Pápai Hírlap – XIII. évfolyam – 1916.
1916-09-23 / 39. szám
PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, GigJer Béla urak üzletében is. Visszaélések. A fővárosi napilapok nem régen közölték, hogy Brassóban az oda bevonuló román csapatok az ottani cukorgyárban 80 vaggon cukrot találtak felhalmozva és azt mind magoknak lefoglalták. A lapok egyúttal bizonyos kárörvendéssel hozzáfűzik, hogy alaposan megbűnhődött a gyár azért, mert kapzsiságában, az árak felemelése végett visszatartott áruit mind elveszítette, holott, ha piacra vitte volna azokat, a közönséggel is jót tett volna és anyagi kára sem lett volna. A mi felfogásunk szerint is megérdemelte az a gyár embertelen és hazafiatlan spekulációja miatt a bűnhődést. De mégis jobb szerettük volna, ha nem az ellenség, hanem mielőtt még az ellenség oda tört volna, a mi hatóságaink foglalták volna le a rossz szándékból halomra gyűjtött árut és bocsátották volna forgalomba. Ezzel a mi agyonuzsorázott magyar közönségünk nyert volna. így kellene, ily alapossággal és megfeszített erélyességgel minden valamire való városunkban s gyárakban a kereskedelmi árucikkek után kutatnia és kérlelhetetlen szigorúsággal büntetnie a hazafiatlan fosztogató spekulációt. Mert ne higyjük, hogy csupán Brassóban és ott is csupán a cukrot raktározták el zsarolás végett a fogyasztó publikum elől. Egész bátran állíthatjuk, hogy valamennyi városunkban, minden fontosabb és keresett cikket felhalmoznak és a vevőközönség elől eldugnak, a nagyobb árra számítva, bizonyos kereskedők. S ez az oka, hogy sok cikkben nagy hiány van és e mesterséges hiány miatt a cikk ára folyton, néha magas fokot ugorva, emelkedik. Ezeket a közönségrabló dugraktárakat keressék fel kis és nagy hatóságaink, központi és provinciális rendőrségeink és ha rájok találtak, oly irgalmatlanul bánjanak el a rejtegetőkkel, mint amilyen irgalmatlanok akartak ők lenni ebben a próbaidőben saját, szerencsétlen honfitársaik ellen. Nem elég, hogy az ilyen kereskedőtől áruit elveszik és őt magát pénzbirsággal sújtják, e gonosz kalmártól el kell venni a katonai szolgálat alól való fölmentését és a front élére kell portálni rögtön. Oda való az ilyen ember bőre. Eze n, eléggé nem ostorozható kalmárspekuláción kivül egy másik, bár kisebb jelentőségű, de mégis említésre méltó, visszaélés kezd elharapódzani kereskedőink között. Már akik között, mert tiszteletbecsület a kivételeknek. Vannak ilyenek is. Sajnos, kevesen. Az a szokás, ugyanis egy idő óta sok üzletben, hogy a vevőnek csak úgy adnak el valamely keresettebb árut, ha egyszersmind mást is vásárol, amit venni nem is akart. És még kegynek kell venni az eladótól ezt is. Sem tisztességesnek, sem megengedhetőnek nem tartjuk ezt. Ez is uzsorajellegü erőszak a megszorult vevővel szemben. Csak hatóságaink tehetetlen elnézésén múlik, hogy a visszaélés valóságos rendszer kezd lenni sok kereskedésünkben. És a kereskedő urak ilyenkor igen gyakran az ő összehalmozott s azelőtt olcsón vett s már elromlott áruikat sózzák nagy áron a sarokba szorított szerencsétlen vevő nyakába. Ha sem a hatóság figyelme, sem a kereskedői jóizlés nem segít e kinövésen, ne csodálkozzunk azon, ha az önkénynek kiszolgáltatott vevőközönség a jogos bosszút a háború utánra hagyja és megjegyzi magának e szipolyozó üzleteket és a jobb időkben bojkottal fog nekik fizetni. Valószínűleg ez a bűnhődés vár az effajta kereskedésre. De ha már a mai szomorú napok üzleti visszaéléseit emlegetjük és kipusztításaikat sürgetjük, nem feledkezhetünk meg arról a szintén uzsorás eljárásról sem, amit iparosainknál is találhatunk. Természetesen, az vegye magára a méltó megrovást, aki bűnös. Bizonyos iparosaink nagy részében is kevés a hazafiság és emberség. Ök is hirtelen akarnak meggazdagodni. Hogy csak egy példát említsek fel, egy pár nagyobb gyerek csizmát 20—30 K-ért talpalnak és hozzá a talp papir vagy közönséges bőr. Minden iparágnál van ehhez hasonló példa. Tudjuk, hogy ezt az árfelhajtást első sorban a lelketlen gyárak, utánna a szivtelenül spekuláló kereskedés okozza s csak harmad sorban okai az iparosok, kiváltképpen a kisiparosok. Ámde mégis ami sok, az sok. A méltányos és a mai napokhoz mért magasabb bért, díjat megkövetelhetik, de a polgártárs bőrét lenyúzni még sem kell. Nézzen Istent kegyelmetek ! Nagyon időszerű lenne, ha nem csupán a kereskedelmi és élelmezési cikkekre, hanem az ipari munkákra is meghozná hatóságunk a maximális árakat Sok visszaélésnek venné talán elejét. A most megalakítani szándékolt országos közélelmezési bizottságnak figyelmébe ajánljuk e mi szerény sorainkat. Gy. Gy. Közélelmezési bizottsági gyűlés, E hét keddjén igen fontos gyűlést tartott közélelmezési bizottságunk. Három elsőrendű élelmicikkre nézve hozott érdemleges határozatot : a tejre, a marhahúsra, és a burgonyára. S noha a tejre- és a burgonyára vonatkozó határozatok nem is találkoznak köztetszéssel, mert ismét áremelkedést foglalnak magukban, mégis tekintve az idők rendkívüli voltát és főleg azt, hogy lakosságunk amennyire lehet, a két elsőrendű élelmiszerrel el legyen látva, az elfogadott határozatokkal, mint a helyzethez mért kényszerű döntésekkel meg kell békülnünk. Ami a tejet illeti, erre nézve tudnunk kell, hogy a sárvári cukorgyár, amely értesülésünk szerint körülbelül több mint egy ezer liter tejet adott el a városnak, e hónap 15-től fölmondta a szolgálatot. Pestre szállít, mert ott többet fizetnek. Az így elvont nagymennyiségű tejet máshol kellett beszereznünk, ha nem is teljesen, de legalább nagyobb részben. Erre a legalkalmasabbnak kínálkozott a nórápi nagybérlő, Pátkai József fiai ajánlata. Ez ajánlat szerint Pátkai körülbelül 1000 liter tejet szállítana a városnak literenként 50 fillérjével, de a városnak kell a hozzávaló kannákat beszerezni, azonkívül a tej ára mindenkor egyenlő lesz a Budapesten megállapított árakkal. A bizottság minden oldalról alaposan meghányta-vetette az ajánlatot. Voltak felszólalások, amelyek sürgették, hogy a környékbeli községek termelt tejével létesíteni kellene a városi tejcsarnokot, amely az ajánlatnál olcsóbb lenne, végét vetné az örökös áremelésnek és a közönség nem lenne kiszolgáltatva egyes nagy tejtermelők áremelési szeszélynek. Sokan kifogásolták s haszontalan kifogásnak mondották a kannák beszerzését is. Igazuk volt nekik is, és az előbbi értelemben felszólalóknak is. Ámde mit ér ott az igazság, ahol a legerőszakosabb kényúr, a kérlelhetetlen helyzet parancsol. El kellett fogadni Pátkai ajánlatát s a bizottság el is fogadta. Nem tehetett egyelőre bölcsebbet. A másik ajánlat már kellemesebb hatást keltett. Ugyanis Marton Kálmán helybeli marhakereskedő, a város iránti szeretetből és hálából hetenként 3 vágómarhát ajánl fel kg.-ként 5 koronáért közfogyasztásra a lakosságnak azzal a kikötéssel, hogy az esetleg kóser hust a zsidó mészárszékeknek adják át kiárusítás végett, Stein Vilmos mészárosunk pedig a hus kiárusítására díjtalanul felajánlotta a városnak az általa bérbe vett Kellner-féle üzlethelyiséget. — A húsnak ára a székben a következő lesz: eleje 5'40 K, hátulja 5 80 K kilogrammonként. A bizottság osztatlan örömmel s köszönettel fogadta az ajánlatokat, s elhatározta, hogy Harctéren küzdő szeretteinknek: küldjüuk MODIANO-CLUBSPECIALITÉ hüvellyel készített ci garettákat , hogy lássák, hogy nekik mindenből a legdrágábba t (egy doboz 70 fillér), tehát a legjobbat is választjuk. = Kapható minden jobb tőzsdében.
