Pápai Hírlap – XIII. évfolyam – 1916.

1916-12-02 / 49. szám

A dohány. — Aktuális elmélkedés. — Mostanában legalább is annyit emlegetik a dohányt, mint a legfőbb élelmicikkeket: a tejet, lisztet, hust, zsirt. A dohányosok nap-nap után keserű kifakadásokat hallatnak, hogy nem kellő mennyiségben, vagy csak nehezen juthat­nak füstölni valóhoz, és ha dohánykiadáskor utunk a trafikok felé visz, látni fogjuk, hogy az emberek — köztük pláne asszonyok is! — milyen áldozatra képesek, hogy dohányhoz s a szorosabb értelemben vett dohányon kivül ciga­rettához és szivarhoz juthassanak. Nem elég, hogy a dohányért pénzt adnak, j hanem a rettenetes tolongásban ráadásul még ők kapnak olyan oldalba ütéseket, tyukszem­tiprásokat, fejbe-koppintásokat, üogy más körül­mények között ugyancsak szemébe néznének annak, aki testük egyes részeivel ilyen durva érintkezésbe jutna. Sőt a türelmetlen dohány­vágyakozók a héten egyes trafikokat valósággal megostromoltak, minek kellemetlen következ­ményei csak úgy voltak elkerülhetők, hogy a trafikok tulajdonosai nagy sietve lehúzták a rollót. Máskülönben — óh borzalom! — talán még vér is folyt volna. Megtörtént az is, hogy egyesek ötszörös, vagy ennél még magasabb árat is adtak egy­egy cigarettáért, szivarért. Akadtak is élelmes vállalkozók, akik a dohányosok gyengéjére spekulálva, fényes üzleteket csináltak cigaretták, szivarok titkos árulásával. Igaz, hogy egypáran közülök — lásd mult heti hírrovatunkat! — alaposan megégették a kezüket azoknó k a sziva­roknak tüzétől, amelyeket az ő „jóvoltukból" mások szívtak el; de a finánc nem ismer tréfát, s jaj a hurokra kerülőnek, aki a kincstár dol­gaiba illetéktelenül beleártja magát. Máskor ugyancsak megnézték, aki valamely drágább-fajt a szivart füstölt, s most? — egy silány kurciért is adtak olyan árat, amilyenre a m, kir. dohányjövedék a finom „gyürüs" szivart sem taksálta. Jaj, de pórul járnánk, ha a jövödelem­szerzésen töprengő államkincstárnak eszébe jutna, hogy a dohány árát a mostani „magán­árfolyam" szerint szabja meg. De hát mi készteti a dohányosokat ilyen nagy áldozatra? A szenvedély — mondják ők. „Szenvedélyes dohányos vagyok" — szokták magukat mentegetni, ha valaki fura eljárásukat megrója. Én Istenem, hát a mostani nagy idők még arra sem tudtak magtanítani ) bennünket, hogy önmagunkon, a szenvedélyeinken ural­kodjunk? Hisz ez a legkisebb áldozat, amit a haza kiván tőlünk és még ezt sem hozzuk meg ? A dohány „gondűző" — érvelnek mások. Lehet, de én el nem hiszem, hogy bárkinek a háza tájáról elűzze a dohányzás a gondokat, ha még oly füstkarikákba is burkolja magát. Sőt ellen­kezőleg, a dohányzás igen könnyen megszapo­ríthatja a gondokat, ha pl. többet költ valaki dohányra, mint azt jövedelme megengedné. A dohányzásnak mégis csak kell valami hasznának lenni, ha már oly sokan, oly makacsul, oly áldozatkészen ragaszkodnak hozzá. Fordul­junk tehát véleményért az orvosokhoz, akik annak kutatására szentelik életüket, hogy az emberi szervezetnek mi válik javára, és mi kárára. Az orvosi tudomány pedig kétségtelenül megállapította, hogy a dohány főalkatrésze, a nikotin: méreg, s a mértéktelen dohányzás anyagcserezavaroknak, ideg- és szívbajoknak lehet az okozója. Vajmi ritka eset lehet, hogy lelkiismeretes orvos páciensének a dohányzást ajánlja, de számtalanszor megtörtént, hogy az orvos betegének igen szigorúan eltiltotta a dohányzást. Hát ha így áll a dolog — aminthogy így áll —, akkor miért hódolnak oly sokan Nikotin őméregségének ? Miért adja oda a fronton sok katona a kenyerét a cigarettáért? Egyszerűen megszokásból. A szokás pedig olyan hatalom, amely kényúr módjára uralkodik az akaratgyenge emberen. Füstöljünk tehát csak tovább; töressük be az oldalbordánkat, a fejünket az eszeveszett tolongásban a trafikok előtt, hogy egy kis dohányhoz juthassunk. Ha egyéb bajunk nincs, mint hogy szükiben vagyunk a dohánynak, akkor éljen a Dohány és minden ő nemzetsége. N. P. HETI ÚJDONSÁGOK. A király temetése. November 30-ika városunkban is a királyi temetés gyászünnepe volt valóban. A városi és állami intézmények és az iskolák egész napra, az üzletek pedig délutánra beszüntették munká­jukat. Mint vasárnap és ünnepnapokon hullám­zott az utcákon alá s fel a gyászba öltözött közönség. A harangok csekély szünetekkel foly­ton szóltak, hol istenitiszteletre híván a hívőket, hol siratva a megboldogult nagy királyt. Vala­mennyi felekezet lerótta templomában gyászoló hódolatát a felséges halott iránt. A főtéri róm. kath. templomban d. e. fél 10 órakor volt a gyászistenitisztelet, amelyen a helybeli katona­ság teljes tisztikara és kivezényelt legénysége, a grófi uradalom, a városi és állami tisztviselők, az állami s városi tanintézetek s a róm. kath. iskolák és igen nagyszámú közönség vett részt. A gyászmise előtt Kriszt Jenő esperesplébános a szószékről felolvasta dr. Hornig Károly báró bíboros püspöknek a szomorú alkalomból ki­bocsátott pásztorlevelét. Majd az istenitisztelet vette kezdetét, amelyet Kriszt Jenő fényes segéd­lettel celebrált. A mise végén, a libera-után, a celebrnás esperesplébános megható szavakkal emlékezett meg elhunyt királyunkról. A gyász­szertartás alatt a helybeli áll. tanítóképző növen­dékei énekeltek igen szép gyászénekeket. A ref. templomban d. u. 3 órakor tartották meg az egyházi gyászünnepélyt. A református iskolák növendékei és a hivők nagy száma tel­jesen megtöltötte a templomot. A Te benned bíztunk elejétől fogva kezdetű egyházi ének után Kis József esperes-lelkész lépett a szószékre és magasan szárnyaló beszédben méltatta I. Ferenc József történelmi személyét. Az evangélikus egyház gyászünnepe dél­előtt fél 10 órakor volt a templomban, melyet zsúfolásig megtöltött az elhunyt nagy király emlékének kegyelettel áldozó hivők serege. Az emlékbeszédet Gyurátz Ferenc püspök tartotta, aki fenkölt szellemű beszédben méltatta 1. Ferenc József kiváló uralkodói erényeit, s végül megható imában áldást kért poraira. Az izraelita hitközség vasárnap délután 4 órakor tartja emlékünnepét, mely alkalom­mal Eckstein Mózes oki. rabbi tart ünnepi szónoklatot. Az iskolák gyásza. A városunkban levő tanintézetek is gyászünnepélyek tartásával rótták le a kegyelet adóját a kultura legmagasabb pártfogója iránt. Az ünnepélyek szónokai ami­kor a történelem megvilágításánál reámutattak bölcs királyunk hosszú uralkodásának kimagas­lóbb fényeire, felülmúlhatatlan kötelességtudását követendő például állították az ifjúság elé. A református főiskola d. e. 11 órakor tar­totta gyászünnepélyét a ref. templomban a fő­iskolai tanári kar, tanuló-ifjúság és igen nagy számú közönség részvétele mellett. Egyházi közének után Faragó János főgimn. igazgató mondott gondolatokban gazdag emlékbeszédet. Utánna a főisk. énekkar elénekelte a Lelkünk borítja néma fájdalom c. gyászéneket, majd Tóth Sándor III. é. pn. nagy hatással elsza­valta Csizmadia Aladár II. é. pn. ez alkalomra irt, lapunk más helyén közölt szép költeményét. Az ünnepséget a Hymnus eléneklése zárta be. A szentbenedekrendi főgimnázium gyász­ünnepe a rend templomában folyt le a tanári kar, az ifjúság és nagy közönség résztvételévH Az emlékbeszédet Tomor Árkád tanár tartotta. Az áll. tanítóképző délelőtt 11 órakor tar­totta emlékünnepét, melyen az ünnepi beszédet Jankó László tanár mondotta. A református nőnevelő-intézet d. u. 5 óra­kor a díszteremben rendezett emlék ünnepén az alkalmi felolvasást Kutassy Mariska h. igaz­gatónő tartotta. Az irgalmas nővérek intézete reggel 8 óra­kor tartotta gyászünnepét. Emlékbeszédet Wim­mer Károly igazgató mondott. Az izr. polgári fiúiskola gyászünnepe d. e. 11 órakor volt. Emlékbeszédet Blau Henrik igazgató tartott. Az áll. polgári leányiskola d. e. 11 órakor tartott emlékünnepén az alkalmi beszédet Nagy Gabriella igazgatónő mondotla. Az elemi iskolák szintén tartottak gyász­ünnepeket, mely alkalmakkor a tanítók meg­magyarázták a kis növendékeknek, hogy milyen nagy gyász érte a magyar nemzetet 1. Ferenc József királyunk elhunytával. A Leány egyesület gyászünnepe. A Leány­egyesület vasárnap, december 3-án délután 5 órakor a Griff-szálló nagytermében király­gyászünnepélyt rendez. Műsor: 1. Beethoven: Gyászinduló, zongorán előadja Révészné Kövi Dolora. 2. Gyászbeszéd. Tartja Tomor Árkád. 3. Bruch : Trauerkiánge. A-moll. Hegedűn ját­sza Schwartz Milivoj, zongorán kiséri Révészné Kövi Dolora. 4. Első Ferenc József. írta Molnár Jenő, szavalja Schönfeld Piroska. 5. Mendelssohn: Gyászinduló, Tomor Árkád szövegével. Énekli Tóth Annus, zongorán kiséri Fleischer Juliska. 6. Szavalat. Halminé László Ary. — IV. Károly király. E néven lépett I. Ferencz József, néhai nagy uralkodónk örö­kébe új királyunk. Amily mélységes fájdalommal vettünk örök búcsút szeretett volt királyunktól, ép oly bensőséges bizodalommal és erős remény­kedésekkel tekintünk új fejedelmünk uralkodói ténykedései elé. Nehéz időkben lépett a trónra. A világháború fergetegei tombolnak mindenfelé. Támadásaikat legnagyobb részt a monarchia ellen intézik. A béke aranysugára nem ragyog fel sehol sem még. Mindenütt vér és vér és halál. Ámde a hős honfiak és hűséges szövet­ségeseink titáni küzdelme, szilárd hitünk sze­rint, agyontapossa az ellenünk támadt poklok sárkányainak fejét és a várva-várt győzelmes béke olajágát nyújtja már felkent királyunk ke­zébe. Ez olajággal kezében új uralkodónk a nagy alkotások valóban fejedelmi hivatásának csarnokába lép. A háború viharaitól szenvedett országait rendbe hozni, népeinek anyagi és szellemi állapotát újra felvirágoztatni, ismét megelégedetté és a hosszas béke áldásaival boldoggá tenni alattvalóit: ez a legnehezebb, de egyszersmind a legszebb feladata is az ural­kodóknak. Ez jutott osztályrészéül új királyunk­nak, IV. Károlynak is. Szivünk forró imája, hogy új királyunk Isten áldó segedelmével a leg­tökéletesebben oldja meg e feladatát! Legyen atyja népeinek, legékesebb őre alkotmányunk­nak ! Áldással teljes hosszú élettel áldja meg a magyarok Istene ! — Őfelsége a katonák karácsonyáért. A Hadsegélyző Hivatal és a Vöröskereszt együt­tes karácsonyi akciója egyre szélesebb arányo­kat ölt. Őfelsége a király az idén is elsőnek jelentkezett a harctéri hősök karácsonyi meg­ajándékozására, magánpénztárából 10.000 koro­nát utalt ki az akcióra, amelyet egyébként is legmelegebb pártfogásáról biztosított. — Az uradalom köszönete. Esterházy Jenő gróf úr megbízásából ez úton tolmácsoljuk az őt, legutóbbi nevenapja alkalmából a pápai n. é. közönség legkülönfélébb köreiből, egyaránt jólesően ért szives üdvözletekért kifejezett, igen őszinte köszönetét. A pápa-ugodi hitb. urad. Igazgatósága. — Requiem. Az izr. polgári fiúiskola tantestülete nov. 29-én d. u. 4 órakor Koréin Jenő hősi halált halt honvéd hadnagy emlékére requiemet rendezett, melyen Marton I. L. hit­oktató találó szentírási idézetekkeL,aposztrofáIta a hőst. A tanuló-ifjuság pedig Blau Henrik igazgató vezetésével gyászdalt adott elő.

Next

/
Thumbnails
Contents