Pápai Hírlap – XII. évfolyam – 1915.

1915-07-10 / 28. szám

F PAPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. b Laptulajdonos főszerkesztő: KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Gróf Esterházy Pál temetése. A gyász jegyében folyt le az elmúlt hét városunkban. A gróf Esterházy Pál halálának megdöbbentő hírére mindnyájunk lelkét eltöltő szomorúság még fokozódott, midőn a temetésnek egyes,szivekbe markoló mozzanatai szemeink elé kerültek. Az emberek ezreinek szemei odatapadtak arra a két faragatlan ágból összerótt fakeresztre, mely a gyászpompának minden külső fényességénél jobban megragadta a lelkeket. A mult szombaton hajnalban váratlanul megérkezett Galíciából az ott már vitéz huszárai mellé ideiglenes sirba eltemetett gróf Esterházy Pál holtteste. A nagytemplomban ravatalozták fel a koporsót, melyhez valóságos bucsujárásban tódult városunk ós vidékének résztvevő közönsége. Szem nem maradt szárazon láttára annak a harctéri fakeresztnek, mely a koporsó elé volt állítva a gróf katonai érdemjeleivel együtt. A fakereszten egyszerű nefelejtskoszoru volt, melyet gróf Andrássy Géza őrnagy ugyancsak a harctérről küldött a gróf ideiglenes sirjára Lembergből. Ezenkívül a koszorúk óriási tömege borította el a ravatalt, melyre koszorúkat küldöttek : özv. gróf Esterházy Móricné és leánya, Fanny, gróf Esterházy Jenő, gróf Széchenyi Péter és neje, gróf Andrássy Gyula és családja, gróf Esterházy testvérek Tatáról, gróf Semsey László és neje, gróf Andrássy Sándor, őrgróf Pallavicini György és neje, a pápai ref. főgimnázium, a pápai kath. hitközség, a pápai kaszinó, Wittmann Mihály, a pápai kath. kör, a 7. honvéd huszárezred tisztikara, JankovichBésan Endre, Rothkugel, a Pápa városi jótékony nőegyesület, a Vilmos huszárok, Gerstner Ignác, a pápai róm. kath. ápolda, Pápa város közönsége, a bencés főgimnázium, JankovichBésan Janka, a pápai uradalmi tisztikar, a j devecseri uradalmi tisztikar, az uradalmi alkalmazottak, a pápateszéri plébánia hivei, a pápai vöröskereszt egylet, dr. Spett Ferenc, a nagygyimóti uradalmi bérlőtársaság, Mihály Kálmán, a pápai felsővárosi olvasókör, Alasz Miklós, a tatai uradalom tisztikara, a naggyirnóti róm. kath. hitközség, Stummer Károly, Berkes Béla és fia udvari zenészek. Volt ezenkívül több névnélküli koszorú is, köztük egy fekete szalagos, a harctérről érkezett koszorú: dem grossen Helden felirattal. Hétfőn reggel 9 órakor volt az Esterházyak-építtette plébániai nagytemplomban a gyászistentisztelet, melyre szinültig megtelt a templomnak utolsó zuga is a különféle küldöttségekkel és a gyászoló közönséggel. A misét Kriszt Jenő esperes-plebános szolgáltatta az összes kegyúri templomok papjaiból álló fényes segédlettel. A misén a család tagjai közül csak gróf Széchenyi Péter és neje, továbbá gróf Esterházy Sándor és gyermekei jelentek meg s ott láttuk a vármegye képviseletében Hunkár Dénes főispánt és dr. Véghely Kálmán alispánt is. A mise végeztével Kriszt Jenő esperes-plébános megható gyászbeszédet mondott, azután szétszedték a ravatalt és a templomból elindult az óriási gyászmenet, melynek élén a helybeli huszárezrednek egy százada lovagolt s utánuk nemzeti szinü zászló alatt vonultak fel a helybeli hadi kórházakban ápolt sebesült katonák. A lovas századot Remete Aladár százados és Scholtz László főhadnagy, a gyalogos századot pedig Nagy Imre hadapród vezették. A menetet Füredi Kálmán zenekara gyászindulókkal kisérte a városon végig. A Szélesviznél Kriszt Jenő esperes-plebános újból megáldotta a hős hamvait, a gyalogos disszázad pedig disztüzet adott. Jóformán a város egész közönsége elkísérte a város határáig a koporsót, melyet még aznap a gannai templomban ravataloztak föl. A temetés másnap, kedden délelőtt 10 órakor volt s a kora reggeli órákban már hosszú kocsisor vitte ki a gyászolókat Nagygannára. Verőfényes, szép időben értek ki a résztvevők a döbröntei várrom aljában elterülő bájos völgykatlanba, melyben a gannai kegyúri templom alatt az Esterházyak családi sirboltja van. Itt már nagy számban jelentek meg a gyászoló főúri család tagjai is, kik között ott láttuk gróf Széchenyi Pétert ós nejét, gróf Esterházy Sándort három fiával, özv. gróf Esterházy Ferencnót, gróf Esterházy Ferencet, gróf Esterházy Pált, Esterházy Mária grófnőt, herceg Esterházy Miklóst, őrgróf Pallavicini Györgynét, gróf Károlyi Mihályt és nejét, Andrássy Klára grófnőt, gróf Andrássy Lászlót, gróf Batthyány Lajost ós nejét, gróf Hadik-Barkóczy Endrénét, herceg Hohenlohe Clodvigot, Wallis Gyulánó grófnőt és gróf Gziráky Györgyöt. A gróf özvegyét betegsége gátolta a temetésen való megjelenésben. Tiz órakor megkezdődött a gyászmise, melyet Gerstner Ignác esperesplébános pontifikált, majd ennek végeztével a temetésen megjelent debreczeni Vilmos-huszárok kivitték a templomból a virágokkal borított koporsót és a templom alatti sírboltba vitték ie, kisérve az egész gyászoló közönségtől. A sírboltban Alasz Miklós és Zarka Jenő plébánosok mondottak csendes misét, melynek befejeztével elhelyezték gróf Esterházy Pál koporsóját a boltíves csarnok szarkofágjai közé, eléje tették a harctérről elhozott fakeresztet, a sírboltnak legigénytelenebb, de legdicsőbb ékességót s ezzel véget ért a szomorú szertartás s a gyászolók visszautaztak Pápára. * * * Kiss Elemér, hadnagy, Kis József ref. esperes-lelkész fia, ki Esterházy Pállal egy dandárnál szolgált a harctéren, az alábbi, érdekes levélben közli velünk gróf Esterházy Pál halálának körülményeit. — íme a levél: A Pápai Hirlap tek. szerkesztőségének Pápa. A f. hó 26-án d. u. 3 ós 4 óra között Laszki-Dolminál (Galícia, Mikolajov és Ghodosow között, a Dnyeszter alsó folyásától mintegy 10 km.-re északkeletre) elesett gróf Esterházy Pál cs. és kir. huszárfőhadnagy. Hősi halálának részleteiről az alábbiakat vagyok bátor a tek. szerkesztőséggel közölni. Gróf Esterházy Pál, ki a Vilmos császár nevét viselő 7. számú cs. ós kir. huszárezred főhadnagya volt, a háború első napjától kezdve a harctéren küzdött s számtalanszor tanúsított vitéz magatartása elismeréséül a Signum Laudisszal s a német vaskereszttel tüntették ki. Betegeskedése miatt egyideig egy mozgó ló kórház parancsnoka volt, hol szép, békés munkában a háború végéig maradhatott volna. De magyaros természete ezt nem engedte meg s több izbeni kérésére a debreczeni 7. számú cs. és kir. huszárezred egy gyalogos különítményével a harctérre küldötték. E veszélyes beosztásában találta meg egyénisége igazi érvényesülését s a kiváló magyar főúr összefonódva huszáraival, kik a rajongásig szerették parancsnokukat, végig küzdötte Linsingen német tábornok hadseregében az oly sok áldozatot követelő Dnyesztormenti harcokat s megérhette azt, hogy a hadsereg kierőszakolta, túlnyomó orosz erők ellen az oly fontos Dnyeszter átjárókat. Legutóbb a telefon-osztag parancsnoka volt, de f. hó 26-án d. u. 3 órakor ezek dacára, tiszttársai lebeszéléseinek nem engedve, részt vett a megparancsolt előnyomulásban. Gyalogosan haladtak az ellenséges lövőárkok felé, anélkül, hogy egy j lövés esett volna reájuk. Már-már azt hitték, hogy az oroszok ott hagyták állásaikat. Esterházy felállott s hátra kiáltott, hogy sehol sincs orosz, ebben a pillanatban,' bal oldalán, a szívvel egy vonalban, gyalogsági fegyverből jövő golyó érte, mely a jobb oldalon távozott el s azonnali halálát okozta. Az ezt követő golyózáporban négy huszárja segítségére sietett, őket is az a sors érte s az este 7 órakor keresésére indult bajtársai a halálban is összefonódva találták a hős főurat huszárjaival, kikkel az életben is annyira össze volt fonódva. 27-ón temették el négy huszárjával együtt Laski Dőlni mellett. Harctéren levő rokonai, gróf Andrássy Géza őrnagy és gróf Esterházy Móric főhadnagy intézkedtek holttestének hazaszállítása iránt. Temetése Pápán lesz, hova a holltestet már elszállították. Gróf Esterházy Pál, kiben sohasem tudtuk, hogy a szeretetreméltó magyaros kedélyű főurat szeressük, vagy a haláltmegvető hőst bámuljuk-e jobban, kidőlt a hősök sorából, de legendája örök életű lesz a 7. huszárezred történelmében. Harmadik kitüntetése, melyre csak nemrég lett előterjesztve, már csak hősiessége egy újabb bizonyítéka lesz. 1915 junius 30. Tarthatatlan állapot. Inkább azt szeretnők, ha nem kellene ezzel a dologgal foglalkozni. Ámde kötelességet mulasztanánk el, ha tovább is hallgatnánk róla. Az ügy a következő: A város egyik magasabb rangú hivatalnokát, nevezzük meg: főmérnökét, a tanács határozatából fölmentették attól, hogy a tanács ülésein személyesen is megjelenjók mindaddig, amíg egy erősen kompromittáló vád alól magát nem tisztázza és a vádlón, mint rágalmazón elégtételt nem vesz. A váddal és annak történetével, mivel több részletében eltérő információkat hallottunk ós irásos adatokat nem találtunk, nem foglalkozhatunk. Csak abban egyeznek meg értesüléseink, hogy a főmérnök megpróbálta a kellemetlen ügy rendbe hozatalát, de ezt a tanács