Pápai Hírlap – XIII. évfolyam – 1916.

1916-09-16 / 38. szám

szám elüldögélt anélkül, hogy bárkihez is szólott volna. Honfitársai — különösen a fiatalabbak — egész nap beszélgettek, tréfálkoztak, nótázgattak is, csak Kolics Ahmed bámult szótlanul maga elé. 46 éves volt, de legalább is 55 évesnek látszott. Én legalább, ha a „Kopfzettel"-jét nem láttam volna, s nagyobb bizonyosság okáért többször el nem olvastam volna, senkinek el nem hittem volna, hogy az „öreg" csak 46 éves. Fekete, hosszúkás, sovány arcán mély barázdák képződtek, rövid szakálla ezüstfehér volt. Az arcán ülő örökös szomorúság pedig még jobban kidomborította korai öregségét. A reggeli orvosi vizitnél is mindig megőrizte mély hallgatagságát. Hiába beszélt hozzá bosnyákul a kis tömzsi, hangos szavú, de alapjában véve melegszívű főorvos, ő csak igen kurta feleleteket adott, amelyek valószínűleg csupán egészségi állapotára vonatkoztak. Egyszer azonban mégis láttam, hogy mosolygott ; valóban mosolygott. Egyik délután szép napos idő volt, az őszi nap ragyogó fénye bújósdit játszott a kórház udvarán egymás mellett sorakozó vadgesztenyefák már-már ritkulni kezdő lombjai között. A beteg katonák lementek az udvarra sütkérezni, kik sétálgatván, kik meg a padokon foglaltak helyet, s mesélték egymásnak hadi élményeiket. Körülnézek, ott látom közöttük az én bosnyákomat is. Egyedül üldögélt az udvar sarkában egy fatörzsön. Arcán most is ott a mély szomorúság, a titkos lelki bánat kifejezése. Egyszer csak elébe perdül az udvaron bogarászó majorság közül két fiatal kakas. Egyik hosszú, horihorgas, a másik tömzsi, kicsiny. Mintha csak Góliátot és Dávidot jelképezték volna. A kakasok kifeszített nyakkal, felborzalt tollazattal előbb farkasszemet néztek egymással, azután villámgyorsan mérges viaskodásba kezdtek. Direkt a bánatos bosnyák előtt. Folyt a harc, hol az egyik, hol a másik volt a támadó, s a vége az lett, hogy a nagy, a „Góliát" véres fővel, megtépdesett konttyal megfutamodott a kicsi elől. A bosnyák utána nézett és — elmosolyodott. Öt nap óta először, amióta társul hozott össze a sors bennünket. Azután ismét a régi lett: a szomorú, a bánatos, az ágya szélén üldögélő merengő, gondolkodó. Végül is rájöttem az „öreg" bajára. Hejh, ha úgy hirtelenében kitörne a béke s az én bosnyákomnak azt mondanák, hogy visszamehet az ő hegyei, az ő kecskéi közé, tudom, egyszerre meggyógyulna beteg kedélye, hangossá válna szótlan ajaka, révedező szemei csillognának az örömtől, elsimulnának arcán a szomorúság barázdái, s visszafiatalodnék évei számához. De talán még ezt is megérjük Kolics Ahmed barátom . .. Talán, nemsokára . . . N. P. Á főiskolai nyomdába egy tanonc • felvétetik. • ajánlja kitűnő zzzzi ZONGORÁIT. Kívánatra jutányos áron kölcsönöz, Pá pa, javít és hangol zongorát, pianinót. Főtér. A hazáért. Tavassy Laci — ki ne ismerte volna városunkban ezt a kedves, derék ifjút! Hisz mindenütt ott volt, ahol a fiatalság összejött szórakozni. Mindig mosolygott az arca, mindig nevetett a szeme és ahol megjelent, ott a jókedv sem hiányzott soha. Ez a jókedv azonban nem a könnyelműek jókedve volt; ez nála felüdülés, erőgyűjtés volt ahhoz a vasszorgalomhoz, mely lelkének másik, még értékesebb vonását képezte. Nem, nemcsak nevetni tudott, a komoly munkához, a tanuláshoz még jobban értett. Szive is, lelke is telve volt nemes tulajdonokkal. Forrón szerette jóbarátait, még forróbban hazáját. Alig várta, hogy a hacrtérre mehessen. Nem tagadta meg magát akkor sem, oda is mosolyogva ment, — mosolyogva jött vissza szabadságra már mint hadapród, hogy aztán ... örökre itt hagyjon bennünket. Sadramkownál (Kolomea mellett) oltotta ki nemes életét egy ellenséges golyó. Főbe találta s a sziv, mely oly hévvel tudott szeretni jóbarátot és hazát egyaránt, örökre megszűnt dobogni. Ott pihen az ifjú hős a sadramkovi templom mellett... Halkan suttogó őszi szellő, szállj el a sadramkovi templom mellé, susogd el szivünk mélységes bánatát a sírnál, hol a felejthetetlen jóbarát örök álmát alussza! Álmodtasd meg vele izenetünket, hogy emléke kitörölhetetlenül fog élni bennünk, lelkünk nagyrabecsülése sohasem fog iránta megszűnni, szivünknek forró szerete pedig a sir hideg hantjai közt is mindig ott leend. ez. s. HETI ÚJDONSÁGOK. — Karlovitz Adolf kitüntetése. Városunk közismert és érdemekben gazdag polgárát érte most a legmagasabb kegy. A király Karlovitz Adolfot, a Pápai Takarékpénztár elnökét, a hadikölcsönök jegyzése körül szerzett érdemeiért a Ferenc József rendjellel tüntette ki. Midőn mi ezt a hirt őszinte örömmel közöljük és a kitüntetett polgártársunkat szivből üdvözöljük, kívánjuk neki, hogy e magas érdemjelet mint közhasznú tevékenységeinek egyik megérdemelt gyümölcsét élvezze ad multos annos ' — Közélelmezési bizottsági gyűlés. A gyűlés első felében az elnöklő polgármester több jelentést terjesztett elő. Jelentette, hogy a barcsi hizlaló-telep nálunk is állít fel telepet több ezer sertésre, amelyeket maximális áron a városnak elad, ha a város maximális áron biztosítja a telep részére az élelmet. Az ajánlat felett napirendre tértek. Jelentés és tudomásul vétel tárgyát képezte, hogy a város a sertéshizlalója számára a megrendelt 10 waggon zsírtalan tengeriből 50 mm.-t (fél waggon) megkapott; továbbá tudomásul vették a gabonajegyzési irodának áttételét a Koritschoner-féle boltba. A sárvári cukorgyár naponként 250 liter tejet ad el a városnak elárusítás végett. Uj miniszteri rendelet szerint minden fajta árpa maximális áron mm.-ként 42 korona. A Haditermény Részvénytársaság sertéshizlalónknak 1 waggon árpát igért, de még nem küldte el. Az ezekről szóló jelentéseket tudomásul vették. Élénkebb eszmecserét váltott ki az, hogy a Haditermény Részvénytársaság kis mennyiségekben és nagy időközökben szállítja a hatósági lisztet, ez veszedelme lehet közélelmezésünknek. A bizottság a városi tanácsot kéri fel a lisztküldés szorgalmazására. A helybeli malmok tűzbiztonsági őrizetére a kapitányt hívják fel. A molnárok ama kérelmében, hogy a város részére őrölt és szállított lisztnél legalább a fuvarköltséget fedezze a város, később döntenek a méltányosság szempontja szerint. A Haditermény Részvénytársaság maláta kávé szállításra ad be ajánlatot. A kereskedők véleményének meghallgatása után határoz benne a bizottság. Leghosszabb vitát keltett a burgonya ügye, két ajánlat érkezett be. Egy termelőé és a Drachféle ajánlat. A bizottság az ajánlatok tüzetesebb s bővebb ismertetése után dönt majd benne. Azt az indítványt, hogy babot vásároljon a város, megfontolandónak tartjuk. Heller Ignác bérlő azon ajánlatára nézve, mely szerint a városnak eladja hatósági áron köles termését, de a korpáját a maga részére kiköti, — a korpa központtal való tárgyalás után hoznak határozatot. Végül Balta Miksa, a lisztiroda vezetőjének abbéli panaszát tárgyalták, hogy egyes lisztkereskedők a liszt kiutalása miatt vele szemben jogtalanul és ok nélkül gorombáskodnak. A bizottság e sértő eljárást elitéli és ismétlés esetén az illetőtől megvonja az elárusítás jogát. — Egyházkerületi közgyűlés. A dunántúli református egyházkerület f. évi közgyűlését október hó 15-én tartja Pápán, a főiskola dísztermében. A közgyűlés főbb tárgyai lesznek: 1. Október 15-én délelőtt lelkészszentelés. — 2. 1915—16. évi zárszámadások. — 3. 1916—17. évi költségvetési előirányzatok. — 4. Főiskolai és nőnevelő-intézeti ügyek. — 5. Népiskolai tanügyi bizottság jelentése. — 6. Az egyházmegyei gyűlésekről és elnökségekről fölterjesztett ügyek. — 7. A misszó-bizottság jelentése. — 8. A gyüíés első napján, vagyis október 16-án délután 3 órakor bírósági ülés. — Gyászrovat. Mély gyász érte Kovács Ignácot, az egyedi uradalom intézőjét. Édesanyja, özv. Wittmann Mártonné f. hó 6-án életének 76-ik évében hosszas szenvedés után elhunyt. A nemeslelkü úrasszony temetése f. hó 7-én nagy részvét mellett ment végbe. Kis Tivadar helybeli könyvkereskedőt és családját ismét súlyos csapás érte. Nővére, Kis Vilma, Seregély Gyula Máv. főellenőr fiatal fele sége, folyó hó 13-án Szombathelyen váratlanul elhunyt. Az elhunyt úrnőt férjén és két növendék fián kivül kiterjedt rokonság gyászolja, — Gróf Esterházy Jenő és a B.-Szentivániak. Megírtuk lapunk egyik előző számában, hogy Bakonyszentiván községben nagy tűzvész pusztított, amely 18 földmives-portát elhamvasztott. A károsultak között voltak szegénysorsu emberek is, akik — ismerve a pápai gróf könyörülő nemes szivét — kérvénnyel fordultak gróf Esterházy Jenőhöz, a pápa-ugodi hitbizomány örökös urához, hogy nagy bajukban lenne segítségükre. A gróf a kérvény vétele után kiszállott Bakonyszentiván községbe és személyesen szerzett meggyőződést a károsultak viszonyai felől, s ehhez képest három, legjobban reászorultnak összesen 750 korona pénzbeli segélyt juttatott; továbbá intézkedett, hogy a károsultak részben kedvezményes áron, részben teljesen ingyen kapjanak az uradalom erdeiből fát az építkezéshez. Ez az eset is amellett tesz tanúságot, hogy gróf Esterházy Jenő vele érez a néppel bajában, nyomorúságában s főúri bőkezűséggel siet segítségére. — A dohány. A dohányos emberekre is rájár a rud. A héten napokig nem volt se dohány, se szivar, se cigaretta. Több napon át e miatt a nagytrafik is zárva volt. Pénteken végre aztán megjött a dohány s ekkor láttuk csak, hogy milyen fontos az emberek életében az illatos füstölni való, mert olyan rohamot intéztek a megnyílt nagytrafik ellen, mintha csak el akarták volna sodorni a helyéről. A nagy attakban kirakatának üvegtábláját is benyomták. Lassanként aztán mindenki hozzá juthatott a kivánt dohányne műhöz, s a dohány kedvelői boldogan eregették szájukból a bodor füstöt. — A Ker. Munkásegyesület holnap, vasárnap este 6 órakor előadást tart, amelyen Maár János a morális alapon felépülő családi életről tart felolvasást. Lesz több számból álló műsor is. A belépő-díj 20 fillér. Felülfizetéseket az erdélyi menekültek javára köszönettel fogad a rendezőség. — A hadifénykép-kiállításra, melyet a Hadsegélyező Hivatal októberben rendez, a frontokról egyre érkeznek a szebbnél-szebb fölvételek. A kiállítás a háború egész történetét kívánja bemutatni, azért fontos, hogy mindenki beküldje fölvételeit, melyek a magyarság háborús szereplését megörökítik. A hivatal minden nagyságban és kivitelben elfogad képeket vagy filmeket, az esetleg szükséges előhívást és nagyítást maga végzi. Cim : V., Akadémia-utca 17.