Pápai Hírlap – XIII. évfolyam – 1916.

1916-07-22 / 30. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Laptulajdonos főszerkesztő: Mm-m irak: Egész évre 12, félévre 6, eegyedévre 3 K. r)

K. kÓRÖS BNURE. Egyes szám ára 24 fillér. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Tisztviselőink érdekei. Mindenkoron, de különösen a mostani háborús napokban, tisztviselőink helyzete valóban nem rózsás. Nincs egyetlen rétege a társadalmi osztályoknak, amelyet annyira nyomna az anyagi teher és a gond, mint éppen ezt* a legintelligensebb, legmunkásabb és ennélfogva legértékesebb osztályt. A kis- és nagytermelő, a közvetítő alkusz és a hivatásos kereskedő, a kisés nagyiparos az emelkedő drágasággal párhuzamosan emeli árui eladásánál azok árait is, tehát nem veszít semmit. De mit csináljon a tisztviselő e hullám módra egymásra tornyosuló áremelkedések ellen? Neki nem lehet aránylagosan irányítani bevételi forrásait. Neki a régi kisebb fizetéséből kell fedeznie a rohamosan növekedő új árakat. No, de ezek oly közismert tények, hogy róluk bővebben irni felesleges volna. Valamint felesleges lenne arról is több szóval megemlékeznünk, hogy a kormány jóakarata némileg enyhíteni igyekszik ezen igazságtalan állapot eltürhetetlen viszásságait. Inkább arra óhajtom felhívni a tisztviselők figyelmét és első sorban is a pápaiakét, hogy a féktelen drágasággal és a mai anyagi helyzettel szemben érdekeik védelmére tömörüljenek. Ha e tömörülésüket célirányosan megvalósítják, a kormány segedelménél is jelentősebb mértékben segítenek magukon. Nálunk Pápán, egy szerencsés és üdvös tisztviselői akció önkéntelenül is rámutat erre az útra. Értjük több tisztviselőnek azt a praktikus felhívását, amelylyel minden, városunkban tartózkodó tisztviselő részére könnyen beszerezhető módon biztosítják a lisztnek való gabonát. Minden tisztviselő csak örömmel ragadhatja meg az alkalmat egyik legfőbb élelmicikkének az egész évre való biztosítására. Ez azonban még Csak fél biztosítéka az élelmezési kérdésnek. A lehetőség szerint biztosítani kellene és némi jóakarattal lehetne a tisztviselők húsellátását is, anélkül, hogy a lakosság többi része csak kis hátrányt is szenvedne általa. Mert az új megállapodás szerint sertéshús föltétlenül a mai adagszám szerint lesz elég, ha a kialkudott mennyiség és minőség a levágásoknál be lesz tartva. Sajnos, a mai rendszer mellett, tisztviselőink nagyrésze nem jut a városi sertéshúshoz. Egyrészt a sok várakozás miatt, másrészt azok miatt a gorombaságok miatt, amelyekkel bárdolatlan elemek az intelligensebb vevőket a husszékekben terrorizálják. Hatóságunk ezen sérelmes állapoton javíthatna és reméljük javítani is fog. Ha tisztviselőink már egységes, szervezett csoportot alkotnának, már régen módját ejthették volna annak, hogy e tekintetben is méltó és jogos elbánásban részesüljenek. De ezen legfőbb élelmicikkeken kivül más, fontos cikkre is szükségük van tisztviselőinknek. A sok apróbb élelmicikkek, a fűtés, világítás, a ruházat cikkei stb. mind egytől egyig sok gondot adnak a családfenntartóknak, hogy honnan szerezhetik be legbiztosabban és a legjutányosabban. E nagy gondok könnyítését megszerezni lenne a hivatása a tisztviselőink tömörülésének, vagy nevén nevezve a dolgot: szövetkezésének. Mi úgy vélnők a kérdés megoldását: városunk praktikus gondolkozású és igen tevékeny polgármestere állna a mozgalom élére és városunk nagytekintélyű országos képviselőjével, aki a parlamentben is mindig a tisztviselők leglelkesebb pártolója, karöltve tömörítenék egybe tisztviselőinket. E két, együttes tetterő biztosítéka a sikernek. Valamennyi hivatalfőnök érzi most részint magán, részint hivatalnok társai sorsán, hogy a jelen állapot tűrhetetlen és rajta lendíteni okvetlenül kell. Nem hisszük, hogy akár egy is közülök elzárkóznék a szövetkezés elől. És erre a szerves tömörülésre nemcsak a háború alatt lesz szükség, hanem még inkább majd a viharos napok utáni békés idők elején. A nagy belső gazdasági tülekedések izzó éveiben. Az ölbe tett kezek veszedelembe sodornak, a tevékeny szövetkezés biztos menedéket nyújt. Ezt gondolják meg, ezért szövetkezzenek tisztviselőink! G

y. Gy. «f NOI A Pozsonyi Kereskedelmi és Iparkamarától fenntartott nyilvános, három évfolyamú FELSŐ KERESKEDELMI ISKOLA • . Pozsonyban n . Érettségi vizsgálat. ÁlláskSzv. Internátus. Értesitőt kívánatra küld az Igazgatóság. Adókedvezmény a nagycsaládoknak, A mostani háborúban kétségtelenül a legsúlyosabb veszteség az, amit emberanyagban szenvedünk. Minden más veszteséget a produktív munka és a háborúban hihetetlenül nagyra fokozódott energia, a munkakészség rövid idő múlva pótolni fogja, de az elesett hősökből származott nagy réseit a társadalomnak csakis generációk felnövekedése fogja betölteni. Éppen ezért végzetes volna reánk nézve minden olyan új intézkedés, ami gátul szolgálna, a magyar faj háború után való szaporodásának és végzetes volna, ha már most nem törekednék minden illetékes tényező arra, hogy a családalapítást minden alkalmas eszközzel elő kell mozdítani. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület az adójavaslatok tárgyában a képviselőházhoz intézett feliratában egy igazán figyelemreméltó kérelemmel járult a törvényhozáshoz, melynek alapgondolata ugyan nem új, de sohasem volt aktuálisabb, mint most. A gazdák legfőbb érdekképviseleti szervezete szószerint a következőket mondja: „Sajnosan nélkülözzük a törvényjavaslatban egy épp a mai viszonyok közt nagyfontosságú és jelentőségű intézkedést, amely a több gyermekkel rendelkező adóalanyoknak bizonyos vagyonhatáron alul adókedvezményt nyújtana, viszont a nőtleneket pedig magasabb adóval késztetné családalapításra. Épp most, amidőn a családalapítás és a nagyobb népesedés olyannyira fontos nemzeti érdek s épp most, amidőn a drága megélhetési viszonyok, a fokozódó adótételek a családalapítást annyira megnehezítik, kötelessége a törvényhozásnak enyhítő és serkentő intézkedésekkel a jelzett irányban közrehatni." Ismételjük, a gondolat nem új, mert hiszen minden olyan országban, ahol az uralkodó fajnak szaporodására eddig is gondot fordítottak, az úgynevezett agglegény-adó részint gyakorlatilag, részint elméletileg meg van valósítva, vagy legalább gondoltak ennek az adónak behozatalára. Az igazán pusztulásnak induló országokban pedig külön jutalmakkal igyekeznek a családalapítást előmozdítani. Nálunk is gondolni kellene tehát erre s főleg azokban a rétegekben kellene előmozdítani, lehetővé tenni a családalapítást, ahol a gyermekek felnevelése és a nemzeti munkába való beleilleszkedése valóban nagy gondot okoz. Ha az a sokgyerekü családapa a reá eső 20—30 korona adókedvezményből mindössze A védjegy. „MODIANO-CLUBSPECiALITÉ szivarkahüvelyek." F

i fTArpI m P7 +pípc ! Mint

h°gy hasonló megjelölésű hüvelyek kerültek forgalomba, o J tisztelettel figyelmeztetem a cigarettázó urakat, hogy a Modianoféle Clubspecialité hüvelydobozokon mindig rajta a „védjegy": HAL ASZ FERENC az újságot olvasó és cigarettázó úr

. a Modiano-gyár vezérképviselője.