Pápai Hírlap – XII. évfolyam – 1915.

1915-08-07 / 32. szám

„sérelmesnek"-, tehát alacsonynak tartják. A sütni való csirke párja tavaly ilyenkor 1'60—1'80 K volt, ma 3'50 K, ami a tavalyi ár kétszeresének felel meg. S majd így vagyunk minden élelmicikkel, noha — a hadseregszállítókat kivéve — jövedelmünk igen kevésnek, úgy tudjuk, cikkiró úrnak sem, kétszerőzödött meg. Sőt! Ilyen körülmények között alacsonynak találni a hatósági ármegállapítást, egyáltalán nem megokolt. A vadnyúlnál sem áll meg cikkiró úr érvelése. Mert az csak nem érv, hogy ha más drága, ,miért legyen hát olcsóbb a vadhús ?" S tulajdonképen a vadnyúl is drágább, mint tavaly. Tavaly ilyenkor pl. a kinőtt nyul ára2'50—2"60 K volt, a süldőé 1'60 K, s most 3"—, illetve 2'— K, ami körülbelül 20%-os emelkedésnek felel meg. Megengedjük, hogy a vadászok ráfizetnek a vadászterületek bérletére. De hisz a vadászat nem is keresetforrás, hanem passzió, sokaknak sport. A passzió pedig rendszerint költséges. A nagy uradalmak boldog tulajdonosai pedig rá sem fizetnek a bérletre. A sok vad, amely erdőikben, mezeiken él, teljesen költség nélkül, Isten jóvoltából tenyész. Miért ne adhatnák ezek 3'— koronáért a nyulat a szegény, kiuzsorázott közönségnek, mikor a vadak pusztítása a tekintetben is előnyös reájuk, hogy terményeiket nem fenyegeti veszedelem azok elszaporodása révén. Tudjuk, hogy sok helyen direkt azért rendeznek hajtóvadászatokat, mert a vadak igen elszaporodtak és sok kárt tesznek a terményekben. Ilyen területeken tehát a vadászat kettős hasznot hajt. Soh'se aggódjunk tehát a hatósági árak „alacsonysága" miatt. Közérdekű dolog inkább affölött elmélkedni, vájjon meddig birj a a fogyasztó közönség elviselni ezeket az „alacsony" árakat ? Szerk. André újabb verseiből. KARÁCSONYÉI. Karácsonyé^j . . . Kunyhó a föld alatt, A hó terhétől roskadoz tetője, A dermedés süvítő hirdetője Az ajtórésen át belátogat. Katakombákba száll a gondolat . . . Mélyben, sötétben, rejtőzködve, mint én, A vértanúk így jöttek össze szintén Dicsérni a ma született Urat. S bizonyságára vergődők hitének A föld alól magasba tört az ének S rájuk sugárzott a menny hajnala . . . Az ajkam gyönge, láz kinozza testem, Légy hát tanú, hitem hogy én se vesztem S rezegj fel égbe — lelkemnek dala! Fakovic, 1914 december 24. KARANLA LIESCE. Liesce ormán ódon őrtorony, Lőrés-szemekkel néz le a Drinára. Mikor nagyságának itt volt határa, A török építhette egykoron. Liesce ormán régi temető, Sirok diszét a kor rombolja durván, Nem egyről már le is hullott a turbán És csonka, bús a hajdan, büszke kő. Turbántalan jel. .. Jeltelen dicsőség!. .. Elmúlik minden : pompa, hatalom, Földdel lessz egyenlő a sirhalom. Nem tart örökké más, csak az erős ég!... Az őrtorony felett varjak kerengnek, — Magyar bakák pipázva elmerengnek. 1915 junius 11. Ne feledkezzünk el a pápai hadi kórház sebesültjeiről. A közélelmezés érdekében. A közélelmezés kérdése iránt érdeklődők vasárnap d. u. ismét összejöttek a városház tanácstermében s lapunk felelős szerkesztőjének elnöklete alatt megbeszélést tartottak, hogy miként lehetne nyomorúságos piaci viszonyainkat jobbá tenni. Az értekezleten jelen voltak többen azok közül a buzgó polgár-örök közül is, akik önként vállalkoztak arra, hogy a heti piacokon a piaci rend és a hatósági árak betartatása érdekében segítségére lesznek a rendőrségnek. Ezek a polgár-őrök bizony sok jogos panaszt adtak elő, amiknek a lényege az, hogy a rendőrség nem lát hozzá kellő eréllyel a hatósági árak s a piaci rend betartatásához, így a polgár-őrök e téren kifejtett minden jó igyekezete kárba vész. Visszaélések miatt egész sereg feljelentést tettek úgy árusok, mint vevők ellen, s Ítéletet a rendőrség a hetekkel ezelőtt keltezett feljelentések ügyében sem hozott, aminek aztán az a következménye, hogy a renitenskedök mindkét részről szabadon garázdálkodhatnak. Sok kifogás hangzott el az újabbi hatósági árszabás ellen is, melyet különösen a baromfiaknál, helyesebben a libáknál elviselhetetleneknek tartanak. Kövér libát az új árszabás óta csak Krőzusok vásárolhatnak. Kifogásolták azt is, hogy a piaci árak megállapításába a fogyasztó közönséget nem vonták bele. Az elhangzott panaszokról, illetőleg javaslatokról jegyzőkönyvet vettek fel, melyet a városi tanács és rendőrkapitány elé terjesztettek. Sajnos, a javaslatokat ott sem fogadták úgy, hogy a viszonyok jobbulására számíthatnánk. Egyébként az értekezletről a következő jegyzőkönyvet vették fel: 1. Mivel panasz tárgyává tétetett, hogy a rendőrök a piaci ellenőrzés terén indolens magatartást tanúsítanak s a hozzájuk panaszszal fordulókat ridegen és durván elutasítják, kéri az értekezlet, hogy a rendőrök feltűnő helyen számmal láttassanak el. 2. Kéri az értekezlet, hogy a piaci kihágások és hasonló cselekmények miatt beadott feljelentéseket a rendőrság soron kivül intézze el és ezen kihágások elkövetőivel szemben kíméletlen szigorral járjon el. 3. Az ezen cselekmények miatt jogerősen elitéltek neveit a kiszabott büntetések kitüntetésével a rendőrség a helyi lapok utján hetenként közölje. 4. Hivja fel a hatóság az összes vámosokat, hogy azon baromfikereskedők és más helybeli egyének neveit, akik a kiadott tilalmak ellenére falukon összevásárolt baromfiakat hoznak be, esetről esetre jelentsék be a rendőrségen. Egyben figyelmeztesse a hatóság a vámosokat, hogy mivel a polgárőrök tapasztalata szerint maguk a vámosok segítenek kijátszani az élelmiszer-uzsora ellen kibocsátott tilalmakat, a jövőben minden egyes esetben a legnagyobb szigorral fog a vámosok ellen fellépni s esetleg állásuktól való megfosztással fogja őket sújtani. 5. Mivel a pápai járás főszolgabirája a baromfinak és tojásnak közvetítők (tyukászok) által a falukon való tömeges összevásárlását hirdetményileg megtiltotta, önként következik, hogy a baromfikereskedőknek azon üzérkedése, hogy falukon a baromfit és tojást Összevásárolják ós vasúton elszállítják, szabályellenes és tiltott dolog. A hatóságnak tehát joga, sőt kötelessége a baromfikereskedők szállítmányainak vasúton való elszállítását megakadályozni, azokat lefoglalni és hatóságilag a maximális árakon kiárusítani, miként az más városokban is történik. 6. Minden piaci elárusító köteles legyen a piacra mérleget hozni és esetleg igazoltatása megkönnyítése céljából nevét egy cédulára irva kosarán elhelyezni. 7. A rendőrkapitány a maximális árak minden egyes megváltoztatása előtt a város összes kerületéből 20—20 egyént hallgasson meg értekezlet utján, akiknek fele a termelőkből, fele pedig a fogyasztóközönség különböző rétegeiből álljon (hivatalnokok, kereskedők, iparosok, munkások stb). E pontnál már most hangsúlyozza az értekezlet, hogy a mostani baromfiárakat túlságos magasaknak tartja. 8. Intézkedjék a város hatósági vadhusárusítás iránt. 9. Végül felkéri az értekezlet a polgárőrség parancsnokságát, bocsásson ki felhívást a város lakosságához, hogy a piaci ellenőrzés munkájára minél többen jelentkezzenek s e kérelmével első sorban a tanítókhoz és tanárokhoz forduljon, mint akiknek a vakációban napközben is szabad idejük van. HETI ÚJDONSÁGOK. — Ünnepi istenitiszteletek. A Rokkant Katonákat gyámolító és Elhelyező Hivatal országos akciója folytán e hó 8-án, vasárnap, országszerte ünnepies istenitiszteletek tartatnak, melyeken a szónokok a háborús évforduló alkalmából megemlékeznek az 1914. évi junius 28 iki szerajevói orgyilkosságról, melyből a háború vihara szárnyára kelt; megemlékeznek hős katonáinkról, akik ragyogó győzelmeket aratnak az ellenségen, de ugyanakkor sokan közülök bénává, nyomorékká lesznek a szabadság, a haza védelmében ; s felhívják a híveket, hogy induljanak részvétre a rokkanttá vált katonák sorsa iránt s akadozzanak számukra, hogy gondtalan életük biztosítható legyen. Az ünnepi istenitiszteletekre a városunkban levő vállásfelekezetek is megtették az előkészületeket, s bizton hisszük, hogy városunk hazafias közönsége a gyűjtésben szokott áldozatkészségével vesz részt. Az érettünk rokkanttá vált katonák a tettekben megnyilatkozó legnagyobb hálára érdemesek. — Kitüntetések. A balkáni haderő parancsnoksága a legfelsőbb szolgálat nevében az ellenséggel szemben teljesített kitűnő szolgálatukért Emresz Károly, dr. Körös Endre, dr. Molnár Imre és Strauss Kornél III./20. hadtápzászlóaljbeli főhadnagyoknak dicsérő elismerését fejezte ki. — Közélelmezési bizottsági ülés volt f. hó 3-án a városházán. Fontosabb tárgyát képezte az ülésnek a város számára beszerzendő gabona szállítására vonatkozó pályázat határidejének új megállapítása, továbbá egy waggon rizsnek a csóti fogolytábor részére eladása. Az első tárgyban úgy határoztak, hogy a pályázat határidejét aug. 15-ike helyett ugyanazon hó 10-ikére javítják ki; a második kérdésben hoszszabb vita után akképpen döntöttek összes szavazattal egy ellen, hogy egy waggon rizst eladnak kg.-monként 2'10 Ií áron. E döntésben fő argumentum volt az így szerezhető nagy nyereség, körülbelül 10—12 ezer korona. S csakis azért adják el a készlet felét ós nem a többit is, mert a fenntartott mennyiség föltétlenül elegendő lesz a téli disznóölésekre. Egyébként is a városi rizseiárusítás eddig nem vált be. Nagyon csekély forgalmat eredményezett. Továbbá félnünk kell attól is, hogy a kormány rövidesen a vizsre is megállapítja a maximális árat s akkor esetleg a város veszíthet az élelmicikkén. Ilyen okok mellett állt elő a fenti, csaknem egyhangú határozat. — A kálváriái temető s a más vallásúak. Lapunk egyik előző számában szóvá tettük a vallási béke mai korába nem illő, azt a helytelen állapotot, hogy a r. kath. jellegű kálváriái temetőben más vallásúak helyet nem kaphatnak, s halottaikat kénytelenek a vasút környékéről a majd egy óra járásnyira levő alsóvárosi temetőbe szállíttatni. Ugyanekkor megpendítettük az eszmét, hogy az azóta hősi halált halt nemeslelkü kegyúr, gróf Esterházy Pál által a kálváriái temető megnagyobbítására adott telken a protestáns halottak részére — ha mindjárt elkülönítetten is — adjanak helyet. Vártuk, hogy felszólalásunkra illetékes helyen visszhang támad, s már-már azt hittük, hogy szavunk a pusztában elhangzó szó sorsára jut, mikor nem kis örömünkre a Pápa ós Vidéke mult számában azt olvastuk, hogy báró Hornig Károly veszprémi biboros-püspök megengedte, hogy a vasút mellett felállított járványkórházban elhalt más vallású katonákat az új temetőtelken elkülönített helyen eltemethessék. A határozat ugyan nem egészen az, amit mi az emberiesség nevében szerettünk volna, mert hisz az engedély megadása a közegészségügyre való tekintetből történt, mégis ez alapon merjük remélni, hogy az új temető tényleges használatba vétele idején a mostani, szükségszerűségből megadott engedély általánosan és egyszersmindenkorra megadatik önként, a krisztusi magasztos elvekből kifolyólag; hogy a temető is dokumentálja, miszerint egy atyának vagyunk gyermekei, tehát — testvérek.