Pápai Hírlap – XI. évfolyam – 1914.

1914-12-26 / 52. szám

LEÁNYKA RUHA KÉZIMUNKA LEÁNYKA RUHA KÉZIMUNKA Előírás szerinti AFOLÓiŐI KÖPÉST fejvédővel és vöröskereszt jelvénnyel együtt £» korona SZŐLŐSY E. CÉGNÉL (MATUS-HÁZ) KÉZIMUNKA LEÁNYKA RUH KÉZIMUNKA LEÁNYKA RUH HETI ÚJDONSÁGOK. Lapunk tisztelt olvasóinak és munkatársainak boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk! — Fekete karácsony, fekete város, fekete gyász — fekete minden, a bánat a szivünkön, a lelkűnkön, reá gondolva azokra, akik szent karácsony estéjén, szeretteiktől messze távol esőben, sárban küzdenek, harcolnak fáradságos véres harcokat azért, hogy nekünk legyen meg a békességei karácsonyunk s sokat szenvedett nemzetünknek hosszú időre biztosított nyugalma. A szeretet ünnepén szeretnénk közénk varázsolni, keblünkre ölelni minden egyes katonánkat, hogy csak pár órára is érezhetnek minden bajtól menten a karácsonyi ünnep melegét, a családi otthon semmivel nem pótolható meghitt boldogságát. Elkalandoz a lelkünk a véres harcmezőkön s könnyel telik meg a szemünk, hogy a szeretet ünnepe nem tudta az emberek szivén a szeretetlenség, gyűlölet jegét felolvasztani csak egy napra se s karácsony ünnepén a harctereken nem a békesség zsolozsmája, hanem az ágyuk moraja száll az ég felé. Óh, ne legyen többé ilyen fekete karácsonyunk ; óh mielőbb örvendezve, vigadozva zárhatnánk keblünkre győzelmesen visszatérő hőseinket, szerette véreinket. „Magyarok Istene, tekints e hazára !" . . . — Ünnepi istenitiszteletek. A r. kath. plebánia-templomban karácsony első és másnapján, valamint vasárnap Kriszt Jenő esperesplébános mondja a misét, első nap a szentbeszédet is ő tartja; karácsony másnapján Németh Imre káplán, vasárnap pedig Tomor Árkád bencés tanár prédikál. Szilveszter este Blazovich Jákó bencés tanár mond szentbeszédet. — Az ev. templomban karácsony napnapján Gyurátz Ferenc püspök, másnapján Baldauf Gusztáv püspöki titkár, vasárnap Mesterházy László másodlelkész végzi az istenitiszteletet. — A ref. templomban ünnep első napján Pongrácz József theol. tanár, második napján Szabó Imre főisk. szénior prédikál. — Személyi hir. Dr. Vértesy Gyula, Veszprémvármegye kir. tanfelügyelője, a hét folyamán hivatalos teendők miatt városunkban tartózkodott. — Az alispáni állás. A legutóbi lapunkban a megyegyiilés leírásával kapcsolatosan közöltük, hogy vármegyénk érdemes alispánja, Koller Sándor hosszas megyei szolgálat után leköszönt állásáról s nyugalomba vonult. Az új alispán választás ideje ugyan még elég messze van, máris megindultak azonban a kombinációk az előkelő állás méltó személlyel való betöltésére nézve. Eddig, amint halljuk, két név körül kezd csoportosulni a közóhaj. Mindakét név viselője régi, jeles tisztviselője megyénknek. Az egyik Bélák Lajos, pápai főszolgabíró, a másik dr. Véghelyi Kálmán, Veszprém vármegye főjegyzője. Bármelyiket is érné a megválasztás szerencséje, a megye csak nyerne vele. — Katonák karácsonya. Az igaz emberszeretet és a meleg honfiúi érzés, amely lakosságunk szivét eltölti, gondoskodik arról is, hogy sebesült harcosaink, ha kedveltjeiktől távol is, élvezhessék a szent karácsony örömeit. Értesülésünk szerint valamennyi hadi kórházunkban csütörtökön d. u. 4 és 5 óra között, alkalmi beszédekből és énekekből álló ünnepség keretében ajándékokat osztanak ki a katonák között s ennek utánna megvendégelik őket. Karácsony napján szintén ünnepi ebédben részesülnek szenvedő hőseink. Az ebédet és vacsorát az egyes kórházi épületek birtokosai adják, az ünnepségek rendezése is legnagyobb részt az ő érdemök. — Hősi halál. Megdöbbenéssel fogadták városunkban a lesújtó hirt, hogy Biró Ottó — Biró Jenő kispodári földbirtokos fia — az oroszlengyelországi harctéren hősi halált halt. A rendkívül rokonszenves derék fiatal ember a háború kitörésekor önkényt állott be a 86. gyalogezredhez. Mikor a többi önkéntes részére a tisztképző fanfolyam kezdődött, Biró arra kérte a parancsnokot, hogy őt vigyék a harctérre. Azóta az északi harctéren küzdött a hős önkéntes, ahol hamaros káplárrá, majd szakaszvezetővé lépett elő. December 3-án százada, melynek egyik szakaszát őt vezette, ötszáz foglyot ejtett. A további előnyomuláskor az oroszok két hadállását kellett rohammal bevenni. Az első hadállásból kiverték az oroszt. Mikor a második hadállás bevételére került a sor, Biró szakasza a frontban volt. A rohamnál egy orosz golyó Birót mellén találta és az ezüst cigarettatárcát átfúrva, szivébe hatolt. A hős katona nyomban meghalt. A mélyen sújtott család iránt általános a részvét. — A paraszt asszonyok teáznak, feketét isznak s — óh borzalom — szép új ruhákban járnak — szörnyűködik egyik környékbeli lap társunk hasábjain valamely nekibusult Urambátyánk. S honnét e pazar fényűzés, amely hatalmába kerítette a föld egyszerű gyermekeit? Honnét! Hát az államsegélytől, amelyet hadbavonult férjeik után olyan busásan kapnak az asszonyok — némelyek, akiknek sok gyermekük van, havonként 80—100 koronát is. Ennyi pénzt pedig máskor ők soh'sem láttak, így aztán nem csoda, ha a paraszt asszonyok rászoktak a fényűzésre: teáznak, feketéznek, cifra új ruhában járnak s — Uram bocsá' — dologkerülőkké válnak. Ideje volt már — sóhajt fel a nép erkölcseit féltő Urambátyánk —, hogy a kormány reászár^a magát az államsegélyezés reformjára. S ebben aztán meg is nyugszik s elégülten szívja tovább megyszin-pirosra érett tajték pipáját ősi kúriája ambitusán. Mi azonban Urambátyánk előadása nyomán nem tudjuk meglepődjünk-e azon, hogy a szegény népnek jobb sora van most, mint háború előtt, amikor — úgy látszik — nem került teára, új ruhára, — vagy pedig csodálkozzunk-e azon, hogy akadt ember, aki megirigyelte azoknak az asszonyoknak sorsát, akiknek férjeik valahol a csatatereken véreznek s néznek szembe egy nap százszor is a halállal. Tovább aztán nem is elmélkedünk. — A Gazd. Egyesület gyűlése. A Veszprémvármegyei Gazdasági Egyesület folyó hó 13-án igazgatóválasztmányi, majd ezt követőleg évi rendes közgyűlést tartott Hunkár Dénes főispán elnöklete alatt. Tudomásai vették a nagy számban összejött egyesületi tagok a jövő év munkaprogrammját s elhatározták, hogy a háború dacára is a lehető legnagyobb tevékenységet fogja kifejteni az egyesület s különösen nagy gondot fog fordítani arra, hogy a jövő évi termést biztosítsa. E célból tervbe vette, hogy tavaszi buza vetőmagot fog kiosztani a kisgazdák között, hogy az elmaradt őszi buzavetés tavaszi búzával legyen pótolható. Feliratot intézett a földmivelésügyi kormányhoz, hogy eszközölje ki a hadvezetőségnél, miszerint a jövőben a katonai előfogatokhoz ne alkalmazzanak kocsisokul oly polgári egyéneket, kik soha katonák nem voltak, mert a hadbavonult cselédeken kivül ezekkel az összes munkásokat elvonják a gazdaságokból, így fennakad a gazdaságok üzeme, de még állatgondozó sem marad. Javasolja a választmány, hogy a harctérre kirendelt előfogatokhoz lóhiány miatt be nem hivott huszár népfölkelők alkalmaztassanak, az egyes gazdaságokban pedig, hol igen nagy a munkáshiány, a népfölkelő pótzászlóaljtól vezénylendők ki állatgondozódul oly népfölkelők, kik fegyveres szolgálatra orvosi vélemény szerint úgy is alkalmatlanok. Kéri az egyesület a hadvezetőséget, hogy a tavaszi gazdasági munkálatokra hadi foglyokat adjon az egyes gazdaságoknak. Ügyvezető titkár bejelenti, hogy a folyó évben gazdasági előadásokra nem kap az egyesület segélyt, de hogy az egyesületnek ezen egyik fontos ténykedése el ne maradjon, javasolja, miszerint felkérendők a vármegye intelligens birtokosai és gazdatisztjei, hogy a tél folyamán tartsanak a községekben gazdasági alőadásokat s ezen előadások tartásánál nagy súlyt helyezzenek arra, hogy kioktassák különösen a kisgazdákat, hogy a háborús idő alatt mi a mezőgazdák legfontosabb feladata. Ez pedig nem más, mint az élolmi szükséglet biztosítása, állatállományunk pusztulásának meggátlása, az ősziek alól Visszamaradt területek tavaszi búzával való bevetése, szóval minden talpalatnyi föld okszerű kihasználása. Feliratot intézett a földmivelésügyi kormányhoz, hogy a katonai élelmezési raktárakból kedvezményes áron nagymennyiségű buza- vagy rozskorpát kaphasson az egyesület, mert csak így lehet valamit segíteni a nagy takarmányhiányon. Jóváhagyja a közgyűlés az elnökség által előterjesztett jövő évi költségvetési előirányzatot, tudomásul veszi, hogy az egyesület 10.000 korona hadi kölcsönt jegyzett. A megüresedett igazgató-választmányi tagságra egyhangúlag Rausch László enyingi tiszttartót választja meg a közgyűlés. A közgyűlés 500 koronát utal ki a községi apaállatokat gondozó pásztorok jutalmazására, 530 koronát pedig kisgazdák részére kiosztandó fajbaronfiak bevásárlására. Több belkezelésügy letárgyalása után a közgyűlés véget ért. — Kinevezés. Amint értesülünk, a vallásés közoktatási miniszter Gergely Ferencet, a helybeli ref. elemi iskola kitűnő tanítóját, a pápai állami tanítóképzőhez, a rendes illetményekkel gyakorló iskolai tanítóvá kinevezte. Ez a kinevezés mindenesetre méltó tanférfiut tüntet ki, akiről biztosan tudjuk, hogy kiváló elődjének, a Budapestre áthelyezett Ligárt Mihálynak, méltó utódja lesz. _ ^ _ — Elhunyt méhészeti szaktanár. Pataki Béla méhészeti szaktanár életének 71. évében, hosszas betegeskedés után e hó 23 án elhunyt kerülete székhelyén, Pápán. — A boldogultat mintegy 10 évvel ezelőtt helyezték Nagybányáról városunkba, s ez alatt az idő alatt rendkívül hasznos munkásságot fejtett ki több vármegyére terjedő kerülete méhészete érdekében. Testestől lelkestől méhész volt, nemcsak kötelességből, hanem a legideálisabb hivatásszeretetből. A méhészetet fontos nemzeti gazdasági ágnak tartotta s meggyőződéssel vallotta és hirdette, hogy a méhészet emelkedésével gyarapodik a nemzetvagyon is. A méhészet propagálására, megkedveltetésére, okszerű művelése érdekében szaklapot szerkesztett és adott ki, melynek a legtöbb közleményét ő maga irta. Általában véve neve a szakirodalom terén is ismert és becsült volt az egész országban. Előadásai, melyeket az állami tanítóképzőben időnként a kormánytól rendezni szokott tanfolyamokon, a falvakban s egyesületeinkben tartott, nagy szakavatottságról tettek tanúságot és soksok hivet szereztek a méhészetnek. Hogy ma már a méhészet olyan nagy elterjedtségnek örvend, abban az elhunytnak bokros érdemei vannak. Halála nagy veszteség a méhészetre, de a legnagyobb veszteség családjára, mely a szerető, gondos családfőt siratja benne. Temetése pénteken, karácsony napján d. u. Ya3 órakor lesz Anna-téri lakásáról. Gyászolják: neje, szül. Hellermann Izabella; gyermekei: Miklós, Margit, Béla, Ödön, Bella és kiterjedt rokonsága. — Lecsapolás. Felsőgörzsöny község lecsapolási munkálatai engedélyezése tárgyában a helyszíni tárgyalás 1915 január hó 20-án d. e. 9 órakor lessz megtartva a megnevezett község házánál. A műszaki leírások a községházánál megtekinthetők. Érdekelt birtokosok hirdetmények utján meghivattak.