Pápai Hírlap – XII. évfolyam – 1915.

1915-04-03 / 14. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. .Szerkesztőség' : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, Egyes szám ára 24 Ívre 3 K. PÁPA H u s v é mmm mm Laptulajdonos főszerkesztő: D

R- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. A búnak, a lemondásnak gyászhete elmúlt. Felváltotta azt a jobb jövö bizodalmának örömünnepe. Még az imént is a fölött kesergénk, hogy bitünk alapítója, az Örök Igazság és az Örök Élet a gonoszság árulása folytán felfeszíttetett és sirba tétetett, — ma már ujjongva hirdeti ajkunk: Alleluja, föltámadott! Feltámadott! Hát nem csalfa álomkép játszik-e velünk, midőn hisszük, hogy nincs örök halál, hogy a sír fedelének zára csak időleges, hatalma addig tart, míg a nagy Ébredés ereje fel nem pattantja azt s új életre nem hivja ki a benne szunnyadót. Nem csalékony ábránd e hit. Nem az élni vágyás epedő óhajtása. A lét tudatának bennünk élő törvénye. Sokszor fáradozik lelkünk a lét és nem lét nagy kérdésének megfejtésén. Sokszor emészti a gondolat, hogy meddig tart a lét határa s hol kezdődik az örök megsemmisülés feneketlen sötétsége. Örök megsemmisülés nem lehet. Mert az örök enyészet feltevése a lét tagadása. Minden, amiben mozgunk és vagyunk, csak az életet, csak a létezést mutatja s hirdeti nekünk. A hervadások, a lombhullások nem a végtelen elmúlás jelei, hanem tünetei s mutatói a lét újabb alakulatának, amelyet érzéklésünk követni nem bir. Ámde a tavasz, a nagy ébresztő ismét felhozza előttünk kedves, régi formájában az erdők zöld lombjait, a mezők tarka szinü virágjait s megbizonyítja előttünk, hogy nincs a természetben örök halál. A lét nem halhat meg, legfeljebb tüneteinek formáit változtatja. Nagy bölcselök hengergették a két nagy ellentétes kérdést ide s tova, de nyugvó pontra juttatni nem tudták. Az egyik csak alakot, az alakok milliárdjait látja a létben, még az anyag okát is az alakok, az ideák elvében keresi. A másik az anyag létét nem tagadja. Ámde, hogy a lét különböző formáit megoldhassa, az anyag és az alak elvén kivül álló örök erök hatását tanítja. A harmadik mindent, ami körülöttünk van : a nagy mindenséget a benne levő legkisebb tünetekkel egyetemben az örök mozgás, a folytonos elváltozás törvénye alapján akar megoldani, így állítja egymás mellé s így békíti ki egymással a két legellentétesebb s ránk, emberekre nézve két legnagyobb elvet: az élet és a halál elvét. A bölcselet, kiváncsi kutatás vágya még mindig csak forgatja e kérdést, a megoldatlanság határai között. Pihenni nem hágy véle bennünket és nem is nyújt kilátást nyugvó pontra soha. A íjtrödések, a kétkedések hullámain lagyja vergődni lelkünket és ez által segít oktalan félelmet támadni bennünk a halál ellen, mint az örök elmúlás réme ellen. Mi más a hit, a vallás munkája ebben. Ez nem tétováz, nem boncolgat véges érzékleti eszközökkel és logikai formulákkal végtelen és az érzékleti világ fölé helyezett elveket; ez nem ingadozik a perben kimondani a döntő, a megváltó, a biztató és a felemelő Ítéletet: feltámadunk ! Igen, feltámadunk! Nem lesz örökké a sir mi rajtunk az Úr! Igen, feltámadunk mindannyian, akik a lét izét csak kis ideig is élvezték : csecsemő- és öreg halottak egyaránt! Igen, föltámadunk valamennyien létezők bárhol is ért bennünket a halál: puha ágyban, vagy véres harcmezőn! A hit tanítja ezt így. A hit, amely testvére ugyan a tudásnak, de a nagy lét alkotójához, az Istenhez és az isteni igazságokhoz közelebb álló testvére. Amit az egyik testvér még mindig kutat és keres, azt a másik testvér, a hit, megtalálta már számunkra, már két ezredéve közölte is velünk: hogy feltámadunk! Oh, balga, ember, ne félj a haláltól! Nem az örök elmúlás kapuja az, hanem a szebb jövőre feltámadásnak első küszöbe. Gy. Gy. A Yöröskereszt-egylet közgyűlése, A világháború esztendejében alig húszan vettek részt a vöröskereszt-egylet közgyűlésén. Hogy békeidőben a vöröskereszt-egyesület nem ! tudott népszerűvé lenni, annak talán az volt az oka, hogy ennek az intézménynek központi szervezői bizonyos exclusiv szellemet honosítottak meg az egyesületben. De hogy ebben az évben amikor szemünk láttára fejt ki a vöröskereszt áldásos működést szerte az egész világon — mégis bántó közöny mutatkozik az egyesület iránt, ez olyan jelenség, amely felett nem lehet szónélkül napirendre térnünk. A mult szombati közgyűlésen úgy az elnök magas szárnyalású, ékesszavu megnyitójában, mint a meleg emberbaráti szeretettől áthatott, szép titkári jelentésben egyaránt elragadó apotheozisát hallottuk a vöröskereszt magasztos jelvényéhez fűződő eszméknek. Ha egy magában véve is minden lelkesedés kiváltására alkalmas eszmének ily buzgó apostolai vannak, mint az a lelkes kis gárda, mely a szombati közgyűlésre egybegyűlt, akkor gondolkodóba esünk azon, hogy miért oly kevesen vannak ez eszme hívei ? Egy közel 22.000 lakosú, intelligens városban a vöröskereszt-egylet több évtizedes buzgólkodása nem tudott több tagot szerezni 304-nél, holott az volna a kívánatos, hogy a vöröskereszt szervezetébe beletartozzék minden ember, akinek vankét koronája. Vájjon nem kellene e törvény erejével megszervezni a vöröskeresztet s kiterjeszteni és kötelezővé tenni ez eszme szolgálatát mindazokra, akik a háborúból itthonmaradtak. Népszerűsíteni kell a vöröskeresztet s ha majd eljön a béke ideje, akkor szabadabban beszélhetünk arról is, hogy a vöröskereszt országos szervezetének exclusiv szellemét hogyan szüntessük meg. Akkor talán majd arról is beszélhetünk, hogy a vöröskereszt jelvénynek nemzetközi tiszteletben tartását hogyan lehetne a mostaninál jobban biztosítani s kizárni a háború sok borzalmából azt a legviszásabb dolgot, hogy ellenségeink szinte sportot űznek a vöröskereszt semmibe vételéből s valósággal vadásznak a vöröskereszt jelvényének védelme (?) alatt szent hivatásukat hősiesen teljesítő orvosokra. A Szibéria kietlen vidékére fogolyként elhurcolt vöröskeresztes orvosok nagy serege bizonyára egyik elsőrangú fontos problémájává teszi e kérdést a béke munkájának, amely a háború által kigúnyolt és elpusztított sok eszmének és gondolatnak revízióját fogja követelni. * Galamb Józsefné és Gyurátz Ferenc elnököltek a Vöröskereszt-egylet közgyűlésén, mely Gyurátz Ferenc áhítattal hallgatott, gondolatokban gazdag beszédével kezdődött. Az elnöki megnyitó után jegyzőkönyv hitelesítésére dr. Kövi Józsefnét és dr. Antal Gézát kérték fel s azután Baldauf Gusztáv titkári jelentése került sorra, mely az intézmény nagyszabású ós sokirányú működésének érdekes és hű ismertetését foglalta magában, Dr. Weltner Sándorné számolt be a mult év pénztári eredményéről, mely szerint az egyesület közel 6600 K-át költött a háborús jótékonyság céljaira, adminisztrációja pedig mindössze 184 koronába került. Az egyesület bevételei csak mintegy 4700 K-t tettek ki, amelyből a háború idejére körülbelül 3000 K bevétel esik. A hiányt persze az alaptőkéből fedezték, melyet ugyancsak erősen fog igénybe venni az 1915. évben is a kórház fenntartása. A kórház fenntartását jelentékenyen elősegítették a nagymértékben érkezett természetbeni adományok is. A közgyűlés úgy a titkárnak, mint a pénztárosnak köszönetet szavazott fáradhatatlan, buzgó és önfeláldozó működésükért. Ezután a választások következtek. A választmánynak kisorsolt tagjait újból megválasztották s kiegészítették azt a következő új tagokkal : Fa Mihályné, dr. Molnár Imréné, Zsilinszky Lajosné, Csizmadia Lajos, Kemény Béla és dr. Teli Anasztáz. Steinberger M. utóda ^EE^EEE nedek Oszkár férjem hadban léte alatt is elfogadok és elkészíttetek szakképzett segéddel óra- és ékszerjavítási és vésési munkákat. - Benedek Oszkámé.