitálva verik föl a tej árát, úgy annyira, hogy mig a hatósági felügyelet alatt álló tejmérésekben a tej hivatalos ára literenként 56 fillér, addig — hogy börze-nyelven fejezzük ki magunkat — ezeken a magánkurzusokon 70—80 fillérjével is jegyzik. A hatósági tejmérők valóságos kísértéseknek vannak kitéve, hogy adják drágábbért a megszabottnál a tejet. (Hogy a kísértésnek mindnyájan és mindenkor ellene tudnak-e állani, arról már nem felelünk.) De a közönség kihágásának van egy súyosabb válfaja is, amely már aztán a város zsebjét is érinti. Tudomásunk van róla ugyanis, hogy sokan kijárnak — főként — a vasúthoz közelfekvő falvakba, és ott házról-házra járva szedik össze az élelmicikkeket (tejet, tojást, vajat, krumplit stb.) olyan horribilis áron, hogy ha a termelő a piacon olyan árat merészelne érettük kérni, a rendőrség menten előállítaná és^árdrágításért keményen megbüntetné őket. Hallottuk, hogy egy liter tejért falun egy koronát is adtak. Természetesen a vevőknek falura ^^B W /% ^ | Rájöttem, hogy az általam gyártott UVfld • »MODIANO-CLUBSPECIALITÉ"-szivarkahüvelynek utánzatai vannak forgalomban, amelyek ellen eggedüli védelem a védjegy és aláírásom pontos megfigyelése. A védjegy.