Pápai Hírlap – XIV. évfolyam – 1917.

1917-11-10 / 45. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: EgéBz évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: DR- KÓKÖS E) NDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, KoJ n Mór fiai, Gigler Béla urak üzletében is. ^ Főispánunk Pápán. Úgy értesülünk, hogy vármegyénk új főispánja, dr. Rainprecht Antal, e hó 12-én városunkba érkezik és csaknem két napot tölt falaink között. Örömmel és őszinte szivvel üdvözöljük őt első hivatalos látogatásakor és tudjuk, hogy e nemes város egész polgársága is a legmélyebb tisztelettel és a legerősebb bizodalommal köszönti őt és megtalálja módját annak, hogy miképpen adjon kifejezést ezen igaz érzelmeinek. Nekünk, pápaiaknak, ez a nap nem csupán az első hivatalos funkció napja lesz, hanem alkalom is, amikor e megyének második, de legnagyobb városa megismerkedhetik azzal a férfiúval, akit a kormány bölcsessége oly szerencsésen választott ki e nehéz időkben törvényhatóságunk kormányképviselőjévé. Nem a mai kor betegsége, a hízelgés, vezeti tollúnkat. Ettől távol tart egyrészt életelvünk és eddig megnyilvánult közmunkálkodásunk iránya is, másrészt azon rövid idő alatt is, mióta új főváriunk a megye élén áll, annyi jelét musttá meg idealisztikus törekvésektől áthatott tetterejének és gondolkozásának, hogy azok elől minden fajta hizelgésnek, mint szükségtelen és alkalmatlan tolakodóknak, szégyenkezve kell a sötétbe elosonniok. De nincs is szükségünk hizelgésekre. Mert az olyan város — és ilyennek smerjük Pápát is — amelyik — úgyszólván — teljesen magára hagyatva és egyedül polgárai eleven munkakedvére ámaszkodva lett egy nagy és messze /idéknek országos hirű forgalmi közép3ontjává, mindenkinek, tehát a kormányiak a részéről is csak elismerést érdemel §s jóakaratú támogatást várhat. Nem akarunk most rekriminálni a miatt, hogy törvényhatóságunk segített-e, /agy nem minket e nemes szándékú áradozásainkban és hogy a kormány íinyujtotta elégszer gyámolító kezét előíaladásunk sikere érdekében. Ne rekrimináljunk most tehát, mikor Innepelni óhajtunk! Azonban nem fojtlatjuk magunkba azt a régen, de régen áplált jogos kívánságunkat, hogy jöjjön nár egyszer valaki, aki magas állásában iszta ambíciójával és tetterejével megudja teremteni az üdvös harmóniát e megye két testvérvárosa között és megtudja találni az útat, amelyen mi gáncsvető féltékenykedések nélkül kereshetjük és esetleg elérhetjük boldogulásunkat. Új főispánunk működése iránt e tekintetben is a legteljesebb bizodalommal vagyunk. Nemes szivét, humánus és igazságra törekvő gondolkodását ismerjük; akaratereje csupa tettre vágyás, amelynek irányítója a közérdek önzetlen istápolása. Már eddigi közszereplése és hivatalos ténykedése is garancia nekünk, hogy meg fog érteni bennünket és mindannyiszor, valahányszor egy-egy alkotásunkban, vagy valamely közhasznú intézmény létesítésében akár törvényhatóságunknál, akár a kormánynál befolyásos szóvivőre, igazságos törekvésünk pártfogójára lesz szükj ségtink; vagy valahányszor, mint mostan is, saját hatósági személyeink közmüködése felett kell igazságos bíráló szemekkel végig tekintenie és egyedül a város érdekének és a közjónak megfelelően intézkedéseket szorgalmaznia, — mindannyiszor őt teljes energiájával magunk mellett találjuk. Midőn tehát új főispánunkat első hivatalos látogatásakor a legőszintébb szeretettel és a legmélyebb tisztelettel üdvözöljük falaink között, jogosan sóvárgó bizodalommal fordulunk feléje abban a meggyőződésben, hogy városunk benne tettekre kész jóakaróját, jobb sorsának előmozdítóját és jogos törekvéseinek mindenkor mindenkivel szemben tántoríthatatlan védelmezőjét fogja megismerni. G). Gy. TAVASZ VOLT MÉG . . . Tavasz volt még! Zöld berekben Dalt zengett a csalogány; Feslő bimbó, gyenge lepke Ábrándozott a dalán; Megnyitottam a lelkemet! Hogy „szeretem" vallottam egy kis lánynak .. . Ne kérdjétek mi a vége! Tavasz ... virág — ne kérdjétek — hol járnak! Ne kérdjétek : a fülembe Mit suttog az őszi szél. A lelkemnek miről regél A lehulló falevél ? Ha felnézek a kék égre, Ne kérdjétek mi jut akkor eszembe! Ha egy kóbor felhőt látok, Ne kérdjétek mér' gyűl könny a szemembe ... MÁRTON FERENC. Megjegyzések Schneider úr reflexióira. A Pápai Hírlap okt. 27-iki számában Schneider úr cikkemnek a lisztüzletre vonatkozó részére azt állítja, hogy én a jelenleg is virágzó pápai malomipart lekicsinylem és a nagyközönséget megtévesztem. Ép 50 év óta működöm Pápán; mikor itt letelepedtem, elszörnyiiködtem a Pápán lévő állapotok fölött. Ily elmaradottságot országszerte sehol sem láttam. Pápa minden tekintetben nagy falu volt, sok tekintetben most is az. Elkezdtem kritizálni, mert meg voltam győződve, hogy a kritika legnagyobb jóltevője az emberiségnek. Mindig a rossz intézményeket kritizáltam, mindig tárgyilagos voltam, ennek dacára sok ellenséget szereztem, azokat, akik a meglevő állapottal teljesen megvoltak elégedve. Mindig csakis a közügyek javítása és haladása volt célom, ugyanez felismerhető a „Vállalkozási szellem hiánya Pápán" cimü cikksorozatban, sehol lekicsinylésről vagy pláne a közönség megtévesztéséről szó sem lehet, ezért Schneider úr ezen kifejezéseit, mint hamisakat, visszautasítom. Célom mindig a javulás. Téved abban t. Schneider úr, ha azt irja, hogy több év óta csak 22 lisztüzlet van Pápán. Ezelőtt 40—50 esztendővel legalább 70 lisztüzlet volt városunkban, ekkor még Schneider úr nem is volt a világon, ezért ezt nem is tudja. A gőzmalmok versenye végett folyton leapadt a lisztkereskedések száma, ami éppen nem mutat arra, hogy a malomipar Pápán olyan virágzó, mint azelőtt. Igaz, hogy nem mentem információért egy molnárhoz, részben azért, mert öreg és beteg vagyok és nincs most ismerősöm a molnárok között, részint pedig azért, mert én főkép a lisztkereskedésről irtam, melynek hanyatlásáról biztosan lehet következtetni a malomiparra. Azon állítását, hogy a pápai malmok lisztje ép oly jó, mint a gőzmalmoké, egy háziasszony sem fogja elismerni, legjobb bizonyítéka ennek, hogy rengeteg mennyiségű gőzlisztet hoznak Pápára. Hogy a pápai lisztet évtizedek óta csak úgy lehet eladni, ha olcsóbbért adják 1—2 Kval, mint a gőzlisztet, azt több lisztkereskedőtől tudni. A gőzmalmok egy malterra 1000—10.000 mm. búzát vesznek, mig a pápai vízimalmok 50—100 mm.-ig. Ezért a gőzmalmok lisztje egyenlő minőségű, mig a pápai liszt minősége, minden malterral változik.