Pápai Hírlap – XIV. évfolyam – 1917.

1917-01-13 / 2. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerKesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Gigler Béla urak üzletében is. Jobb rendszert és több erélyt! A cukorról, a kenyérjegyről és a petróleumról akarunk beszélni. Mind a három ügy a mai nehéz közellátás oly fontos részét képezi, hogy folyton szemmel kell tartanunk és a közjó érdekében ellenőriznünk. Ami a cukrot illeti, lakosságunk jelentékeny része panaszkodik, hogy cukorhoz jutni nem tud. Alig érkezik meg a hatósági cukor s alig osztják szét a kereskedők közt, már számára nincs cukor, elfogyott. Ebből aztán zúgolódás és különféle gyanúsítások származnak,, amelyeknek minden átka és sokszor igazságtalan terhe a hatóságra és kereskedőkre irányul. Hogy a kereskedők között lehetnek kufárok, akik a nekik kiadott cukrot mind nem árusítják el az egyedül illetékes vevőknek, hanem egy részét vagy félre teszik maguknak, vagy másoknak adják el, — azt ugyan mi nem tudjuk, de azért mégis hisszük, hogy effélék is akadhatnak. Azonban a hatóságot a

r cukor kiosztásában vád nem érheti. Ö úgy adja át a megérkezett cikket, amint kapja a gyárból, sőt a vasútra megérkezés után lehetőleg azonnal szétosztja a kereskedők között, még pedig a szintén hatóságilag megállapított arányban. E tekintetben tehát nincs baj. A liszt iroda megteszi a számára előirt rendeletet. Mulasztás őket nem terheli. Orvoslást egyedül a cukor-elosztás módja kíván. Itt kell változtatni a renden, még pedig akképpen, hogy minden megérkező cukorszállítmányból valamennyi lakosunknak része juthasson és az elárusítók minden porszem hováfordítását igazolni tudják. Mert a legutóbbi közélelmezési bizottság e célnak megfelelő új rendszer bevezetését határozta el, örömmel üdvözöljük azt és hiszünk is sikerében, ha mielébb komolyan végre is hajtja határozatát. A kenyérjegyre áttérve, különös tünetnek kell tartanunk, hogy e téren a csalás tovább folytatódik. Már múltkor hallottuk, hogy egyes péküzletekben hamis jeggyel vásárolnak kenyeret. De ak-^ kor még kis mértékben űzték a visszaélést. Most már azonban oly fokot kezd elérni, hogy — hallomás szerint — veszélyezteti a jövő havi közélelmezésünket is. Ezt türnünk nem szabad. És ha másképpen nem lehet, a lisztiroda ne fogadja el beváltásképpen a hamis jegyeket. Mint értesülünk, némely péknél halomszámra növekedik fel a hamisított jegy. Hogy e visszaélés megszűnjön, az csupán csak a kenyérelárusítók szigorú jegykezeiésétől függ. Van rá eset, hogy a hatósági jegytől teljesen elütő szinü hamis jegyek szerepelnek a beváltandó szelvények között. Már pedig az ilyet felismernie az elárusítónak nem volna nehéz s ő mégis elfogadja. Az elárusítók érdeke és a rendőrség kötelességérzete parancsolja, hogy e csalásnak vége szakadjon. A petróleum ügye az általános világítás kérdésével kezd egyenlővé lenni, főleg azóta, amióta arról értesültünk, hogy ha a szénszállítás a mostani mederben halad, már a jövő hónap közepétől fogva a magán vüíamárarn fogyasztást is nagy mértékben korlátozni kell. Vagyis újra'elő kell kerülniök minden háztartásban a petróleumlámpáknak, mert sötétségben még sem maradhatunk. Ámde mi történik a petróleummal? Jeles példa rá a pápai eset. A legutóbbi közélelmezési bizottsági gyűlésen hallottuk, hogy a mult hetekben egyik cégünk az alispán utján az almásfüzitői Vacuum Oel Company részvénytársaságtól másfél vaggon petróleumot kapott arra a meghatározott célra, hogy azt Pápa város és a pápai járás lakosai közt — és csakis azok közt — árusítsa ki. A petróleum megérkezett, csakhamar el is fogyott, de városunk petróleumkereső publikumának legnagyobb része e világítószer nélkül maradt. Hogy hová tünt el ez a nagytömegű petróleum, senki, még a hatóságunk sem kereste eddig. Pedig, ha az alispán utalta ki hatóságilag a hatóságunknak, akkor kötelessége is ennek az utóbbi faktornak, hogy keresse, hová folyt el az a sok petróleum, amely elég lett volna legalább is egy hónapra egész közönségünknek, de amelyből csak igen keveseknek jutott *rész. Igen, ha hatósági petróleum a Koréin Vilmos cégnek jött világító folyadék, akkor vizsgálatot kérünk, még pedig szigorú vizsgálatot, hadd lássuk, hol volt a mulasztás. így tovább nem akarunk lenni. Ilyen viszonyok mellett kétségbeesve gondolunk arra a valószinü időre, amikor a villamvilágítás felmondhatja részben vagy egészben a szolgálatot. Ismételjük, ha hatósági volt a Koréin cégnek küldött 15.590 kg. petróleum, vizsgálatot kérünk arra, hogy hová és kiknek adták el ? <;

y. «>-. Pápa város költségvetése. Lapunk múlt számának vezetőhelyén ismertettük már a város 1917. évi költségvetését, amely — sajnos — tetemes deficitet s jelentékeny pótadóemelkedést mutat. A költségvetési előirányzattal a pénzügyi bizottság Krausz József N. elnök vezetése mellett e hó 10-én tartott ülésében foglalkozott, alaposan megvitatván az egész költségvetést. A jegyzőkönyvet dr. Hoffner Sándor, a bizottság kiváló előadója vette fel. Abban a kellemes helyzetben vagyunk, nogy ezt a jegyzökönyvet, ameiy szakszerűen megvilágítja városunk egész háztartását, már most közölhetjük a következőkben : Városunk harmadik háborús költségvetésében is kiadásaink nagyfokú emelkedésével és bevételeink sajnálatos csökkenésével találkozunk s a városi tanácsnak szigorú takarékossága ellenére is immár közel 300.000 K-t tesz ki a pótadóval fedezendő hiány. A kiadások közül csak a tüzoltásügyi, tanügyi és közvilágítási kiadások csökkennek, de ez a csökkenés sem oly természetű, amely a város érdekében üdvösnek volna tekinthető. Annál elszomorítóbb a város régi fontos jövödelemforrásának, a husés borfogyasztási adó bevételeinek olyan ijesztő apadása, hogy e cimen jövödelmet előirányozni nem is lehetett. Még sokkal nagyobb lenne a pótadóval fedezendő hiány, ha az átvonuló katonaság elszállásolásának költségeit az előző két év tapasztalatai szerint a tényleg várható összegben állították volna be a költségvetésbe. Ámde helyeselnünk kell a városi tanácsnak azt a javaslatát, hogy az itt kétségen kívül jelentkező nagyösszegü hiteltúllépést kölcsönnel kell fedezni, hogy a háború terheit ne csak a mai súlyos megélhetési viszonyok által különben is sújtott mostani generáció, hanem a későbbi nemzedék is viselje.