Pápai Hírlap – XII. évfolyam – 1915.

1915-01-09 / 2. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: !)«• KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. A reváns. Büszke jelszó. Értelme: férfias boszu, íéifias visszafizetés, mindén mentelenség nélkül. Főleg a francia nemzet szava ez. A dicsőség, a gloire nemzeté-é, amely 1870 óta mélyen fájlalta a nagynémet leckét, amelynek tandijául Elszászt és Lotharingiát kellett oda adnia. Scha még népet annyira át nem itattak a reváns, a férfias boszu vágyával, mint a bukott 111. Napoleon nemzetét. A családban a kis gyermek ezt gőgicsélte; a mennyegzőkön a hitvestársak erre esküdtek fel; az iskolák padjai között a szellemi légáramlat irányát ez szabta meg; a templomod szószékein a kenettelteljes prédikációk gondolatkörét ez koszoiuzla keresztül-kasul; a malom alatti kis.poiitikate keiül pattegott, a nagy politika ó*ás fj-iigilyenek forgását az ebből eredő.olaj Könnyítette n;eg. 44 teljes esztendeje tartott a nagy cél löiüli n unkája a hires gall nemzetnek. S mi lett mégis belőle? A^ közönséges oláh virtus: a ciné mmiye, aáiely a visszafizetésben az orvtámadást is becsületéhez méltónak itéli. A reváns büszke népe i's akkor mer támadni nemes ellenfelére, a németre, amikor arra majdin m ez egész világ rárohan. Oh reváns fogalma hová sülyedtél tennen szülő anyád, a franciák tetteiben!? Jp^Sebesültjeink ellátása. A sok oldalról felhangzó kifogás késztetett bennünket arra, hogy a városunkban elhelyezett sebesült katonák ellátása iránt közvetlenebbül érdeklődjünk és saját tapasztalatokat gyűjtve megmondjunk e kérdésben mindent őszintén és sine ira et studio, azaz harag és részrehajlás nélkül. Állíthatjuk a leghatározottabban, hogy sebesült hőseink dolgait a legszeretőbb figyelemmel kiséri áldozatra kész közönségünk. Nemcsak nem vonja ki magát az adakozás hazafias kötelessége alól, hanem lelkesült áldozatkészsége mellett benső odaadással csüng a városunkba került beteg hősök sorsa iránt. Talán éppen ez a nemes érzelem az oka, hogy a hadi kórházainkban hamar észre vesz minden hiányt s ellene ott, ahol tud, mindjárt biráló észrevételt is tesz. Ennek a tudatában kerestük fel három helyen hadikórházunkat és vizsgáltuk meg az ott talált helyzetet. Ami az étkezést illeti, nyíltan ki kell jelentenünk, hogy az nem egy tekintetben javítást követel. Nem értjük ez alatt azokat a kifogásokat és panaszokat, amelyeket sebesültjeink ápolása kezdetén az ehetetlen és silánynak mondott koszt ellen felhoztak. Ezen az állapoton már, legalább amint mi láttuk, segítve van. Maguk a betegek is határozottan kijelentették előttünk, hogy most már ellátásukkal meg vannak elégedve. Tehát ez oldalról nincs szavunk hozzá. Azonban, igenis, a mi felfogásunk szerint az ellátás, ha a szerződésnek megfelel is, még mindig igen gyönge. Nagyon is közönséges, az edzéshez hozzászoktatott gyomornak jó lehet, de betegnek, ha sebesült katona is, nehéz és nem tápláló, éltető. És ami fő, egyáltalán nem ér napi 2 koronát és 16 fillért. Mert csak lássuk, miféle ebédet kaptak újév napján katonáink a bencés főgimnáziumi hadi kórházban? Marhahusievest tésztával, főtt marhahúst és kelkáposzta főzeléket. Sem az adott mennyiség, sem az ételek izletessége ellen szót nem emelhetni. Ámde ez oly egyszerű és hogy úgy mondjam: durva koszt, amely napi 2 koronával szinte hazárdul van megfizetve. Az ebédből lehet megítélni a vacsorát is és következtetést vonni a reggelire és az uzsonnára. Ezekről hallottuk, de nem láttuk, hogy pl. reggelire a katonák hetenként többször rántott levest (ezt a löttyöt) kapják; uzsonnára szalonnát és vacsorára igen sokszor főtt tésztát. A közvélemény elfogulatlan és minden animozitástól ment Ítéletére bizom: vájjon ez az ellátás összhangban van-e a napi 2 korona 16 fillérrel? Vájjon nem lehetne-e sokkal jobb és táplálóbb ételeket adni ez összegért sebesültjeinknek úgy, hogy még a vállalatnak is megmaradna belőle tisztességes polgári haszna? Hiszen Pápán sok idegen deák van elszállásolva és közülük alig fizet egynéhány eltartójának havonként 60 koronát. Mind kisebb dijért nyer teljes ellátást és oly kosztot, amely több tál ételből áll, választékos és finom. Ennélfogva első sorban is az étkezés minősége követel sürgős javítást. Joga van hozzá, sokat fizetnek érte. E minőségbeli javítás álljon az eledelek finomabb és változatosabb előállításából. Mért ne lehetne hetenként egyszerkétszer sült húst is, disznóhúst adni a főzelékre, vagy a főtt marhahús mellé pótételül körítést? A vacsorára is áll ez a változatosság. Egyedül a reggeli és uzsonna maradhatna mindig egy; de sohasem más, csak jól elkészült meleg kávé. A jó táplálkozás igen fontos kelléke még az is, hogy amely ételnek melegnek kell lennie, az ne kerüljön hidegen az asztalra. A hideg leves, a hideg főzelék és főtt tészta, s a melegségét vesztett főtt marhahús nem annyira táplál, mint inkább teher a gyomornak és étvágyrontó, sőt minden izletességét elveszti. Szegény sebesültjeink, éppen e miatt panaszkodnak legtöbbet. Hidegen kapják ételeiket. E tekintetben nem birjuk eléggé a szivére kötni mindazoknak, akiket illet, hogy minden lehetőt kövessenek el arra, hogy sebesültjeinkhez az ételek melegen kerüljenek. Minden nehézségen győzedelmeskedhetünk, csak akarnunk kell. Örömmel értesülünk, hogy egy helybeli erkölcsi testület veszi a kezébe a sebesültek ellátását. Helyesen ! Reméljük, az elősorolt jogos kivánságokatteljesíteni fogja. S még csak azt szeretnők, ha nálunk is úgy, mint más városokban, a helybeli intelligencia honleányai sietnének segedelmére a szent ügynek. Leányok, asszonyok alkalmat találhatnak, ha akarnak, arra, hogy katonáink élelmezésében közvetlenül is résztvegyenek. Én azt hiszem, hogy az az erkölcsi testület is, amelyik, hallomás szerint, magára vállalja a sebesültek mezését, örömmel fogadja e segíts A sebesültek ellátásáról s gondoz?. ról szólván, nem hagyhatom említés { kül az ápolótermekben tapasztaltakat sem. Most csak pár szót rá. Az ápoltak egészségének és a jó rendnek is aligha érdeke, hogy a kórházak termei cigaretta- és szivarfüsttöl szinte sötétek legyenek. Hiszen úgy is elég sokan vannak egy-egy szobában elhelyezve s már maga ez a körülmény is veszélyezteti a légzéshez szükséges tiszta levegőt, hát még ha szivarfüst gomolyagok is hozzájárulnak a levegőrontásához, — vájjon használhat-e ez a betegnek ? Dohányozni csak a termeken kívül lenne szabad. Végezetül kötelességünknek tartjak megjegyezni, hogy a sebesültek ellátása a grófi uradalom, a Vöröskereszt és a Földmives-iskola kórházaiban minden tekintetben kifogástalan, sőt, amint ^ Vöröskereszt konyháját láttuk, kitür: Pedig e három helyen sem kerül töbt az élelmezés napi 2 koronánál. Reméljük, hogy hadvezetöségünk nemcsak gálánsul fizet a sebesült harcosok élelméért, hanem a díjért méltó jó, bőséges, ízes, változatos és meleg ételeket is követel részökre. Ennyit legalább is megérdemelnek beteg hőseink. G

y. Gy. Bevonuló katonáknak! Finom, fehér gyapjú és drap teveszőr takaró! Gyapjú-pokrócokban igen nagy választék. KBACSZ és KOBEI9Í nagyáruházába.