Pápai Hírlap – XII. évfolyam – 1915.

1915-07-03 / 27. szám

fekete zászlókat a trónörökösi pár halotti évfordulójával hozták kapcsolatba. Városunk egész lakosságán mély megdöbbenés vett erőt, midőn bizonyossá vált a hir s csakhamar összes középületeinken és sok magánházon is fekete zászlók jelentették a város mély gyászát, melyet az összes kegyúri templomok harangjai is hirdettek messze vidéken. A grófi családot mindenfelől elhalmozzák a részvét nyilvánításaival. Az első volt a kondoleálók között a király, ki a következő táviratot küldötte a grófnőhöz: Esterházy Ilona grófnőnek Budapest. Ő felsége a legőszintébb sajnálattal értesült Pál grófnak, Méltóságod a becsület mezején hősiesen elesett férjének elhunytáról és a grófnét legkegyelmesebben arról biztosítja, hogy a rendkivől súlyos veszteség miatti fájdalmát teljes szivből és legbensőbben osztja. Ő felsége a Mindenhatótól erőt könyörög Méltóságod számára, hogy töretlenül viselje ezt a keserű megpróbáltatást. Vajha a grófnénak némi enyhülést adna az a felemelő tudat, hogy a megboldogult a haza dicsőségéért és nagyságáért áldozta lelkes készséggel életét. Legfelsőbb megbízásból Paar lovassági tábornok. Városunk polgármestere a következő táviratot küldötte a gyászbaborult grófnőnek : „Legnagyobb megdöbbenéssel értesültem szeretett, felejthetetlen és nagyrabecsült grófunk, első polgárunk hősi haláláról. Fogadja Móltóságos Grófnő Pápa város közönsége nevében legmélyebb részvétemet. Vigasztalja meg mély gyászában a mindenható jó Isten. Mészáros Károly polgármester." Másnap már megérkezett e táviratra a következő válasz: „Felejthetetlen emlékű Pál grófunk Galíciában történt hősi halála alkalmával Pápa város közönsége nevében nyilvánított szives részvétét Ö méltósága igen köszöni Jóságos grófunk ott ideiglenesen eltemettetett. Wuest jószágfelügyelő." Az elhunyt gróf holttestét a ma hajnali vonat hozta meg a harctérről. A holttestet az összes harangok zúgása közben szállították be a nagytemplomba, ahol felravatalozták. A temetés kedden délelőtt 10 órakor lesz, amikor a hősi halált halt grófot ősei mellé a nagygannai sírboltba helyezik örök nyugalomra. Haláláról a következő családi gyászjelentést adták ki: „Galánthai ós fraknói gróf Esterházy Pálné született csikszentkirályi és krasznahorkai Andrássy Ilona grófnő, úgy saját, mint anyósa özv. galánthai és fraknói gróf Esterházy Móricné született Stockau Paula grófnő, dicső emlékű Erzsébet Császárné és Királyné palotahölgye, ós sógornői galánthai és fraknói Esterházy Mária grófnő férjezett sárvári ós felsővidéki gróf Széchenyi Póternő, és galánthai ós fraknói Esterházy Fanny grófnő, nemkülönben az összes rokonság nevében mélységes fájdalommal tudatja, hogy hőn szeretett férje, illetve fia, testvérük és jó rokonuk méltóságos Esterházy Pál gróf galánthai báró és fraknói örökös gróf, Pápa és Ugod örökös ura, cs. és kir. kamarás, a magyar főrendiház örök jogon tagja, cs. és kir. tart. százados a II. Vilmos német Császár és porosz Király nevét viselő 7-ik huszárezredben, a Signum laudis tulajdonosa, a vaskereszt II. osztályú vitéze, folyó évi junius hó 26-án, életének 32-ik, boldog házasságának 7-ik évében, a harctéren Dzievietniki mellett hősi halált halt. Az engesztelő szentmise-áldozatokat Budapesten július 2-án délelőtt 11 órakor a ferencrendi atyák belvárosi templomában, az összes kegyúri templomokban pedig julius 3-án délelőtt 9 órakor fogják a Mindenhatónak bemutatni. Budapest, 1915 junius 29." Használjunk hadisegély-postabélyeget! Városi tisztviselőink nyugdíj szabályzata. A városi tisztviselők nyugdijszabályzatának sokat vitatott ügye végleg eldőlt s a miniszter döntése a tisztviselőknek adott igazat. Bár ma is abban a meggyőződósben vagyunk, hogy a nyugdíjügyben a képviselőtestület állásfoglalása helyes és törvényes volt, ez utolsó fórum döntése előtt meg kell hajolni. Kinek jutna eszébe ma a város autonómiájának megsértéséről beszélni? Kinek vannak ma közjogi skrupulusai. Egy megjegyzést mégsem lehet elhallgatnunk: a belügyminiszter döntése ferde, sőt igazságtalan helyzetet teremtett. A nagyobb javadalmazásu tisztviselők nyugdiját lényegesen emeli az új nyugdijszabályzat, a legszerényebb javadalmazásu alkalmazottak, a rendörökét ellenben nem, sőt a dijnokoktól egészen megtagadta a nyugdíjjogosultságot e határozat annak ellenére, hogy erre való készségét a közgyűlés kifejezetten nyilvánította. A miniszter leiratát itt közöljük: A határozatnak és az ezzel megállapított nyugdijszabályrendeletnek mindazon rendelkezéseit, melyekkel a vármegye közönsége az 1914 január hó 1 én tényleges alkalmazásban állott, valamint az ezen időponttól kezdődőíeg a város szolgálatába lépő közigazgatási alkalmazottakra, illetőleg ezek özvegyeire és árváira nézve az állami nyugdíjtörvényben megállapított kedvezmények kiterjesztettek, helyben hagyom. A határozatnak, illetőleg a nyugdijszabályrendeletnek azokat a rendelkezéseit azonban, amelyekkel az állami nyugdíjtörvény kedvezményeit ugyan olymódon a vármegye közönsége a nem közigazgatási alkalmazottakra, a dijnokokra, rendőrszemélyzetre és hivatalszolgákra és azok özvegyeire és árváira is kiterjesztette, továbbá azokat a rendelkezéseket, amelyekkel az 1914. évi január hó 1-je előtt elhalt városi alkalmazottak özvegyeinek nyugdíját 20%-kal felemelte, megsemmisítem. így kellett határoznom, mert akkor, mikor a vármegye közönsége a szóban levő nyugdijszabályrendeletet a városi közigazgatási alkalmazottakra és azok özvegyeire, árváira vonatkozólag megállapította, törvényszerű felügyeleti hatáskörében járt el, minthogy a város közönsége az 1912. évi LVIII. t.-c. 19. §-ában megszabott ama kötelezettségének, hogy nyugdíj szabályrendeletét az állami nyugdíjtörvény alapelvei szerint alkossa meg, a vármegye közönségének felhívása dacára sem tett eleget. Viszont azonban a határozatnak, illetőleg a nyugdijszabályrendeletnek mindama rendelkezéseit, melyek a város közönségének az idézett t.-cikkben megállapított kötelezettségen túlmenő intézkedéseket tartalmaznak, legyenek azok bármilyen méltányosak is, meg kellett semmisítenem, mert e tekintetben a város közönségét akarata ellenére törvényes alap hiányában kötelezettségekkel terhelni nem lehet. Budapest, 1915. évi május hó 10-én. A miniszter helyett: Dr. Némethy s. k. államtitkár. SZÓZAT. Irta: RÁKOSI JENŐ. Az Európát duló világháború borzalmasan gazdag képsorozatai felett egy asszonyi alak lebeg, mintha e háború tüzein keresztülmenve emelkednék tőlünk egy jobb világba. De bánatos szeme itt csügg az elhagyott földön a maga szegény árváin, akiknek anyja és százezer más árván, akiknek patronája volt életében. Hohenberg Zsófia hercegasszony volt a Zsófia Gyermekszanatórium védőasszonya és most árván maradt tőle a szanatórium maga is. Mert hiszen azért, amiért e rettentő háborúban a magyar vitézek halálmegvetéssel küzdenek: az ő vére hullott el elsőnek azért a nagy és szent célért. Azt hittük, hogy a béke munkáiban várja őt egy nagy históriai küldetés nemzetek boldogítása körül, mert lám aki a szerelem csodás és titokzatos lobogója alatt formálta a maga és fenséges férje életét, rakta meg családi fészkét és készült a feladatra, hogy egy koronás főnek legyen gondenyhítő menedéke és biztató angyala: azt váratlanul egy durvább kéz kegyetlenebb történeti küldetésbe taszította át könyörtelenül. Ő volt a gondviseléstől kiszemelve arra, hogy holttestén át lépjen közibénk a háború réme, amelynek véres feladata, hogy igazságot tegyen népek, nemzetek, országok és fejedelmek között. És most, amikor hadaink páratlan kitartása és vitézsége folytán ennek az igazságnak közeledő lépteit mintha már hallanók: gondolatunk odaszáll a fejedelmi asszonyhoz, árvák anyjához, árvák patronájához, és idézzük elszállt alakját, hogy felmutassuk fogékony szivek előtt. Mert emléket szántunk neki, hozzá méltó emléket, nem kőbe, hanem szivekbe, hálás gyermekszivekbe vésve. Testi élete meghalt egy világkatasztrófa zord előjátékában; lelke éljen elmulhatatlanul a jótékonyságban, a segítségben, a szeretetben, a halálban. Hohenberg Zsófia nevére gyermekvédelmi alapot kívánunk létesíteni s ebben fordulunk a magyar nemzet gyermekeihez, hogy segítsenek meg bennünket. Aki valaha boldog volt anyaságától, aki mint gyermek volt boldog édesanyja mellett; aki mint árva valaha könyet ejtett és érezte felebarátja simogató kezét, avagy aki meglátta vigasztalás nélkül az árvaság keserves ábrázatát: a boldog boldogságának okáért; aki boldogtalan, az azért, mert tudja mit jelent árvának, betegnek, szegénynek, boldogtalannak lenni: mindenki a saját jó szivéért és Hohenberg Zsófiának boldogsága teljében átlőtt anyai szivéért jöjjön és segítsen adományával nemes és szent célunkban, A háborúban elfolyt vér, a békében folyandó könyözön keserveit akarjuk enyhíteni és egy mártirasszony tragikus halálának emlékébe kapcsoljuk a jó cselekedetet, melyre társul kérjük a magyar társadalom szivét, lelkét, eszét és becsületes két kezét, Isten és az árvák nevében. 43—50 éves B. osztályú népfölkelők minden pótdíj nélkül háborúra azonnal érvényes életbiztosításokat köthetnek az Első Magyar Általános Biztosító Társaságnál. Felvilágosítást ad ezen társaság pápai főügynöksége. HETI ÚJDONSÁGOK. — Személyi hir. Lányi Sándor, a veszprémi kir. ügyészség vezetője, a mai gyermekbirósági tárgyalásra városunkba érkezett. — Ki lesz a majoreszkó ? Erre a szomorúan aktuális kérdésre a pápa-ugodi hitbizomány alapító oklevele adja meg a választ. Ugy értesülünk, hogy ez idő szerint a legközelebbi várományos gróf Esterházy Jenő, aki korábban Párisban lakott, de a háború kitörése óta Bécsben tartózkodik. — Fürdöbiztosi kirendelés. Veszprém vármegye törvényhatósági bizottsága Siófok fürdőre fürdőbiztosul folyó hó 1-töl augusztus 15-ig terjedő időre dr. Sült Lajos pápai járásbeli szolgabírót rendelte ki. — A városok élelmezése. A Magyar Városok Országos Kongresszusának Állandó Bizottsága junius hó 25 ón tartotta gyűlését Budapesten. A gyűlésen városunkból dr. Antal Géza orsz. képviselő és Mészáros Károly polgármester vettek részt. A gyűlés egyedüli tárgyát a városok közélelmezésének ügye képezte, hogy azok a bajok, melyek az utolsó hónapokban az élelmezés terén mutatkoztak, a jövőre elkerülhetők legyenek. Mint a napi lapokból is látjuk, a gyűlésen felszólalt dr. Antal Géza városunk képviselője is, kinek felszólalását a Városok Lapja következőleg ismerteti: „Dr. Antal Gézának aggályai vannak a tekintetben, hogy a városokban az ipari lakosság nem tudja egyszerre egész évre beszerezni a szükségletét, hanem úgyszólván csak hétről-hétre. Erre való tekintettel célszerűbbnek tartaná, ha a kommunitások gondoskodnának lakosaik részére a lisztbeszerzésről. Elsősorban tehát biztosítani kellene, hogy a városok maguk szerezhessék be a lakosság számára a készleteket. — Másodsorban a 10 kilogrammot kevésnek találja akkor, amikor a többi élelmi cikkek nagy drágasága miatt, azokat is lisztfélékkel kell pótolni. Föltétlenül szükségesnek tartja tehát a 10 kg.-nak felemelését.

0 — Az Állandó Bizottság mindkét indítványt egyhangú helyesléssel fogadta, s a kormányhoz intézett felterjesztésében egyrészt a helyi élelmezés intézésében a városok részére nagyobb szabadságot kór, másrészt pedig a városi lakosság részére megállapított 10 kg.-os adagnak fejenként ós havonként 15 kg.-ra való felemelését kérte. Kévekötél Manillazsinórból előrehaladt idény folytán 1000 darabonkint saját csülkös 18 korona, ugyanaz fa-csatos 20 korona. Viszontelárusítóknak 10% engedmény. SINGER MÓR W. ÖZV. ÉS FIA kender- és jutaáruk, linóleum gyári raktára; perzsa-szőnyegek közvetlen behozatala Gryőr, I>i-- Kovács JPál utca (Tejfeles-utca) 1- szám.