Pápai Hírlap – XII. évfolyam – 1915.

1915-09-11 / 37. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: DR- KÓEÖS E? N" I) R E. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Baromfi-piacunkról. A hus ára nyolc hónap óta olyannyira magas, hogy még a jómódú és gazdag családoknál is ritkán kerül hus az asztalra. Drága a húsnak minden fajtája, marha-, borjú-, sertés- és birkahús. Nem is csoda, hogy oly szörnyű drága a hus, mert a marhának háromszoros négyszeres ára van, mint a Balkán háború előtt, ezelőtt 5—6 évvel. Természetes, hogy a háború az oka ennek a drágaságnak, de ha közelebbről figyelembe vesszük a történteket, akkor arra a meggyőződésre jutunk, hogy nem annyira a háború, hanem a marhaszállítók verték fel oly szédítő magasságra az árakat. A hadvezetőség a marhaszükséglet kisebb részét vásárolta közvetlenül, a nagyobb részét szállítókra bizta. Ezek azután elszéledtek az ország minden részébe és számtalan alkuszt küldöttek vásárlásra és hogy mielőbb beszerezzék a sok százezernyi marhát, egymásra licitáltak és sokszor oly árakat Ígértek, milyent a gazdák és bérlők nem is mertek volna kérni. A mészárosok a drága árak dacára panaszkodnak, hogy nem tudnak megélni és csakugyan úgy helyben, mint az ország minden részében sok mészáros bezárta üzletét. Ha volt pénze, marhakereskedő lett; ha nem volt pénze, bevásárló lett; az is bizonyos, hogy így sokkal többet kerestek, mintha iparukat folytatják. A husdrágaságot nagyon megérzi városunk közpénztára is, mert marha, borjú és sertés feleannyi kerül levágásra, mint a Balkán háború előtt. A városi fogyasztási adóhivatal ezt megdönthetlenül bizonyítja. Van a húsnak néhány oly fajtája, mely a mészárszéki hust pótolhatja. Ilyen a vadhús, de ez Pápán úgyszólván nem kerül fogyasztásra. A husdrágaságnak igen lényeges kiegészítője lehetne a hal; de Pápának fekvése olyan, hogy nagyobb folyó távol esik tőle. A Rábában nagyon kevés a hal, mint úgy a Kis-Dunában és így piacunkra minden hetivásárkor talán csak 30—40 kg. különféle fajtájú halat hoznak, ami a kereslet kielégítésére elégtelen. Ezelőtt 40 esztendővel sokkal jobb sorsa volt a városnak hal tekintetében, mert akkor minden csütörtökön 2—3 megrakodott kocsi halat hoztak a városba a Balatonból és mindenki jóizü halat vásárolhatott olcsó áron. De a Balatonban is azóta nagyon megfogyott a hal és már néhány évtized óta az összes balatoni halat Budapestre és Bécsbe viszik elárusítás végett; csak ritkán jut más városnak a balatoni halból. Legnagyobb és legjobb helyettesítője a mészárszéki húsnak a baromfihús. Még ezelőtt 35 esztendővel nagyon olcsó volt Pápán a szárnyas. Egy sovány lud ára volt 70 kr.-tól 1 frt.-ig; kövér lud ára volt 3 frt.-ig; egy pár réce volt 1 frt. 20-tól 1 frt. 50-ig. Egy pár csirke 30-tól 50 kr.-ig; egy pár tyúk 1 frt.-tól 1 frt. 20-ig. A pulyka nagyság szerint 1 frt. 20-tól 3 frt.-ig. Nézzük meg a mostani árakat, mikor az eladók egy 5—6 kg. súlyú kövér ludért elkérnek 12, sőt 15 frt.-ot. Ezt a drágaságot főkép a baromfikereskedők csinálták. Van itt a kofáktól eltekintve néhány baromfikereskedő, kik hetenkint nagy mennyiségben szállítják Pápáról a baromfit Bécsbe. Mivel pedig Bécsben sok százezernyi gazdag ember van, akik gyomrukat mindennél jobban szeretik és nem akarnak elszokni a baromfihús élvezetétől, megfizetnek minden árt, amit tőlük kérnek s nekünk pápaiaknak a gazdag bécsiekkel kell konkurrálnunk, azért vagyunk kénytelenek oly horribilis árakat fizetni baromfiért. Baromfikereskedőink már évtizedek óta a piacunkon összevásárolják a baromfit, alig alkusznak az eladóval, hanem megadnak neki minden árt. Ezen felül a környékbeli falvakba is kijárnak s a tyukászokkal versenyezve összevásárolnak minden baromfit s hónapok óta nap-nap után ládaszám szállítják Pápáról a baromfit Bécsbe, hol a lekopasztott kövér lud ára kilogrammonkint 4-60—5-— K. Ilyen árakkal kell nekünk pápaiaknak versenyeznünk! A városi tanács már két hónappal ezelőtt belátta a helyzet tarthatatlanságát s a maximális árak megállapításával iparkodott a bajon segíteni. Ámde éppen a baromfi-árak megszabásánál volt a legkevesebb szerencséje rendőrségünknek. Először olyan alacsonyra szabta a baromfi árát, hogy e miatt nem hoztak baromfit a piacra. Utóbb javítani akart e helyzeten, de ismét elvetette a sulykot s az ellenkező végletbe tévedt. A sovány lud árát kilogrammonkint 2 K 20 f-re szabta, holott a sovány ludért 1 K 50 f, a kövér ludért 2 K elég magas ár lett volna. Egy 5 kgr. súlyú ludért 11 K, 6 kgr. súlyért 13 K elég magas ár. A fogyasztók már ismételten tartottak értekezletet, melyben a baromfiak árának, leszállítását követelték, de a rendőrség elzárkózik a közönség jogos óhajának teljesítése elöl. Igaz, hogy az árak leszállítása magában véve még nem hozhat alapos javulást. Ez csak akkor várható, ha a baromfikereskedők üzérkedéseinek gátat vetünk. Naponként lehet hallani, hogy a baromfikereskedők a piacon már korán reggel kezdik összevásárolni a baromfit, a tilalom dacára. Legjobb volna, ha a baromfi- és tojáskivitelt a kormány megtiltaná, akkor mindjárt volna a nagy drágaságon segítve. Dr. Lövy László. Nincs gabonaforgalom. Ez a panasz hangzik országszerte. Azok a remények, amelyeket a kormánynak ide vonatkozó rendeleteihez fűztünk, szertefoszlottak. A spekuláció, karöltve az agrárérdekek istápolóinak egy jó részével, fittyet hány a törvényre, rendeletekre, az ország lakosságának lególetbevágóbb érdekeire, a haza szent ügyére, teljesen elbújik a nyilt piac elől, hogy vagy már most titokban elégítse ki uzsorázó szenvedélyét, vagy pedig majd később feküdjön rá a kiéheztetett társadalomra. Ez így nem mehet\ tovább! A felzúdulás ez ellen a lelketlen és leghazaíiatlanabb trükk ellen útra kelt és mindinkább növekszik, ami valószín üleg a kormányt mielébbi erélyes és kérlelhetetlen eljárásra fogja indítani. Ezzel a tárggyal foglalkozik a Gazdasági Tudósító legutóbbi számának vezetőcikke, amelyet közérdekű jellegénél fogva egész terjedelmében íme leközlünk: „A gabonaforgalom, dacára a Haditermóny rt. es a bizományosai minden erőlködésének, nem tud a rendes kerékvágásba terelődni. Nem pedig azért, mert a gazdák, akiket elkapatott a túlmagasan megállapított kezdő maximális ár, a most érvényben levő árakon nem hajlandók terményeiket a H. T.-nek felajánlani. Nem lehet ellenőrizni, hogy honnan származott az a vak hir, hogy a gabona maximális árát a kormány fel fogja emelni, de tóny az, hogy gazdáink körében széltóben-hosszában beszélik ezt ós ez az oka annak, hogy nemcsak kisebb termelők, de nagyobb uradalmak sem hajlandók gabonájukat eladni. Megtörténik tehát az a furcsaság, hogy amikor igen jó termésünk van, az ország őrleni való gabonával való ellátása szinte leküzdhetetlen akadályokba ütközik. Megszoktuk ugyan, hogy nálunk az agrári-