Pápai Hírlap – XII. évfolyam – 1915.
1915-08-28 / 35. szám
PÁPAI MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: D R- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petöfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Készüljünk a télre. Még sohasem volt okunk annyira előre felkészülni a téli időszak elviselésére, mint most. Ez egyesekre éppen úgy ró kötelező gondokat, mint a városokra és községekre. Mi az egyeseknek gondjaira és tennivalóira nem terjeszkedünk ki, hanem inkább a város ebbeli feladataira mutatunk rá. Mindenek előtt örömmel értesültünk arról, hogy megyénk alispánjához már leérkezett a kormány azon rendelete, amelynek értelmében qzj.egész törvényhatóság területéte elrendelhető az élelmicikkek nvaximális árának ""megállapítása. Ezzel a joggal közigazgatási hatóságunk, ha minél hamarabb fendet teremt élelmező piacainkon és minél igazságosabban oldja meg a rendkívüli fontos kérdést, a tél aggodalmait nagy részben elűzni segíti és méltó hálára tarthat számot a már eddig is oly kegyetlenül kiuzsorázott vevőközönség részéről. v . A '"termetűk e|»y j<5 hagy csoportétól szinte bőrig lezsarolt vevőközönség reméli, hogy ezután már nem merik az eladók sem, de némely vásárlók sem túltenni magukat a hatósági tilalomfákon, de meg az ellenőrző közhatóság sem veszi foghegyről a maga által megállapított árakat és a rájok vonatkozó rendeleteket. Mert ez az engedelmesség a sarkköve annak a sikernek, amelyet a hatósági árakon nyugvó közélelmezéstöl várunk. Mindenesetre a célhoz biztosabban elvezetett volna az, ha a kormány az egyes főbb élelmicikkek kivitelének tilalmát is ráruházta volna a hatóságokra. Ezt azonban nem tette. Ennél fogva maguknak a megyei főhatóságoknak kell sürgetöleg szorgalmazniok a kormánynál e tilalmi jog megadását. Enélkül sok helyütt, talán nálunk is, hiányok lesznek a közélelmezésben, amit pedig eleve el kell kerülnünk. Városunkban működik néhány jótékony intézmény, amelyek minden télen erejökhöz képest kivették részöket a szegényebb nép élelmezésében, fölruházásában. A most közelgő hideg hónapokban többszörös áldozatra legyenek ezek készen. A szegények, a ruhátlanok, az éhezők számaelőreláthatólag a múlthoz képest megsokasodik és ezek közül egyet sem szabad a szükségesekben nélkülözni hagynunk. A gazdagabb magánosok, testületek, egyházak ne feledkezzenek meg a közelgő tél szenvedő szegényeiről és a város, mint erkölcsi testület, maga is járjon jó példával az emberbaráti cselekedet áldást hintő utján. Felettébb sajnálhatjuk, hogy a városi lisztre vonatkozó szerződésünk megkötése alkalmával teljesen megfeledkeztünk egy bizonyos mennyiségű ingyenlisztnek a legszegényebb sorsuak számára való biztosításról. No de amit e téren elmulasztottunk, jóvá tehetjük a téli tüzelőanyag megszerzésében. Mert sajnos, az idén többen szorulnak ingyen tüzelőre, mint máskor. S nekünk senkit sem szabad fagyoskodni hagynunk. Nemcsak nagyobb melegedő szobát, esetleg kettőt (az Alsó- és Felsővárosban) kell tartanunk, hanem egy-két szegényebb családot tüzelővel is kötelességünk lesz ellátni. De nemcsak a legszegényebb osztályra fog kiterjedni a hatóság ebbeli gondoskodása. Intézkednie kell arra nézve is, hogy egyáltalában a város közönsége se maradjon tüzelő nélkül, ami könnyen megeshetik, ha előre be nem szerez fát és szenet a közönség közötti elárusitásra. Szenet a villamtelep utján, fát pedig a szomszédos uradalmakkal valóvszerződéssel biztosíthat a lakosságnak. Brre nem fizetne rá, mert biztosan el kelne mind a maga árában. Biztosítsuk tehát magunkat a kegyetlen tél előrelátható támadásai ellen. Mindannyian fogjunk kezet a munkára, egyesek és a város egyaránt. Segítsünk összetartással magunkon! Segítsünk áldozatokkal szegényebb embertársainkon! Enyhítsük e legszerencsétlenebbek téli nyomorát. Különösen a gazdagabb polgártársak és intézetek nyissák bőkezűbben tárcáikat. Jusson eszükbe Tompa egyik szép költeményének „A kenyérkő" cimü regének kezdő versszaka: ,Az Isten a szegények részét A gazdagoknál tette le. Ha földi jóval vagy megáldva, Akkóp sáfárkodjál vele, Hogy megszegjed az éhezővel Isten nevében kenyered! Máskép fogsz tenfejedre Gyűjteni eleven szenet." Ne eleven szenet gyűjtsünk fejünkre, hanem a megsegítettek áldásait! Gy. tty. Ne feledkezzünk el a pápai hadi kórház sebesültjeiről. Háborús költségvetés. A városi tanács a mult héten tette közzé az 1916. évi költségelőirányzatot. Noha a tanács a legszigorúbb takarékosságot tartotta szem előtt a jövő év szükségleteinek megállapításában, a pótadóval fedezendő hiány mégis 34 000 K val több, mint az előző évben. Az 1916. évben a városi háztartás szükséglete 518.172 K 10 f lesz, inig a fedezet csak 267.962 K 46 f s igy 250.209 K 64 f-t kell községi pótadóval fedezni, ami 78*7 0/o" na k felel m ö8 a f°ly ó évi 70'9°/cr o s pótadó kulccsal szemben. Ezt az emelkedést csak kisebb részben okozza a szükségletek növekedése, mely alig 3000 K-át tesz ki, noha a katonai szolgálatot teljesítő hivatalnokoknak napidijasokkal való helyettesítése is benn foglaltatik ez összegben ; a pótadó emelkedése legnagyobb részben onnan van, hogy a város jövödelmei több mint 25.000 K apadást mutatnak. A helypénz ós a fogyasztási adók jövedelmét több mint 18.000 K-val kisebb összegben kellett előirányozni a tavalyinál, holott már az is 7000 K-val kisebb volt az előző előirányzatnál. Pedig e két jövödelem csökkenése csak a kisebb baj, sokkal nagyobb baj ennél az, hogy a város e bevételeinek apadása egyrészt a lakosság jövödelmeinek apadását, másrészt (t. i. a fogyasztási adók apadása) a lakosság szegényedését is mutatja. A költségvetés háborús jellege csak abban mutatkozik, hogy a városi tan ács kénytelen volt elzárkózni minden új kiadás elől, valóságos normál budgetet csinált, mely csak közigazgatásunknak a régi csapásokon való haladását biztosítja, új ösvények nyitására, új ideák, reformok megvalósítására ezúttal gondolnia sem lehetett. A háború által felidézett terhek ebben a költségvetésben még alig jeletkeznek, a katonai szolgálatot teljesítő hivatalnokoknak napidíjasokkal való helyettesítésére szükséges néhány ezer korona fél milliót jóval túlhaladó költségvetésünkben alig jöhet számításba. Maga a városi tanács is jelzi, hogy a háborús állapotból származó rendkívüli kiadásokkal nem akarja az adózó közönséget a jelen nyomasztó körülmények között megterhelni, ezek a kiadások később egy kamatterhét több nemzedékkel éreztető kölcsönnel fedeztessenek. Csak helyeseljük a városi tanácsnak ezt a tervét, melyre különben praecedens is van, mert az 1848/49-ik szabadságharc idejéből ós az ezt követő időszakból származó katonai kiadások ós adókat (90.359 K 89 fillér) a város évtizedeken át nem törlesztette s csak 1902-ben konvertálta egy a Magyar Jelzáloghitelbanktól felvett törlesztéses kölcsönnel. Ázt is csak helyeselnünk lehet, hogy a város a háborús helyzetben kínálkozó jövödelem forrást nem vette igénybe. Sok város tízezrekkel gyarapította pénztárát a közélelmezésnek városi kezelésével. A városi tanács nem követte ezt a példát s inkább arra tördkedett, hogy a lisztárakat minél olcsóbbá tegye. Azt a jövedelmet, amit a közélelmezés házi kezelésében egyes városok szereztek, inkább csak a nagyobb adózók élvezik, ámde az ilyen városokban a lisztárak sokkal magasabbak, mint nálunk (kilogrammonkint 8—10 fillérrel) s a lisztet nagyobb mértékben fogyasztó szegényebb sorsú lakosság százszorta jobban meg-
