Pápai Hírlap – XIII. évfolyam – 1916.

1916-01-29 / 5. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési Arak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám óra 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: L)KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Apró megjegyzések. A névtelen levelek. A háború sok szép és nemes emberi tulajdonságot váltott ki. A hazaszeretetnek, az áldozatkészségnek, a humanizmusnak olyan felemelő példáit láttuk, hogy sokszor hódoló tisztelettel kiáltottunk fel, ime az Ember, az Isten lelkétől ihletett Ember. Örömünknek, lelkesedésünknek azonban nem egyszer szárnyát szegte, hogy olyan jelenségeket is tapasztaltunk, amelyek nem az Isten emberét, hanem a Darwin állatját juttatták eszünkbe. A mások kényszerhelyzetén meggazdagodni akarás, a csak saját érdekeit tekintő önzés, a haza védelmét, a katonák életét, egészségét kockáztató panamázás, irigység, bosszú — a háborúnak olyan árnyékai, melyek lehangoló homályt vonnak a nemes tulajdonságok fényesen ragyogó napja köré. Ezek közé a csúnya jelenségek közé tartozik a névtelen levelezés is. Sorozás van, valami testi hibád miatt alkalmatlannak talál az emberi szervezetet hivatásszerűen tanulmányozó orvos, rögtön névtelen följelentés megy ellened, hogy sorozásodnál visszaélés történt; betegség miatt szabadságolnak a katonaságtól, névtelen jóakaróid egész serege irja meg fellebbvalóidnak, hogy csaló vagy, nincs semmi bajod ; hivatali, vagy üzemvezetőid polgári foglalkozásodban nélkülözhetetlennek minősítenek, a figyelmes névtelenek azonnal beárulnak, hogy bujkálsz a katonai szolgálat elől, stb., stb. Száz- és százféle formája, változata van annak, hogy az emberek névtelen feljelentésekkel egymás ellen törjenek. Ámde a jó Anonymusok, akik másokat gyávasággal vádolnak s maguk elég gyávák, hogy nevüket feljelentéseik alá odaírják, alapos pofont kaptak a minap a képviselőházban, amikor egy interpelláció folytán a honvédelmi miniszter kemény kritikát mondott a névtelen feljelentők eljárása felett, s kijelentette, hogy utasítást adott ki, mely szerint a névtelen feljelentéseket jövőben dobják a tűzbe. A névtelen feljelentőknek tehát befellegzett. Anonymus hölgyek és urak jó éjszakát! A szegények fája. Hiába, nálunk szinte lehetetlenség leküzdeni, hogy a legnemesebb akarásokba, a legszebb célokba visszaélések ne csússzanak be. A hadvezetőség olcsó igás állatokat akar a kisgazdáknak juttatni a katonaságtól kimustrált lovakból, az üzérek csalafinta módon megvásárolják az olcsó lovakat, s a kisgazda — akin segíteni akartak — mégis csak drágán jut a lóhoz. A város olcsó fát akar juttatni a szegényeknek, élelmes emberek rálicitálnak az árverésen a fára, s aztán szép haszonnal tovább adják; de megtörtént az is, hogy teljesen érdemetlenek kaptak ingyen fát, mig a segélyezésre különösen méltó hadi özvegyek és árvák, vagy hadban levő katonák családjai nem juthattak fához, mert nem találták őket segélyre reászorultaknak. A jótékonykodásnál ugyanis nálunk az a furcsa rendszer uralkodik, hogy azzal a családanyával szemben, aki igyekezik kis lakását és gyermekeit tisztán, rendben tartani, férje emlékét azzal megtisztelni, hogy gyermekeit gondosan felneveli, illetőleg iparkodik azon, hogy háborúból megjövő férje a család elhanyagolásával ne vádolhassa, — gyakran előnyben részesítik azt, aki rendetlenségével, hanyagságával, dologtalanságával mutatósabbá tudja tenni a nyomort. Azért a jótékonykodásnál tartsuk szem előtt, hogy ne csak azok kapjanak segélyt, akiken külsőkép is meglátszik a nyomor és segélyezésüket tudják hangosan követelni, hanem terjedjen ki figyelmünk azokra is, akik látszólag nem nélkülöznek, szemérmetesek a követelődzésben, valójában azonban rászorultak a segélyezésre. Főként a kenyérkereső apa nélkül maradt gyermekek száma legyen a segélyezésnél irányadó, mert a sok gyermekkel itthonmaradt anyák érzik a jelenlegi viszonyok rettenetes nehézségeit legjobban, s érdemlik meg a pártfogást leginkább. A jövőben a fakiosztásnál is ezek a szempontok legyenek irányadók, akkor nem történik meg az, ami most megtörtént, hogy egyesek eladták a segélyül kapott fát, mások meg, akik megbecsülték volna az adományt, nem juthattak hozzá. Kegyeletsértés. A szülők, gyermekek, testvérek ki-kimennek a temetőbe, virágokat ültetnek elhunyt kedveseik sirhalmára, felékesítik azt kegyeletük koszorúival, friss virágaival, ezáltal akarván kimutatni szeretetüket az iránt, megtisztelni emlékét annak, aki a sirban nyugoszik s nekik legkedvesebb volt a világon. A legtiszteletreméltóbb érzelem a kegyelet a holtak iránt, mert mig ezzel áldozunk elhunyt kedveseink emlékének, enyhítjük vele a magunk bánatát, fájdalmát is, mit a gyász ütött szivünkön. A kegyelet ellen azonban a mi temetőinkben — ott, ahol azt leginkább tiszteletben kellene tartani — igen sokszor durva sértést követnek el. A frissen elültetett virágokat kitépik a sirhalmokról, a virágokat lelopkodják, a koszorúkat megtépdesik, az emlékköveket megrongálják. Akik ezt teszik, rosszabbak a hiénánál mert az a maga természetes ösztönéből követi el a sirok megszentségtelenítését, az ember azonban, akit az Isten ésszel, nemesebb érzelmekkel ruházott fel, kellene, hogy tudatában legyen cselekedete helytelenségének, mikor a sirokat megfosztja a szeretet szinbolumaitól. Mivel itt az érzelmekre appellálni kárbaveszett dolog volna, a temetőőröket éberebb őrködésre s arra kérjük fel, hogy a sirokat kegyeletes díszeitől megfosztókat kíméletlenül jelentsék fel a rendőrségen. Legjobb gyógyszer az effajta nemtelen cselekedetek ellen a szigorú büntetés. Hogy azonban szemük előtt legyen állandóan a figyelmeztetés, ajánljuk a hatóságnak, hogy a temetőkben — mint azt más városokban is láttuk — helyeztessen el táblákat, melyen figyelmeztesse a közönséget, hogy a sirhalmok virágait, díszítéseit bántalmazni szigorúan tilos. N. P. Városi közgyűlés. — 1916 január 24. — Váratlanul rövid lefolyású volt a mult hétfői közgyűlés, melynek hat pontból álló napirendjét majdnem szó nélkül intéztééi a képviselőtestület s csak az utolsó ügynél : a Koronavendéglő értékesítésének kérdésénél támadt rövid vita, amellyel be is fejeződött az alig egy órás tartamú közgyűlés. Az 1914. évi zárószámadásokhoz a közgyűlésnek nem volt egyetlen szava sem. Vájjon azért-e, mert megbíznak az előkészítő fórumok alapos munkájában, avagy talán nem veszik maguknak azt a fáradságot, hogy a vaskos füzetet áttanulmányozzák a városatyák, — minek bolygassuk ezt a kérdést. Még interpelláció sem hangzott el ezúttal egyetlen egy sem s hiába jártatta végig kérdő tekintetét a polgármester a baloldali széksorokon, ahonnét az interpellációk áradata kélni szokott, a jegyzőkönyv felolvasása után egyenesen a napirendre hehetett volna áttérni. Minthogy pedig hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy az ülések legérdekesebb része a napirend előtt szokott lefolyni, tehát maga a polgármester gondoskodott erről, midőn lendületes szép beszédben magasztalta a haza védelmében elesett harcosok emlékét és bejelentette a közgyűlésnek, hogy a mi hőseink emlékének megörökítésében városunk első polgára: a melegszívű és hazafias gondolkodású gróf Esterházy Jenő kiván dicső példával előljárni. A nemes gróf ugyanis most már hivatalos úton is tudtára adta a városnak, hogy a Tizesmalom előtt a Tapolcza bal partján elterülő nagy telket a városnak adományozza oly célból, hogy azon a pápai illetőségű elesett harcosok, köztük elsősorban gróf Esterházy Pál emléket hirdesse a szobormű. Minthogy ugyanez az emlékmű fogja megCsak azoknak a cigarettázóknak, kik egészségükre való tekintetből szívesen költenek naponta 2—3 fillérrel többet:; MODIANO-clubspecialíté szívarkahüvelyek • 1 doboz (Í00 hüvely) ára 50 fillér • i hüvelyeken''nincsen sem bronz, sem színnyomás, ^ _ . elyben benne van viznyomással a gyáros aláírása: