Pápai Hírlap – XII. évfolyam – 1915.

1915-12-25 / 52. szám

PAPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árait: Egész évre 12, félévre 6, Egyes szám ára 24 ^^^M FŐÍ$|(Öl Laptulajdonos főszerkesztő: KÓKÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. yy A városok karácsonyfája. A szeretet ünnepe, ahol csak tud, mindenütt dús karácsonyfákat állít fel, amelyek ágairól örömkeitő ajándákok csüggeneá. Egyesek, csalédok, testületek gyönyörködnek e téli fák lombjai közül kiragyogó fénysugarak árjában s e vérzivataros, nyomasztó időkben is legalább most érzik, hogy mégis kell lennie a földön szeretetnek, amely előbb-utóbb örök áldást és el nem muló békét hoz majd a számunkra. A városoknak mint testületeknek, szintén joguk van erre a boldogító reményre és e gond felett virrasztó hitre. Ha tényleg nem is, de képzeletben ők is felállíthatják maguk előtt a nagy karácsonyfát és joggal kereshetik ágai közt az ajándékokat, amelyeket a mindnyájunk gondozójától, az államtól, helyesebben: annak végrehajtó közegétől, a kormánytól várnak. Mert a mi városaink vatóban megérdemlik ezt a családapai figyelmet. Igazán jó gyermekek módjára viselkedtek a nagy családban, az államban, az alatt az utóbbi félszázad alatt, amely alatt Magyarország újra ébredett, és oly erőt gyűjtött magának, hogy képes lett a mostani világháborúban szövetségeseinknek a győzelmet biztosítani. Városaink szinte csodaeröt fejtettek ki a termékenylö évtizedekben. Anyagi és kulturális téren a vidékek központjai lettek. Az ipar és a kereskedelem felvirágoztatásáért tehetségüket felülmúló áldozatoktól sem riadtak vissza s ezen indusztriális munka révén oktatták a jobb földmivelésre a népet, tanították és gyarapították a falut, s mindenek felett a magyar nemzeti kulturának, a magyar nyelvnek, a magyar közérzésnek Ők lettek az első és leghatalmasabb erőforrásai, apostolai, oszlopai, erődítményei. S hogy a mai világháborúban oly dicsőn álljuk meg a helyünket, azt mindenekelőtt városainknak köszönhetjük. Tehát városaink jó gyermekek. Megérdemlik a legszebb karácsonyfát a legértékesebb ajándékokkal. A kormánynak már van is egy ilyen ajándéka. A városi tisztviselők 20%-os háborús segélye. Nem sok ugyan az öszszeg, de a jóakarat jele. Második, igen nagy és örömet okozó ajándéka lenne a kormánynak, ha a városi tisztviselők és valamennyi kisebb-nagyobb ni ngu alkalmazottak nyugdíjazásában segedelmére sietne a városoknak. A formát már hozzá megadta a városok kongreszszusa, amikor elhatározta a városi Tisztviselők Országos Nyugdíjintézetét s kérte hozzá az állam hathatós anyagi támogatását. Micsoda szép ajándék volna a városokra nézve, ha óhajtásukat végre teljesítené a kormány! Várva-várt, jogos ajándéka lenne városainknak, ha mind megszabadulhatnának a törvényhatósági gyámkodásoktól. Ha a maguk erejére, bizalmára és munkakedvére hagyná őket az államhatalom. Hisz kinőttek már a gyermekszobából. Kivívták nagykorusági igényöket. S az ö éltető s fejlesztő elemük is, mint az egyes embereké: — a szabadság. Közös óhajtása a városoknak az is, hogy a kulturális és a nem kulturális intézményeket, telepeket, gyárakat stb. effajta institúciókat az állam ne egypár városban halmoztassa össze, hanem, mint a jó apa gyermekei közt, méltányosan ossza szét. Hiszen városaink mind jó gyermekei az államnak, egyforma jóakaratot érdemelnek. Még sok más ajándék is elférne a városok karácsonyfáján, de egyenlőre ezzel is megelégednének a jó fiuk, a városok. Gy. Gy. — A fürdőközönség figyelmébe! Tekintettel a szén nehéz beszerzésére, a gőzfürdőt a következő napokra osztottam be: péntek, szombat és vasárnap, mely napokon a gőzfürdő az urak részére lesz nyitva, hétfőn pedig egész nap a hölgyek részére. Kádfürdő minden nap. Tisztelettel: Balogh Gyula. Még egyszer a tejragálatról. Lapunk 50-ik számában e helyen felhívtuk a hatóság figyelmét, hogy az elharapódzott tejpancsolás megakadályozása céljából tartasson minél többször tejvizsgálatot. Úgy véljük, a közóhajnak adtunk kifejezést, amikor erre a dologra reá tereltük a figyelmet, s nem hisszük, hogy a közönség köréből akadna valaki, aki ne helyeselné, hogy a tej minőségét minél gyakrabban ellenőrizzék, mert minden erkölcsi prédikációnál több eredménnyel járna, ha a tejpancsolók folyton a fejük felett éreznék az ellenőrzés Damokles kardját, no meg az elkövetett kihágás rendőrhatósági következményeit. De azt mondhatná valaki, hogy munkával rengetegül túlterhelt főorvosunk a jelen viszonyok között képtelen a tejvizsgálatra, általában az élelmiszerek vizsgálatára gyakrabban időt szakítani. Ez igaz! Magunk is tudjuk, hogy lankadatlan buzgalmu főorvosunk a háború óta szinte emberfeletti munkát vé^vfz.^ora reggeltől késő estig úgyszálvár/ megszakítás nélkül nemes hivatásának betöltésében fáradozik, s csak csodálni tudjuk fizikumát, amely a szervezetet kemény próbára tevő túlfeszített munka elviselésére képessé teszi. Ámde mi cikkünkben nem mondottuk sehol, hogy a tejvizsgálatot a főorvos végezze. Nem is szükséges, hogy ő végezze. Szerintünk ez a munka sokkal egyszerűbb, hogysem azt okvetlen orvosnak kellene teljesítenie, mert hisz a tejvizsgálatot inkább a műszer végzi, mint az ember, a vizsgálatot teljesítőnek csak a műszer megállapította eredményt kell lejegyeznie. Az volna tehát a véleményünk, hogy a város bízzon meg más, alkalmas egyént a tejvizsgálattal, aki aztán a főorvos kitanítása és útmutatása mellett, általában az ő fenhatósága alatt végezné a tej ellenőrzését. Sőt mi ennek az egyénnek hatáskörét kibővítendőnek tartanók a piacra kerülő összes élelmiszerek, továbbá a mértékek vizsgálásával, valamint az élelmiszereket árusító üzletek tisztaságának felügyeletével is. Szóval, ez az állás afféle új állás volna, melynek hatáskörébe közélelmezósünk ellenőrzése tartoznék. Ez a kérdés, pláne napjainkban, olyannyira fontos, hogy nem szabad a városnak visszariadnia az áldozattól, mibe megoldása kerülne. Itt is áll a közmondás, hogy megtérülne a vámon, mit elveszítenénk a réven. Utóvégre a nagyközönség, amely fenntartja a várost, a közintézményeket, joggal elvárhatja, hogy ne csak a terhek viselését követeljék meg tőle, hanem vitális érdekeinek megvédésénél oltalmat is találjon; ne csak mindig azt hallja, hogy: adj, hanem adózásával szemben nyújtsanak neki, ha nem is kézzelfogható, de morális hatásában megnyilvánuló előnyöket. Az ellenőrzés gyakorlását a közélelmezés terén egyébként hogy szükségesnek tartja maga a város is, azt bebizonyította azzal, hogy a liszt-ellátás ellenőrzésére három egyént alkalmazott. Miért ne lehetne ugyanezt megtenni a tej és más élelmicikkeknél is? Gyakoroltassuk tehát mielőbb a tej-ellenőrzést, akár ideiglenes, akár állandó alkalmazott közreműködésével, hogy a közönségnek tejjel való ellátásánál fennálló szemérmetlen visszaélések végre-valahára megszűnjenek. N. P. N. B. A tej és egyéb élelmiszerek vizsgálatával megbízható volna esetleg a városi állatorvos is, ami még célravezetőbb megoldás volna, mert íny a vizsgálatot teljesen szakember végezné. A hús vizsgálatot már úgyis ő teljesíti. Fenti.