Pápai Hírlap – XI. évfolyam – 1914.

1914-11-28 / 48. szám

időt, a közönség jóvoltából fel kellene szerelni újságokkal, még pedig oly formán, hogy a közönség felkéretnék, hogy kiolvasott újságjait a melegedő-szobán elhelyezendő gyüjtőszekrénybe dobja bele. Meg vagyok róla győződve, hogy ily módon a melegedő-szoba látogatói nem szűkölködnék szellemi táplálék nélkül. így ez a szociális intézmény közrehatna a népműveltség terjesztésénél is, ami szintén figyelembe veendő szempont. Én a magam részéről nem tartanám szükségesnek a melegedő-szobán sem a nők közreműködését, sem tea felszolgálását. Városunk áldottszivü hölgyei úgyis túlon-túl igénybe vannak véve a társadalom részéről, ne akarjuk terhelni őket ezzel is. Aztán meg — valljuk meg őszintén — a nagy társadalmi osztálykülönbség feszélyezőleg hathatna egyik félre is, másik félre is. Akárhány egyszerű munkás az „úri hölgyek" miatt be sem merne menni a melegedő-szobába. A teafelszolgálás is elmaradhatna, mert ez csak költségessé tenné az intézményt, így akadályul szolgálhatna felállításánál. Egyébként a munkások úgyis csak átmenetileg tartózkodnának a helyiségben, addig, amig munkát kapnának. Végül még egy érvet akarok felhozni a melegedő-szoba mellett, s ez az, hogy a melegedő-szoba általában a közönség érdekeit is szolgálná. Nevezetesen, ha valakinek hosszabbvagy rövidebb időre munkásra volna szüksége, nem kellene — mint most — összefutkároznia az egész várost, átkutatni a pálinkaméréseket, hanem egyszerűen elmenne a melegedő-szobába, hol a nap bármely szakában találna magának megfelelő munkást. Dr.- Lővy László úr csodálkozott, hogy a szociáldemokrata-párthoz tartozó városi képviselők sem szavazták meg a melegedő-szoba felállítására vonatkozó indítványát s olybá tünteti fel őket, mintha elveikkel ellenkezésbe jöttek volna. Ám én meg vagyok róla győződve, hogy ha a doktor úr indítványa megokolásánál az általam érintett szempontokra is kiterjeszkedett volna, a szociálistákat maga mellett találta volna, mert ebben a megvilágításban — úgy gondolom — tisztán állott volna előttük, s talán mások előtt is, hogy a melegedő-szobák kérdése a szegény népet illetőleg olyan fontos kérdés, melyet a társadalmunkra váró feladatok között okvetlen megoldani kell. Nánik Pál. HETI ÚJDONSÁGOK. Katona-levél. Nem látlak én többet téged Soha, sohasem. Nem látod te sem, hogy érted Könnyes a szemem. Nevedet hiába mondom, Könnyemet hiába ontom Harcok mezején, Valahol tetőled távol, Ahol majd senki sem gyászol, Ott halok meg én. Nem lesz egy tenyérnyi jel sem Puszta síromon, Elesett katonák teste Lesz a vánkosom. S ahová le fognak tenni, Nem borul fölém ott senki, Senki, aki él, Tavasz sem fakaszt rám zöldet, S elhordja rólam a földet Messze majd a szél. Szeretném hát, hogyha egyszer Lennél még velem, S öledbe ringatnád lágyan, Őszülő fejem. Szeretnék ajkadon égni, Virrasztva boldogan élni Csak egy éjszakán, Azután akármi érhet, Gyönyörrel halnék meg érted : Hitvesem s Hazám ! Zágráb, 1914 nov. 15. Molnár Kálmán. — Személyi hir. Hosszabb távollét után tegnap este városunkba érkezett gróf Esterházy Pálné, ki férjének hadbavonulása óta Budapesten tartózkodott, s most huzamosabb ideig marad a pápai várkastélyban. Gróf Esterházy Pál az északi harctéren van. — A hadikölcsönjegyzés városunkban. Immár beszámolhatunk a hadikölcsönjegyzésről, mely minden várakozást felülmúló eredménnyel járt. Mult számunkban annak a reményünknek adtunk kifejezést, hogy a jegyzés másfél millióra fog rúgni, ma az előttünk ismert pápai jegyzések 2 7a millióra tehetők. A Pápai Takarékpénztárnál 1,620.000 K, a Pápa városi ós vidéki Takarékpénztárnál 392.000 K, a Közgazdasági Banknál 206,000 K, az Orsz. Központi Hitelszövetkezet pápai fiókjánál 50.000 K, az adóhivatalnál 50.000 K, a postatakarékpénztárnál 58.000 K összegű jegyzés történt. Ezenkívül rendkívül sok jegyzés történt városunkból a fővárosban és a vidéken is, melyek közül gróf Esterházy Pálnak 100.000 K-ás, a Krausz és Koréin cégnek 20.000 K-ás, Steinberger Lipót és dr. Sávolyi Brúnó 5000 K-ás jegyzése említendő. A pápai pénzintézetek közül a Pápai Takarékpénztár 100.000 K-t, a Pápa városi és vidéki Takarékpénztár 50.000 K-t, a Közgazdasági Bank 25.000 K-t, a Pápai Önsegélyző-egyleti szövetkezet 10.000 K-t jegyeztek. A ref. egyház 10.000 K-t, a munkásbiztosító pénztár 9000 K-t jegyzett. Veszprémben szintén 272 milliónyi jegyzés történt, amiben nincs benne báró Hornig Károly bíboros püspöknek 1,000.000 K és a káptalannak 500.000 K-án felüli jegyzése. — Fegyverek között hallgatnak a múzsák. A mi szerkesztőségünk hadbavonult tagjai csak gondolni tudnak az ő nyájas olvasóközönségükre, de a közönség számára leírni a szemük előtt lefolyó titáni harcok érdekes részleteit majd csak szerencsés hazatérésük után fogják. Bár a mi szerkesztőségünk tagjai ahhoz szoktattak bennünket, hogy e lap hasábjai általuk s ne róluk szóljanak, most mégsem tudjuk megtagadni magunktól azt, hogy róluk is megemlékezzünk. Hogy hol vannak, nem Írhatják meg s csak arról biztosítanak bennünket, hogy jól érzik magukat s törhetlen bizalommal várják a háború győzelmes végét. Dr. Körös Endre a déli harctérről, szerb területről küldi sorait. „Mindeddig — hála Isten — nagyon jól vagyok, jelenleg ennek a szép határfolyónak hidját őrzöm és hallgattam pár napon át előttünk a hegyekben a legirtózatosabb muzsikát, mely végül is diadalhimnusszá vált. A hazagondolás betegségén kivül nincs más bajom." — Önként jelentkezett szerkesztőnk Molnár Kálmán egyelőre még Zágrábban van s lassacskán átesvén a kiképeztetés fáradalmain, várja, hogy mikor viszik a harctérre. Büszke őrvezetői rangjára és még inkább arra, hogy a katonák az ö nótáit dalolják. — Lapunk régi munkatársa, dr. Weltner Sándor az északi harctéren folytatja humánus hivatását s a leveléhez mellékelt fénykép (csoportkép századának tisztikaráról, közöttük Weltner dr.-on kivül dr. Domonkos Géza és Havas Ernő földieink) cirillbetüs felirataiból tudjuk, hogy Oroszországból jön levele, melyben azt írja: „teljesen jól érzem magamat, egészséges vagyok. A mi harcvonalunkon szép győzelmes napokat élünk s ez mireánk — orvosokra — sok dologgal jár". Egyelőre csak így szólaltatjuk meg távollevő szerkesztőinket s reméljük, hogy a diadalmas harcok végén újra megszólalnak az ő múzsáik a mi örömünkre s olvasóink gyönyörűségére. — Kitüntetett tűzoltók. A pápai önk. tűzoltótestület három, érdemekben gazdag tagját magas kitüntetés érte. Dr. Lővy László ós dr. Rechnitz Ede tüzoltóorvosokat és Bikky Sándor tiszteletbeli alparancsnokot a király felhatalmazása alapján a belügyminiszter a király által a tűzoltás és mentés terén kifejtett 25 éves elismerésre méltó tevékenység jutalmazására alapított diszéremmel tüntette ki. A vármegye főispánja Mészáros Károly polgármestert bizta meg a diszérmek ünnepélyes átadásával, ami a tüzoltótestületnek dec. 6-án tartandó ülésében fog megtörténni. A szép kitüntetés általános örömet keltett tűzoltóink körében s általában mindenütt, ahol a köznek önzetlen szolgálatát méltányolni tudják. -- Szeretetver.dégség. A pápai ref. leányegyesület dec. hó 6-án szeretetvendégséget rendez. Az estély jövödelmét a hadba vonultak családtagjainak segélyezésére szánták. — Előléptetés. A király Tseppen Jenő magyaróvári járásbirót, akit Pápához szoros rokoni kötelékek fűznek, a tapolczai járásbírósághoz VII. fizetési osztályba sorozott járásbíróvá nevezte ki. — A harcba vonultak családjai. A mozgósítás esetén bevonultak gyámol nélküli családjainak segélyezésére vonatkozólag az 1882. évi XI. t.-c. intézkedik. Ennek alapján részesül városunkban is körülbelül 600 család állami segélyben. Mint a lapokból olvassuk, a pénzügyminiszter ennek a törvénycikknek kiegészítése és némely rendelkezéseinek módosítása tárgyában törvényjavaslatot nyújtott be, mely még humánusabb intézkedéseket tartalmaz, mint a most érvényben levő törvény. A javaslatot a pénzügyi bizottság csütörtökön tárgyalta le dr. Antal Géza városunk országgyűlési képviselője előadásában s előreláthatóan hétfőn az országgyűlésen kerül elintézés alá. — A lengyel himnusz. Megható jelenet folyt le vasárnap este Schwartz Márton fő-téri sörödéjében. Néhány intelligens galíciai menekült vasutas család — nők és férfiak vegyest — sörözgetett ott egy nagy asztalnál szép csendesen; körülöttük helybeli polgárok szórakoztak. Egyszer csak a lengyelek felállottak, s rázendítettek gyönyörű nemzeti himnuszukra. A teremben pillanat alatt elült a zaj, áhítatos figyelemmel hallgatták a lengyelek bús melódiáit, amelyet azok olyan lelkesülten, olyan érzéssel énekeltek, hogy könnyek gyűltek a szemeikbe. A felemelő jelenet magával ragadta a magyarokat is, s mintegy varázsütésre felállottak mindnyájan helyeikről, s a lengyelek lengyelül, a magyarok magyarul együtt énekelték a hazája függetlenségét sirató dicső lengyel nemzet kesergő, panaszos himnuszát. Testvéri, együttérző szivek dobbantak meg a jelenlevők keblében, s titkon szállt a sóhaj a hadak Istenéhez, hogy vajha a most folyó titáni küzdelem hozná meg fegyvereink végső győzelmét, s az orosz járom alatt nyögő derék lengyel nép szabadságát. — Uj tanárok. A hadbavonult tanárok pótlására a helybeli református főgimnázium fenntartó testülete Antal Dénest és Szántó Kálmánt alkalmazta helyettes tanárokként. — Hőseink. Szomorú jelentést hozott a Galíciában levő skavcei hadi kórházból a posta. Vadász József regölyi adóügyi jegyző, a cs. és kir. 19. gyalogezred 6. századának hadapród őrmestere, Veliner József helybeli munkásbiztosító pénztári tisztviselő fia, a kórházban, hova a harctérről súlyos sebesülésével szállították, szeptember hó 1-én életének 31. évében meghalt. Mély részvétet érzünk derék földink korai halála felett, s részvétünket csak fokozza az a sajnálatos körülmény, hogy a csatat erek felett száguldó halál ez esetben egy alig másfél évvel ezelőtt megkezdett ideális házaséletet rombolt szét. Hősi halálát gyászolják: fiatal özvegye, szül. Molnár Margit, szülei: Veliner József és neje Peidl Jozefa; anyósa: özv. Molnár Lajosné szül: Stockinger Jozefa; testvérei: Mariska férj. Horváth Pálné, Boldizsár, Annus, Ede, Terus, Gyula és Feri, valamint nagyszámú rokonság. Király Lajos, Király Mihály alsóvárosi napszámos fia, aki a 19. gyalogezredben szolgált, az északi harctéren súlyosan megsebesülvén, Wienbe szállíttatott, ahol a kórházban meghalt. Ugyancsak a héten érkezett Gzupor Horváth Lajosnak, Gz. Horváth János alsóvárosi gazdálkodó fiának elestéről szóló hivatalos értesítés is. Horváth a 19. gyalogezred 10. századában szolgált mint tényleges katona, s hősi halálát a Lublin alatti harcokban lelte. Áldás hamvaikra! — A győri keresk. és iparkamara hétfőn délután közgyűlést tartott. A gyűlésen, melynek főtárgya a kamarának a hadi állapotban kifejtett működéséről szóló jelentése volt, Pápáról jelenvoltak Krausz József N. és Bodai Istvá kamarai tagok. — Megkezdődik a betétszerkesztés. Városunk birtokos közönségének fontos közér dekét szolgálja a betétszerkesztés, mely az év tizedeken át zilált telekkönyvi birtokviszonyokat végre rendezi. A betétszerkesztő bizottság a héten értesítette a várost arról, hogy december 15-én megkezdi az azonosítási eljárást ós bi zalmi férfiak kirendelését kérte. A városi tanács Ács Ferenc és Giczi Gábor birtokosokat ren delte ki bizalmi férfiakul s kívülük a tagfelügyelőknek és mezőőröknek meghallgatását i kérte.