Pápai Hírlap – XII. évfolyam – 1915.

1915-04-24 / 17. szám

Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: E>«- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Yárosi tisztújítás. Mint előrelátható volt, simán folyt le a városi tisztújítás. Alig tartott tovább egy félóránál az egész aktus, szinte ezzel is jelezve azt, hogy most minden időt a munkának kell szentelni, s az állásukba újonnan visszahelyezett tisztviselők a város közönségének egyhangúlag megnyilvánult bizalmából hat évre szóló új mandátummal, de régi munkakedvvel látnak hozzá szorgos munkájukhoz. Dr. Véghely Kálmán alispán üdvözölte a megjelent képviselőket. A jegyzőkönyv hitelesítésére : Barthalos István, Kluge Károly, Baranyay Zsigmond, dr. Kapossy Lucián, Lippert Sándor képviselőtestületi tagokat kéri fel s azután bejelenti a közgyűlésnek, hogy az előző napon tartott kijelölő bizottsági ülésen a bizottság a pályázók kérvényeit rendben találta s az összes pályázókat jelölte. Ehhez képest a régi tisztviselőkön kivül jelölték a közigazgatási tanácsosi állásra ez állás eddigi betöltőjén kivül Kacza Dezső kecskeméti napidíjas fogalmazót is. A tisztikar lemondását Mészáros Károly polgármester terjesztette elő s ezután következett a választás, melynek tartamára helyettes tiszti ügyészül dr. Kende Ádámot, bizalmi férfiakul pedig Krausz József N., Kristóffy Gyula, Lippert Sándor és Saáry Lajos képviselőket jelölte ki. Ezek működésére azonban nem került a sor, mert az összes állásokat közfelkiáltással töltötték be s a közigazgatási tanácsosi állásra második helyen jelölt Kacza Dezső nevének említésénél egyetlen hang sem emelkedett, csak a képviselőknek az a kívánsága, hogy ez állás régi birtokosát kívánja mandátumával felruházni. így ezután az alispán csakhamar kihirdette a tisztújítás azon eredményét, hogy: polgármesterré: Mészáros Károly, árvaszéki tanácsossá: Lampérth Lajos, közigazgatási tanácsossá: Kemény Béla, tiszti főügyésszé : dr. Csoknyay János, tiszti ügyésszé : dr. Hoffner Sándor, főmérnökké : Révész Arnold, főszámvevővé: Freund Ferenc, számvevővé: Cseke Zoltán, pénztárossá: Kiss Móric, közgyámmá: Szűcs Gyula lettek újból megválasztva, kik a hivatali esküt a közgyűlés szine előtt nyomban le is tették. Az alispán melegen üdvözölte az új tisztikart s ennek élén Mészáros Károly polgármestert, kit 32 évi hivatali működése után immár negyedszer ültet a polgárság bizalma a polgármesteri székbe. Pápa város címerében Szent István vértanú arcképe látható. Szent István vértanú erős hitét és az eszme iránti rajongó szeretetét és lelkesedését kívánom, hogy tartsa szem előtt úgy a polgármester, mint a tisztikar. A multak emlékeinek tiszteletben tartása, a jelen teendőinek tudata s a jövő szociális és társadalmi eszméinek előrelátása és átérzése lebegjen szemeik előtt s akkor meglehetünk győződve, hogy e város, mely az utolsó évtizedekben, épen a most újból megválasztott polgármester vezetése alatt oly bámulatos haladást mutatott, ezen az úton továbbra is fejlődni, virulni és haladni fog. A polgármester meghatottan köszönte meg a képviselők bizalmát és az alispán üdvözlő szavait s kifejti programmját, melynek során a város és a polgárság minden érdekének teljes odaadással és buzgósággal való szolgálatát igéri a maga részéről és követeli a többi tisztviselőktől is. Amint a pénzügyi viszonyok megengedik, napirendre fogja hozni a csatornázás ügyét, melyet a jövő legfontosabb feladatának tart. Végül megköszöni dr. Véghely Kálmán alispánnak a tisztújítás körüli fáradozását s a város fejlesztésének és haladásának ügyét az alispán jóindulatába és pártfogásába ajánlja. Véghely Kálmán válaszában utal arra, hogy már alispáni székfoglalójában is fontos feladatának vállalta a vármegye két legnagyobb városának fejlesztését s ha voltak eddig panaszok a tekintetben, hogy Pápa város ügyei a vármegye részéről mostoha elbánásban részesültek, ő biztosíthatja a képviselőtestületet arról, hogy minden törekvése arra irányul, hogy a jövőben ily panaszok elő ne fordulhassanak. Erre késztik őt nemcsak a város kulturtörekvései iránt érzett meleg szimpátiája, de bizonyos családi tradíciók is, melyek az ő atyját szeretetteljes kötelékekkel fűzték e városhoz, hol ifjúságát eltöltötte. Ugy hivatali hatáskörében, mint társadalmi úton is mindig készséggel fogja szolgálni a város fejlődését. A meleghangú, bensoségteljes szavak mély hatást keltettek a közgyűlés tagjaiban s a képviselők zajos ovációk között ünnepelték úgy az alispánt, mint az új tisztikart. A kálváriái temető. Kaptuk és közöljük a Következő sorokat : Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Kérem, legyen szives alábbi soraimnak becses lapjában helyet adni: Most, amikor a r. kath. hitközség kegyura: gróf Esterházy Pál nagylelkű telek-adományozása folytán a kálváriái temető megnagyobbítása rövidesen napirendre kerül, bátorkodom egy eszmét a nyilvánosság előtt megpendíteni, s azt a r. kath. hitközség nagybecsű figyelmébe ajánlani. Eddig a kálváriái temető szigorúan felekezeti jellegű volt, s abba mást, mint r. katholikust, nem temethettek. Ha tehát megtörtént, s elég gyakran megtörtént, hogy a kálvária környékén, az Erzsébetvárosban, a Wittmannmajorban, vagy a Bánóczy-majorban valaki, aki a protestáns felekezethez tartozott, meghalt, azt kénytelenek voltak a majd egy óra járásnyira fekvő alsóvárosi köztemetőbe szállítani akkor, mikor a gyászház közelében temető volt. Valahányszor ilyen temetési menetet láttam pláne zimankós téli-, vagy kellemetlen esős, sáros időben, elgondolkoztam affölött a szomorú tény felett, hogy az emberek közt felekezetük szerint még a halálban is különbséget tesznek, pedig-pedig az élet harcai, küzdelmei után olyan szépen, olyan békésen megpihenne egymás mellett a föld bármely vallásfelekezethoz tartozó vándora. Erre tanít bennünket a most folyó háború is, amikor a csatamezőkön elhalt hőseinket, drága véreinket akárhányszor temetik közös sirba, nem kutatva azt, hogy milyen felekezethez tartoztak. Milyen fölemelő, milyen krisztusi volna, ha a mostani válságos időkben az általános emberszeretetnek annyi fényes példáját szolgáltató katholikus egyház — a nagy egésznek alkotó részét képező pápai kath. egyház — kimondaná, hogy a régi kálváriái temetője mellett létesítendő új temetőjében helyet enged — akár elkülönítve is — a protestáns halottaknak. A felekezeti türelem ilyen szép megnyilvánulását látva, hogy átjárná a szivünket az érzés, hogy egy Atyának vagyunk gyermekei — tehát édes testvérek. Azt hiszem, az ily értelmű határozat nem ellenkeznék a fenkölt gondolkodású adományozó gróf úr intencióival sem, mert hisz áldottlelkü nejével annyiszor tettek tanúságot már a felekezeti, társadalmi korlátokon felülemelkedő nemes liberálizmusukról. Mindezeket egybevetve merem reményleni, hogy a felvetett eszmét a r. kath. hitközség körében olyan megértéssel, olyan szeretettel fogadják, mint amilyen szeretet általjárta az én szivemet, mikor e sorokat papirra vetettem. Lebegjen szemünk előtt a strassburgi r. kath. püspöki ordinariátus példája, amely a napokban körlevélben értesítette a papságot, hogy a katholikus templomokban protestáns istenitiszteletek is tarthatók a protestáns vallású katonák részére. Tisztelettel: Eg-y filantróp. * Fentiekhez csak azt a megjegyzést füzzük, hogy a gyáraknak a vasút körüli újabb és újabb letelepedésével a kálvária környéke folyton népesebb lesz, s a népesedéssel természetesen növekedik a protestáns lakosság száma is, tehát mindinkább felmerül a szüksége annak, hogy ott részükre temetkezési helyről gondoskodás történjék. S erre kedvező alkalmat szolgáltatott a r. kath. egyház áldozatkész patrónusa gróf Esterházy Pál akkor, mikor a kálváriái temető mellett új temető létesítésére nagyobb telket adományozott. Szerk. KÓRHÁZBAN. A kórház széles, tiszta ablakán át Arany pászmákban ragyog be a fény S végigcirógat meleg sugarával A hős katona lüktető fején. Valaha ö volt hét falu legénye, Szilaj szavától hangos volt a kocsma; Ma csendben fekszik itt, megszelidülten, Csak a láz festi orcáját pirosra. Valaha övé volt a legszebb rózsa, Vörös bor mellett húzta a cigány; Ma elgyötörve nyújtja lázas ajkát Az envhetosztó orvosság után. T v * lrmehn. HETI ÚJDONSÁGOK. — Városi közgyűlés. Április 20-án rövid közgyűlés volt a városházán, melynek főtárgya a szakbizottságok megalakítása volt. Az ügy komolyságából és fontosságából sokat levont az, hogy a bizottsági tagságok osztogatása valósággal nyakló nélkül történt. A bizottságok tagjainak számát szervezeti szabályaink állapítják meg, de a keddi közgyűlés ezt a numerus clausust semmibe sem vette s mikor egy-egy 10 tagú bizottságba már vagy 15 tagot beválasztottak, még külön feltették a kérdést: óhajt-e még valaki e bizottságba bejutni? S persze akadt mindig néha egy-egy érdemes jelentkező is, akiről szinte csudáltuk: hát ez nem tagja a bizottságnak ? Vagy 25 bizottságot választottak meg rövid fél óra alatt, s csak az volna kívánatos, hogy a bizottsági tagok azzal a buzgalommal végezzék is feladataikat, amilyen a bizottságok megalakítása körül megnyilvánult. Ezen kivül egy lakbérleti szerződést és két alapító levelet fogadtak el s ezzel a közgyűlés véget ért. — Uj kanonok. A király Rácz Ferenc dabronyi esperes-plebánost, akit városunkhoz rokoni kötelékek fűznek, a veszprémi székeskáptalan tiszteletbeli kanonokjává nevezte ki.