Pápai Hírlap – XIV. évfolyam – 1917.

1917-10-27 / 43. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Liptulaj Ion >» főszerkesztő : Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám főiskolai nyomda. hlblAzetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. i « „ Egyes szám ára 24 fillér. 1 Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Koi n Mór fiai, Gigler Béla urak üzletében is. A reformáció jubileumára. Négy évszázad pergett le azóta, hogy a nagy hitújítás bátran kitűzte lobogóját és diadalmas útjára kelt. Utja a lelkek felszabadulása, az egyéni öntudat felébredése, a tudományok szabad müvelése és az igazi kultura megteremtése volt. Munkája nem ment könnyen, nem ment simán. Ifjú ereje egész óriási méretét kellett szembe állítania a hatalmát vesztett mult irigy és féltékeny támadásaival és nemcsak a szellem éles fegyvereivel, a tollal és a szóval kellett hosszas viaskodásokat átélnie, hanem a véres háborúk harminc évre kinyúló borzalmait is át kellett szenvednie igazainak győzelméért. Győzött. Győzelme nyomán új kor világító és melegítő napja végleg feljött Európa egére. Iskolák nyiltak meg mindenütt, ahol azelőtt a tudás e veteményes kertjei ismeretlenek valának. Az iskolák vetései gazdag aratást eredményeztek a szellem eddig elzárt birodalmában. Tanulni s kutatni szabadon, bátran, ez lett az új irányelv. Az egyént nevelni az emberben s ennek Isten-adta tehetségeit harmonikusan a legnagyobb fokig kiművelni, — ezt tette alaptételévé a pedagógia. Bizodalmat kelteni az emberben önmaga iránt, de mindig úgy, hogy örökké érezze minden cselekedeténél az örökkévalót — ez lett tengelye az új világ új embere életigazságának. Segíts magadon s az Isten is megsegít — így mondja ezt röviden a magyar közmondás. A lefolyt négyszáz esztendő eseményei és sok tündöklő dolga igazolják a nagy reformáció áldásait, minden téren üdvös gyümölcseit. A világ fejlődése és előretörő haladása a tudományosságban, a civilizációban, a nemesen felfogott egyéni érvényesülésben, a tiszteletre méltó irányú szociális tevékenységekben, az igazi egyenlőség, testvériség és szabadság magasztos elveiben mind-mind abból a négyszáz év előtt megindult nagy mozgalomból indul ki, mint örök forrásból. És ha igen sokan megvizsgálják most magukat és őszinte szivvel összehasonlítják élettevékenységüket amaz ünnepelt nagy idők kristálytiszta elveivel és ez elvek szerint élt nagy embereivel: szégyenkezve kell bevallaniok önmaguk előtt, hogy nem haladnak a reformáció dicső nyomdokain. Legfeljebb a reformáció áldásait és vívmányait méltatlanul élvezik, de az általa kiszabott kötelességeket nem teljesítik. Ezt azok vehetik magukra, akiknek egész lénye csupa hiúság; akik az aranyborjú imádásába annyira belemerültek, hogy még e próbanapokban sem riadnak vissza, csupa haszonlesésből, szerencsétlen honfitársaik kiuzsorázásától, fosztogatásától; akik nem respektálják a törvényeket és a rendeleteket, amelyek célja egymás vagyonának, szabadságának és jogának megbecsülése és tiszteletben tartása. De szerencsére az isteni rendeltetésű reformáció ereje sokkal nagyobb s kihatása sokkal elevenebb, sem hogy az emberi gyarlóságok bármely nagy száma bármikor is győzedelmet venni tudna rajta. Uj. Gy. Reflexiók dr. Lövy úr cikkére. A Pápai Hirlap október hó 20-án megjelent számában a „Vállalkozási szellem hiánya Pápán" cimü cikk szerzője oly dolgokra is kiterjed, amik a szerző hozzáértéshiánya és tájékozatlansága folytán lekicsinylései egy ma is virágzó iparágnak, de megtévesztésére is irányulhatnak a nagyközönségnek. Ennélfogva engedje meg a tekintetes szerkesztő úr, hogy helyreigazíthassam a cikkiró úr tévedéseit. Legkiterjedtebb és legélénkebb üzlete városunknak a múltban a lisztüzlet volt, ebben igaza van a cikkiró úrnak. De ott már nagyon téved, ami kor azt állítja, hogy a nyolcvanas években legalább hetven liszt-üzlet volt Pápán. Mert a lisztüzlet sohasem volt nálunk oly élénk, mint a háború előtti években; amikor a legnagyobb volt, akkor is csak összesen huszonkét liszt-üzlet állott fent. A többi tévedése már ezzel kapcsolatban lekicsinylése a helybéli malomiparnak, amit szintén óhajtok helyreigazítani. Igaza van abban a cikkiró úrnak, hogy amikor a gőzmalmok keletkeztek, nagyon felkarolták őket, mint ahogyan az általában minden új dologgal történni szokott. Azonban e nagy felkarolás ellenére még máig sem tudták a legkisebb vízimalmot sem teljesen kiszorítani, nemhogy a nagyobb, vagy — kiváltképpen — a pápai vízimalmokat tették volna annyira tönkre, hogy ne tudnának velők versenyezni. Nagy tévedésben van az, aki azt állítja, hogy a gőzmalom különb lisztet képes előállítani, mint egy jól m felszerelt vízimalom. Mert eddig még nem találtak fel olyan őrlőgépet, amely kizárólag gőzmalom részére készült volna, mert minden őrlőgép egyformán beállítható, egyformán használható bármily rendszerű és hajtású malomban. A cikkiró úr bizonyára azt képzeli, hogy a gőzmalomban a gabonát gőzben pácolják, forgatják, vagy — az Isten tudja — mit müveinek vele, és ezáltal nyernek a gabonából lisztet, holott ez a gőz csak a hajtóerőt képviseli, már pedig az őrlőgépnek teljesen mindegy, hogy a hajtást mi idézi elő. Téved a t. cikkiró úr abban is, hogy a pápai lisztet valaha is olcsóbban kellett volna adni, mint a gőzlisztet. Mert, hogy mégis sok gőzlisztet kellett hozni Pápára, annak az a magyarázata, hogy az utóbbi években már az itteni közönség annyira kényessé lett, hogy még a kenyeret is 0-ás és l-es számú lisztekből készítette és ezt kereste a péküzletekben. Miután pedig a búzának van ennél barnább minőségű lisztje is, ezen barnább lisztekre itt vevő kevés akadt, tehát a helybeli lisztkereskedők csak annyi búzát dolgoztathattak fel, amennyinek barnább lisztjét itt elhelyezni tudták és a még szükséges 0-ás és l-es számú liszteket máshonnét, gőzmalmokból pótolták. De ha az az aradi és kikindai malom szintén bakonyvidéki és nem bánáti búzát őrölne, annak a lisztje sem lenne jobb minőségű az itten készült liszteknél, mint ahogy a győri, budapesti és más gőzmalmok lisztjei sem különbek. Ami pedig a bérlőket illeti, minden malomnak volt eddig bérlője, csak annak nem volt, amelyiknek tulajdonosa csak a bérleti díjat szedte be, de a malmon soha nem javíttatott, inkább romba hagyta azt dűlni. Azt sem hagyhatom említés nélkül, hogy a közönség jobban szereti a gőzlisztet. Ez állhat ugyan a folyton válogató közönségre, de ezt is eléggé megcáfolták a közelmúltban Pápán lejátszódó események. Végül még csak annyit óhajtok megjegyezni, hogy ha a cikkiró úr, mielőtt jóhiszemű és egyébként érdekes cikkének e részét megírta, az illető szakemberektől kért volna felvilágosítást, bizonyára most szellőztetett tévedései elmaradtak volna. Schneider Jenő molnár-mester. Nyomtatványait rendelje a főiskolai nyomdában.