Pápai Hírlap – XII. évfolyam – 1915.

1915-03-20 / 12. szám

Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: KŐKÖ8 ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. A nagy tavasz. Nagy tavaszunk van. Történelmünk ritkán élt át olyan természetébredést, mint a mai. A lágyan fuvalló szellő sok helyütt nem a zöldelni kezdő mezők puha szőnyegét simogatja végig, hanem szelid lehellete sirva surran el véráztatta földek sok ezer holdjain, holttestek halmazain, elesett harcosok temetetlen csontjain. A patakok, a folyók medrében az olvadástól, sok-sok kikeleti esötöl megduzzadt hullámok szine nem a régi, a megszokott. Pirosra van festve. A háború, a nagy szinkeverö, sok vért öntött beléjük. És mintha a habok csörgésében, a nagy áramlások zúgásában visszhangképen ott hallanók a haldoklók nyögését, a harci fegyverek rettentő zaját, az ágyuk érctorkának halált jelentő bömböléseit. A természet ébredezni kezd. E nagy alvónak micsoda ébredése iesz az, ha majd látja, hogy ahol máskor zöld lombokat rakott a zsendülő erdők koronáira, ott nincs munkája többé, puszta avar tátong elébe, az ellenséges ágyuk tüzétől teremtett avar. Micsoda ébredése lesz majd az a természetnek, amikor száz és száz mérföldek határaiban nem hallhatni a mezei pacsirták hangját, az erdei énekesek szivvidámító kórusát, a vándorfecskék kedves csicsergését, a gólyamadár kelepelését, a föld szorgos munkásainak danolását. Micsoda ébredése az a természetnek, midőn látjuk, hogy ifjaink, akik máskor a márciusi légáramlást megérezve csoportosan keresték fel a szabad mezők útjait, a zöldülö ligetek illatos berkeit, most nagy csoportokban sor alá állnak, büszke öntudattal katonákká vállnak és fegyvert fogva kezükbe vonulnak el a harcmezöre, vérük omlásával védeni a hazát, a lángolóan szeretett hazát! Nagy tavaszunk van. Próbára tevő tavasz. Az alkotó, a megmentő erők egyesítésének kikelete. Nem kétségbe esnünk kell a jelen állapotokon, hanem tetterőre ébrednünk. Nem a bánat sötét palástját kell tagjainkra öltenünk, hanem neki gyürköznünk a munkának. Ki-ki oda álljon, ahová rendelte a végzete, tétova nélkül teljesítse a rárótt kötelességeket! Mindannyian dolgozzunk! Dolgozzunk teljes és szeplőtlen idealizmussal, amely mentes minden haszonleséstől és gyakorlati üzérkedéstől. A hazánk földje fölé boruló ég mint nagy templomboltozat terjeszkedik el fölöttünk, amelynek szent árnya sohasem, de különösen most nem türi meg a közönséges anyagi érdekek rút zsibvásárját. Nagy tavasz van. Hazánknak talán a legnagyobb tavasza. Tőlünk, a mi összetartásunktól, a mi idealizmusunktól s a belőle áradó munkától függ, hogy a természet ébredésének e napjai az óhajtott boldogabb nyárnak s jövőnek alapvetői legyenek. 0y. Kereskedelmünk a háborúban, Több mint féléve, hogy a háború körülöttünk dúl s íme nem váltak valóra azok a jóslatok, melyeket békében annyira magunkévá tettünk. A gazdasági élet teljes megakadását, az üzleti forgalomnak a minimumra való redukcióját hittük. Csak fokozta e meggyőződésünket az augusztus havi teljes üzlettelenség s ha a detail-kereskedelem a nagy általánosságban, még ma sincs a békében megszokott normális ponton, viszont az engros üzlet oly hatalmas lendületet vett, mihez foghatót még nem tapasztaltunk. Eltekintek a napi szükségleti cikkektől, melyekben ha nem is a fogyasztás, de a vásárlás statisztikai adatok szerint nagyobb volt, mint békében, mondom, figyelmen kivül hagyva ezt, mert itt majd mindenki abban a tévhitben volt, hogy nem lesz élelmiszere s így hónapokra igyekezte szükségletét fedezni. Hogy más példát ne említsek, a hónapokkal ezeiőtt észlelhetővé vált sóhiányt sem idézte elő más, mint a túlzott előrelátás s nem lett volna talán az a maximális ár, melyet a vevőközönség meg nem fizetett volna, csakhogy mennél nagyobb mennyiséget sikerülhessen felhalmoznia éléskamrájában. A forgalomnak a megnövekedése a textil szakmában keltette a legnagyobb meglepetést. S ha e változást nem is normális üzlet hozta, örömmel kell vennünk e sok viszontagságot átélt szakma fellendülését, mert az utolsó évek nagy veszteségei, mely különösen a textil kereskedelmet sújtotta, oly nagy arányúak voltak, hogy félni kellett ez üzletág teljes tönkremenésétől. Régen nem viseltünk háborút s nem is láttuk előre, hogy annak a sok-sok millió embernek, kik ma a harctéren vannak, mennyi mindenre van szüksége. A muníción és az életfenntartáshoz szükséges cikkeken kivül a textil szakma volt az, melynek igénybevétele a hadvezetőség részéről elsőrangú feladat volt. Ruházati cikkek, fehórnemüek, takarók oly nagy mennyiségben kellettek, hogy alig volt megbízható ajánlattevő, kit a hadvezetőség ne fogadott volna szívesen. Természetes, hogy az óriási kereslet, valamint a nyersanyag hiánya a leggyorsabb időn belül szokatlan, nagy áremelkedést idézett elő. S ma ott tartunk, hogy a gyárak nagy része kizárólag a hadvezetőség rendeléseit intézi, amelyik pedig még fenntartott néhány szövőszéket régebbi megbízói részére is, az szinte megfizethetetlen árakat kér. Már most a detail kereskedő, kinek minden igyekezete állandó, szép raktárt tartani és szükségletét előnyös árakon beszerezni, a nagykereskedelem felé fordul, hol még jelentékeny készletet talál s a gyárnak a nyersanyag napi árán kalkulált áraihoz viszonyítva, elég elfogadható áron jut szükségletéhez. Az a nagy forgalom a textil szakmában, melyről most oly gyakran hallunk, tehát nem a normális üzletmenet visszatértét jelenti, hanem egyrészt a hadvezetőség nagy megbízásai folytán előállott nagy árukeresletet, másrészt a detail forgalom koncentrálását a nagykereskedőm felé. Tagadhatatlan, hogy a nagykereskedelemnek e befészkelődése fogja a békében a reorganizálás munkáját elvégezni s bizonyom, hogy a hitelezőknek a megapadása, az áru értékének emelkedése fogja a szakmának régóta várt átalakulását meghozni. Ha tehát az üzletmenet nagy általánosságban nem is csökkent volna, a háboru-alkotta kivételes helyzetek, az általános drágaság, a harcban lévő alkalmazottak családjának segélyezése, a künnlevőségek részbeni elértéktelenedése, a különféle adó és adakozási megterhelések, melyek első sorban a kereskedőket érintik, oly súlyos terhek, melyeknek megszüntetője: a béke után, ha lehet még jobban vágyódni, mint mi mindig, úgy igazán áhítozunk utanna. IC. D. A tengeriliszt és a pellagra. Már régebb idő óta hallottunk és hírlapokból is olvastunk a pellagra betegség felől. Hazánkban leginkább a délkeleti, oláhok lakta, megyékben fordult elő. Hogy a mi vidékünket eddig nem érintette, annak valószínűen az az oka, hogy itt eddig a tengerit jobbára csak úgy fogyasztottuk, amint azt már a sertés átalakította sonkává, magát a tengerit a szegény nép is, különösen a városi, csak kis mértékben fogyasztotta. Most azonban, az ismert okok miatt szükségessé vált rendeletek rövid idő alatt arra kényszerítenek bennünket, hogy a magunk táplálkozására használjuk a tengerit ós pedig lisztszüksógletünknek 50%

_

a erejéig. Ennek folytán időszerűnek, sőt köteles ségemnek tartom, városunk közönségét megnyugtatni abban, hogy ha a várossal e célból szerződött cég, az emberi táplálkozásra való, megfelelő száraz minőségű tengerit szerez be, illetőleg szállít, akkor ezen egyébként elég veszélyes bajtól nem kell tartanunk. A tőlünk nem is nagy távolságban levő Stájerhonban a rendes viszonyok között is általános és megszokott tápláléka a lakosságnak a tengeriliszt és ennek dacára ott pallagra betegség még nem fordult elő, mert emberi táplálékul legnagyobb részt cinquantino tengerit őrletnek, ós ezen fajtában legkisebb a csirarész az összes tengeri fajták között. A tenge riben, tudvalevő, a csira igen nagy (30—-83%) olajtartalommal bír, ós a víztartalmon kivül ez okozza a tengeriliszt gyors megromlását ós az olajrésznek megavasodása okoz olyan erjesztő Tavaszi kosztüm, blúz- és pongyola-kelme újdonságainkat Alapítási év: 1848. ijren tÍH/.teh vevőink szives íig-y eiíiiél>e ajánljuU. Alapítási év: 1848. == KKAUSZ és KÖREIM fiivatnagyáruháza. = >