Pápai Hírlap – XII. évfolyam – 1915.

1915-05-29 / 22. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Laptulajdonos főszerkesztő: Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. KŐKÖ& ENDRE. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Tisza István felhívása, Olasz szövetségesünk, aki felett harminc esztendőn át tartottuk oltalmazó karunkat, aki a mi barátságunknak köszönhette békéjét, haladását, anyagi és szellemi javakban való előmenetelét, aki egész birodalmat szerzett Afrikában, amelyre a mi támogatásunk nélkül még csak álmában sem gondolhatott, orvul támadott meg bennünket épen akkor, amidőn önként át akartuk neki adni monarchiánknak olaszlakta határszéleit. Elérkezettnek látta a pillanatot, eldobta az álarcot, orgyilkos tőrével hátba támadja az egész Európának, az olasz nemzetnek szabadságát is fenyegető orosz óriással harcban álló monarchiát. De rosszul számított. Tiz hónapi hősies küzdelemben megtanultunk a túlerővel szemben megállni. Feltartóztattuk, megőröltük, futásra kényszerítettük keményebb ellenségnek milliónyi hadát. Győztes seregeink nemes haraggal párosult utálattal fordulnak az áruló felé, hatványozott elszántságot, újult erőt szegezve az új ellenség mellének. Lovagias lelkének egész valójában felháborodástól remegve tettre kész elszántságban égve, áll az egész nemzet új harc felé menő katonáink mögött. Mint annyiszor a múltban, az új ellenség, az új veszély újult erővel váltja ki a magyar jellem legdicsőbb tulajdonságait. Visszavonás, kishitűség, csüggedés nem látható sehol. Az egész nemzet egy nagy, egységes, tettre kész, önfeláldozó elhatározás. A kormány, amelyet ezekben a nagy időkben állított a nemzet élére az isteni Gondviselés, érzi a felelőség súlyát, a feladat nagyságát, de érzi azt is, hogy mindenre képes és mindenre kész nemzetre támaszkodhatik, amelynek egyesíteni, szervezni és küzdelembe vinni kell minden erejét. Ezt várja a nemzet a kormánytól, ezt parancsolja saját kötelességérzete, ezt az egy célt szabad csak ismernie, hogy méltónak bizonyuljon a nemzethez, mely sorsának gondozójává tette őt. Ettől a tudattól áthatva fordul a kormány a nemzethez azzal a felhívással, hogy bocsássa rendelkezésére minden téren, az egész vonalon összes erejét s a véráldozat mellett, amelyet olyan pazar hősiességgel ont a haza oltárára a nemzet, gazdasági téren is adja a haza szolgálatába erőforrásait. A háború nemcsak vért, anyagi javakat is kíván. A győzelemnek gazdasági erőfeszítésünk is egyik előfeltétele. Teljes siker és teljes dicsőség csak annak a nemzetnek homlokát övezheti, amely gazdasági téren is megüti a mértéket. Ezt az áldozatkészséget, ezt az elszántságot nyilvánította a nemzet a háború eddigi folyamán. Zúgolódás nélkül tűrte a gazdasági bajokat, egymáson segítve igyekezett a hadrakeltek munkáját is teljesíteni. Fényes tanujeleit adta a jószívűségnek, a felebaráti szeretet áldozatkész munkájának és az első hadikölcsönnek példátlanul álló eredményével, ámulatba ejtette a világot. Éppen most, kevés nappal az olasz árulás előtt, fordult a kormány a második hadikölcsönnel a nemzethez. Az eddigi eredmény a nemzet önbizalmának, gazdasági erejének és áldozatkészségének újabb tanújele. De most az új ellenség, az új veszély láttára újabb, fokozottabb erőkifejtés szüksége mutatkozik. Ezért a kormány meghosszabbította a hadikölcsön eredetileg tervezett aláírási határidejét és a hadikölcsön tömeges jegyzésére hivja fel a nemzetet. A nemzetnek rettenhetetlen elszántságát ezen a téren is be kell bizonyítania. A hadikölcsönben való részvétel becsületbeli kötelessége mindenkinek, aki a szükséges anyagi eszközökkel rendelkezik. A háború nagy tőkéket hozott forgalomba. Pénzzé tette a polgárok millióinak terményekben, állatokban s más árukban fekvő anyagi javait. Ennek a pénznek egy részét fektesse mindenki a hadikölcsön értékeibe. Annak fokozott, tömeges aláírása nemzeti cselekedet, amely hatványozza a nemzet élet-halál harcában rendelkezésre álló anyagi és erkölcsi erőt. ^EküiagÉétgm 1915 május hó 27-én. * TISZA ISTVÁN 5. k. mmkm mm » ^^^dMh^z hitszegés. A jó öreg történelem a mult héten iszonyú kinnal jajdulhatott fel. Több évezredes életében még olyan csúfság nem esett rajta, mint 1915 május 22-én, amikor az olasz állam megüzente a badat régi, hü szövetsége, az osztrák-magyar birodalom ellen. A seb, amelyet ez a talián orgyilkos ejtett a viszontagsággal teljes, de mégis tiszteletre méltó história testén, égető és mérges. Égető erejét adja a hozzátapadó szégyenérzet, a rút tett gyalázata, mérgét képezi az a sok erkölcsi {inkább erkölcstelenségi) miazma, amely belőle kiárad s örökre megfertőzi Itália történelmi levegőjét. Eddig sarkigazságként tanultuk: a történelem az élet mestere. Tanítónk, akitől okulást, morális és materiális nemes elveket sajátíthatunk el. Az olasz perfidia most gálád eljárásával egyszerre beszennyezte a szép cimet, amely a történelmi tudomány kincstárának homlokát ékesítette. Az a rengeteg emlék, amely e kincstárban oly hosszú időn át egybegyűlt, talán tiltakozni fog az ellen, hogy e briganti virtuskodás közibéjök kerüljön és árnyékot vessen az egész emberiség kegyelete által melengetett környezetökre. Ki a szent termekből, ki az utcára, hadd lássa az egész világ és az egész utókor Olaszország elrettentő szégyenét! Ismételjük: a történelem az élet mestere. Valóban nagyszerű példája az oktató eseményeknek ez a talián stikli. Szinte messziről int óva minden becsületes szándékú embert és nemzetet, hogy mit ne tegyen, hogy mitől borzadozzon el nem romlott lelke. Még maguk az Abruzzók haramiái és Szicilia rettegett tengeri kalózai is undorottak a szövetségi hűség megtörésétől és kérlelhetetlen halállal sújtották árulóikat, noha őket nem a nemzetközi jogelvek kötötték össze társasággá, hanem a zsiványbecsület. Az olasz ifjúság, amely most tapsol az orvtámadásnak, bűnös mámorában elfelejti, hogy örök gyalázatának tapsol. Elfelejti, hogy e piszkos indulatból megkezdett háborújában, bármily siker kisérje si azt, nem szerezhet annyit, amennyi képes volna századokig nemzete arculatáról a szégyenpirt eltüntetni. Elfelejti, hogy e háborújától kezdve kettős eredendő bűnnel szül minden olasz anya s a fájóbb és perzselőbb az a bűntudat lesz, amely mostani háborújának az oka. Micsoda kavarodását fogja ez a megdöbbentő eset előidézni az erkölcsi felfogásoknak és törvénykezéseknek éppen Olaszországban! Itália egész társadalma szemeláttára ment végbe a históriai ocsmányság. Kormánya, vezetöférfiai, törvényhozói és intelligenciájának legnagyobb része jelentette ki üvöltve, hogy az adott szó szentsége, a szövetségi hűség nem kötelező, és csak arra való, hogy e szövetség oltalma alatt suttyomban szaporítsák orgyilkosai számát mit sem sejtő szövetséges társuk ellen és mikor elérkezettnek látják az időt, rátámadjanak, rabolják és öljék öt ott, ahol birják. Olaszország ezek után merhet-e bátran szövetségre lépni bármely hatalommal ? Vagy ezzel az állammal a becsületesség hitén alapuló szerződést köthet-e józanul számító nép? Mert az olyan nép nem tisztelheti a törvényeket és nem engedelmeskedik azoknak, amelynek állami és társadalmi vezetői maguk ültetik politikai tetteik oltárára a becstelenséget. Minden törvény lényege csak az erkölcs. Ugyancsak lelkileg mindenkor megvetett a többi államok előtt az az ország, amely szavából piszkosabb jótékot űz, mint az útszéli fosztogatók züllött társasága. Nem tudjuk, hogy a narancsligetek lazarónikkal hemzsegő hazája érzí-e, érti-e már gyászos cselekedete siralmas kinövéseit? Nem dolgozik-e már benne az izzásig fokozott mámor lethargikus gyomorfordul at ja ? Mi csak azt látjuk már, hogy a nemes gondolkodású és lovagias népekre nézve Itália derűs ege szurtos felhőkkel borult be hosszú időre, műemlékeiről eltűnt a bűvölő varázs, ihletet nem keltenek többé a látogatókban, akik ezentúl bennök is, bár akaratlanul, a tulajdonosok cinkostársait érzik. Oh, azok a műemlékek, ha szólni tudnának, azok átkoznák el először és leghangosabban az olaszok árulását, mert őket, az ö kulturális rendeltetésöket mocskolta be örökre a méltatlan fajzat. E viperafajnak utálatos cselekménye azonban egy új világtörténelmi átkot teremtett meg: Ezentúl egy nép a legharagosabb ellenére így fog átkozódni: „Legyen szövetségesed az olasz!" Gy. Gy.