Pápai Hírlap – XIV. évfolyam – 1917.

1917-09-29 / 39. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: EgéBz évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: T)

R- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Ko n Mór fiai, Gigler Béla urak üzletében is. A vágóhíd tatarozása. Pár héttel ezelőtt irtunk a közvágóhíd tönkrernenéséről, mi a közönség körében méltán nagy feltűnést keltett. A vágóhíd állapotának a nyilvánosság előtt való ez a megszellőztetése kínos hetyzetbe hozta azokat, akiket a négy éves épületnek idő előtti pusztulásáért a felelősség terhel, s most mindenképen azon igyekeznek, hogy a hibát, illetőleg a helyreállítási költségeket minél kisebbnek tüntessék fel; hogy azután kiállhassanak a porondra s lelkiismeretük vádoló szavának elhallgattatásával nagy hangon hirdethessék: íme, a vágóhídon nincsenek is olyan nagy bajok, csak az a rossz májú Pápai Hírlap fújta fel azokat. Lapunk előző számaiban már rámutattunk ezekre a törekvésekre s előre is tiltakoztunk ellene, mondván, hogy mindaddig a vágóhidat tatarozni nem szabad, amíg a műszaki vizsgálat meg nem állapította a károkat, tanáccsal nem szolgált a helyreállítás mikéntjére vonatkozólag, s viszont nem tisztázódott a felelősség kérdése. Mint már annyiszor, hiába való volt tiltakozásunk ez úttal is. A városi tanács, melynek tudvalevőleg elnöke a polgármester s építési ügyekben szakreferense a városi főmérnök, a vágóhíd részleges tatarozására a maga hatáskörében pályázatot íratván ki, egyik előző ülésén 4532 K cO f pályázati ár elfogadásával megbízta egyik építőmesterünket az épület falainak a javításával. A tanács ezzel a cselekedetével nyilán szabálytalanságot követett el, mert eki 1000 koronán felüli kiadások utalányozásához nincs joga. A város szerezeti szabályrendelete ugyanis 35. §-ának . pontja alatt szó szerint a következőket ondja: A tanács hatásköréhez tartozik íülönösen: „Előre nem látható sürgős setekben a közpénztárból 1000 K összeg rejéig utalványozások teljesítése". Majd dább ez áll: „Nagyobb beszerzések, talakítások és építkezések azonban a épviselőtestület hatáskörébe tartoznak". Tudtunkkal ez a szabályrendelet még em helyeztetett hatályon kivül. Honnan ette tehát a tanács a jogot, hogy a váóhid tatarozási ügyében önkényesen inézkedjék, holott a városi közgyűlés e árgyban műszaki vizsgálat megejtését határozta el? Miért lett a tanácsnak egyszerre olyan sürgős az épület renoválása, mikor 1916 májusa óta vagy tízszer jelentette írásban a vágóhíd igazgatója, hogy az épület mielőbbi javításra szorul, s mindaddig ez érdemben komoly lépéseket nem tett, amig mi nyilvánosan meg nem róttuk érte? Nem csodálnók, ha valaki azt mondaná, hogy azért most e nagy sietség, mert akik érzik, hogy a vágóhíd 'tönkremenéséért felelősséggel tartoznak, feltétlenül szükségesnek tartják, hogy a szerencsétlen épület a műszaki vizsgálat megejtése idejére jobb képet nyerjen. Mindjárt külsőkép ne legyen olyan visszataszító. Hiába, benyomások után indul az ember, s az első benyomás befolyásolja esetleg további ítélkezését. Valószínűleg erre számítanak a „felelős"-ök is. Ehhez azonban — azt hisszük — a városi közgyűlésnek "is lesz egy-két szava, amely nem hajlandó jogait reá ruházni a tisztelt városi tanácsra. És ha nem lenne szava, ha szó nélkül tűrné a tanacs szabaiytalan eljárását, akkor joggal kérdhetné a város adózó polgársága, amely érdekeinek védelmére a városatyákat választotta, hogy mire való az egész képviselőtestület? Még egy dojgot kell ez alkalommal szóvá tennünk. Úgy értesültünk, hogy a vágóhid tönkrement tetőzetét, amelyet teljesen újonnan kell fedni, valószínűleg költségkímélés, illetőleg a baj kisebbnek feltüntetése céljából egyszerűen kátrányos papírral akarják fedetni. Hát ez ellen előre is a leghatározottabban tiltakozunk. Ez a kiadás teljesen hiába való volna, s nem volna egyéb pénzpocsékolásnál, mert ha mindjárt ketíősrétegü kátrányos papirt alkalmaznak is, az két-három év alatt tönkre megy, aztán ott leszünk, ahol az a bizonyos mádi izraelita. Szakértők véleménye szerint a vágóhid tetőzetét, hogy jó és a célnak megfelelő legyen, feltétlenül facement-burkolattal kell fedetni. Igaz, hogy ez sokkal drágább, de legalább hosszú évekig eltart, így végeredményben mégis tetemesen olcsóbb. Egyébként, mint fentebb is hangoztattuk, a műszaki vizsgálat megejtése és annak véleményezése előtt nem szabad a vágóhídon semminemű tatarozást végeztetni. Mire való .volna akkor a műszaki vizsgálat? Vállalkozási szellem hiánya Pápán. L A háború lefolyása után élénk verseny lesz hazánk városai között. Minden város, mely ezen elnevezésre igényt tart, tisztább, szebb és egészségesebb akar lenni; az ipart és kereskedelmet tőle telhetőleg fogja segélyezni; a még hiányzó vasutvonalakat iparkodik majd kiépíttetni, hogy minden irányban legyen könnyű közlekedése. Nagy áldozatok árán minél több gyárat fog kebelében letelepíteni; kulturális téren is fog haladni, amennyiben a szükséges új iskolákat fogja megszerezni, meglevőket pedig kifejleszteni, azok elégtelen épületeit újakkal felcserélni. Minden város, hol eddig állandó szinház nem volt, ezt fog szerezni, ahol pedig régi, célszerűtlen, vagy kicsi a szinház, egy újjal célszerűvel fogja helyettesíteni. Nem fog megfeledkezni a jótékonysági és népjóléti intézményekről sem. A kormánynak kötelessége a városokat ezen törekvésükben ^támogatni. Ha a kormány akarja — és akarnia" kell —, hogy hazánk fel\irágozzék, akkor első sorban el kell hagynia a jelenlegi utat, melyen már több évtized óta makacsul megmarad, tudniillik a vámpolitikáját teljesen meg kell változtatnia. Ez ugyanis eddig csakis a földmíveléssel foglalkozók javára szolgált : a nagy- és kisbirtokosok és a bérlők meggazdagodtak a városi lakosság rovására és kárára, melyet az őstermeléssel foglalkozók folyton kiszipolyoznak. Ennek következménye már régen látható, mert Magyarország ez idő óta a legdrágább ország a világon. Ez az oka, hogy a világforgalomban csaknem az utolsó helyen vagyunk és kereskedelmünk borzasztóan passzív; holott a kormánynak arra kellene törekedni, hogy világkereskedelmünk folyton javuljon és aktiv legyen. Ha ezt a célt hazánk kormánya el akarja érni, akkor a városi lakosságot fel kell szabadítania azon járom alól, mellyel a megyékhez vannak láncolva. Abnormális állapot manapság, hogy a vármegyei törvényhatóságokban a városok képviselői kisebbségben vannak, mikor mindenki előtt ismeretes, *Tiogy más a városoknak az érdeke, mint a falvaké; igen sokszor ellentétesek. És mégis a falvak határoznak nagy többséggel a városok ügyei fölött. A törvényhatóság tisztviselői hű mintái a törvényhatósági bizottságnak; túlságos konzervativek és a városok érdekeit sokszor semmibe sem veszik. Ha még egy város oly szerencsés, hogy megyei székhely, akkor sokkal jobb sorsa van, mert a megyei tisztviselők nagy serege csaknem valamennyi a székhely lakosa ; ezért jól esik neki, ha , a székhely kényelemben és tisztaságban nyer, de amely város nem megyei székhely, az valóságos mostoha gyermeke a megyének és a közigazgatásnak. Ezért sürgősen szükséges, hogy a városokat fel kell szabadítani a megyétől és alá kell őket rendelni, mint a szabad kir. városokat a belügyminisztériumnak. Nagy igazságtalanság,