Pápai Hírlap – XIII. évfolyam – 1916.

1916-09-09 / 37. szám

téveszteni, nem fogják feledni, hogy mivel tar­toznak a hűséges, gondos, vérrel és könnyel áztatott anyaföldnek. Hiába kacsingatnak tehát a románok az Árpád hódította szent hazai földre. Még ilyen harcot és ilyen hősöket nem látott a világ, mint amilyennek most mutatkozik a magyar. És megfogjuk mutatni nemcsak Romániá­nak, de az egész világnak, hogy apáink évezre­dekre szerezték nekünk az országot és mi is megvédjük és megtartjuk azt még akkor is, ha a poklok minden ördöge is ellenünk támad. A menekülők vonata még ott robogott a sorskimélte ronaságokon, amikor szerte az or­szágban megindultak azok is, kik minden szo­morúság alkalmával az első sorokban láthatók, hogy letöröljék a könnyeket, megvigasztalják a bánat gyötörte sziveket. Az államhatalom megteszi a maga köteles­ségét az erdélyi menekültekkel szemben, de tudjuk jól, hogy a társadalom segítségét semmi­féle mozgalom nem nélkülözheti. Első sorban a társadalom feladata az, hogy akik tulajdon­képpen mi helyettünk tűrik a számkivetés szo­morúságát, az idejöttek ne érezzék azt, hogy ők menekültek, hanem érezzék azt, hogy itt e hazában testvérek vannak, kik egyek az örömben, egyek a balsors viselésében is.^ Vajda. Erdélyi menekültek Pápán. Az erdélyi lakosságot teljesen váratlanul és készületlenül ért román orvtámadás követ­keztében elmenekült székelyek és szászok nyu­gat felé, védettebb helyekre, menekülvén váro­sunkban is befogadásra találtak. Hogy mily készületlenek lehettek szeren­csétlen testvéreink, mutatja azon körülmény is, hogy sokan egyenesen az erdőből, mezőről sza­ladtak el. — Tehát még házukat, övéiket fel­keresni sem volt idejük. Teljes a részvétünk, teljes a segíteni aka­rásunk velük szemben, de legyen is az min­denki részéről, mert nem ember az ember, ha ily nyomorultá lett testvére mellett hideg szív­vel tud elmenni. Az első menekülők szeptember 1 én ér­keztek városunkba, amikor is az esti vonat 230 menekülőt hozott; másnap szept. 2-án délben pedig 380 menekült érkezett Pápára. Tekintve, hogy a legtöbben — különösen a vasutasok — néhány bútordarabot, ágyneműt, sőt baromfit, sertést is hoztak magukkal, a ki­vagonirozás oly lassan ment, hogy csak 3-án vasárnap délben nyert befejezést. A város ré­széről Szokoly Viktor jegyző, a városgazdával s a rendőrséggel intézte dolgaikat minden di­cséretet megérdemlő buzgalommal. A behordás mintegy 250 fuvart vett igénybe. Rajtuk kivül még különösen Mayer Istvánné, Vaszary Gyuláné és Fürst Sándorné úrnők, továbbá Bélák Rózsika és Tompa Böske úrhölgyek segédkeztek. Élel­mezés szempontjából a város lakossága nyúj­totta az első segítséget, amikor is szombaton és vasárnap egész nap hordta a vasútra a kü­lönféle élelmiszereket. Szokoly Viktor jegyző kérésére Szeöke Bálint honv. huszár alezredes 30 huszárt s egy szakácsot bocsájtott rendel­kezésre, akik a rendőrszobában főztek s látták el élelemmel az agyoncsigázott menekülőket. Külön ki kell emelnünk a czeli vasutasok áldo­zat készségét is, akik mindjárt az első napon 600 lit. gulyást küldöttek át a Pápára mene­kültek részére. Vasárnap azután megkezdődött a rend­szeres ellátás előkészítése is, amikor is e nap délutánján, 3 órakor a jótékony egyesületek kö­zös bizottsága dr. Antal Géza országgyűlési képviselő elnöklete mellett a menekültek érde­kében megindítandó segélyezés megbeszélése céljából ülést tartott. A gyűlés minden dolgot megbeszélvén az elszállásolás és élelmezés szempontjából kimon­dotta, hogy az egységes vezetésre egy központi iroda létesítését tartja szükségesnek s a mene­külők összes ügyei intézésére a város tanárait kéri fel. Dr. Teli Anasztáz szentbenedekrendi főgimn. igazgató másnapra össze is hivta a városban tartózkodó tanárokat, kik a munkára kivétel nélkül szívesen vállalkoztak s a tudakozódó irodát a városházán megnyitották és akképen, hogy két óránként felváltva végzik az összes teendőket. Szeptember 7-én azután megnyílt a nép­konyha is, ahol a város közönsége által össze­adottakból ingyen élelmezést kapnak a mene­külők. Hogy ez minél jobb s minél rendesebb lehessen igen kérünk mindenkit, hogy pénzbeli adományát Kiss Tivadarné úrnőhöz, a nőegylet fáradhatlan pénztárnokához, természetbeli ado­mányát pedig a kath. kör helyiségébe küldje el. A természetbeli szükségletek közül külö­nösen gyermek cipő, ruha, fehérnemű, az élel­miek közül meg zöldség, liszt, zsír, hüvelyes hagyma, só, baromfi stbre van szükség. Szeptember 6-án és 7-én ismét jött 220 menekült s így az összes eddig ide érkezett menekültek száma 830. Ez utóbb érkezettek elszállásolása most történik. E referádánkhoz örömmel füzzük hozzá, hogy hatóságunk is és lakosságunk nagy része is, a leglelkesebb s legfeláldozóbb módon teszi meg hazafias és emberséges kötelességét sze­rencsétlen honfitársainkkal szemben. Pénz és terménybeli adomány még vidékről is bőven gyűlik. A bizottság önfeláldozó munkájáról és az adományokról jövő számunkban emlékezünk meg részletesen. HETI ÚJDONSÁGOK. — Személyi hir. Németh István püspök a szept. 3—7-én tartott lelkészi vizsgák ideje alatt Pápán tartózkodott s a lelkészképesítő vizsgákon elnökölt. — Közélelmezési bizottsági gyűlés. A folyó hó 2-án tartott közélelmezési bizottság javarészt a menekültek ügyével: élelmezésével és segítésével foglalkozott. A hosszas vitában el­határozták, hogy a polgármester 3 nap alatt a menekültek élelmezéséről jelentést tegyen. Ugyan­csak jónak látták a népkonyha felállításának sürge­tését és kimondották, hogy a menekülők részére a belügyminisztertől külön kellő mennyiségű gabonát, illetve lisztet kérnek és ennek elinté­zésére dr. Antal Géza orsz. képviselőt kérik fel. Addig is, amig ez a dolog végleg eldől, a mene­kültek kellő számú kenyérjegyet kapnak. Végül segítőbizottság létesítését határozták el a hely­beli jótékony egyesületek közreműködésével és e bizottság a mnnekültek pénzbeli, elhelyezési és élelmezési segítségéről gondoskodik. A gyű­lésen ezen tárgyon kivül foglalkoztak a tej árának emelésével s megbizták a polgármestert, hogy egyik termelőnek a tej literjéért 46 fillért Ígérjen. A tej árusításának módja a régi marad, a ható­sági árusítást ismét elejtették. A polgármestert felhatalmazták 30 vaggon krumpli vásárlására. A város 10 vaggon csirátlan kukorica vásárlására jegyeztette elő magát a Korpaközpontnál. A pol­gármester jelentése szerint eddig a Hadi Termény Részvénytársaságtól 10 vaggon lisztet kaptunk, legközelebbre 5-öt kapunk még. Balla Miksának, a lisziroda jelenlegi vezetőjének 300 K-t adtak ki. A gabona és lisztjegyek gyorsabb és köny­nyebb kiosztása végett elrendelik, hogy a városi főjegyző, aki ez ügyeket vezeti, a Koritshoner­boltban tartsa ezen dolgokban hivatalos óráit, még pedig reggel 7-től 10-ig. Utolsó ügy volt a rendőrök sérelme, akik a polgármestertől kibocsátott íven szintén föliratkoztak gabona­vételre, de a megígért gabonából nem kaptak semmit. A polgármester szerint ennek oka az volt, hogy már nem jutott. Majd más módon fog a sérelem orvosoltatni. Az állatorvos jelen­tése alapján a hatósági szappant még elárusí­tani nem engedik, mert mindössze 220 kgr. van belőle. — Egyiptomi sötétség Pápán. Szeptem­ber 8-án, pénteken, hajnalban a budapesti sze­mélyvonat másfél órás késéssel érkezett Pápára. A szakadó esőben az állomásnál sem kocsi, sem hordár nem volt; — no de hát háború van ! — Elindult tehát az érkezett utasok nem éppen kis csapata a szépen megvilágított és viztócsákkal tele Esterházy-uton befelé. Alig hagytuk el a dohánygyárat, egyszerre eloltották Pápa utcáinak valamennyi lámpáját, szeptember 8-án, reggel 3/ 45 órakor, ami pápai helyi közép­időben reggeli 4 órának felel meg. Hol van ilyenkor még a Nap ? — Különben az is meg­lehet, hogy a pápai utcai lámpákat is a régen megállapított órákban, de az új nyári időszámí­tás szerint gyújtják és oltják, mintha bizony a Nap járásának is ehhez kellene igazodnia ! — A lámpák eloltása után a szakadó esőben oly abszolút sötétségbe jutottunk, amilyen egy év alatt is csak néhányszor fordul elő, amikor a fák lombját alig lehet megkülönböztetni a fekete égtől. Ez a leirás a várkert melletti útrész­letre egyáltalában nem túlzás; a mellettem két lépésnyire járó embert egyáltalában nem lehetett meglátni, és csak tapogatás utján tudtuk meg­állapítani, hogy hol járunk. És ebben a pokoli sötétségben a vámsorompó közelében minden lámpás nélküli kocsik robogtak szembe velünk. Kitérni nem lehetett, mert hiszen a pár lépés­nyire levő kocsiból még semmi sem látszott. Nagy kiabálásra állott csak meg a láthatatlan kocsi s talán csak így tudtuk elkerülni, hogy egypár emberen keresztül ne menjen. — Amit itt leírtam, az utolsó betűig a tiszta valóság 1 Vájjon a rendőrség nem ellenőrizhetné jobban, hogy amikor a villanytelep jóvoltából beköszönt Pápa utcáin az egyiptomi sötétség, legalább lámpa nélküli kocsik ne szaladgáljanak jobbra­balra. — És talán a villanyoltogató kezét is egy kis józan belátás vezethetné és nem csupán a számukra tán kissé hibásan megcsinált — ka­lendárium 1 — Hiszen csak az ablakon kellett volna kinézni, hogy megtudja, milyen messze van még a hajnal! (Beküldetett.) Egy régi pápai. — Jótékony főúr. Gróf Esterházy Jenő, a jótékonyságról ismert főurunk, ismét gyarapí­totta nemesszivü tetteinek sorozatát. Mint érte­sülünk, a várkertben a kastélyában ápolt sebe­sült katonák szórakoztatására kuglipályát csinál­tatott, s azt a mult vasárnap az ő költségére ünnepélyesen meg is nyitották. A megnyitáson jelen volt a valóban nemeslelkü gróf is. — A nemes gondolkozású zárda. A háború történetében is ritkaságszámba megy az olyan esemény, amilyen a mult napokban ment végbe Pápán. Egy Erdélyből ide mene­külő úrinő ugyanis, ki anyai örömöknek nézett elébe, éjjel a városba érkezve fiakkeren a női kórházba sietett; innen azonban elutasították, mert nem volt igazolványa. A fiakkeres most az irgalmasok rendházába vitte az ut fáradal­mai és izgalmaitól testileg-lelkileg megtört be­teg urinőt, akit az irgalmasok készségesen felvettek és elhelyeztek. Reggel megjelent a gólya, meghozta az új honpolgárt: egy egész­séges, erős fiúgyermeket. Atyjának, ki Erdély­ben mint vasutas visszamaradt, bizonyára örö­met szerez majd annak a hire, hogy fia született, s örök hálával gondol a zárdára, amely sokkal nemesebben és emberiesebben viselkedett beteg neje iránt, mint a mai rendkívüli helyzetben is igazolványokon rágódó női kórházunk. — Felhívás az erdélyi menekült taní­tókhoz. A veszprémmegyei tanfelügyelőség a vármegye községeinek elöljáróságát felkéri, hogy a községekben tartózkodó erdélyi menekült taní­tókat, tanítónőket és óvónőket hívják fel, hogy mostani tartózkodási helyüket azonnal jelentsék be nála. Közöljék olvashatóan nevüket, az iskola, ovoda székhelyét és jellegét, ahol működtek, szolgálati viszonyukat, vallásukat és nevezzék meg azt az adóhivatalt, hol illetményeiket fel­vették. Próbadobozt és tanulságos orvosi könyvecskét a gyer­meknevelésről teljesen díjtalanul küld a Nestlé-féle gyermekliszt társaság, Wien, I., Biberstrasse 40. e,

Next

/
Thumbnails
Contents