Pápai Hírlap – XI. évfolyam – 1914.

1914-02-21 / 8. szám

Henrikné, özv. Wallenstein Dánielné, Weisz Józsefné, dr. Weltner Sándorné, özv. Weisz Sámuelné, Zathureczky Mártonné. Leányok: Adorján Karolin, Baráth Mária, Bőhm Mariska, Bőhm Jozefa (Járiföld), Berényi Bözsi (Zalaszentgrót), Beck Ilonka, Beregszászy Hona, Csizmadia Jolán, Csizmadia Györgyike (Győr), Dufek Bunci (Ugod), Fischer Edit, Gyura Ilonka és Terus (Szany), Galamb Hona, Hirsch Margit, Heller Kató és Margit, Horváth Margit (Komárom), Kis Mici, Kis Jolán, Klein Erzsike (N.-Acsád),' Klein Jolán, Kirchmayer Mila (Bécs), Kreger. Juli, Kis Vilma, Kis Etnilia, Lang Margit, Markhót Angéla, Mátsik Ida, Nagy Gabriella, PfeifTer Frida, Udvardy Ilonka és Margit, Weisz Franci, Valkó Vilma, Wallenstein Helén és Ilus, Zsacskó Irén (Verőcze). Jelmezben voltak: Asszonyok: Dr. Fehér Dezsőné (magyar menyecske), Fejes Zsigmondné (tót menyecske), Kolbe Nándorné (tót menye cske), Mayer Istvánné (kártyavetőnő), Magyar Endréné (cigányasszony), Szenthe Jánosné (rózsa), Vaszary Gyuláné (pattogatott kukorica). Leányok-. Bacsó Margit (török leány), Bélák Rózsi (rokokó), Dvorzák Ilonka (cigány leány), Hanauer Mici (tót leány), Hajnóczky Margit (cigány leány), Kis Vilma (gárdatiszt), Krausz Irén (tót leány), Kalmár Irénke (Ságvár, suffragette), Mayer Annus (rokokó), Nagy Margit (Papakovácsi, spanyol leány), Nagy Ilus (Pápakovácsi, tót leány), Prauer Lulu (ördög), Prauer Inci (gésa), Pálfy Feri (Nagyganna, paraszt leány), Szelestey Margit (pipacs), Weisz René (suffragette). A VÁROSHÁZÁRÓL § A munkásházak államsegélye. Mult évben a város polgármestere felterjesztést intézett a földmivelésügyi miniszterhez, melyben a gazdasági munkásházak létesítésének támogatására kilátásba helyezett 2%-os kamat támogatást továbbra is fenntartani kérte. A földmivelés- 1 ügyi miniszter most arról értesítette a város polgármesterét, hogy miután 371.240 K építési költségének 2% o

s állami hozzájárulása csak akkor folyósítható, ha a munkáskázak elkészültek és a munkásoknak átadattak, nem látta annak szükségét fennforogni, hogy az államsegély fenntartása a jövőre nézve külön is biztosíttassék. § A Tizesmalom viziereje. Miután köztudomású lett, hogy a leégett Tizesmalom helyére az Esterházy uradalom lakásokat építtet, a felszabadult vizierőnek bérlet utján való kihasználása tárgyában a város hatósága tárgyalásokat folytatott az uradalom igazgatóságával. A város a Tizesmalom helyére egy második villamostelepet kombinált, megbízta tehát a v. főmérnököt és a villamostelep üzemvezetőjét, hogy ezen tervbe vett világító központ teljes felszereléséről adjanak szakértői véleményt és költségvetést. A megbízottak most terjesztették a tanács elé erre vonatkozó jelentésüket, mely szerint a tervbe vett villamosmű, accumulátor-telep nélkül 17.050 K kerülne s 240 közvilágítási lámpa volna táplálható. Fenntartási költsége pedig 5415 korona \olna, s évenként 485 korona tiszta hasznot hozna. Ha pedig a telep accumulátor-teleppel készülne, akkor a berendezési költség 40.050 korona lenne, a fenntartási költség pedig 10.805 kor. s így a város évenként 1305 koronát ráfizetne. Egy harmadik megoldási mód szerint, ha a telep accumulátorok nélkül készülne s a nappali áramot motorikus célokra lehetne értékesíteni, a telepen évi 685 korona tiszta haszon maradna. Vagyis az első és harmadik terv szerint átlag számítva 585 korona tiszta haszon volna remélhető, a második terv szerint pedig a város tekintélyes összeget ráfizetne. Miután a város ezekkel a látszólagos bevételekkel szemben nem kockáztathat ekkora összeget, a tanács értesítette az uradalom igazgatóságát, hogy a vizierő bérbevételére nem reflektál. § Pótvásár. Megírtuk már annak idején, hogy Pápa városa — miután a mult évben 2 országos- és 18 hetivásárt nem tarthatott meg, mely a városnak több mint 30 000 korona veszteséget okozott, — a folyó évben egy pótvásár tartását határozta el. A tervbe vett pótvásár május 5. és 6-án tartatnék meg s a hatóság most átiratot intézett Devecser, Noszlop, Tüskevár, Somlószőllős, Lovászpatona, Marcaltő, Szany, Szentandrás és Szil községek elöljáróságaihoz a szükséges nyilatkozatok megküldése végett, mert a pótvásár engedélyezése csak ezen nyilatkozatok beérkezése után 1 esz a kereskedelemügyi minisztériumnál kérelmez hető. § A cigányok letelepítése. Még 1908. év május 11-én a képviselőtestület határozatilag kimondotta, hogy a pápai illetőségű kóborcigányok részére lakóházat bérel, gyermekeiket felruházza és iskolába járatja. Ez ügyben a belügyminiszter most kérdést intézett a város polgármesteréhez, hogy ezt a határozatot a város végrehajtotta-e, ha igen, a cigányok mi módon épült és kinek a tulajdonát képező házban vannak elhelyezve? Hogyan gondoskodik a város a felnőtt cigányok foglalkoztatásáról, gyermekeiket rendszeresen iskoláztatja-e és azok ruháztatására évenként mekkora összeget fordít? A belügyminiszter által feltett kérdésekre, azt hisszük igen könnyű lesz a városnak megadni a választ, mert a hat évvel ezelőtt hozott közgyűlési határozat ma is csak irott malaszt s ez ügyben semmiféle intézkedés nem történt. § Előléptetett rendőrök. A város új szervezési szabályrendeletében a rendőrlétszámba rendőrőrvezetői állások is szerepelnek. Ezekre az állásokra a város polgármestere most Horváth József, Fülöp Lajos, Matics Károly és Mészáros Károly rendőröket léptette elő. Az előléptetések a város háztartásában az eddigieknél nagyobb kiadást nem jelentenek. § Adófizetés iránti hirdetmény. A városi adóhivatal ezennel felszólítja mindazokat az adózókat, akik a községi adófőkönyvben előirt és az 1909. évi XI. t.-c. 26. § a értelmében esedékes adótartozásukat e hó 15-ig be nem fizették, hogy azt járulékaival együtt — a jelen hirdetmény közhírré tételétől számítolt 8 napon belül — vagyis e hó 26 ig a városi adóhivatalnál annál is inkább fizessék be, mert ellenkező esetben ellenük a zálogolási eljárás azonnal meg fog indíttatni. Pápán, 1914. évi február hó 17-én. A városi hatóság. $aab Sttiö vendéglője, Rákóczi-utca 12 Öcsön Gábor asztalos, Laki-utca 16 kell még említenünk egy ausztráliai bennszülött félvad néptörzset. Ezek előre hajolva, vagy négykézláb állva nagy kört alakítanak s úgy járják el istenimádást kifejező táncukat. Amint az eddigiekből is látjuk, a tánc legelső fejlődési fokán vallásos érzelmek kifejezésére szolgált. A táncokat a keresztyénség a templomból száműzte s így azt vallási jellegétől lassan-lassan teljesen megfosztotta. Ilyennek csak keleten és a félvad néptörzseknél maradt meg. A táncnak egy más irányú fejlődése a hadi tánc. Ennek, vagy ehhez hasonló táncnak a létezéséről csak az ókorból vannak határozott följegyzéseink, bár nagyon valószínű, hogy a későbbi népek katona-táncai is ennek a maradványai. Ilyen a hires magyar verbunkostánc, melyet katonatoborozáskor, verbuváláskor szoktak táncolni még a mult században is. Érdekes jellemvonása e táncnak az, hogy néha hosszabb benne a figura, a cifrázás, mint maga a tulajdonképeni lépésekből álló tánc. Mintha a cigánymuzsika cifrázatának pendantja volna! A hadi táncok kizárólag férfi-táncok voltak. Görögországban, különösen Spártában, hol olyan nagy súlyt fektettek az ifjak testi nevelésére, hogy a táncot sportolás és művészetté emelés céljából napról-napra gyakorolták, — kiválóan fontosak, sőt Spártában a legfontosabbak voltak a hadra, csatára nevelő táncok. A :>átor spártaiak táncolva mentek harcba sipok \s trombiták kisérete mellett. Az ősgermánoklál valóságos művészetté fejlődött a hadi tánc. Tacitus római történetíró is megemlékszik róla s a germánokról irt müvében magasztalja azoknak nagy tőkélyü haditáncát. Rómában a táncoló papok 12 tagu testülete minden év márciusában fegyvertánccal ünnepelte Marsot, a háború istenét. Az ünnepeket dús lakomákkal fejezték be. A hadi táncokkal vonatkozásban a táncnak nevelő hatása folytán csakhamar egy praktikus fejlődés következett. A tánc ugyanis bizonyos korokban a nevelés eszközévé vált. Általa lehetett szert tenni testi és lelki kiválóságokra egyaránt. A kimért, szabályos tánc, mint a tornának és sportnak egy neme, fejlesztette az izmokat, szép testtartást, könnyed, rugékony járást biztosított; előkelő föllépésre, sima modorra tanított, sőt ritmus-érzéket kölcsönzött. Szóval' — azon korok felfogása szerint — műveltségünket teljessé és tökéletessé tette. E felfogásnak legpregnánsabb kifejezője egyrészt az ókor és bizonyos mértékig a jelen kor, másrészt a XVIII. és XIX. század biedermayer korszaka. Ennek megvilágosítására fölhozzuk egyfelől a spartai körtáncot és sarkazást, továbbá a svédtorna táncait, — másfelől a francia quadrill és menuette előkelően finom, negédes alakzatait. Kétségtelen, hogy a táncnak ily nemű hatásait nem tagadhatjuk ma sem. A sport és torna-tánc mellett csakhamar kifejlődtek a szórakozó, időtöltő, játék-táncok is. Ilyenek a görögöknél a szüreti- és aratótáncok, továbbá a teknősbéka tánc. Nálunk a közismert gyermektáncok. De ilyenek minden nemzetnél az illető nemzet érzelmi és kedélyvilágát, gondolkodását s jellemét hűen visszatükröztető nemzeti táncok is. Ezek ismét lehetnek udvari és népies táncok. Egy nemzet, vagy nép lelkében szunnyadó érzelmeket, szenvedélyeket és természetének jellemző vonásait semmi sem tükrözteti vissza jobban, mint a tánc. Gondoljunk csak a magyar táncokra! Milyen lassú, mégis mily eleven! Milyen méltóságteljes, mégis mily könnyed! Aztán mily tüzes, mily gyors, változatos és mily búfelejtő! Akár a magyar lélek természete ! Alapjában véve, csendes, lassú, de méltóságteljes; ha a körülmények úgy kívánják: gyors, tüzes és — mindent elfelejtő. Az idegen táncok sokkal nehézkesebbek és mesterkéltebbek; természetesen, mert olyan a népek jelleme is! Érdekesen jellemzi egy XVIII. századbeli kis vers a nemzetek táncait. „A francia tánc mind negédes ; Mind szeles a német Nincsen mutatiója, Mind egyrészt varr hímet. Melanchólis az ánglus Szövevényes tánca; Csak az ugrós magyar tánc A szent D,ávid tánca!" — Sajnos, hogy a magyar már nem igen becsüli meg táncát. De önmagát sem. Aki azelőtt büszke volt táncára, ma már csaknem szégyenli. Az idegen hatások csakhamar leszorították szent Dávid sokféle táncát: az erdélyi csürdöngölőt, a bácskai kufercest, a szegedi kutya kopogót, a