Pápai Hírlap – XIII. évfolyam – 1916.

1916-03-04 / 10. szám

Gyula és Nagy Vilmos urak ig. tagok és Kolbe Nándor úr pénztárnok. A háború eleje óta van távol altisztünk, Fasz Sándor. T. Uraim! A mult évet jellemző üzlettelenség ellenére intézetünk állandóan igénybe volt véve. A békés idők élénk üzletágainak pangása folytán figyelmünk mintegy ezeket helyettesítő müveletekre irányult. Működésünk rentabilitása az eredmény - számla tanúsága szerint nem csökkent. — Állandó figyelemmel voltunk üzleteink bonitására és mobilitására, mind oly követelmények, melyek minden, az intézettel vonatkozásban levő tényezők részéről, minők a részvényesek, a betevők, az adósok, joggal szolgálnak kritikai szempontokul. Forgalmunk, bár nem az óhajtott mérvben, közel 90,000.000 koronára emelkedett, a kezelésünk alatt volt vagyon 16,000.000 koronáról 18,000.000 koronára nőtt. A jótékonyság oltárán traditioinkhoz hiven ez úttal is leróttuk kötelességünket. E kötelességérzetünk az ország legjobb intézeteiével nemcsak arányos, hanem a legtöbbet túl is szárnyalja. A mai idők legrokonszenvesebb mozgalmával, a rokkantüggyel igazgatóságunk a mozgalom vezetőinek óhajára még ez éven, de később foglalkozik. Az eredmény-felosztási javaslattal az intézet és így a részvényesek igazi érdekét, a gyarapodást kívánjuk szolgálni. A cigányok elhelyezésének kérdéséhez. A Pápai Hirlap f. évi február hó 26-ik számában, vezető helyen, egy igen érdekes cikket hozott a cigányok elhelyezéséről. E cikk késztet a felszólalásra. Legelső sorban is a leghálásabb és legőszintébb köszönetemet fejezem ki a mélyen tisztelt cikkíró úrnak, hogy ezt az iskolánkat oly közelről érdeklő ügyet annyi jóakarattal tárgyalja és a cigányoknak az iskola mellől való eltelepítését sürgeti. A cikk többi részétől eltekintve annak csak egy kitételére vagyok kénytelen reflektálni. Nevezetesen a cikkben a következő kitétel foglaltatik: „... hogy a cigányok, ott ahol most vannak, a földmives-iskola tőszomszédságában, igen rossz helyen vannak. Nem a földmivesiskola szempontjából mondjuk ezt, mert hisz a földmives-iskola mint közintézmény nem eshetik e tekintetben más elbírálás alá, mint a magánszemélyek." Mélyen tisztelt cikkíró úr! Bocsánatot kérek, de ezen állítását semmi esetre és semmi körülmények között nem acceptálhatom. Nem pedig azért, mert a földmives-iskola, mint közintézmény — mint ahogy azt a cikkiró úr is elismeri — igenis, határozottan más elbírálás alá esik, mint egy magánszemély. A földmives-iskolában évente 40—45 fiatal gazdát képezünk ki, kik fiatal koruknál fogva minden jóra és rosszra fogékonyabbak. Most már tessék elképzelni azt, hogy ezen fogékony lelkek két iskolaéven át a nap minden szakában — még ha nem akarják is — látni kénytelenek azt a rettenetes családi és erkölcsi életet, amit a cigányok folytatnak. Ha nem is akarják — kénytelenek azokat az ehelyen reprodukálhatatlan kifejezéseket hallani, amivel a cigányok egymást nem éppen csendes hangon illetik. Tessék elképzelni, hogy a nap-nap melletti veszekedéseknek, verekedéseknek szemtanúi sőt arra is volt eset, hogy a verekedés közben az iskola területére menekült cigányt az ő közbelépésük mentette meg társai állati brutalitásától. Látják a csendőrség és rendőrség — jóformán naponkénti — házkutatásait, lopási ügyekben végzet vizsgálatait és az ezzel járó jeleneteket. Látják társuk agyonlövetését. Látják azt a tunya, renyhe, dologtalan életet. Látják mint mennek el este hazulról üres kocsikkal és mint térnek vissza reggel, lopott holmival megrakodva. Mindezek rettenetes állapotok! Ezen körülmények két, évi nevelés terén elért eredményeinket nagy mértékben veszélyeztetik. Ha pedig valaha valami fontos volt Magyarországban — amit a jelenlegi súlyos gazdasági körülmények nagyban igazolnak —, úgy az, hogy mentől több, jobb s minden tekintetben megfelelő gazdákat neveljünk. Nem szólva arról, hogy mily hatással vannak a fentiek az iskola cselédségének nagyszámú gyermekeire is. Említésre méltónak tartom még azt, hogy az állami tanítóképző 120—140 növendéke, kik a gazdasági kiképzésüket iskolánknál nyerik, szintén igen gyakran szem- és fültanúi ilyen jeleneteknek. Nem sorolhatok fel itt olyan jeleneteket is, amelyek nem nyomdafesték alá valók. Ezen súlyos erkölcsi tekinteteken kivül számításba kell vennünk azt az ellentétet, amely fennáll a földmives-iskola most már szépen befásított, szép parkkal biró telepe és a piszkos cigány-tanya között, ami már sok jóizlésü embert megbotránkoztatott. Hát nincs Pápán vagy Pápa határában másik hely, hová a cigányok letelepíthetők lettek volna, mint az egész vármegye, sőt a Dunántúl nagyrészének egyetlen földmives-iskolája mellett? E fenti körülményeken kivül ugyanis számításba veendő az az anyagi kár is, amit a cigányok a földmives-iskolának okoznak és ebben különösen az, hogy éppen az iskola legszegényebb elemeit, a cselédséget évről-évre nagy mértékben károsítják meg. Nem akarok az egész hoszu időre visszatérni, csak a mult évre hivatkozom, amikor a cselédségnek 200 darab baromfia, nagy mennyiségű tüzelőfája, élelmiszere stb. veszett el. Hogy mit jelent ez ilyen szegény embereknél a mai nehéz viszonyok mellett, azt fejtegetnem szükségtelen. Emiatt már a cselédség körében oly nagy az elkeseredés, hogy komolyabb következményektől lehet tartani. Mindezek a körülmények már annyira elmérgesedtek, hogy magának a földmives-iskolának exisztenciáját és Pápán való maradását is veszélyeztetik, amint azt január hóban a városi tanácshoz benyújtott, cigányok elhelyezését kérő átiratomban részletesen kifejtettem. Már pedig azt hiszem, hogy a várost mégis csak több érdek fűzi a földmives-iskolához, mint a cigányokhoz. Mindezek alapján — azt hiszem — sikerült a mélyen tisztelt cikkiró urat és mindazokat, kik e fejtegetésemet elolvassák, meggyőznöm arról, hogy a földmives-iskola mint közintézmény, mint tanító- és nevelőintézet, nem helyezhető egy nivóra egy magánszeméllyel. A cigányok ide telepítése, mintegy 10 év óta minden lehetőt elkövettem arra nézve, hogy a cigányok az iskola mellől elvitessenek, sajnos, mindezideig minden eredmény nélkül. Most azonban erős a reményem, mert erre határozott Ígéretet kaptam, hogy óhajom végre teljesülni fog. Köszönet és hála érte a város polgármesterének és tanácsának. Jobb későn, mint soha. Hogy a cigányok hova telepíttessenek, abba nem szólhatok bele, csak az iskola szomszédságából el. Tar Gyula. * Készséggel közöljük a témát alaposan megvilágító fenti cikket annyival is inkább, mert a lényegben teljesen egyetértünk i. t. szerzőjével, hivatkozott közleményünkben írván mi is, hogy a cigányokat okvetlen el kell helyezni a földmivesiskola mellől. Mi azonban főként közbiztonsági szempontból mondottuk ezt. Ám, hogy a földmives iskola kiváló igazgatója most avatott tollal kimutatja azt, hogy a cigányok szomszédsága erkölcsi szempontból is milyen nagy mértékben veszélyezteti a földmives-iskola nevelő munkáját, — még nagyobb okunk van arra, hogy a hírhedt cigány-familia eltelepítését sürgessük olyan helyre, ahol remélhető, hogy idővel beleolvad a hasznos munkát folytató lakosságba. N. P. Jászai-est. Meg fog nekem bocsátani Vértesy Gyula kiváló poétánk, de bocsássanak meg tanítóképzőintézetünk kitűnő vezetői, derék dalosai és zenészei is, ha én csak Jászai-estnek nevezem azt a szép sikerű hangversenyt, amelyre a magyar színművészet nagyasszonyának: Jászainak szereplése nyomta rá bélyegét. Az ő művészetének tündöklő nagysága adta meg a gyönyörű estélynek fényét, vonzó erejét és persze sikerét is. A rendezőség hálára kötelezte a színházat zsúfolásig megtöltő közönséget, melynek oly hosszú idő után ismét megadatott Pápán látni és hallani Jászainak csudás erejű művészetét és élvezni előadásának elbűvölő hatását. Beszéde a legszebb magyar beszéd, amit valaha hallottunk, szava a zengő zene, organuma a bugó orgona, mely egy hazafias lelkesedéstől izzó léleknek ezernyi változatán adja vissza a tolmácsolt költő gondolatait. Boldog az a költő, akinek ilyen tolmácsa van! Minek is foglalkozzunk a részletekkel. Egyaránt nagy és hatalmas volt ő, midőn Petőfinek háborús verseit adta elő, majd mikor néhány új költőnek verseiben öntötte ki lelkét s tárta fel egész valójában a maga énjét, a maga varázslatos egyéniségét. Varga Gyula, Peterdi Andor, Gyóni Géza verseit, majd a Lissauerféle Hassliedet (Gyűlöld az angolt) szavalta el folyton fokozódó nagy hatással s a közönség alig tudott betelni a nagy művésznő csudálatával. A hazafias költemények előadásával teremtett hangulatba kitűnően illeszkedtek bele Vértesy Gyulának háborús versei. Egy egész sorozatot olvasott fel e hangulatos, szép költeményekből Kraft József tanítóképző-intézeti tanár, s a közönség zajos tetszése kisérte a jeles költőnek megkapó gondolatait? érzésteli, pompás verseit. Nagy hatása volt Kötse István szép ünnepi beszédének, mely az estély jótékony céljára való utalással lelkes szavakban adott kifejezést annak az igazán egyetemes és minden lelket betöltő gondolatnak, hogy e háborúnak lehetnek ugyan rokkantjai, de koldus honvédeknek nem szabad lenniök. A műsor eme számait a tanítóképző-intézet ének- és zenekarának kitűnően betanult, egybevágó szép produkciói tarkították. Az énekkart Kovács Gyula IV. éves növendék, a zenekart pedig Bolla Géza ugyancsak IV. éves növendék vezették sok tudással és a vezetésükre bízott kart jól fegyelmező temperamentummal. A műsor első részét a Szózat fejezte be, melyet Jászai szavalt s utánna pedig az ifjúság a közönséggel együtt énekelt. Az estély második részét egy Toborzás című életképnek ügyes előadása töltötte be. A szereplő ifjak közül Kovács Gyula, Huhn Gyula, Tóth Géza és Móra Mihály emelkedtek ki s arattak zajosabb tetszést. Az est külsőségeihez tartozik az is, hogy Esterházy Mária grófnő elejétől végig, 8 órától Va 12-ig feszült figyelemmel nézte végig az előadást. Használjunk hadisegély-postabély eget! Nagyaaerften barAK a harctéren küzdőknél általában mindenkinél mint legjobb r fájdalomcsillapító bedörzsölés meghUée^^Mu^öOTtaj, Mnenu, terek-, Dr BlehterMe Mpsicj oempoa. Horgony-Liniment. Horgony-Pain-Expeiler Üregje K 140, f—. Kaphat* gytgywnrtArakban vagy közvetlenül az „Arany oroszlánhoz eimzett Dr. Richter-fóle gyógyszertárban, Prága I, Elisabethstr. fi. Naponkénti szfttkOldéa. 4t nag-y választékban megérkeztek. Kérjük; igen tisztelt vevőink szives érdeklődését. Alapítás.év 1848. KRAUSZ és KORÉIN divatnagyáruháza.