Pápai Hírlap – XIII. évfolyam – 1916.

1916-02-12 / 7. szám

ALEXEJ LEVELE. írom e levelet Szonjam, édes párom, Messze idegenben, a magyar határon. Te vagy Vasziljkámmal éltem szemefénye, Ajánlom sorsotok Jézus kegyelmébe. Itt Magyarországon jól bánnak ám vélünk, Dúsan fizető föld terméséből élünk. — Ezt a szomszédoknak galambom meséld el, Itt együtt dolgozik az úr a cseléddel. — Itten nincs nogajka, kancsukázás semmi, Itten a rabnak is szabad járni-kelni. Itten nem üldöznek, nem taposnak lábbal, Nem hajszolnak durván szíjazott korbáccsal. Pedig itt is van ám keserűség, bánat.. . Hordozzák a rövid tábori postákat. Azt olvassák benne megtiporva, tépve, „Orosz szurony hatolt fiatal szivébe". LÁttarn annyi magyar gyászba borult házat, Siralomba sülyedt apákat, anyákat, Kikre orosz fegyver, az hozta az átkot S akiknek a szava bosszúért kiáltott. De hogy rájuk néztem búsan, meghatottan A haragos beszéd elcsendesült nyomban S megnyílott az ajkuk halk sóhajos szóra: ,Igaz szegény ember, te nem tehetsz róla". Jó kenyéren élve, könnyű munka mellett Sóhajtunk hozzátok hűséget, szerelmet. S tudod-e babuskám Szonja, édes párom, Néhány szép rubelt is tettem félre nyáron. Este meghuzódunk meleg, tiszta zugba, Felgyújtott szamovár hol fülünkbe súgja Az orosz léleknek sok bús álmodását, A szegény muzsiknak felszabadulását. Ott ülünk csendesen forró thea mellett, Könyörgünk Jézustól reátok kegyelmet. Imádkozunk minden elhagyatott házért, Ezer sebtől vérző nagy Oroszországért. Imádkozunk, hogy már atyuskánk a cár is Embernek tekintse az ő rabszolgáit, Hogy meleg napsugár boldogító fénye Mosolyogjon egyszer már az orosz népre. Mert, ha ki nem derül, hogyha az ég gyászol, Hazám, Oroszország, elválunk egymástól. Szonjácska, Vasziljka szállást itten kérünk, Magyar ellenség közt boldogabban élünk. — Látod, hogy beszélek ? A magyar bilincsek Szabad emberekké változtattak minket. El is felejtettem, hogy ilyen beszéddel Teleirott levél tehozzád nem ér el. Nem írok hát semmit. Tudatom, hogy élek. Az éjek hidegek, a nappalok szépek. Magyar fogoly vagyok. A Jézus megáldjon Én kicsi Vasziljkám, Szonjám, kedves párom. H. László Ary. Kérelem a közönséghez! A hadi rokkantak és árvák menházegyesületének akciója szépen halad előre, mindazonáltal hónapok fognak még elmúlni, mig az egyesület működését megkezdheti. Időközben azonban a már kigyógyult rokkantak száma folyton emelkedik, s ezek az államtól addig, mig ügyük törvényhozásilag rendben nincs, nevetséges kis járadékot kapnak (közlegény évi hatvan koronát!) s a mai drádaság mellett jóformán teljesen a közjótékonyságra vannak utalva: ime azon méltatlan helyzet, melyet a menházegyesület ki akar küszöbölni. Az egyesület tehát arra kéri a közönséget, hogy azok, kik üzemükben, iparukban, üzletükben, intézeteikben kisebb munkaképességű rokkantakat alkalmazni tudnának és arra hajlandók, ezen készségüket akár telefonon, akár levelezőlap utján dr. Rosenthal József műtrágyagyári igazgatóval közölni szíveskedjenek, ki a további intézkedéseket (megfelelő állapotú rokkantak ajánlását, a nyújtandó bér megállapítását stb.) készségesen meg fogja tenni. HETI ÚJDONSÁGOK. — Személyi hírek. Mészáros Károly polgármester szerdán délután hivatalos ügyekben Budapestre utazott, honnan a mai napon tér vissza. — Dr. Lányi Sándor veszprémi kir. ügyész csütörtökön városunkban tartózkodott s részt vett az aznap tartott gyermekbirósági ülésen. — Katonai előléptetések. Kovács Kálmánt, a zalaegerszegi 6. honvéd huszárezrednek egyik kiváló érdemű századosát, őrnaggyá léptette elő a legfőbb hadúri kinevezés. Az új őrnagy előléptetése feletti örömből és büszkeségből jogot és részt kér magának városunk egész intelligens társadalma is. Kovács Kálmán egész tiszti életét úgy szólván Pápán töltötte el. Legédesebb családi köteléke, házassága is, szintén hozzánk fűzi őt. Az alatt a sok év alatt, amelyet közöttünk töltött, társadalmi érintkezésével, lekötelező kedvességével megszerezte valamenyiünk szeretetét, olyat, amilyet katona ember civiltől csak nagy ritkán élvez. A háború kitörése előtt nem sokkal helyezték el Pápáról őt, igen sokunknak sajnálatára. Mintha vele a katonaság és a tisztikar közötti összekötő kapocs távozott volna el. A háború megindulása őt is a harctérre sodorta, fel az oroszok ellen, 12 teljes hónopon át szakadatlanul a hadszinterén működött. Hősies magatartásáért és vitézségeért két kitüntetés is érte. Megkapta a Signum laudist és a III. o. katonai érdemrendet. Az ő előléptetésében a kiváló és hős katona tiszti erényeit is megjutalmazva látjuk. Legnagyobb örömünk mégis akkor volna, ha mihamarább ismét közénk kerülne vissza. A másik előléptetett Pentz Béla, „szintén jó ismerősünk, csaknem földink. Őt is őrnagyi rangra emelte a kinevezés. Az új őrnagy fia a kedvesemlékű Pentz József földbirtokosnak és nagybérlőnek. Iskoláit is mind Pápán végezte. Kitüntető kinevezése nagy és előkelő rokonság körében kelt igaz örömet. — Dr. Borsos Endre felolvasása. A Székesfehérvári és Vidéke c. lap f. hó 10-ik számából vesszük ki a következő hirt: „Jogtudományi előadás. Dr. Borsos Endre a „Magyar Jogászegyletében előadást tartott. Az előadás tárgya a „Polgári Törvénykönyv" javaslatának az ági örökösödésre vonatkozó része volt. Az előadásnak sikere rendkívüli volt és szokatlan feltűnést keltő a jogtudós társaságban. Dr. Borsos előadó magas színvonalú előadásban fejtette ki a törvényjavaslat vonatkozó rendelkezéseinek hiányait és tévedéseit, álláspontját a gyakorlati életből vett példákkal bizonyítva. A magvas előadás, amely egészen eredeti és új szempontokat vitt bele a vita anyagába, az egész hallgatóságra mély benyomást tett s a gyűlés utáni társasvacsorán — melyen a kir. kúria elnöke is részt vett — meleg ünnepeltetésben volt része az előadónak. Dr. Borsos, mielőtt a budapesti törvényszék birája lett, Székesfehérvárott működött évekig mint jegyző és bíró, amely minőségében a legnagyobb tiszteletben és szeretetben volt része. Nagyszámú barátai és tisztelői bizonyára örömmel vesznek tudomást a kitűnő biró tudományos sikeréről." A kitűnő biró, akiről a hirben szó van, főiskolánk jeles tanárának, Borsos Istvánnak édes öccse, és a mi főiskolánknak egykori kiváló növendéke. Ennélfogva örülünk a szép sikernek mi is. — Kitüntetés. Cseh-Szombathy László orvostanhallgatót, dr. Cseh-Szombathy László városi főorvos fiát, aki az északi harctéren kapott súlyos sebével hónapok óta fekszik Budapesten kórházban, f. évi febr. 1-én kadettnek nevezték ki, egyúttal az ellenséggel szemben tanúsított vitézségeért bronz vitézségi érmet nyert. — Katona-délután. A városunkban elhelyezett sebesült katonák szórakoztatására kedélyes délutánt rendezett a városi nőegylet e hó 5-én. A színházat zsúfolásig megtöltötték lábadozó hőseink s mindvégig élénk érdeklődéssel kisérték az egyes számokat. Nem lehet eléggé hangoztatnunk, mennyivel tartozunk ezeknek a másvilág hídjáról visszakerült, deli legényekből szomorú és csendes emberekké lett hadfiaknak ; szeretetünknek legdrágább gyöngyeit, sziveinknek legforróbb melegségét mind odaadhatjuk nékik, de vájjon ezzel is tudjuk-e pótolni a családi tűzhely fényének hiányát? Mindenesetre törekednünk kell arra, hogy városunkban ne érezzék magukat idegeneknek, hogy napjaikat amennyire módunkban áll, kellemesekké tegyük. És ebből a szempontból fogva fel a dolgot, csak elismerés és hála illetheti a városi nőegylet illusztris vezetőit, akik már több alkalommal tettekben adtak méltó kifejezést katonáink iránt érzett szeretetüknek. Maga a műsor igen ügyesen, úgy volt összeállítva, hogy inkább szórakoztasson, derűs hangulatba ringasson, mint súlyosabb gondolatok keletkezésére adjon alkalmat. A szereplőkről szinte felesleges irni. Elég, ha nevüket felemlítjük, amely nevek valóságos fogalmakká váltak műkedvelő életükben: Gáty Zoltán, Tóth Anna, Goldberg Irma, Kálnay Kálmán egyaránt tehetségük legjavát nyújtották. Méltó befejezése volt a délutánnak egy kis humoros jelenet előadása, melynek szereplői igen ügyesen kiaknázták a darab minden mondatát. Az egész dologra egy megjegyzésünk lehet csak: minél többször és változatosabban megismételni; minél több vidámságot lopni be katonáink szivébe. — Korai öröm. Nem tudjuk, honnan vették a kedves deákok a hirt, hogy a jelen iskolai év jóval rövidebb lesz a tavalynál. E reményükben alaposan csalódtak. Felette való örömüket elhervasztotta a most megjelent miniszteri rendelet, mely szerint a középiskolák felső osztályainak tanítási anyagát április közepéig kell elvégezni. Tehát csak a legfelső osztályok tanítási anyagáról van szó és nem valamennyi klasszisról, és az új ismeretek közlését is ápr. közepéig kell folytatni. Ez egész más, mint amin előre örvendezett a tudományszomjas ifjúság, a múzsák kedvelt serege. Ennek ez az igazi jelentése: „marad a régi". Azaz, mivel az idei húsvéti szünet ápr. 28-tól május első hetéig tart, minden iskolában a tanítani valót be kellene miniszteri rendelet nélkül is fejezni ápr. közepéig. A május hetei rendesen már az ismétléseké. Nem azért irjuk azt, mintha elszomorítani akarnók az ifjúságot. Oh, dehogy! Csak a nagy szünet feletti örömének kezdő határidejét toljuk egy kissé hátrább. — Elhunyt lelkész. Lapunk zártakor részvéttel vettük a szomorú hirt, hogy Köszeghy József kéttornyulaki nyug. református lelkész e hó 11-én életének 73., boldog házasságának 47. évében elhunyt. Temetése vasárnap délután 2 órakor lesz. Haláláról családja s a kéttornyulaki református egyház, melynek 35 éven át volt közbecsülésben állott hűséges lelkipásztora, külön-külön gyászjelentést adott ki. — Nincs nyitva a városi hentes bolt. Vagyis naponként csak 3, mondd: három óra hosszáig nincs zárva, egyébként külső ajtait úgy egymásra borulva találja a sertéshúst és szalonnát venni akaró közönség, mintha sohasem akarna kinyílni többé és mintha megszűnt volna az üzlet. Pedig* dehogy is szűnt meg az üzlet, csak alszik, mint a bibliai leányzó és napjában 3 órácska hosszáig nyitja föl álmos szemét, hogy keresse a vevő publikumot, amely azonban a tapasztalt körülmények után, abban a hiedelemben, hogy úgy is hiába vár, nagyon meggyérül. Szó, ami szó: nem így működő városi hentesüzletet akart és akar közönségünk. Az ilyen üzlet sem a közóhajnak és közérdeknek nem szolgál, sem jövedelmet nem hoz, s rövid idő alatt oly sorsra jut, ahová előbbi hentesüzleteinket sodorta a bölcs vezetés. A város közönsége sertéshúst és szalonnát akar városi áron, tessék jogos igényeit kielégíteni. Nem azért kötöttünk erre vonatkozólag szerződést oly okosan előre látva, hogy azt utólag oly oktalanul ne érvényesítsük. — Adományok a rokkantak menházára. A Hadi Rokkantak és Árvák Menház Egyesülete javára utolsó kimutatásunk óta a következő adományokat jelentették be: Deutsch Ignác (Győr) 1000 K, Wittmann Mihály 1000 K, dr. Kende Ádám és neje 1000 K, Osvald János 500 K, N. N. 500 K, Marton Kálmán 500 K, özv. Wittmann Mártonné 200 K, Weisz Fülöp utódai 200 K, Németh Dezső gyógyszerész 100 K, Kis József esperes 100 K, Drach Áron és fia 100 K, özv. Adamovich Lázárné 100 K, Dringler Gyula 100 K, Stein Vilmos 100 K. — A bizottság a nagylelkű adakozóknak köszönetét fejezi ki.