Pápai Hírlap – XI. évfolyam – 1914.

1914-03-21 / 12. szám

templomtól a Kis-téren át a celli-utig, ha a Kisfaludy- utca meghosszabbíttatik a Bezerédyutcáig és a Szarvas-utca ugyancsak ide, — akkor annyi új beépítésre alkalmas beltelek támad, hogy akármilyen gyors és rohamos fejlődést véve is alapul — extenzív terjeszkedés elkerülésével is — 100 évre provideálva van. * Ezek röviden és vázlatosan a főbb, megemlítésre méltó irányelvek, melyeket a bizottság 5 évi lankadatlan buzgalommal ós ügyszeretettel kidolgozott, s ezen egész munkáját a város jól felfogott érdekében a haladni akarás és viszonyainkhoz való alkalmazkodás jellemzi. Jogos önérzettel számolhat be munkájáról az építési és szépítési bizottság a képviselőtestületnek, mely hivatva van felülbírálni és e rendkívül fontos és a város egész jövőjére kiható tervnek érvényt is szerezni. Révész Arnold v. főmérnök. Á házi szemét fuvarozásáról szóló szabályrendelet. Az 1914. évi költségvetés alkalmával épen e hírlapban hangoztatta egy vezércikk azt a kétségbe vonhatatlan igazságot, hogy a város — Mac Rae, szólt az elnök, vezesse ki az elitéltet. A hallgatóság megelégedetten oszlott szét. Barmingtonnak meg van a nagy szenzációja! Andy nagyszerűen érezte magát új otthonában. Oiy kitűnő kosztot kapott, oly pompás ágyat, hogy az emberi méltóságon esett csorbáról teljesen meg is feledkezett. Szeretetreméltó, egyéni kedvességével egy hét múlva már a legjobb barátságba került Mac Raeval, a fogházon el, a második héten már segített neki a kerti munkánál. Lassankint pedig Mac Rae felesége és két kis gyermeke úgy megszerették, hogy minden este bevitték szobájukba, a karosszékbe ültették, pipát dugtak a szájába, hallgatták a szép meséit, vagy Mac Rae hege düjén játszott dalait. A h atóság pedig íremcsak szemet hunyt efölött, hanem nyíltan helyeselte is. Andy a város jónevét mentette meg, ezért csak méltányos volt, hogy a legudvariasabban bánjanak vele. Egyik-másik enibtr meg is látogatta, beszélgetett vele, s minthogy a legutolsó dolog volt, hogy szökni akarjon, udvarias formában azt is közölték vele, hogy az utcára is kimehet. Lassankint nem volt kedveltebb ember a városban Andynál és valahányszor végigsétált az utcán, büszke örömmel üdvözölték őt az emberek. financiális tevékenysége nem merülhet ki abban, hogy — akármilyen hasznos célokra bár — adósságot adósságra halmoz, azután a pótadót megfelelő mértékben egyszerűen feljebb srófolja. Helyesen mutatott rá e vezércikk arra is, hogy a takarékosság, bármennyire szükséges ós hasznos is, nem az igazi orvosszer. A jövödelmek fokozására kell törekednie a városnak, ha enyhíteni akar nyomasztó financiális helyzetén. Nem szándékunk e helyen részletesen fejtegetni, hogy e cél mi módon volna elérhető. Maga a város is megpróbálkozott azóta egy-két eszközzel. így szabályrendeletet dolgoztatott ki a házbérfillérekről. Az a jogos ós erőteljes felzúdulás, amely a közönség részéről e szabályrendelet tervezetének közhírré tétele után támadt, valószínűleg örökre eltemette ezt az igazságtalan adónemet, amely semmi egyéb nem lett volna, mint a pótadónak burkolt formában való emelése. Most egy másik szabályrendelet tervezetét osztatta szét a tanács képviselőtestületünk tagjai között: a házi szemét kihordásáról szóló szabályzatot. A szabályrendelet megalkotásával kettős' célt kiván elérni a város: szolgálni a közérdeknek s amellett a város jövödelmét is fokozni. E két cél épen nem ellentétes és a házi szemét kihordatásának községi kezelésbe vétele alkalmas is e kettős cél elérésére. Mert ennek az ügynek helyes rendezése kiváló mértékben alkalmas a köztisztaság és közegészség fokozására, a közönséget sok kényelmetlenségtől kíméli meg és igen mérsékelt dijak szedése mellett is a közönségnek úgyszólván minden ujabb megterheltetése nélkül tekintélyes hasznot hoz a városnak. Ép ezért a szabályrendelet megalkotását szives örömmel üdvözöljük és a közönség csak hálás lehet a hatóság iránt, hogy ezt a kérdést felvetette és annak megoldására vállalkozott. Ha azonban a szabályrendelet megalkotását üdvösnek tartjuk, a közönség érdekét véljük szolgálni, midőn a tervezet néhány hiányára és fogyatékosságára rámutatunk. Mindenekelőtt hasznosnak tartanók, ha a házi szemetet nem kétszer, hanem háromszor hetenként hordatna ki a hatóság. Más városokban ez naponként történik. A jogügyi bizottság helyesen tette, amikor az első tervezetből kihagyta azt, hogy a házi üveg- és csereptörmelék nem tekinthető házi szemétnek. Ugyanazon indok, amely a jogügyi bizottságot e javaslatában vezette, t. i. a közönség indokolatlan zaklatásának elkerülése tenné szükségessé, hogy a szabályrendelet világosan intézkedjék arról, hogy a sertéstrágya az istállóval nem biró házakban házi szemétnek tekintendő-e, vagy nem. Ugyancsak a közönség kényelme érdekében szükségesnek tartanok a 9. §. szövegének megváltoztatását. Azt mondja e §, hogy a szemétgyűjtő ládákat „minden lakó köteles a szeméthordó kocsik megérkezése alkalmával a városi Pénzt, dohányt csúsztattak olykor a kezébe és néha-néha egy pohár borra is meg invitálták. De Andy becsületes fiu volt. Nem akarta megszegni az igéretét ós kilenc órára mindig otthon volt. Egyetlen egy este történt meg, hogy Mac Rae nagyon szigorú lett. Andy egy csomó rajongóval együtt a kelleténél kicsit többet ivott és mindenről tnegfeledkezetten mulatta át az estét. Csak éjfélkor vetődött haza, s nagy meglepetésére a kapukat zárva találta. Egy kicsit megszeppent. De aztán fölemelte fejét és kiáltani kezdett: — Dávid! . . . . Dávid barátom! Itthon vagyok. Semmi felelet. Andy újra kiáltott: — Dávid 1 engedj be ! Mikor erre sem kapott választ, fölkapott egy követ és beverte vele Mac Rae ablakát. A következő percben egy borzas fej jelent meg az ablakban: — Ki az? — Én vagyok — felelte Andy —, engedjetek be. Már fáradt vagyok és fázom! — Te vagy az ? Ilyenkor jössz haza ? Menj vissza, ahonnan jöttél! — Engedj be a törvényes lakásomba ! — szólt hangosan Andy. közegek segédkezésével a kocsikba kiüríttetni Tehát a szeméthordásra felfogadott alkalmazó tak csak „segédkezni" lennének kötelesek szegény partájoknak, vagy ahol az nincs, i izzadó háztulajdonosoknak a ládák kiürítésén* de magát a ládát bizony azoknak kell me ragadniok, akik nemhogy fizetést kapnám ezért, de maguk kénytelenek egy újabb illeti terhét viselni. Nem tudjuk mi alapon kontemplálja tanács a szemétkihordási illetéket épen a t( vezetben jelzett összegekben. Mind enesetre \ méljük, hogy a közgyűlésen be fogja mutál az ügy előadója a tervezett vállalkozás va szinű költségvetését és ekkor ki fog derül: nem magas-e a szobánként számított 2 K < dij. Annyi bizonyos, hogy túl magasnak n< mondható, bár nagyon sok helyen nem ke e nnyibe jelenleg a szemét kihordása. Mii amellett a szerintünk minden igazságos ad< tatás nélkülözhetetlen kellékét képező progre szió érdekében elégségesnek tartanók, ha L szoba-konyhás lakások után 2 vagy legfelje 3 K szedetnék, hisz a vagyonosabb oszt számára úgyis elég kedvezményt rejt magát a szabályrendelet azon intézkedése, hogy összes mellékhelyiségek: konyha, kamra, f szoba, fürdőszoba, veranda, folyosó, pin padlás stb. csak 1 szobának tekintetik. Mindenesetre ki kell igazítani a 7. § uto bekezdésének humoros stilizálását, mely hangzik *• „Kivétetik ezen díj fizetése alól istállóval biró ló vagy szarvasmarhát ts közönség, kiknek jogukban áll az összegyülei házi szemetet trágyául felhasználni". E sze: két kategória mentes az illeték alól: 1. az ol ló, amelynek istállója van; 2. vagy az ol közönség, amely szarvasmarhát tart, de í az ilyen ló, sem az ilyen közönség nem le „kik". Amellett csak az egyes lakóknak szol lovuk vagy marhájuk lenni, nem valami közönségnek. A 9. § szerint az illetékek a háztulajdc soktól hajtatnak be, de ezeknek „jogukban lakóktól az ezek által bérelt helyiségek nyában a díjak megtérítését követelni." Ha < eddig tartana a §, nem emelnénk ellene t gást, bár annak külön hangsúlyozására, 1 a háztulajdonosok az illetéket a lakóktól szedhetik, épen nincs szükség. Nincs ol háztulajdonos, akinek annyi esze ne vc hogy ezt akkor is megtenné, ha nem is v bent a szabályrendeletben. De a § továbl tart és a fenti idézet így folytatódik: „i esetben azok a város hatósága által a mutatott nyugta alapján a lokosoktól (talá lakóktól ?) a háztulajdonosok részére szil közadók módjára hajtandók be". Ez a tulajdonosok részére megengedhetetlen jog biztosít, a hatóságnak igen sok munkát o a lakókat pedig jogtalanul háborgatja, ép i feltétlenül kihagyandónak tartjuk. — Nem .... — N« felejtsd, hogy ez az én foghá Nekem jogom van bemenni. — Én fogoly vagyok, — csak nem tölthi cellámon kivül az éjszakát? Muc Rae nagysokára engedett a kéri és felesége sietett a puha ágyát megvetn . . . Néhány hét múlva óriási veszély ff g- tte Andyt. A város egyik özvegyének, Hrwitsonnek, egy természetes, pergő n asszonynak, igen megnyerte a tetszését. Elhalmozta Andyt bókjaival és figyelm geivel, sőt egyszer teára is meghívta, azonban nem akart elmenni. Az óvatos barátok is azt ajánlottá de végül mégis elment. Neki is meg vol maga gyöngéi. De mennél többször találkozott őnagi val, — annál kevésbé szerette, ha itt k< házassagról beszélnek. Bizonyos reális pontbói nem lett volna rossz számára, Andynak aranyszive volt. Féltette, hogy n hamar belepusztulna ebbe a frigybe. Egy este Mac Rae komolyan figyé tette őt : — Ez az asszony férjének akar mej — és ha ő egyszer megcsíp valakit! 1 öt, Andy ! Kerüld őt ! — Igazad van, szólt Andy. — E csináljak? Még néhány napig véd ez a fi