Pápai Hírlap – XII. évfolyam – 1915.

1915-07-24 / 30. szám

a baromfiak árának a marhahús árakkal arányba való hozatalát ajánlotta s miután Szokoly Ignác rendőrkapitány kijelentette, hogy készséggel fogja figyelembe venni az itt elhangzott javaslatokat, a közgyűlés egyhangúlag elfogadta dr. Ántal Géza indítványát. A népkonyhánál felmerült hiányok fedezésére a közgyűlés 2000 K-t bocsátott a tanács rendelkezésére, 5000 K-át pedig a kolera elleni védekezés céljaira szavazott meg. E pontnál Ács Ferenc a külvárosi utcák öntözését követelte, dr. Lövy László pedig a kocsi utak fertőtlenítését. Csizmadia Lajos indítványára kimondották, hogy a háziszemét kihordására vonatkozó szabályrendelet a legközelebbi közgyűlés napirendjére tűzessék ki. Bornemissza József a Bezerédy-utca rendezését sürgette. A közélelmezési bizottságot Koritschoner József, Koréin Vilmos, dr. Fehér Dezső, Jílek Ferenc és Sarudy György felszólalása után ismét az állandó választmáuy tagjaiból választották meg. Az állandó választmánynak ama javaslatával szemben, hogy az 1200 K-t meg nem haladó fizetésű alkalmazottak 12 %» a nagyobb fizetésüek pedig 8% drágasági pótlékot kapjanak, Győri Gyula szállott sikra nagyobb beszédben. A háború és azzal járó drágaságnak súlyát egyaránt érzi az egész közönség, érezhetik ezt a tisztviselők is, kik tartoznának a város iránt annyi tekintettel, hogy annak súlyos anyagi helyzetét ne akarják még újabb terhekkel tetézni. Különös méltányosságot csakis a kisfizetésű hivatalnokok érdemelnek s indítványozza, hogy a 2000 K-át meg nem haladó fizetésű alkalmazottaknak 12% drágasági pótlék szavaztassék meg. Somogyi József a javaslatnak napirendről való levételét ajánlja, mig Sarudy György, Billitz Ferenc, Blau Henrik és dr. Kende Ádám az állandó választmány javaslatát pártolják. Ily értelemben szólal föl dr. Fehér Dezső is," de a magángyakorlatot folytató tisztviselők számára nem hajlandó drágasági pótlékot megszavazni. Már fél nyolc felé járt az idő s a képviselők javarésze türelmét vesztve eltávozott az ülésről, csak a gazdák várták be nyugodtan a szavazás idejét. Az állandó választmány és Győri Gyula indítványa mellett alig egypáran állottak fel, ellenben mindegy szálig felállottak a baloldalt ülő gazdaképviselők, midőn az volt a feltett kérdés, hogy az összes folyamodók kérelmét elutasítja-e a képviselőtestület. Jóformán kiürült már a terem, midőn a napirend utolsó pontjaként a katonabeszállásolás községeire 20000 K póthitelt kellett megszavazni, mégpedig a tisztviselőkön kivül alig hárpm-négy városi képviselő szavazatával. A legutóbbi hetivásár. Érdekes jelenetek játszódtak le az elmúlt pénteki hetivásáron, s igazán elszomorító az a kapzsiság, az az észjárás, amely megszállta a falusiakat, s ahogy a városi publikum egy része gondolkodik a piaci árakra vonatkozólag. A falusiaknak minden olcsó, amit eladnak, a városi nép egyrészének semmi sem drága, amit vesznek s így a piaci árak megállapítása a kellő ellenőrzés hiányában, csak olyan fábólvaskarika féle tákolmánnyá zsugorodott össze. A piacon kevés volt a tejnemü, a gyümölcs, a főzelékféle, s baromfi egyáltalán nem volt. Ugy látszik, a falusiak egyrészt ki akarják éheztetni a városi népet, másrészt kihasználják a városi gazdagok, — a jól fizetők, —- a piaci árdrágítók —, könnyelműségét s terményeiket házról házra járva, a jól ismert s olyan nagyságáknak adják el, — kiknek semmi sem drága. Polgárőrségünk egypár agilis tagja feláldozta nyugalmát s a közérdekért sikraszállva me-# figyelte a falusi nénik s a gyomrukért minden áldozatra kész városi árdrágítók üzelmeit. Sok, nagyon sok elszomorító szabálytalanságot észlelt s pár esetet fel is jelentett a rendőrségnek, sőt pár falusi nénit a rendőrségen igazoltatott is. Polgárőrségünk ez egynéhány tagja igazán átérzi a helyzet komolyságát s önként vállalt hivatásának teljesítése közben a legnagyobb buzgalommal igyekszik a közérdeket szolgálni, csak az a nagy baj, hogy kevesen vannak s hogy ennélfogva nem képesek a piacra jövő falusi asszonyokat megakadályozni abban, hogy terményeikkel ne házaljanak, hanem vigyék azt a piacra. Érdekes volt nézni a baromfipiacon azokat a kétségbeesett vevőket, kik nem kaptak — mert nem volt, — még drága pénzért sem, csirkét, kacsát, libát. Volt sopánkodás, hogy mi lesz most, mit fognak enni. A falusiak nem hoztak semmit. De hamar meg is volt a megoldás s akadtak, kik rögtön egy közös kocsi kibérlésében állapodtak meg, hogy falura menjenek s ott vásároljanak. Mindez, a piaci áruk maximális árának megállapításából folyó zűrzavar, amin segíteni kell s aminek a rendezése a legnagyobb közérdek s amiben segédkezet nyújtani minden tisztességes embernek hazafiúi, erkölcsi és emberi kötelessége. Hogy üres volt a piac, — baj — de nem olyan nagy baj, hogy ezért kétségbe kellene esni. Csak rend legyen, az a fődolog. Az a falusi asszony, ki nem hozta be most áruját, majd behozza máskor, maga nem fogja azt megenni, mert talán még beteg is lenne tőle. Ha majd látja, hogy a városiak sem engednek, meg fog elégedni kevesebb haszonnal s be fogja hozni az áruját a piacra. Ha mi városiak egy-két hétig nem fogunk csirkehúst enni, azért még nem halunk meg. Hogy ha majd az a falusi asszony áruját kénytelen lesz a piacra hozni, akkor majd kárpótolva leszünk. Hogy azonban mindezt elérhessük, akaratra s erélyre van szükség s mindenek előtt szükséges, hogy: 1. A legnagyobb szigorúsággal járjanak el azok ellen, kik áruikat nem a piacra viszik, hanem házalnak vele s meg kell szigorúan büntetni úgy a házaló falusi asszonyt, mint a vevőt, ki talán kényelemszeretetből, vagy lustaságból a falusi asszonyt a lakására rendeli terményével. 2. Akadályoztassék meg az a lábra kapott szokás, hogy a vagyonosabb városiak falura menjenek bevásárolni ; akiről kiderül, hogy bevásárlás céljából falura jár s onnét árukat hoz be, szigorúan birságoltassék meg. 3. Az ellen is szigorúan járjanak el, ki magasabb áron vásárol, mint a maximális árak meg vannak állapítva. 4. Hogy a helybeli lapokban közöljék a nyilvánossággal mindazoknak a nevét, kik az élelmiszerek eladása és vásárlása közben tanúsított szabálytalanságért meg leltek bírságolva. 5. Hogy minél több polgárőr vállalkozzék a közérdek megvédésére s gyakoroljon a piacon ós az utcákon ellenőrzést. Hogyha majd mindezek az intézkedések, melyek egyébként amugyis a rendeletekben szabályozva vannak, szigorúan végre lesznek hajtva ; hogyha majd látni fogják, hogy az újság révén a falusi uzsorások és a piaci árdrágítók neve a nyilvánossággal közölve lesz s hazafiatlanságuk a' jóérzésű közönség megvetését eredményezi, — majd akkor lesz rend* — lesz a piacon baromfi. Pápa, 1915 julius 23. Tánczos Antal telekkönywezetö. HETI ÚJDONSÁGOK. — Személyi hir. Németh István ref. püspök néhány heti nyári tartózkodásra nejével Pápára érkezett. — Dr.DomonkosGéza újabb kitüntetése. Örömmel értesülünk arról, hogy dr. Domonkos Géza, helybeli köztiszteletben álló orvos, ki kilenc havi állandó harctéri szolgálat után rövid szabadságáról ismét a harctérre lett vezényelve, újból szép kitüntetésben részesült. Kitűnő és önfeláldozó szolgálatainak elismeréséül a király a katonai érdemérmet adományozta neki. — Értesítő-ismertetés. Elég vaskos füzetben számol be a helybeli róm. kath. hitközségi iskolaszék a felügyelete alá tartozó iskolák mult iskolai évi eredményéről. A 90 lapra terjedő Értesítőben a hitközség óvó,- elemi fiu- és leány-, ismétlő- és polgári leányiskolák 1914—15-ik tanévi életének mozzanatai ós eseményei találnak helyet. Sőt, igen ügyesen, a hitközség valamennyi iskolájának történetét is megismerteti röviden a legrégibb időtől, 1503-tól a mai napig. Meleghangú megemlékezést szentel „Egy szerény jubileum" c. alatt a pápai irgalmas nővérek ötven éves jubileuma alkalmára. A tanhatóság s a tantestület általános ismertetése után szól a háborúnak az iskolára vonatkozó közvetlen hatásáról, amely a katonai behívások folytán a tanerők megfogyatkozásában és a hadi kórházak miatt az osztályok áthelyezésében, illetve összevonásában állott. A fiúiskola 11 osztályába járt 595 tanuló s évvégén vizsgát tett 519. Az elemi leányiskola növendékeinek száma az év végén 479 volt. A polgári leányiskolába beiratkozott 116 rendes és 19 magántanuló, akik 16 kivételével mind magyar anyanyelvűek voltak. A értesítő vége Zárszó név alatt mintegy ismétli az iskolai évben előfordult személyi vonatkozásokat, mely után a füzetben említett személyekről betüsoros névjegyzéket közöl. — Bosszú Esterházy Pál gróf haláláért. Dr. Thury Etele theol. tanár közli velünk, hogy az északi harctéren lévő Öccse, Thury István hadapród jelölt őrmester a 404. honvéd gyalogezred 1. századánál, a következőket irta neki julius 9-éről: „Hála Isten, jól vagyok, nincs semmi bajom. Á rettentő hőség gyakran eszembe juttatja a tavaly ilyenkori időt, mit Almádiban töltöttem. Esterházy gróf hősi halálánál én is ott voltam. Huszárjai megboszulták magukat az ö haláláért, mert a muszkákat mind agyonverték vagy 300-at. Ugyanennél az ütközetnél én is I. oszt. ezüst vitézségi éremre lettem felterjesztve." — uUgyis elég olcsó minden 1". Ezt kiabálta néhány városi képviselő a legutóbbi városi közgyűlésen, mikor a városatyák a kisebb javadalmazási! tisztviselők drágasági pótlékáról tárgyaltak. Öten-hatan is felszólaltak a drágasági pótlék mellett, gyönyörűen ós meggyőzően érvelve amellett, amit igazán nem szükséges egyetlen szóval sem indokolni; ellene nem is beszélt senki, a végén mégis leszavazták. Persze azok szavazták le, akiket a nemrégen megboldogult Baksay Sándor olyan találóan keresztelt el „mineka?"-pártnak, mivelhogy ezek a bácsik, akármiről legyen is szó, csak annyit szoktak kibökni, hogy: „mineka?\ Ezek a „mineka"-urak vannak azon a véleményen, hogy „úgyis elég olcsó minden!". S bármennyire hihetetlenül hangozzék is, azt kell mondanunk, hogy igazuk van, már t. i. annyiban, hogy amire nekik van szükségük, az minden elég olcsó. Elég olcsó a napfény, amely érleli számukra a 40 koronás búzát, elég olcsó az eső, amely megnöveszti a 60—70 koronás kukoricát, elég olcsó a kukorica, amelyet ök a hatóságtól vetési célokra 30 koronáért kapnak, hogy azután a piacon literjét 70—75 fillérért árusítsák ki, elég olcsó a rézgálic, amelyért a kormány messze külföldre elment, csakhogy olcsón juttathassa azt a szőlőtulajdonos „mineka" urak rendelkezésére, elég olcsón árusítja a földmivelésügyi minisztérium azt a sok ezer vasvillát, amelyet hőseink vérük árán szereztek a visszafoglalt Przemyslben s végül elég olcsó a muszkafogoly, aki után fejenként és naponként 6 fillért fizetnek a „mineka" hazafiak a kincstárnak, holott a kincstár ugyancsak fejenként és naponként két koronát térít nekik vissza. Hát nem elég olcsó minden ? — Köszönetnyilvánítás. Dr. Lőwinger Ernő chicagói orvos úr a hadbavonultak családtagjai segélyezésére a Pápai Jótékony Nőegyletnek 100 K-t volt szives adományozni. A nagylelkű adományért hálás köszönetemet nyilvánítom. Karlovitz Adolfné elnök. Vendéglő bérbeadás SÜMEGEN a Kisfaludykaszinó tulajdonát képező TÉLI ÉS NYÁRI VENDÉGLŐ 1915 október X-tőI két, esetleg több évre bérbe adatik. Zárt ajánlatok 1915 augusztus 15-ig a kaszinó elnökéhez adandók, kinél a feltételek megtekinthetők. :-: