Pápai Hírlap – XIII. évfolyam – 1916.
1916-04-08 / 15. szám
Az árdrágulásról. Minden nap azt hisszük, hogy tetőpontját érte el a drágaság s egy héttel később úgy tűnik fel az elmúlt hét, mint az olcsóság világa. Annyi meggyanusítást, helytelen felfogást hallunk a drágaság okairól, hogy foglalkoznunk kell, ha röviden is, ezzel a kérdéssel. Magában véve a háború-, illetőleg a hadsereg szükségletének fedezéséhez igényelt cikkek előteremtése, a kereslet aránytalansága a kínálattal szemben, természetszerű áremelkedést idézett elő. De növelte a drágulást a készletek folytonos csökkenése, az új áru nehéz, vagy teljesen lehetetlen utánszerzése és ennek következtében a készletek részben való visszatartása és csak legutoljára az avatatlanok által a raktármennyiségeknek spekulációra magas áron történendő összevásárlása. Áll ez kivétel nélkül minden cikkre. A nyersanyagoknak behozatala a legnagyobb nehézségekbe ütközött. A veszély, mellyel ezeknek hozzánkjutása össze volt kötve, nagy biztosítási díjak fizetésére kényszerített bennünket. A kötelező aranyfizetés és eme nemes ércnek csak magas árfolyam mellett történt megvásárlása, jogossá tesz egy átlagos 100%os emelkedést. A cikkek igen nagy része azonban a normális ár két-, sőt háromszorosára emelkedett. De ennek okát ma már nem abban kell keresni, hogy egyesek nagyobb mennyiséget halmoztak fel s ezzel spekulálnak, hanem abban, hogy vizikereskedelmünk megállásával a tengerentúlról hozott cikkek és nyersanyagok behozatala teljesen megszűnt s a naponta csökkenő készáru a dolog természeténél fogva a meglévőt értékben emeli. — Nem a vevők boszantásából válik meg a kereskedő ma oly nehezen árujától, hanem mert a viszonyok teljes ismerete mellett tudja, hogy amit vevője oly magas árnak tart, azt ő már szívesen megfizetné a vásárlandó új áruért, csak kapná. Az árdrágulásért tehát legkevésbbé szabad a közvetítő kereskedelmet okolni, mert ez a jelen viszonyok között hatalmas áldozatokat hoz, hogy vevőjét kiszolgálhassa. A kereskedő teljesen figyelmen kivül hagyja a cikk pillanatnyi konjukturális árát, akkor, amidőn az áruért más oldalról sokkal magasabb árt Ígérnek; de utánszerzésnél ugyancsak a vevője érdekében kénytelen a magasabb árt megfizetni, hogy ennek ellátásáról gondoskodva legyen. Ne gondoljuk, hogy ez ma oly egyszerű dolog. Ez az árubeszerzés ma az üzletek legnagyobb gondja. A megszokott ismert összeköttetéseknél rendszerint teljesen üres raktárak vannak s a sok lótás-futást nem tudja eléggé a vevőközönség méltányolni. Ne keressünk tehát okvetlen médiumokat, kikre rámutathatunk, hogy ezek idézték elő a drágaságot; ez a háborúnak ép oly természetes folyománya, mint annyi sok minden, amit — sajnos — csak a háború folytán ismertünk meg. Ámde reméljük, nem sokára jobb napok virradnak reánk. Krausz Dóri. if|y Nngyuscrften bav< a harctéren küzdőknél llff ll « t általiban mindenkinél mint legjobb f fiR 11 fájdalomcsillapító bedörzsölé s j I mechtM^^rbeama.^köejrte^, inflnenma, terek-, I Bt. Biehtar-M* I Horgony-Liniment. sz 1 • Horgony-Pain-Expeller vtett*. B £9 KULURTÉ gjrtgynertárakkaa N» kftavet- A • lenti as „Arany oroszl&nkos"^ almaett mm Dr. Rlohter-féle gyógyszertárban, A I A ü n c Pr4*a I, KlUabethatr. 6. Hf JKf naponkénti azétkQldéa. ^Míg Sose leszel az enyém." Fenn. a magas hegyvidékien A. hold akkor szórta éppen Első, hűvös sugarát S betakarta enyhe szárnnyal, Violaszin ködfoszlánnyal A. halott kis katonát. Lelke bús volt, teste fáradt, "Végigküzdött zord csatákat S egy fénykióp volt a szivén. Egyszer, régen, hajnaltájba' Kinn a vártán irta rája : „Sose leszel az enyém". Lelke bús volt, szive vérzett, Mig aztán mindent bevégzett Egy kicsiny seb homlokán. Szegény, szürke kis bakának Legfőbb helyről aVízáltak S ment a többi hős után. Lelke bús volt, teste fáradt, De hófehér, erős szárnyak ^ Felvitték a ködön át . . . Fenn a magas hegyvidéken A. hold akkór azórta éppen Első, hűvös sugarát. Irmelin. HETI ÚJDONSÁGOK. — A főapát köszönete. Dr. Hajdú Tibor pannonhalmi főapát, meleg szavakban köszönte meg városunk polgármesterének, Mészáros Károlynak, azon figyelmét, amellyel őt a Ferenc József-renddel való kitüntetése alkalmával Pápa város lakossága nevében üdvözölte. — A hadiárvák érdekében. Veszprémvármegye árvaszéke ez úttal már harmadízben fordul a nemesszivü emberbarátokhoz azoknak az érdekében, akiknek atyjuk a mostani nagy világküzdelemben a hazáért hősi halált halt. Mindenkinek tehetségéhez mérten sietni kell, hogy feleslegét és tevékenységét a legnemesebb célra, „a hadiárvák" felsegélyezésére, elhelyezésére fordítsa és arra törekedjék, hogy a hősök árváinak könyjeit letörölje s a legnagyobb veszteséget némileg pótolja és sorsukat elviselhetővé tegye. A gyámhatóság arra kéri tehát a nemesszivü emberbarátokat, hogy érdeklődjenek nemes szivük egész melegével a hadiárvák sorsa iránt, kisérjék figyelemmel az apát-vesztett árvák életét s ott, hol küzdést a létért, hiányt a ruházatban s nélkülözést az élelemben tapasztalnak, ne sajnálják a fáradságot, tett tapasztalataikat pár sorban a gyámhatósággal közölni. Kívánatos, sőt a mai viszonyok között nélkülözhetetlen, hogy a községben, annak lélekszámához mérten több olyan nemes gondolkodású férfiú és nő vegye kezébe a „hadiárvák" ügyét, akik mint árvaszéki pártfogók, ellenőrizzék a gyámok működését, a hadiárvák sorsát nevelését, ruházatát s ott, ahol bármi tekintetben hiányt észlelnek, azt röviden a gyámhatóssággal tudassák. E cél megvalósíthatása végett Veszprémvármegye árvaszéke az „árvaszéki pártfogó" intézményét léptette életbe. Arra kéri tehát az árvaszék a községek szellemi vezetőit, hogy az árvaszéki pártfogói tisztségre vállalkozni s ez iránti készségüket a községi elöljáróságokkal, kik az összeírással megbízattak, közölni szíveskedjenek. Az árvaszéki pártfogónak munkaköre az ellenőrzés és a hadiárvák sorsának felkarolása. De nemcsak ez ellenőrzés kötelessége hárul a hadiárvák irányában, hanem elsősorban az a nemes törekvés, hogy az apát-vesztett hadiárva lehetőleg olyan környezetbe, olyan gondos család körébe jusson, ahol az apa teljesen pótolva legyen. Erre a célra szolgál az örökbefogadás. A második módja a felkarolásnak az ingyentartásra és nevelésre való vállalkozás. A harmadik mód pedig a pénzbeli segély. Melegen érző szivet és áldozat-készséget kérünk! — mondja az árvaszék szép felhívása. A legcsekélyebb adományt is köszönettel fogadja, s mindenkinek, aki bármely irányban gyakorolni kivánja jótékonyságát, azonnal útbaigazítást és felvilágosítást ad a vármegye árvaszéke. — A hadiárvák ügyét mi is melegen ajánljuk a közönség figyelmébe. — Ritka kitüntetés. A Rendeleti Közlöny egyik legutóbbi számában egy minket — pápaiakat — közelebbről érdeklő hirt olvastunk. Kovács László cs. és kir. huszárhadnagy, századparancsnok, Kovács Antal járóházi nagybérlő fia, aki a mozgósítás óta szakadatlanul a harctéren van s előbb az I. osztályú ezüst vitézségi érmet, majd később az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartásáért legfelsőbb királyi elismerést — a signum laudis érmet — kapta, ezúttal az ellenséggel szemben tanúsított kiválóan vitéz magatartásáért a hadi ékítménnyel diszítettt III. osztályú katonai érdemkereszttel lett kitüntetve. A városunk társaséletében is jól ismert rokonszenves ifjúnak ez a harmadik kitüntetése annál érdekesebb, mert tartalékos tisztek ezt a kitüntetést a legritkább esetben szokták megkapni. — A 18 évesek bemutató szemléje. Az 1898. évi születésű B) alosztályu népfölkelők népfölkelési bemutató szemléje Pápán az állami ovodában (Csatorna-utca) folyó évi április hó 17. és 18. napjain fog megtartatni, és pedig a következő sorrendben: április 17-én, hétfőn a Pápa város területén tartózkodó idegen illetőségűek, 18-án, kedden a pápai illetőségű népfölkelők kerülnek bemutatásra. A bemutató szemle mindennap délelőtt 8 órakor kezdődik. — Művész-estély. A hadi rokkantak és árvák menház-egyesülete javára április elsején a Griff-szálló nagytermében rendezett művészi hangverseny — talán a nálunk szokatlanul magas helyárak miatt — csak mérsékelten vonzotta a pápai zenekedvelő közönséget, noha a nemes cél, de az idegen művészek kiválósága, valamint a helybeli szereplők buzgalma megérdemelte volna a nagyobb pártolást. A műsor pontjai közül első helyen kell említenünk régi kedves ismerősünk, gömöri Havas Gáborné énekszámait, mert biztos fellépésével, szép hangjával, tiszta kiejtésével és benső megértésével különösen apróbb dalainál igazán gyönyörködtette hallgatóságát. Kísérője Noseda Károly tanár, a m. kir. opera karigazgatója, jogosan kivette részét a megérdemelt tapsokból nemcsak diskrét kíséretéért, hanem bemutatott néhány csinos daláért is. — A másik fővárosi szereplő, a pápai születésü Ney Bernát, a m. kir. opera közismert baritonistája, hatalmas hangjával, könnyed előadóképességével, finom árnyaló művészetével tündökölt. Néhány operaáriát, Noseda néhány szép dalát énekelte disztingvált művészettel, mégis legszebben a Búcsút Faustból, amelyet ráadásul énekelt a tapssal követelődző közönségnek. Kis József zenetenár, majd Noseda Károly voltak kísérői zongorán. — A műsor első és második részében Kemény Béla városi tanácsos hegedült Paganini, Gounod, Beethoven és Chopin müveiből. A fáradságos vállalkozásért őszinte elismerés illeti meg őt, valamint kísérőjét, a jól ismert Mondscheinszonatával külön is szereplő Kis József helybeli zenetanárt, aki alkalmazkodó kíséretével most is kitüntette magát. — A közönség templomi csendben hallgatta a művészeket, s háláját a ritka műélvezetért az egyes produkciók után zajos ovációkkal rótta le. Az ügyes rendezést dicséri, hogy a számok unalmas szünetek nélkül következtek egymásután. — Mezőgazdasági bizottsági gyűlés. Lamperth Lajos f. hó 6-án gyűlésre hivta össze a helybeli mezőgazdasági bizottság tagjait, kiváltképpen annak megbeszélése végett, hogy jelenleg van-e szükség rendkívüli intézkedésekre a határban levő földek tavaszi megmunkálására. Az egybegyűlt tagok csaknem egyhangúlag oda nyilatkoztak, hogy még most ily jellegű intézkedés nagyon is korai volna, erről csak később lehet szó. Tárgyalták és tudomásul vették a városi állatorvosnak a tavaszi állatállomány összeszámlálásáról szóló és a lapunkban is ismertetett jelentését. Ezzel kapcsolatban az alispán utján felkérendőnek tartják az Orsz. Mezőgazdasági Bizottságot, hogy a kormánynál eszközölje ki a 4 évnél fiatalabb marhának levághatási tilalmát, mert állatállományunk fogy. — A bérkocsi-díjak emelése. A tanács legutóbbi ülésén a bérkocsi fuvardíjat a vasútig nappal 2 K-ban, éjjel 2 K 50 fillérben állapította meg a háború tartamára. — Köszönetnyilvánítás. Tek. Haász Adolf úr szíves volt egyletünknek 10 koronát adakozni, melyet hálásan köszön özv. Krausz Vilmosné, az izr. nőegylet elnöke.
