Pápai Hírlap – XIV. évfolyam – 1917.

1917-12-08 / 49. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám főiskolai nyomda. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. - „ Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, KoJ n Egyes szám Ara 24 fillér. j KU Kun j Mór fiai, Gigler Béla urak üzletében is. Az első sugár. Amit annyira vártunk oly sokan, csaknem mindannyian, oly régóta: keletről, im, első sugára már megjelent. Noé első galambja, melynek szárnya csattogását oly sok millió szorongó sziv sóvárgott már évek óta meghallani, a kelethajnal bíborában már messziről látszik felénk röpülni és, pihenőt keresni a vérözön egy-két érintetlenül maradt oázisán. Pihenőt remélhetőleg már találni fog több helyütt, és nem sokára olajágat is, amelyre szállhasson és amelyről egy lombocskát leszakítván, vele küldőihez visszatérhessen. Oh, mennyire, de mennyire vágyunk ez olajág után! Fiaikat a harctérre küldött szülők milliói, férjeiktől megfosztott asszonyok száz- és százezrei, itthon magukra maradt testvérek kimondhatatlan sokasága — mind-mind azért eped, azért imádkozik naponta, hogy megpillanthassa már egyszer a napot, amelynek ragyogó sugarában vidáman, örömrepesve hófehéren siklik fenn a Noé galambja, szájában a békét jelentő olajággal. Tudjuk, érezzük mindannyian, hogy e nagy próbaidők kihivói és a vérengző tusák okai nem voltunk és nem mi vagyunk. Minket vakmerő ellenségeink kényszerítettek hüvelyből kihúzni kardunkat, midőn rablók módjára életünkre törtek. Tudjuk és érezzük magunkban azt is, hogy ha még továbbra is a harcmezőn kell maradnunk elleneink engesztelhetetlen és oktalan küzdési vágya miatt, ám, mint eddig, ezután is, bátran, hősiesen és diadalmasan álljuk ezután is a csaták tüzét, amelynek előbb-utóbb a győzelmi babérja a mi kezünkben marad. Ámde, ha az eddig, kiontott vértenger és az állandó sikertelenség ellenségeinket a helyesebb belátására készteti és rábírja, hogy jobbját békéltetőleg nyújtsa felénk, ezer örömmel miért ne fogadnók el azt mi, akiknek győzelmeink hosszú sora mellett, éppen úgy mint elleneink számos vereségei árnyékában, ott jajgat, sir, kezét tördeli az itthonmaradottak valamennyi milliója, s ott térdel az eget ostromolva imáival a békéért a megfogyatkozott családok összessége és ott áll mögöttük fenyegetőleg a sáppadt arcú inség. Ismételjük: ha a sors továbbra is kezünkben tartja kardunkat, férfiasan, bátran és a végső győzelemben bizva forgatjuk azt ezután is. De ha a megengesztelődés és a nemes megértés lombjával közéig felénk, ezer okunk van nekünk örömmel nyúlni utánna. Hogy a hadak ezen hosszú ideje alatt a családi élet nevelő s ápoló melegét hány helyről űzte el a nyomor, a fájdalom és a harctéren levők miatti aggodalom, felesleges volna bővebben ecsetelni ! Hogy kulturánk minden fészke, minden kis- és nagy központja: iskoláink mit veszítettek nevelő- és oktató erejűkből e háborús esztendőkben, tudja azt szülő, oktató, tanítvány, de mindenki egyáltalán. Erkölcsi téren, kivált a vagyonszerzés terén pedig valóságos katasztrófa fenyeget. A piszkos indulatok árja sokat elragadott olyat is magával, aki a béke napjaiban uralkodni tudott vagyonszerző hajlamain és a tisztesség útján maradt mindig. Az árdrágítás, az eladni valók uzsoraáraival dolgozás, az értékes cikkeknek a közfogyasztás elől való elrejtése az áremelés céljából, az önzés legrútabb formái mind hatalomra kaptak e vérzáporos időkben és nem tekintve sem Istenre, sem emberi törvényre, pöffeszkedve uralkodtak. Sokat, nagyon sokat vesztettünk, mi győzők is, e világfelfordulás között. Itt volna az ideje, érezzük, e nagy károkat kiheverni kezdeni már. Nem csupán a harctéri győzelemtől függ létünk, hanem attól is, hogy a szenvedett anyagi és erkölcsi veszteségeket tudjuk-e pótolni. Az első sugár, mely keletről int felénk, legyen áldott. A legjobbkor támadt égboltunkon. Mert most még mindig van erőnk itthon is jóvátenni azt, amit a hadak szörnyetege elrabolt tőlünk a négy év alatt. „ „ O

J Oj. Nyomtatványait rendelje a főiskolai nyomdában. Miért kevés a vad a pápai határban? Az a panasz hangzott el mindjárt a vadászati szezon kezdetén, hogy kevés a vadállomány és ez a panasz nem is volt alaptalan, mert csakhamar meggyőződtünk, hogy igazuk volt azoknak, akik panaszkodtak, pedig most nagy szükség lett volna még a szokottnál is nagyobb vadállományra. Ha az okot keressük, igen könnyen megtaláljuk. Elsőben is okozta az a szokatlan erős tél, nagy hó, mely a foglyokat és nyulakat a lakóházak közelébe kényszerítette, ahol tőrökkel és vasakkal fogdosták el. Kint a határban pedig a sasok és vércsék, mint állandó üldözői e két vadnemnek — sokat elpusztítottak, mivel nem volt sehol menedékük. Tavasszal meg a földtulajdonosok némelyike vadászott a fogoly-tojásokra és a velők kihordott kutyákkal a kis nyulakra. A fogolyállományt határozottan ez tette tönkre. A nyulállomány megfogyatkozásának más oka is van, erre akarom különösen felhívni a figyelmet. Legtöbb kárt tesznek mindenek felett az orvvadászok, ezek ma már nagyon elszaporodtak, mintha nem is volna törvény, ami ezt tiltja és bünteti. De hiába a törvény, ha nincsen ellenőrzés. Nyári estéken és hajnalban itt-ott és a vasút mentén mindig pufog a puska. Van olyan földtulajdonos is, aki azt tartja, hogy ahol egy kis földje van, az már az ő vadászterülete. A most érvényben levő vadásztörvények szerint csak 200 katasztrális hold terület képezhet egy tagban egy önálló vadászterületet. Olyan szomszédok azonban, akik 50 kat. holddal birnak és 200 kat. területet összefüggésben össze tudnak hozni, egyesülhetnek egy vadászterületté, de nem azért, hogy ezt bérbe adják, hanem, hogy saját céljukra használhassák. Ezen egyesülésüket pedig kötelesek Írásban bejelenteni. Az orvvadászok és azok a nem orvvadászok, akik nem kímélik a vadat, tesznek legtöbb kárt. Nem kíméli a vadat az a vadász, aki augusztus és szeptember hónapokban lövi az anyanyulakat, sőt még tilos időben is vadászik. Az anyanyulak kíméletére nagy szükség van augusztus és szeptemberben, mert még mindig kölykeznek, s ha ezeket ellövik, mennyi kis nyul pusztul el hiába, azért nincsen azután ősszel. Sok van, aki puskát vesz a kezébe, azt hiszi, most már ő vadász, pedig ahhoz még sok kell, hogy valaki igazi vadász legyen. Reményijük, hogy ezen állapotokat majd az újabb vadásztörvények megszüntetik. Szerintem a vadászjegy árát legkevesebb 100 koronára kellene felemelni és a vadászjegy kiadását korlátozni, a fegyvertartást szabályozni. Az állam venné kezébe a városok és községek vadászati jogát és annak bérbeadását az állam eszközölné. Az ellenőrzést is természetesen az állam venné kezébe, szigorúan végrehajtva a rá vonatkozó törvények rendelkezését. így talán megszűnnének ezek a lehetetlen állapotok. A jövő évben újra kiadásra kerül a pápai határ. Azt hiszem, az uradalmi területeken és A koncentrált a! töltve 2000Wattig