Pápai Hírlap – XIV. évfolyam – 1917.

1917-09-08 / 36. szám

Polgármester válaszolja, hogy a rendeletek ellen nem tehet, de amit hatáskörében a közellátás javításáért cselekedhetik, azt megteszi. Tudomásul vették. Győri Gyula utalva a fenyegető fainségre, kérdi a polgármestert, hogy miért nincs még behordva az a 107 öl fa, amelyet 1914. év őszén adott ajándékba a szegények részére Esterházy Pál gróf. Polgármester ama válasza után, hogy a beszállítás sok költségbe kerülne, Antal Géza dr. kijelenti, hogy e fának behozatala végett érintkezésbe lép e vidék uradalmainak tulajdonosaival és bérlőivel és reméli, hogy azok e dologban fölajánlják szives szolgálatukat. Interpelláló ez utóbbi választ tudomásul vette. Végül ugyancsak Győri Gyula, rövid beszédben, hivatkozva a „Pápai Hirlap" legutóbbi számában közölt cikkre, leirja a vágóhidunkon található botrányos állapotokat, melyek az építkezésben, az épület felügyeletében, a hatósági gondozás elhanyagolásában nyilvánulnak, s amelyekért szerinte a városi főmérnök és a polgármester felelős. Városi főmérnök rögtön felel és hosszabb praeparált beszédben védekezik, amelynek végén a vágóhíd műszaki felülvizsgálatának elrendelését kéri. A gyűlés e vizsgálatot elrendeli. Ezután a napirend első pontjára, arra a jelentésre került a sor, amely szerint a hősi halált halt néhai gróf Esterházy Pál kórházi célra 10620 négyszögöl területet ajándékozott Pápa városnak az uradalmi gyümölcsös-kertből. Az adománylevelet köszönettel elfogadták. Kovács Károly nyug. városi rendőrnek kérelmét, hogy nyugdíja az új nyugdíjszabályzat alapján állapíttassák meg és folyósíttassék, teljesítik. A városi tanács javaslatát az árvaszéki tanácsosi állás végleges betöltése iránt, mivel tárgytalan, a napirendről leveszik. Eftogadják néhai Ihász Lajosnak egy helybeli lelencház alapítására vonatkozó ok levelét. A juniusi havi zavargások folytán okozott károk megtérítése tárgyában a jelentést javaslattétel végett kiadják a jog- és pénzügyi bizottságoknak. Polgármester előterjeszti, hogy a közélelmezési bizottságot hirlapilag támadják, aminek következtében három tagja lemondott és a többi pedig működésükre nézve vizsgálatot kér. A közgyűlés a vizsgálatot elrendeli s annak tagjaiul Sült József kir. közjegyző elnöklete alatt Gyurátz Ferenc, Antal Géza dr., Győri Gyula és Sarudy György képviselőket kéri fel. A három tag lemondását, mig a bizottság vizsgálatát be nem fejezi, nem fogadja el. A gyűlés végén illetőségi ügyeket tárgyaltak. Színházi hét. Kezd belemelegedni a színi szezon. A mult heti referádánkban említett hiányosságok fokozatosan eltünedeznek, az előadások kerekdedsége, összetanultsága mindinkább kidomborodik. így lassanként színészek és közönség egymásra találnak, mit bizonyít az is, hogy az előadások a héten majd minden este telt ház, többször zsúfolt ház előtt folytak le. Az igazgatóságot azonban e helyütt is arra kell kérnünk, hogy hirtelen közbejött szerepváltozás esetén, amikor már a műsor megváltoztatásáról nem lehet szó, ami pedig a leghelyesebb volna, az elárvult szerepet megfelelő előadóval töltsék be, nehogy olyan rikító kontraszt történjék, mint azt a „Kék róka" bemutatóján boszankodva tapasztaltuk. Ugy tapasztaljuk egyébként, hogy a társulat még mindig nem teljes, s az Előleges jelentésen megnevezett elsőrendű tagok közül többen még mindig nem érkeztek meg, noha hiányuk nagyon is észrevehető. Az e heti előadásokról a következőkben számolunk be: Mint ősszel a fáról a levél, pereg alá színpadunkról az operett-újdonság. Min den másnap egy. (Persze, most nekünk az ódonság is újdonság, mert hisz három évig zárva voltak színházunk kapui.) A levelek között van szebb, kifejlettebb, s van vékonyahb, silányabb. A szombaton bemutatott Zsuzsi kisasszony a vékonyabb levelek közé tartozik. Hiába irták szövegét ketten (Martos-Bródy társas cég), librettója ugyancsak semmitmondó, mit aztán bohózati fogásokkal akartak a szerzők eltakargatni. Inkább olyan nyári operett ez, mit a főváros ligeti közönségének mulattatására szántak. Zenéje sem törekedett a halhatatlanságra, ám Kálmán Imre mégis spékelt bele néhány népszerű dalt. (Pl. a Hej Zsuzsikám, hej Zsuzsikám kezdetűt színházból kijövet már dudorászta a közönség.) Igaztalanok volnánk azonban, ha azt mondanók, hogy a darab nem tetszett. A sok szemgyönyörködtető tánc, mit benne lejtettek — s mondhatjuk: kitűnően lejtettek —, a sűrűn előforduló mókás jelenetek elszórakoztatták a közönséget, amely a jelen sivárságai közepette kapvakap egy kis kedvderítő után. A színészek elemében voltak, a zajos színházi esték melegsége ömlött el a színpadon. Kiss Cecil, a Zsuzsi kisasszony személyesítője, csupa hév, csupa temperamentum volt. Nagyszerűen táncolt, kitűnően énekelt. Hangja kellemes, tisztán csengő. A sok taps jórésze neki szólott. Molnár János (Falsetti) humoros alakot csinált a kamaraénekesből, de mintha a nyegleséget túlzásig vitte volna. Pompásan táncolt ő is. Általában a társulatnál jó táncosokban nincs hiány, mit bizonyítottak Dezső (a jóízű tüzoltófőparancsnok), a szépen éneklő és elegánsan játszó Örvössy (Péterfy, szerkesztő) és Kállay Sándor (a szemfüles riporter). Medgyessy Erzsi (Szerafin) kedvesen illeszkedett bele az enzemblebe. — A darabot vasárnap és szerdán megismétélték. Hétfőn a Szybillt, kedden a Szépasszonyt ismételték meg. Csütörtökön este nagy és előkelő közönséget' vonzott Herczeg Ferenc varázsos írói neve a Kék róka premierjére. Sajnos, a megjelenteket nagy csalódás érte. A darab elejétől végig szellemes társalgás, kevés cselekménnyel. Egy gondolkodó írónak finom elmélkedése, amely csak úgy érvényesül, ha az előadók beletudják magukat élni az iró gondolatvilágába s tehetségük is van hozzá, hogy a mélyen járó gondolatokat tolmácsolják. S nálunk az a súlyos hiba történt, hogy Cecil szerepébe, amelyen az egész darab nyugszik, a kitűnő Kiss Mariska betegsége miatt egyik, fiatal szubrettszin észnőnk, Szigethy Annus ugrott be, aki aztán végigkinlódott szerepén, amint az operettszin észnőtől drámai szerepben telik. Inkább sajnálni, mint kritizálni tudjuk szegény Szigethy Annust, hogy őtet szemelték ki az áldozati bárány siralmas szerepére. De mi nem áldozati bárányokat akarunk látni a színpadon. Molnár János, ez a szorgalmas színész, akit majd minden este a deszkákon látunk, nagy igyekezettel, szép sikerrel oldotta meg nehéz feladatát, mit Sándor megszemélyesítése rótt reá. A társulat apaszinésze, Bartha István (Pál) ezúttal mutatkozott be — előnyösen. Trill báróban Kállay Sándor, Lencsi szerepében Nádassy Mici jól megállotta a helyét, különösen ez utóbbi játszott azzal a könnyedséggel, amely az effajta szalón darabokban megkívántatik. Az egész előadás azonban méltatlan volt a darabhoz és — a közönséghez is. — Pénteken a darabot megismételték. A tönkrement közvágóhíd. Kaptuk a következő nyilatkozatot: Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Fenti cím alatt b. lapjának legutóbbi számában egy cikk jelent meg, melyet cikkíró részben saját szemlélete, részben pedig a nyert „információk" után közölt. Egyelőre — amig az általam kért műszaki vizsgálat és a tatarozásra kiirt pályázati eredmények rendelkezésemre nem állanak — részletesen nem is óhajtok az ügyre kiterjeszkedni. Nagyjában megadtam rá a választ a folyó hó 3-án tartott közgyűlésen. Most csak annyit jegyzek meg, hogy ezt nem lehet és nem engedem összezavarni a kátrányos zsir ügyével s általában a disznóüggyel. Ez teljesen különálló dolog, aminek a zsírhoz és sertésszállításhoz abszolút semmi köze! Azonban mégis annyit meg akarok jegyezni, hogy a leadott „információk" rosszakaratú, szemenszedett valótlanságok, (No-no! Szerk.), mert a hűtőgép bármely pillanatban megindítható, (annak a hűtőben vezetéke egyáltalán nincs is) s hogy a tetőn beszivárgó víz az aszfaltot nem oldja, (hisz akkor az utcai kocsiutat és gyalogjárdát is feloldaná és kátrányszagu volna a város), az csakis aether vagy szénkénegben oldódik. Ha mégis kátrányos volt a zsir, úgy informálójuk inkább a hordók eredetét kutassa! Pápán, 1917. évi szeptember hó 7-én. Tisztelettel: Révész Arnold városi főmérnök. zzzzz ajánlja kitűnő ZONGORÁIT. Kívánatra jutányos áron kölcsönöz, javít és hangol zongorát, planinót. Pápa, Főtér. Amit a közvágóhidról előzőleg irtunk, a nyilatkozat ellenére is, teljes egészében fenntartjuk. Mi sem akartuk és akarjuk összezavarni a közvágóhíd ügyét a zsirszállítás ügyével; ezt csak az olvashatja ki cikkünkből, aki mellékvágányra akarja terelni a dolgot. Ha működhetnék a vágóhíd hűtőszerkezete, hát miért nem működik és nem működött egész nyáron ? Egyébként a főmérnök úr is csak „a hűtőgép megindíthatásáról" beszél. Ez azonban még nem elégséges ahhoz, hogy az egész hűtőszerkezet funkcionáljon, mert ha a parafaszigetelések keresztül engedik a szabad levegőt, foroghat bármennyire a gépezet, a levegő nem hül le soha. Már pedig a parafaszigetelések tönkre mentek — ezt nagyon jól tudja a főmérnök úr is. Hogy a kémia törvényei szerint az aszfalt étherben, vagy szénkénegben oldódik, elhisszük, de ez igazán nincs összefüggésben azzal, hogy a vágóhíd egész tetőzete folyat — nem mint a főmérnök úr enyhébben kifejezi: „szivárog". Folyat bizony, még pedig annyira, hogy a befolyó viz minden útjába eső dolgot elrothasztott, tönkre tett. Különben érdekkel várjuk mi is a műszaki vizsgálatot, amely majd megállapítja a károkat, a károk okát, s viszont ez alapon megállapítható lesz, hogy kit terhel a felelősség. Mert ezt a kérdést nem engedjük levenni a napirendről. Szerk. Üzlet-áthelyezés Tisztelettel értesítem a n. é. közönséget, hogy Főtéri üzletemet az év folyamán ÍtÍJ" 7Főtér 19. sz. házamba (Drogéria mellé) helyezem. Eddigi szives bizalmukat hálásan köszönve, azt továbbra is kérve, :-: maradtam kiváló tisztelettel :-: IFJ. EISLER MÓR porcellán-, üveg-, lámpa- és edénykereskedő. OVAS! Rájöttem, hogy az általam gyártott „MODIANO-CLUBSPECI ALITÉ"-szivarkahüvelynek utánzatai vannak forgalomban, amelyek ellen egyedüli védelem a védjegy és aláirásom pontos megfigyelése. cy^e^a^