Pápai Hírlap – XII. évfolyam – 1915.

1915-01-23 / 4. szám

kon szavazati joggal bírnak. Három évvel ezelőtt 2244 volt a szavazók száma, tehát a szaporodás 591. Elég tekintélyes szám. Az egyes választókerületekben különben a pártok már most akcióba léptek; szorgalmasan gyűjtögetik a női szavazóktól a meghatalmazásokat. Ugy látszik tehát, most sem lesz a választás egészen érdeklődés nélküli, mint azt az ember a háborúra való tekintettel gondolta volna. HETI ÜJDONSÁGOK. — Személyi hirek. Németh István ref. püspök és Vértesy Gyula kir. tanfelügyelő a héten hivatalos ügyekben városunkban tartózkodtak. — Lányi Sándor, a veszprémi kir. ügyészség vezetője, folyó hó 21-én városunkban tartózkodott s mint a fiatalkorúak ügyésze, a vádat képviselte egy Füredy Gyula kir. járásbiró előtt tartott gyermekbirósági tárgyaláson. — Szép kitüntetés érte a pápai 7. honvéd huszárezred tisztikarának egyik rokonszenves tagját, Barcsa Zoltán huszárkapitányt, ki a háború kezdete óta a 37. honvéd gyaloghadosztály parancsnokságához volt beosztva, és a németek keleti hadseregével együtt küzd az orosz-lengyelországi harctéren. A német császár Barcza Zoltán kapitányt vitézségéért a vaskereszttel tüntette ki. — Előléptetések a harctéren. Fábián Imre, a pápai dohánygyár tisztviselője, ki a 20. honv. hadtápzászlóaljnál a déli harctéren szolgál, hadnaggyá lépett elő. —Lenkey Lajost, főiskolánk jeles fiatal tanárát, aki Orosz-Lengyelországban küzd s már vagy 50 csatában vett részt, vitéz magatartásáért zászlóssá léptették elő. — Dr. Lakos előadása Budapesten. Dr. Lakos Béla, főiskolánk tudós tanára, tegnap, pénteken este, a Turáni társaságban, kisázsiai útjáról nagyhatású előadást tartott. — Az aviatika mártírja. Á keddi nap; lapok a hősök rovatában szomorú hirtjí/^^Jitek. Takács Bela katonai aviatikus Igj

^^; ^t^Ar^Tirja, vasárnap délelőtt üi ílg v Lll Környékén biplánján próbarepülést végzett; ámde a leszállásnál — alig husz méternyire a földtől — elvesztette a pedált, gépe félrebillent s lezuhant, miközben a gép összeroncsolta agyát és gyomrát. A bátor pilóta, akinek ez volt a háromszázadik repülése, szörnyet halt. Ez a megrázó hir bennünket, pápaiakat közelebbről érdekel. Az aviatika mártirja ugyanis földink volt, özv. Takács Antalné temetkezési vállalkozó fia. Takács eredetileg apja mesterségét, az asztalosságot tanulta. Mint egészen fiatal ember került Budapestre, telve ambícióval, szakmája iránti szeretettei. A fővárosban aztán önállósította magát, s a tehetséges asztalos mester műhelye csakhamar felvirágzott. Aviatikusok is gyakran keresték fel preciz, finom munkájáért megrendeléseikkel, így megismerkedett az aviatikával, aminek aztán csakhamar rajongó hive lett. Ettől kezdve teljesen az aviatikának élt. Repülőgépeket szerkesztett, s ott kísérletezett reggeltől estig a rákosi repülőtéren, hol tanyát ütött a mostoha sorsú magyar aviatikusok lelkes csapata. Küzdött, fáradott, nélkülözött, s ha eleinte nem sikerült neki, amit elérni akart, nem csüggedt el, hanem — mint a regebeli Sisiphus — újból neki állott a munkának. Neki állott rendületlen bizalommal, fanatikus reménységgel. Három esetben haza is eljött bemutatni repülőgépét, de nem érhette meg az örömöt, hogy szeretett szülővárosa felett röpködhetett volna. Gépe nem volt tökéletes, maga pedig akkor még nem volt gyakorlott pilóta. A világháború kitörésekor mint tartalékos katona a léghajós-osztályba került. Itt csakhamar bebizonyította, hogy elsőrendű pilóta-tehetség. Karácsony előtt tette le, jó 4000 méter magasságban, 2

XU órai túrarepülésével, a katonai bizottság előtt a tábori pilóta vizsgáját. Azóta a kárpáti harctéren felderítő szolgálatokat végzett. Gélját, amiért annyit küzdött, elérte : ura volt a levegőnek, s meghalt a Hazáért, amelynek szolgálatára olyan készséggel bocsátotta szép tehetségeit. De halála dicső halál volt — a hősök halála. Babér és hálás kegyelet illeti meg frissen hantolt sirját. — A harctéren elesettek árváiért. Takács Ádám, Veszprémvármegye árvaszékének érdemes elnöke, meleghangú körlevélben kéri fel vármegyénk társadalmát a háborúban elesettek, vagy ott szerzett betegségben elhaltak árváinak felkarolására. A bürokratikus kereteken felülemelkedő körlevél elsősorban a gyermektelen családokat kéri az ilyen árvák örökbefogadására, továbbá a módosabb családokat egy-egy árva ingyenes tartásának és nevelésének elvállalására, vagy olyan állandó segély nyújtására, melyből legalább az állami gyermekmenhelyen való elhelyezés költségei kikerülnek. A felvetett eszmék kétségtelenül nagyon szépek, de csak akkor értékelhetjük a tervet, ha az nem merül ki egy nyomtatott körlevél postai szétküldésében, hanem azt jól szervezett társadalmi mozgalom fogja követni. — „A munkásbiztosító pénztár válsága" cimmel lapunk inult évi dec. 26-iki számában közzétett cikkünk a munkásbiztosítási érdekeltségek körében nagy feltűnést keltett. A Munkás biztosítási Tisztviselők Lapja, a pénztári alkalmazottak országos egyesületének hivatalos közlönye, amely munkásbiztosítási ügyekben elsőrendű szaktekintély, e hó 5-én megjelent számában közleményünkkel „A p4pai rendcsinálás" cím alatt külön cikben foglalkozik, mindenben magáévá téve az abban elmondottakat. Cikkét a következőkép vezeti be: „A pápai kerületi pénztár is azon szerencsés pénztárak közé tartozik, amelyeket az Állami Hivatal vett kezelése alá. Egy év óta csinálódik így a rend Pápán. A rendcsinálásnak azonban — pozitív irányban legalább — nem akar látszata lenni. A pápai pénztár az Állami Hivatali kezelés ellenére is válsággal küzd. Sőt a pénztár rossz helyzetét a „megbízott" utján való kezelés igen nagy mértékben fokozta. A Pápai Hírlap december hó 26 iki számában egy cikk jelent meg, amely szigorú objektivitással és meglepő hozzáértéssel vizsgálja a pénztár ügyeit és állapítja meg a baj okait." Azután ismertetvén lapunk nyomán az okokat, melyek a pénztár válságos helyzetét, előidézték s az ajánlott iíW4íkjkat;"'aúielyek szerint az orvosolható volna, megállapítja, hogy a válságot főként az önkormányzat felfüggesztése idézte elő, mert míg az önkormányzati szervek működése idején a pénztár vezetése teljesen díjtalan volt, mist ezért az Állami Hivatal megbízottja havi 150 korona tiszteletdijat kap, s ezzel szemben a megbillent pénzügyi egyensúlyt a betegek táppénzének megszorításával, illetőleg megvonásával, s a pénztár régi alkalmazottainak megrövidítésével akarja az Állami Hivatal helyreállítani. „Ilyenformán majd csak rend lesz Pápán." — jegyzi meg gúnyosan cikke végén a Tisztviselők Lapja. Rend, amelyet aligha köszönnek meg az érdekeitek. — Hősi halál. A 78. számú veszteségi lajstrom közölte, hogy Kovács Sándor 11. vadászzászlóaljbeli póttartalékos okt. hó 23 án az északi harctéren elesett. Nevezettnek Pápán lakó felesége nagy lelki kétségek között kérdést intézett a zászlóalj parancsnokságához, hogy a veszteségi lajstromban maghaltnak jelzett Kovács Sándor azonos-e a férjével. Tegnap kapta meg a lesújtó választ. A 3. század parancsnoksága értesítette, hogy férje Ivangorod előtt csakugyan elesett, s azonos a 78. számú veszteségi lajstromban kimutatott egyénnel. Az elhunyt hős évekkel ezelőtt mint a főiskolai könyvnyomda gépmestere, lapunkkal is szoros kapcsolatban állott, éveken át ő nyomta a Pápai Hírlapot. Szorgalmas munkás-, derék, becsületes ember volt, aki ahova állította a sors, emberül megfelelt kötelességeinek. így a csatatéren is; harcolt hősiesen hazája szabadságáért, mignem az ellenség golyója kiejttette kezéből a fegyvert. Most, amikor hősi halálának hiteles hire megérkezett városunkba, zokogó feleségével, apa nélkül maradt kis fiával mi is megkönnyezzük volt érdemes technikai munkatársunkat. — A hadsegélyzö hivatal köszönete. A magyar királyi honvédelmi minisztérium 8025/1915. sz. leiratában a pápai vöröskeresztegylet választmányának a beküldött szeretetadományokért a harctéren küzdő hős katonáink nevében is köszönetét fejezi ki s kéri ennek a nagylelkű adakozók előtt is tolmácsolását. Örömmel tesszük. A nagy Isten áldja meg mindazokat a jó honpolgárokat, akik meghozták áldozataikat a haza oltárára. A vöröskeresztegylet elnöksége. „Kerek ez a zsömle, ISTeni fér* a zsebembe" — énekelték a boldog régi korban, amikor még akkora volt a zsömle, hogy nem fért bele a zsebbe. Bezzeg bele fér most — nem egy, hanem egy egész tucat is belőle. Ha az idézett nóta szerzője most élne, sohasem született volna meg ez a kedves népdalunk. A mai napok zsömléje ugyanis akkorára zsugorodott össze, hogy maholnap nem is látjuk a zsömlét, csak a 4 fillért, amit érte adunk. És még a pesti pékek fel akarják emelni az árát — ennek a zsömlének. Ha még azt mondanák, hogy azért akarják emelni az árát, hogy nagyobbra süthessék, mert maguk is röstellik, hogy milyeri pici — még valahogy megértenők a dolgot, de így sehogysem tudjuk összeegyeztetni a drágítási igyekezetet a józan ésszel. Annyi bizonyos, hogy sok furcsaságot csinált ez a háború. A többek közt produkált óriási gabonaárakat és törpe zsömléket. És mindkettőnek a belépti diját nekünk kell megfizetni. — Az alsóvárosi olvasókör kegyelete. Az alsóvárosi olvasókör Lamperth Lajos elnök vezetése mellett kedden este rendkívüli közgyűlést tartott, melynek egyetlen tárgya a kör legközelebb elhalt dísztagjának: Bjsenbach Károlynak elparentálása volt. Az elhunyt érdemeit az elnök kegyeletes szavakkal fűzte csokorba, kiemelvén azt az odaadó szeretetet, áldozatkészséget, mellyel Besenbach Károly alapító-, illetőleg dísztag a kör iránt mindenkor viseltetett. Bejelentette, hogy az elhalálozás alkalmából a kör helyiségére kitiizetta a gyászlobogót, a boldogult ravatalára a kör nevében koszorút helyezett, indítványozta, hogy az elhunyt érdemeit jegyzőkönyvben örökítsék meg, a gyászoló családhoz részvétirat intéztessek. A közgyűlés a tett intézkedéseket s az előterjesztett indítványokat egyhangú helyesléssel elfogadta. Meghatva vette tudomásul végül a gyűlés elnök azon bejelentését, hogy a gyászoló család kedves halottja emlékére 50 koron it adományozott a kor céljaira. Jegyzőkönyvileg hálás köszönetet mondottak érette. — Az Esterházy-ut csinosítása. A v. tanács múlt szombati ülésén elhatározta, hogy az Esterházy-utnak a város felöli részére a tavasz folyamán diszes vasrácsot készíttet, az ott levőt pedig a Hunyadi-utcin a liget szélére helyezteti. — A hadbavonultak hozzátartozóinak figyelmébe I A hadbavonultak segélyre szoruló hozzátartozóit ez uton is figyelmeztetjük, hogy a segítő irodában azoknak, akik még segélyt nem kaptak, felvétel végett kedden délelőtt 8—12-ig és délután 2—5-ig lehet jelentkezniük, előleget pedig csak hétfőn és csütörtökön délelőtt 11—12-ig lehet kérni. Uj könyvek átvétele végett csak szerdán és szombaton délután 2—5-ig lehet jelentkezni. A felhalmozódott munka miatt a segítő-iroda más napokon és más órákban jelentkezéseket el nem fogad. — Szemét-telep a Széchenyi-téren. Kolera réme fenyeget bennünket s a hatóság minduntalan felhívja a közönséget az ellene való védekezésre. Ámde a köztisztaság fenntartásában ő maga nem jár elő jó példával. Aki nem hiszi, sétáljon el a Széchenyi-térnek a Főiskola-utcával szemben levő részére. Diszes szemétdombot fog találni ott. A helytelen állapot pedig annál megrovandóbb, mert a szemétkupac a városi moziból — a színház épületéből — gyülemlett össze, amit bizonyítanak a benne virító mozijegyek, gyümölcshulladékok, cukorkapapirok. Ugy látszik, egyéb hely hiján, a színházat tisztogatók oda öntözik naponként a szemetet s ott gyűjtik össze, mig a szemeteseknek tetszik elhordani. Ám ennek tovább nem szabad megtörténni. A Széchenyi-tér nem szemétgyűjtő telep. Hanem tessék a színház oldalánál egy csukható fedelű szemétgyűjtő ládát elhelyezni, s utasítani a tisztogató személyzetet, hogy a szemetet abba öntse. Mert ha a város — igen helyesen — megköveteli a tisztaságot polgáraitól, óvakodjék, hogy a tisztátalanságra maga mutasson példát. — Rendőrségünk ruházata. A városi tanács mult szombaton tartott ülésében döntött rendőrségünk 1915. évi egyenruhaszükségletének beszerzése ügyében s a beérkezett ajánlatok alapján a szállítással Singer Mihály és fia, pápai céget bizta meg.-