Pápai Hírlap – XIV. évfolyam – 1917.

1917-11-10 / 45. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: EgéBz évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: DR- KÓKÖS E) NDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, KoJ n Mór fiai, Gigler Béla urak üzletében is. ^ Főispánunk Pápán. Úgy értesülünk, hogy vármegyénk új főispánja, dr. Rainprecht Antal, e hó 12-én városunkba érkezik és csaknem két napot tölt falaink között. Örömmel és őszinte szivvel üdvözöl­jük őt első hivatalos látogatásakor és tudjuk, hogy e nemes város egész pol­gársága is a legmélyebb tisztelettel és a legerősebb bizodalommal köszönti őt és megtalálja módját annak, hogy miképpen adjon kifejezést ezen igaz érzelmeinek. Nekünk, pápaiaknak, ez a nap nem csupán az első hivatalos funkció napja lesz, hanem alkalom is, amikor e megyé­nek második, de legnagyobb városa meg­ismerkedhetik azzal a férfiúval, akit a kormány bölcsessége oly szerencsésen választott ki e nehéz időkben törvény­hatóságunk kormányképviselőjévé. Nem a mai kor betegsége, a hízel­gés, vezeti tollúnkat. Ettől távol tart egy­részt életelvünk és eddig megnyilvánult közmunkálkodásunk iránya is, másrészt azon rövid idő alatt is, mióta új fővá­riunk a megye élén áll, annyi jelét mu­sttá meg idealisztikus törekvésektől át­hatott tetterejének és gondolkozásának, hogy azok elől minden fajta hizelgésnek, mint szükségtelen és alkalmatlan tolako­dóknak, szégyenkezve kell a sötétbe el­osonniok. De nincs is szükségünk hizelgésekre. Mert az olyan város — és ilyennek smerjük Pápát is — amelyik — úgy­szólván — teljesen magára hagyatva és egyedül polgárai eleven munkakedvére ámaszkodva lett egy nagy és messze /idéknek országos hirű forgalmi közép­3ontjává, mindenkinek, tehát a kormány­iak a részéről is csak elismerést érdemel §s jóakaratú támogatást várhat. Nem akarunk most rekriminálni a miatt, hogy törvényhatóságunk segített-e, /agy nem minket e nemes szándékú áradozásainkban és hogy a kormány íinyujtotta elégszer gyámolító kezét elő­íaladásunk sikere érdekében. Ne rekrimináljunk most tehát, mikor Innepelni óhajtunk! Azonban nem fojt­latjuk magunkba azt a régen, de régen áplált jogos kívánságunkat, hogy jöjjön nár egyszer valaki, aki magas állásában iszta ambíciójával és tetterejével meg­udja teremteni az üdvös harmóniát e megye két testvérvárosa között és meg­tudja találni az útat, amelyen mi gáncs­vető féltékenykedések nélkül kereshetjük és esetleg elérhetjük boldogulásunkat. Új főispánunk működése iránt e tekintetben is a legteljesebb bizodalom­mal vagyunk. Nemes szivét, humánus és igazságra törekvő gondolkodását ismerjük; akarat­ereje csupa tettre vágyás, amelynek irá­nyítója a közérdek önzetlen istápolása. Már eddigi közszereplése és hivatalos ténykedése is garancia nekünk, hogy meg fog érteni bennünket és mindannyiszor, valahányszor egy-egy alkotásunkban, vagy valamely közhasznú intézmény létesítésé­ben akár törvényhatóságunknál, akár a kormánynál befolyásos szóvivőre, igaz­ságos törekvésünk pártfogójára lesz szük­j ségtink; vagy valahányszor, mint mos­tan is, saját hatósági személyeink köz­müködése felett kell igazságos bíráló sze­mekkel végig tekintenie és egyedül a város érdekének és a közjónak megfele­lően intézkedéseket szorgalmaznia, — mindannyiszor őt teljes energiájával ma­gunk mellett találjuk. Midőn tehát új főispánunkat első hivatalos látogatásakor a legőszintébb szeretettel és a legmélyebb tisztelettel üdvözöljük falaink között, jogosan sóvárgó bizodalommal fordulunk feléje abban a meggyőződésben, hogy városunk benne tettekre kész jóakaróját, jobb sorsának előmozdítóját és jogos törekvéseinek min­denkor mindenkivel szemben tántorítha­tatlan védelmezőjét fogja megismerni. G). Gy. TAVASZ VOLT MÉG . . . Tavasz volt még! Zöld berekben Dalt zengett a csalogány; Feslő bimbó, gyenge lepke Ábrándozott a dalán; Megnyitottam a lelkemet! Hogy „szeretem" vallottam egy kis lánynak .. . Ne kérdjétek mi a vége! Tavasz ... virág — ne kérdjétek — hol járnak! Ne kérdjétek : a fülembe Mit suttog az őszi szél. A lelkemnek miről regél A lehulló falevél ? Ha felnézek a kék égre, Ne kérdjétek mi jut akkor eszembe! Ha egy kóbor felhőt látok, Ne kérdjétek mér' gyűl könny a szemembe ... MÁRTON FERENC. Megjegyzések Schneider úr reflexióira. A Pápai Hírlap okt. 27-iki számában Schneider úr cikkemnek a lisztüzletre vonatkozó részére azt állítja, hogy én a jelenleg is virágzó pápai malomipart lekicsinylem és a nagyközön­séget megtévesztem. Ép 50 év óta működöm Pápán; mikor itt letelepedtem, elszörnyiiködtem a Pápán lévő állapotok fölött. Ily elmaradottságot ország­szerte sehol sem láttam. Pápa minden tekintet­ben nagy falu volt, sok tekintetben most is az. Elkezdtem kritizálni, mert meg voltam győződve, hogy a kritika legnagyobb jóltevője az emberi­ségnek. Mindig a rossz intézményeket kritizál­tam, mindig tárgyilagos voltam, ennek dacára sok ellenséget szereztem, azokat, akik a meg­levő állapottal teljesen megvoltak elégedve. Min­dig csakis a közügyek javítása és haladása volt célom, ugyanez felismerhető a „Vállalkozási szellem hiánya Pápán" cimü cikksorozatban, sehol lekicsinylésről vagy pláne a közönség megtévesztéséről szó sem lehet, ezért Schneider úr ezen kifejezéseit, mint hamisakat, visszautasí­tom. Célom mindig a javulás. Téved abban t. Schneider úr, ha azt irja, hogy több év óta csak 22 lisztüzlet van Pápán. Ezelőtt 40—50 esztendővel legalább 70 liszt­üzlet volt városunkban, ekkor még Schneider úr nem is volt a világon, ezért ezt nem is tudja. A gőzmalmok versenye végett folyton leapadt a lisztkereskedések száma, ami éppen nem mutat arra, hogy a malomipar Pápán olyan virágzó, mint azelőtt. Igaz, hogy nem mentem információért egy molnárhoz, részben azért, mert öreg és beteg vagyok és nincs most ismerősöm a molnárok között, részint pedig azért, mert én főkép a lisztkereskedésről irtam, melynek hanyatlásáról biztosan lehet következtetni a malomiparra. Azon állítását, hogy a pápai malmok lisztje ép oly jó, mint a gőzmalmoké, egy házi­asszony sem fogja elismerni, legjobb bizonyí­téka ennek, hogy rengeteg mennyiségű gőz­lisztet hoznak Pápára. Hogy a pápai lisztet évtizedek óta csak úgy lehet eladni, ha olcsóbbért adják 1—2 K­val, mint a gőzlisztet, azt több lisztkereskedő­től tudni. A gőzmalmok egy malterra 1000—10.000 mm. búzát vesznek, mig a pápai vízimalmok 50—100 mm.-ig. Ezért a gőzmalmok lisztje egyenlő minő­ségű, mig a pápai liszt minősége, minden malterral változik.

Next

/
Thumbnails
Contents