Pápai Hírlap – XI. évfolyam – 1914.

1914-03-14 / 11. szám

ÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. I aj'tula irio'ii-s fő-»7*'rkí j«7tfi : I >« l\ Ö H, ( > ts fcű N Dl í K. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. Németh István — püspök. A dunántúli református egyházkerü­etnek nagynevű vezére: Antal Gábor lalálával megüresedett püspöki székét mmár betöltötték. A diszes és nagy­elentöségü méltóságba az egyházközsé­gek bizalma impozáns többséggel Németh stván pápai theológiai tanárt és egyház­:erületi főjegyzőt emelte, akit eddig is püspökhelyettesi rang ékesített s aki a (üspöki hivatalt az üresedés óta tényleg vezette. Németh István személyében a püs­öki nagy munkára minden tekintetben livatott, fáradhatlanul munkás férfiú ke­ült ismét a püspöki székbe, kinek az dminisztráció minden ágában való bá­lulatos szakavatottsága, széleskörű tudása, iradhatlan akaratereje méltán tölthetik l örvendő reményekkel az egyházkerü­let, melynek élére elhivatott. Alant kö­ölt életrajza képét nyújtja eddigi pálya­ításának, mely az alkotások szép jövő­inek perspektíváját tárja elénk. Az a kapcsolat, mel v.,rinrvsiöífinf" it, mint a dun^nuíi'református egyház­erület ^^helyét, magával a kerülettel sszefüzi, érthetővé tette azt az érdeklő­it, amellyel mondhatni városunk min­in polgára a püspökválasztás iránt tanu­tott. Az a körülmény, hogy a püspöki :ékbe az egyházközségek bizalma pápai rfiút emelt, kit négy évtizedes közéleti Üyájának minden szála e mi városunk­>z csatolt, amily megtisztelő reánk, ép ínyira lelkes örömmel tölt is el ben­inket. Pápa város tőzsgyökeres polgára • akit e városban felekezeti különbség lkül mindenki tisztel, és szeret — a ispöki diszes állásban is meg fog ina­lni e város igaz jóakaratú barátjának. Őszinte lélekkel együtt örülvén az vendezőkkel, mély tisztelettel köszönt­Í Pápa város illusztris polgárát új dóságában. Tiszta szívből kívánjuk, gy egyházkormányzói gyönyörű hivatá­t a személyisége iránt megnyilvánult íyes bizalomnak megfelelő fényes ered­ünnyel tölthesse be. Szálljon áldás spöki nagy munkája nyomán a bölcs zetésére bizott egyházkerületre s száll­i áldás e mi városunkra is, melynek kebelében a dunántúli református egyház­kerület leghatalmasabb kulturális intéz­ményei várnak további fejlesztésre. Az alkotás nagy feladatához erőt, egészséget kívánunk neki — ad permultos annos 1 Az új püspök életrajzát — Borsos Islván tollából — itt közöljük : Született 1851 szept. 29-én P.-Egresen, Fejérmegyében, jómóda szülőktől. A gimnázium négy alsó osztályát Gyönkön végezte, ahova azért is siettek a szomszédos tájakról való magyar gyermekek, mert akkor még a német szót is meg lehetett ott tanulni. A lakosság legnagyobb része ugyanis német volt. A gyönki kis gimnáziumból azután a pápai kollégiumba került s itt végezte a felső négy oszlályt, vala­mint a theológiai tanfolyamot fényes eredinény­nyel. Ennek elismerésére és méltatására szol­gált az, hogy a tanári kar őt választotta meg széniorrá az 1874—5. iskolai évre. Ugyanezen év alatt Szép Gábor tanárt is helyettesítette. A következő tanévben az államilag segélyezett pápai polgári leányiskolánál működött, mint helyettes tanár. Történt azonban a tanév folyama alatt, hogy Szabó Lajos kollégiumi tanárt meg­választották lévai lelkésszé. Az ő helyettesíté­sére^ Né me th István! hi pji ^me? a7 r -^Mz-i 4s iskolai főhatóság, a kerületi gyűlés pedig még az 1876. év folyama alatt megválasztotta gim­náziumi rendes tanárrá. Bár a törvény erre nem kötelezte, mégis elhatározta, hogy tanári vizsgálatot tesz a klasszika-philológiából. Miután erre az engedélyt megnyerte, a vizsgálatok egy részét le is tette jeles eredménnyel. Mivel azon­ban időközben theológiai tanárrá választották 1881-ben, az új munkakör másfelé terelte figyelmét és másféle munkával kötötte le egész erejét. Mint theol. tanár a héber nyelvet, görög és héber exegézist, hermeneutikát és régiségtant tanította lelkes buzgalommal és kiváló eredmény­nyel. S mivel áldott lelkű nejével, Pethő Szi­dóniával kötött boldog házasságát az ég gyerme­kekkel nem áldotta meg, tanítványait tekintette valósággal gyermekei gyanánt, buzdítván, segít­vén és gyámolítván a jobbakat s hathatósan ösztönözvén a gyengébbeket. Minden tanítványa mindenkor bizalommal közelíthetett hozzája s mindenkor szívesen látta őket házában is. S a vele való beszélgetés folyamán sokan nyertek erős ösztönt a komolyabb munkára. Tanítványai­nak nagy serege mély hálával és szeretettel gondol reá mindenkor s ennek az őszinte hálá­nak megnyilvánulása részben a mostani válasz­tás fényes eredménye. A kerület csakhamar felismerte kiválj képességét és munkaerejét s mivel az akkori aljegyzők gyakran elmaradoztak a ker. gyűlések­ről s a rájuk bizott ügyeket referáda nélkül küldötték vissza, az ilyenek referádáját mind sűrűbben bízták reá. Mivel a főiskolai konvik­tus, ez az áldásos intézmény, Vágó mérnök felügyelősége alatt kétségbeejtő helyzetbe jutott, 1884 ben őt választották meg Vágó mérnök helyett felügyelővé azzal a reménnyel és meg­bízással, hogy ennek az intézménynek zűrzava­ros ügyeit rendbe hozza az ő kimeríthetetlen energiájával. S ez meg is történt. Nemcsak a pénzügyeket rendezte, hanem megjavította az ellátást s modernizálta az elavult intézményt. Ismét jó ételeket főztek, az asztalokon meg­jelent az abrosz és asztalkendő s megszűnt a kisebbek kosztja, ez a gyermekkinzó találmány, amely abban állott, hogy feleárért adták, azon­ban délben csak egy tál ételt kapott az illető leves nélkül, este pedig csak egy tányér rántott levest minden egyéb nélkül. A szerényebb, szemérmesebb gyermek és ifjú tulajdonkép örö­kös éhezés állapotában volt ezen a koszion. A konviktus rendbehozatala nagy érdeme Németh Istvánnak s ez hivta fel őreá különösen az egész kerületi vezetőség figyelmét. Ezután már sürün érik a megbízatások, többnyire olyanok, amelyek sok munkával járnak s egész embert kívánnak. 1889-ben megválasztják egyházkerü­leti levéltárnokká, 1891-ben pedig kerületi tanácsbiróvá. 1892-től 1896 végéig ő szerkeszti a Dunántúli Protestáns Lapot. Közben, 1894-ben, megválasztották a gaz­dasági tanáss elnökévé; tehát a püspöki hj yat aL mellett a legfontosabbat bízták reá. Mert a gazdasági tanácselnök vezetője és irányítója a főiskola és egyházkerület összes pénzügyeinek. A gazdasági tanácselnök tudásától és érzékétől függ az összes intézmények fejlődése. Ha nem áll hivatásának magaslatán, akkor minden in­tézmény csak vegetál. Mint tanácselnök vezette az új kollégium építését, majd pár év múlva annak egy új szárnyépülettel való megtoldását, amelyben a főisk. könyvtár is megfelelő helyet kapott. Ennek folytán egészen felszabadult a régi kollégium, ahol megfelelő helyet nyert a leányinternátus. S előre látván a leányinternátus fejlődését, illetve fejlesztésének szükségét, a maga és a gazdasági tanács felelőssége mellett megvásárolta a szomszédos, hatalmas Bráder­féle telket. A kerületi gyűlés szentesítette a vételt s ezen a kibővített telken áll most a leányinternátus nagy épülettömege. Eközben, mint nyomdafelügyelő, a főiskolai könyvnyomda mostani virágzó állapotának is megvetette az alapját hozzáértő, gyakorlatias intézkedéseivel. 1896-ban választották meg egyházkörületi aljegyzővé, 1903-ban pedig főjegyzővé. Ekkor mondott le a gazdasági tanácselnökségről, vala­mint már előbb egyéb megbízatásairól és tiszt­ségeiről. Ettől kezdve, mint boldogult Antal Gábor püspökünk jobb keze, kimeríthetlen lelki és testi erővel munkálkodott közbe összes egyházi és iskolai ügyeink előbbrevitelén. Az ő hathatós közreműködésével lehetett keresztül­vinni azt az egyedül helyes eszmét, hogy a leányinternátus kibővítése ne a telek belső, Magyarországi képviselő: Finger és Fia, Budapest, VI., Hajós-utca 41. szám. A valódi ősratn drótlámpák kaphatók íPápáti, ifi. Sisler jííóc üvegkereskedésében.

Next

/
Thumbnails
Contents