Pápai Hírlap – XIII. évfolyam – 1916.

1916-10-07 / 41. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: KŐRÖS B NDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, G-igler Béla urak üzletében is. Grümőkór és lakás. — Részlet dr. Kovácsics Sándor pápai ezredorvosnak a Természettudományi Közlöny f. évi szeptember 15-iki számában megjelent tanulmányából. — Egészségügyi szempontból az volt az eszményi állapot, midőn „az édes anyaföld" volt az ember derékalja s a kék égbolt a takaró párnája. A természetnek bölcs kiegyenlítő berendezései: a növényzet, az eső, a szél, az elektromos kisülések stb. bőven gondoskodnak arról, hogy minden embernek jó, tiszta levegője legyen, ne rontsa, szennyezze egyik ember a másik ember levegőjét s ne gátolja meg azon szervek ép, teljes működését, melyek a levegő oxigénjének fölvételét közvetítik az egész szervezet részére. A szervezet védekező tehetségét az időjárás viszontagságai ellen, lakások építésével támogatták; de a kölcsönösségre súlyt nem fektettek s a szabad természet nyújtotta egészségügyi tényezők — napsugár, tiszta levegő — kellő érvényesülését elhanyagolták; a mérleg ennek következtében mindinkább mélyebbre sülyedt azon az oldalon, amelyiken a megbetegedést és halálozást okozó tényezők tömörültek. Pedig már Plinius is a tűlevelű fák légkörében kereste a gümőkór gyógyszerét. E régi megfigyelés helyességét a mai tapasztalatok is igazolják. A szabad természet nyújtotta gyógyító tényezők: tiszta levegő, közvetlen napfény, világosság stb. ma is a legszámottevőbb tényezők gyógyító eljárásunkban, csak nem eléggé becsüli meg a lakosság azon rétege, melynek köréből a gümőkór mint lakásbetegség szedi áldozatait. Népünk lakásviszonyainak tarthatatlansága már felületes vizsgálatra is kiderül. A közegészségtan megállapításai csak lassan tudnak eljutni oda, ahol embermentő hivatás vár reájuk, hogy lenyomják a halálozás arányszámát, meghoszszabbítsák az ember életkorát, emeljék a termékenység fokát, a születések számát, eredményesebbé tegyék az ember életét. Képet akarok rajzolni a falusi lakásviszonyokról, amelyek el vannak hanyagolva és amelyek rendkívül káros hatással vannak a közegészségre. Az ország lakosságának legnagyobb része falun él; innét kerül ki a krónikus megbetegedéseknek, a gümőkórnak legnagyobb száma. Napjainkban mindinkább több betegségmegelőző berendezésre van szükség, hogy a szervezet ellenállóképességének csökkenését meggátoljuk. Abban a korban, azoknál az embereknél, kik nem hódoltak túlságos mértékben az élvezeteknek (alkohol, nikotin stb.), kik nem ismerték a szervezetet kizsaroló, idegölő munkát, kik éjjel-nappal a szabad levegőn tartózkodtak: mennyivel nagyobb volt a szervezet ellenálló ereje s men nyivel kisebb a gümőbacillus hatalma, mint ma, mikor az évnek egyharmadrészét a nép is szobájában tölti, ahol a nyirkos, dohos, napsugárnélküli szobai levegő oly nagy mértékben kedvez a betegségokozó csirák szaporodásának, fokozza virulenciájukat. Télen, tavasz felé, egyre jobban szaporodnak azok a megbetegedések, melyek a levegő oxigénjének a szervezetben való fontos szerepével vannak összefüggésben s amelyek többnyire azt igazolják, hogy a szervezetnek oxigénnél való ellátása hiányos. A felnőttek és csecsemők halálozási görbéje ebben az időben meredek emelkedést mutat. Keresve e súlyos jelenségek okát, a lakásviszonyokat vettem vizsgálat alá. Különösen sürgetett e vizs'gálatra a sok gyakori és nagyfokú tüdővészes megbetegedés és az a tapasztalat, hogy az ilyen betegek szomorúan egyforma íípusu lakásokban élnek. E közös építkezési típus forrása nemcsak a szegénység, a tudatlanság és a szokás hatalma, hanem a vármegyei építkezési szabályrendelet is. Lakásügyünket közegészségügyi tekintetben az 1876. évi XIV. t.-c. első részének II. fejezete irányítja. E törvény alapján alkották meg az egyes vármegyék szabályrendeleteiket. Ebben a keretben — a közegészségügy nagy kárára — az orvosi tudomány nem mindig érvényesül. Tapasztalatait agyongyomják a jogászi ténykedések. E szabályrendeletek legnagyobb része elavult. Az utmutatásuk szerint épített házakat nem vizsgálja meg előzetesen az orvos és a házak éppen olyan egészségtelen helyen, egészségtelen anyagból épülnek és éppen olyan nyirkos, félig megvilágított, rossz levegővel telített lakásokat szolgáltatnak, akárcsak a régi mohalepte, kövirozsás, dűlt falu viskók. A Győr vármegyében (no meg Veszprém vármegyében is — Szerk.) érvényben lévő építési szabályrendelet például csak azt köti ki, hogy az utcai szabályozási vonalon kivül nem szabad építeni; de már arról nem szól, hogyha szük, poros az utca, a lakás pormentesítése végett a homlokzatot beljebb kell vinni. Minthogy az építtető elvesztettnek tartja telkéből azt a részt, mely tulajdonából ennek következtében a homlokzat elé esne, természetesen az utcai vonalra viteti ki a ház alapját. A barmoktól, kocsiktól fölvert utcai port ennek következtében első kézből kapja ; sok helyen meg, hogy a por be ne lepje a szobát, egyszerűen lemondanak a szellőztetésről. Az előzetes helyszíni szemlét az elöljáróság végzi. Nincs elrendelve sehol, hogy erre a szemlére meg kell hivni a községi, vagy körorvost is. Nem is vesz részt; pedig ő volna hivatva a betegség megelőzésére alkalmas közegészségi szabályokat érvényre juttatni. A járási tisztiorvos szintén nem látja a talajt, a vizet, a környezetet: csak aktákat birál el egészségügyi követelményeket ki nem elégítő építési szabályrendelet alapján. Az utólagos véleményezési javaslattevési jog nem sokat ér, mert akkor már az épületen nem lehet változtatni újabb költség okozása nélkül. S ha a magángyakorlatot is folytató hatósági orvos meg is látja a közegészségi szabályokkal ellenkező állapotot, megállapodott és bevégzett helyzetet nem bolygat. A mostani építési szabályrendeletek szerint szabad vályogból, vert földből házat építeni. A szigetelő réteg azonban sehol sincsen említve. Az ablakok térfogata aránylag kicsiny, 80X65 cm. A szobafenék lehet földes is. A szobákban többnyire „takaréktűzhely" van s így vagy a szoba egyúttal konyha is, vagy a konyhát használják szobának is. Az egyszobás lakásoknál a megkívánt legkisebb űrtartalom 70 m

3. Ekkora mértékű szoba azonban ritkaságszámba megy. Ezekből a kiragadott megjegyzésekből is láthatjuk, hogy hatósági segédkezéssel, a hatóság látszólag szakszerű bírálata alapján építenek nálunk lakóházakat, melyeknek falai nincsenek elszigetelve a talajnedvességtől, melyekben a talaj-gáz megrontja a levegőt, ahova nemcsak beszáll az utcai por, de amelyeket nem lehet ettől megóvni, mert közvetetlenül az utcavonalig terjednek, melyek csak félig vannak a 0'48 m

2-nyi ablakfelülettől megvilágítva, melyekben vannak oly zugok, ahová napsugár sohasem jut, amelyeket oxigént emésztő, széndioxidot kibocsátó takaréktüzhellyel melegítenek, melyeket egész télen nem szellőztetnek, részben takarékosságból, részben azért, hogy a csecsemő hurutot ne kapjon meg ne hűljön, s amelyeket végre hatósági orvos csak akkor lát, amikor már tető alá jutott. Nem kell bővebben bizonyítgatnom, hogy az alsóbb néprétegnél kell a lakásügy egészségügyi rendezésével a kellő rendszabályokat foganatosítanunk, mert csak így óvhatjuk meg a nagy tömeget a fertőző betegségektől. S ha alapos munkát akarunk a gümőkór elleni védekezés terén kifejteni, meggyőződésem szerint ezt a lakások egészségügyi javításával, fejlesztésével kell kezdenünk. Az erdő meghalt csendesen.* Zöld-lombu erdők rejtekén Dnyeszter szép partján jártam én. Virág nyitotta szirmait. Dalolt az ágon száz madár. Rügyet bontott ezer sugár S az új tavaszt csókolta mind. Szemem örömtöl könnyezett. A lelkem mámor szállta meg. Ujjongtam a zöld fák alatt. Feledtem a csaták zaját. Szivem szerelmem járta át S dúdoltam édes nászi dalt. De megjött a vad förgeteg, Amelytől minden fél, remeg . .. Száz ágyú bömbölt rémesen. Őrjöngve hult srapnell, gránát. Letörte, -zúzta mind a fát S az erdő — meghalt csendesen. Most szótlanul bolyongok ott, Hol még a fűszál is halott S a Dnyeszter búsan néz reám. Kegyetlen bánat jár velem. Megölt erdőnket könnyezem S a gyász dalát zokogja szám. Trajtler Géza. *Az Esterházy Hadikórház egyik sebesültjének dalaiból.