Pápai Hírlap – XIV. évfolyam – 1917.

1917-12-01 / 48. szám

A hadi rokkantak érdekében, Dr. Bibó Károly, Veszprém vármegye alispánja, a hadirokkant ipari kereseti telepek létesítése érdekében a következő, meleghangú felhívást bocsátotta ki : Vármegyénk egyetemét képviselő törvényhatósági bizottságunk f. évi szept. hó 20-án és folytatva tartott rendes közgyűlésében tárgyalva a m. kir. kormány elnökének a duló háború rokkantjai számára létesítendő ipari kereseti telepek tárgyában a vármegyéhez intézeti leiratát, hazafias készséggel határozta el, hogy a nemes eszme megtestesítése érdekében erkölcsi s anyagi erejével egyaránt a lehető legteljesebb mérvben támogatja az ez érdemben megindult s máris jelentős eredményeket felmutató mozgalmat. E mozgalom célja az, hogy a különösen megbízható és munkás, de csonkultságuk, illetve bénaságuk következtében munkaadóknál célszerűen el nem helyezhető hadirokkantak megélhetése közös munkájuk szervezésével és értékesítésével legyen biztosítva. Az Országos Hadigondozó Hivatal vezetve a nemes mozgalmat, ezeken a különböző iparágat szolgáló kereseti telepeken — melyeknek létesítése eddig Kalocsán, Váczon, Győrött és Szegeden van biztosítva — azokat a hadirokkantakat kívánja elhelyezni, akik már rokkanttá válásuk előtt is az illető kereseti telep parágában mint önálló iparosmesterek müködek, rokkantságuk és a változott viszonyok folyán azonban az ipar önálló üzésére képtelenné válltak, továbbá azokat, akik rokkanttá válásuk előtt a kereseti telep iparágában mint segédek, vagy gyári munkások voltak alkalmazva, de rokkantságuk őket lakóhelyüktől távolabb eső munkahelyeknek naponkénti felkeresésére alkalmatlanná tette, végül azokat, kik rokkanttá vállásuk előtti foglalkozásukat (ezek rendszerint földmivelők) sérüléseik miatt folytatni nem képesek és ezért az Országos Hadigondozó Hivatal rokkantiskoláiban ily kereseti telep iparágának üzésére nyertek kiképzést. Abból a célból pedig, hogy a hadirokkantak régi otthonuk elhagyásáért lehetőleg kárpótolva legyenek, családot alapíthassanak, illetve családjukat is maguk mellé telepíthessék és ne legyenek kénytelenek régi, megszokott életmódjukkal teljesen szakítani, — az Országos Hadigondozó Hivatal ez altruisztikus alapon nyugvó kereseti telepek szomszédságában és azokkal kapcsolatosan családi háztelepeket létesít. A népies stílusban épült, egy-két szobából, kamrából és konyhából álló családi házak mindegyikéhez oly nagy (400 D-öles) telek fog tartozni, amelyen okszerű konyhakertészet és baromfitenyésztés lesz folytatható. Vármegyénk törvényhatóságának hő óhajtása ezen a téren elsősorban az volna, ha a megkívánt erők egyesítésével egy önálló külön kereseti telep lenne felállítható. Amennyiben pedig a rendelkezésre álló eszközök elégtelensége ily méretű terv kivitelét gátolná, abban az esetben vármegyénk hazafias áldozatával a másutt létesült kereseti telepeket támogatná s ily módon biztosítaná rokkantjaink egy részének megnyugtató elhelyezését. Ezeket ekként ismertetve, a törvényhatóság közgyűlésétől nyert megbízatásom folytán a mozgalom támogatására s azzal a háború szerencsétlen rokkantjai javára mindenek előtt az adománygyűjtést indítom meg. A háború negyedik évében felesleges a rokkant katonákról való gondoskodás szükségességét fejtegetnem, mivel annak érzete immár mindnyájunk szivében él. De figyelmeztetnem keli arra, hogy ez a gondoskodás az elérni kívánt magasztos célhoz csak úgy vezethet, teljes sikert csak akkor érhet el, ha az a követelmények és a nyújtandó eszközök kiegyenlítő mérlegelésével történik. Azzal a kérelemmel fordulok tehát a vármegye egész lakosságához, hogy ki-ki erőihez mérten pénzbeli adományával járuljon a gyűjtéshez akként, hogy adományát s az ismerősei körében gyűjtött összeget a nemes adakozók nevének és lakhelyének feltüntetésével a kibocsátott gyűjtő-ivbe jegyezze be, s az adományozott összegeket a gyüjtő-ivvel együtt hozzám mielőbb küldje be. A gyüjtő-ivnek mielőbb leendő visszaküldését abból a célból kell kérnem, mivel a gyűjtés addigi eredményét a vármegye törvényhatósági bizottságának december hó második hétfőjén tartandó rendes közgyűlésén kell a továbbiakra vonatkozó javaslatom kíséretében a vármegye közönségének bejelentenem. Vármegyénk alispánjának hazafias és emberbaráti szép felhívását, illetőleg a hadirokkantak érdekében megindított akciót melegen ajánljuk mi is olvasóink szives figyelmébe. Hangversenyek. Hangversenybirálatot (azaz, mivel bírálat, jótékony célokról lévén szó, nem szokásos, tehát: hangversenyismertetést) akarván irni, önkéntelenül kívánkozik az ember tollára a kérdés: helyén való-e a szomorúság e világában : hangverseny, mulatság ? Mert igaz, hogy reménysugár villan már borús egünk felhői mögül, de azért nap-nap után még mindig súlyos rendeket vág nemzetünk soraiban a háború kaszája. Ólomlábon járatják már a rossz hirt, de jár azért mégis. Helyén való ilyenkor a társas összejövetel, 'a zene, a mulatság ? Mások talán már előbb gondolkoztak e témán s megállapodásra is hamarabb jutottak. Én most kerültem először abba a helyzetbe, hogy erről elmélkedjem. Azt hiszem, az eredmény, amire elmélkedésemben jutottam, egyezni fog a józanul érző, de érző közfelfogással: Nemesen szórakoznunk, lelki szükségleteinket kielégítenünk lehet, szabad. Azért is, hogy szivünk egészen el ne merüljön a vigasztalan csüggedésbe, azért is, hogy lelkünk esztetikai tartalma gazdagodjék, nem tehető kifogás a nem hivalgó, a nem túlhangos, a nem duhaj, az előkelőbb jellegű szórakozás ellen. Hogy ezek a maguk anyagi hasznával egyedül a háború szomorúságainak enyhítését szolgálhatják csupán, az külön magyarázatra nem szorul. E célra ugyan önként is áldoznunk kell, nem föltétlenül a hangversenyek éterinjekciójára kell várnunk, hogy erszényünket a könyörület számára megnyissuk, de hogy a társas összejövetelek ilyen alkalmai a jótékony céloknak mindig erősen javukra váltak, ez tagadhatatlan tény. Ám szórakozzunk tehát ily célzattal, de mindig csak az idők szelleméhez méltó komolysággal! * A hét folyamán a ref. és a „nagy" leányegylet rendeztek estélyeket, melyekről időrendben itt következik beszámolónk: A ref. leányegyesület mult szombaton este a nőnevelő-intézeti díszteremben nagy és előkelő közönség jelenlétében tartotta hangversenyét. A műsort Borsos Istvánnak, a kollégium tudós tanárának Tóth Sándor által bemutatott műve nyitotta meg. Megkapó történeti képek során át a szeretet eszméjét aposztrofálta, mely ma a háború borzalmai közt is gyakorolja áldásos munkáját. Igen talentumos és képzett zongoraművésznőt ismert meg a közönség Bajcsy Katóban. Egy Weber-darabot játszott biztos technikával, könnyed előadással. A felzúgó tapsokra ráadásul egy magyar ábrándot játszott nagyon szépen. A kitűnő orgánumu Tapsonyi Sándor Jókai Munkácsi rabját szavalta sok drámai erővel. Igen kedves és csinos volt Salamon Juliska énekszáma is. Tarnay-dalait meg is újráztatták. Tiz perc szünet i végtelen bájos táncjelenetet mutattak be : • Rózsi, Czifrák Klári, Porkoláb Márta, I és Rácz Ilus. A megelevenedett rokokókden tekintetben poétikus elrendezésééi zönség zúgó tapsát érdemelték ki nem ügyes kis táncosok, de az ötletes rendez váth Irén is. A táncoló óra díszlete, Szily és Alexay főgimnáziumi tanuk tettek, külön megemlítésre érdemes, latos kísérőzenét Tóth Lajos muzsikált ( val a táncképhez. Bezárta a műsort egy ; egyfelvonásos vígjáték, melyben Horváth >t ' Cseh-Szombathy Flóra gyönyörű megjelent- . !-•; ' és pompás játékukkal excelláitak. Jól mt . il-.' . helyüket a többi szereplők: Cseh-Szo ' aijrt Kata, Varga Dezső, Dukon Béla és László is. A rendezésért Sándor Pál taH elismerés. — Az estély a veszprémmegyji ar árváknak tekintélyes összeget jövedelmez * A pápai leányegyesület jótékonycél adásait e hó 26-án és 27-én tartotta városi színházban. A két estély műsora u| volt s csak vonzó erejének s a vezetőség tásának bizonyítéka, hogy a színház n este egészen megtelt érdeklődő díszes séggel. (Azaz pardon, a diszes jelző ÖSÍ laló tartalmából ki kell válogatni a karz; zönség egy részét, kik — ez a mozi de drámának nemesítő hatása! — meglehető telenül viselkedtek, míg az erélyes elnök nem intette őket.) A műsort Garvay egy lemes vígjátéka nyitotta meg, melynek n szerepét Schönfeld Edit hódító eleganciá nagyon ötletesen játszotta meg. Donjuan szerepében Kovács István, az angol mii szerepében Sztraka János sok rutinról * bizonyságot; helyes szobaleány volt Kleu dike. — A zenei számok közül az első házy Erzsike hegedüjátéka volt. Ha nem dunk, pár év előtt már hallottuk egyszer F S ha akkor reményeket nyújtott, ma a n ^ teljesültét élvezhettük. Igazi művésznő áll tünk, aki a négy húrból varázslatos hai képes kicsalni. Nem volt nehézség, amit jáí le ne győzött volna. Két izben szerepelt k számmal s virtuozitása osztatlan elismerést í lelkesedést keltett. Hogy a Sarasaié szám nem ült el addig a taps, míg ráadást nem n azt mondanunk sem kell. Szépházy Erzs vével valószínűleg még sokszor taláikozunl Impozáns operamtísora folytán a legnag érdeklődés előzte meg dr. Domsitz Mih énekművésznő felléptét Ezt az érdeklődé énekművészetnek az a magas foka, a vidéken ritkán nyilik alkalmunk taláik> a legteljesebb mértékben kielégítette, padunk berendezése nem kedvez az hatalmas kolorátúrának, aminővel dr. Do Mihályné rendelkezik. Mindazáltal hatása és nagy volt. Talán minden szám között este mégis a Hunyady László La Grange volt a legkiválóbb. A műértők igaz áhi * hallgatták és a nyert élvezetért hálájuk tapsokban tört ki. Második este viszor Aida niiusparti áriáját énekelte hasonló hatással, gyönyörűen. — Külön méltatást mel az az igazán mesteri munka, amit nagyszerű Kiss Józsefünk produkált a hegei; énekszámok kíséretével. Ily diszkrét és lett ennyire kifejező, a hegedűt, éneket ki zongorakiséretet messze földön nem lel k- ^ találni, aminő az övé. A sikerben, amit művésznő aratott, a Kiss Józsefé egyen tényező volt. — Kiegészítette a műsort £>< Emmuska két szép táncszáma. Tanult tán< ismertünk meg benne, aki e ritmikus mű* ben igazán sokra vitte. Főkép az Álc •< ; melyben Szőllösy Sándor asszisztált neki, meg nagyon a közönség tetszését. — estély, melyek rendezéséért a nagybuz i elnöknőt, dr. Fürst Sándornét méltó elií illeti meg, a Szurmay honvédalapnak ha összeget juttatott. **